BH 1995.1.1 Az összbüntetési ítéletnek a terhelt feltételes szabadságra bocsátásából való kizárását kimondó rendelkezése a különleges eljárás során nem változtatható meg, ha az összbüntetési ítéletbe foglalt egyik alapítélettel kapcsolatban engedélyezett feltételes szabadságot a bíróság a pártfogó felügyelet magatartási szabályainak a megsértése folytán megszüntette; emellett a terhelt az összbüntetés alapjául szolgáló bűncselekményt a korábbi ítélettel engedélyezett feltételes szabadság tartama alatt valósította meg [Btk. 47. § (3) bek. a) pont, Be. 359. §].

A megyei bíróság a jogerőre emelkedett ítéletével a terhelttel szemben összbüntetésül 12 év 7 hónap fegyházbüntetést állapított meg azzal, hogy a terhelt többszörös visszaeső és feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az összbüntetési ítéletnek a feltételes szabadságra bocsátásból kizáró rendelkezését a terhelt sérelmezte; a büntetés-végrehajtási intézet ugyancsak kezdeményezte a rendelkezés felülvizsgálatát azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátás esedékes; a terhelt a büntetését kitöltve 1994. június 10. napján szabadul.

Ennek a két beadványnak a tartalma alapján vizsgálta felül a megyei bíróság a sérelmezett rendelkezés törvényességét, és ennek az eljárásnak az alapján hozta meg 1994. január 14. napján a végzését, mellyel az összbüntetési ítéletnek a feltételes szabadságra bocsátást kizáró rendelkezését utólag nem módosította.

A végzés ellen a terhelt jelentett be fellebbezést a kérelmének elutasítását sérelmezve.

A legfőbb ügyész a végzés helybenhagyását indítványozta. A terhelt fellebbezése alaptalan.

Az elsőfokú ügydöntő határozatot és a megelőző összbüntetésbe foglalást felülvizsgálva a Legfelsőbb Bíróság - a legfőbb ügyész nyilatkozatában kifejtettekkel egyetértve - megállapította: