A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20168/2014/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 143. §, 235. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 355. §, 474. §, 481. §, 483. §] Bírók: Pestovics Ilona, Sándor Ottó, Takácsné dr. Kükálo Judit

Fővárosi Ítélőtábla

3.Pf.20.168/2014/3.

A Fővárosi Ítélőtábla a Csáki Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Salló Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2013. december 3. napján kelt 34.P.24.344/2012/14. számú ítélete ellen, az alperes által 15. szám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 250.000 (kétszázötvenezer) Ft + áfa másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 81.252 eurót, valamint ezen összeg után 2008. december 31-től 2013. június 30-ig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes, míg 2013. július 1-től a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes, egy pénzintézt által meghatározott referencia kamatnak megfelelő mértékű kamatot és 1.273.630 Ft perköltséget. Az eljárás során felmerült 85.198 Ft tolmácsdíjról és fordítói költségről akként rendelkezett, hogy azt az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a peres felek 2005. március 31-én vállalkozói szerződés elnevezésű megállapodást kötöttek egymással, amely alapján a felperes feladatát képezte, hogy az alperesi gazdasági társaság számára szaktanácsokat adjon, amik a szerződés szerint a mindennapi ügymenetre, az adminisztratív tevékenységekre és a pénzügyi és számviteli feladatokra is kiterjednek. A szerződés kizárólagosságra nem kötelezte a felperest, tehát hasonló tevékenységet máshol is vállalhatott, rögzítették egyúttal azt is a felek, hogy 2004. április 1-től 2005. március 31-ig a felperes már ugyanezt a tevékenységet végezte az alperes javára. Meghatározták a felek a szerződés lejártát is 2008. március 31-ben azzal, hogy ezen időpont előtt a jogviszonyt nem lehet felmondani, csak közös megegyezés alapján. A megállapodás 5. pontja a felperest megillető díj mértékét évi 78.000 euróban határozta meg azzal, hogy ezt évente a Központi Statisztikai Hivatal fogyasztói árindexéhez fogják igazítani. A szerződés 6. pontja tiltotta a felperes számára, hogy konkurens cégnél hasonló tevékenységet végezzen. Kikötötték azt is ezen pont alatt a szerződő felek, hogy a felperes nem folytathat olyan tevékenységet, amellyel az alperesi gazdasági társaságnak konkurense lenne, az alperes jogos érdekeit nem sértheti, és nem közölhet olyan információkat harmadik személyekkel, amik a megbízás teljesítése során jutottak a tudomására. 2006. március 31-én a felek közös megegyezéssel módosították a szerződést, e szerint a szerződés időtartama 2009. június 30-áig áll fenn. 2006. április 3-án újabb szerződésmódosításra került sor, és ebben kikötötték, hogy a felek jogviszonyára a magyar jog az irányadó. 2006. május 3-án került sor az A.Kft. bejegyzésére. Ezen Kft. tagjai a felperes - jelentős befolyással -, P. K., O. T.né, és E. M., az alperes akkori ügyvezetője.

2007. október 9-én az alperes a peres felek közötti szerződést 2007. október 31-ére felmondta, mert a felperes tagsági viszonya és szakmai tevékenysége az A. Kft-ben - a felmondás szerint - az alperes érdekeit sérti és ezzel a felperes megszegte a peres felek között létrejött szerződés 6. pontját. A felmondás időpontjában az alperesi Kft-nek már új ügyvezetője volt S. S..

Ilyen előzmények után a felperes keresetében 81.252 euró és ennek 2008. december 31-től járó kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését, szerződésszegéssel okozott kár címén. Hivatkozott a keresete jogalapja körében a Ptk. 355. § (1) és (2) bekezdésére is. Utalt arra, hogy az alperessel kötött megállapodásban a rendes felmondás jogát korlátozták, ezen korlátozó rendelkezést szegte meg az alperes akkor, amikor a szerződést felmondta. A kár összegszerűségét úgy határozta meg, hogy a 20 havi megbízási díjból levonta az ezen időszak alatt máshol elért jövedelmét.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az összegszerűséget és a kamat kezdő időpontját nem vitatta, a jogalapot azonban igen. Hivatkozott arra, hogy a szerződésben a rendes felmondás jogát kizárták, ez a kikötés azonban semmis, így az alperes a rendes felmondás szabályai szerint jogosult volt a szerződéses jogviszony megszüntetésére. Állította, hogy a felperesi tevékenység eredményeként az alperesnek jelentős kára származott, ugyanis az A. Kft. az alperes teljes infrastruktúrájának a kihasználásával kereskedett.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kereset alapos.

Mindenekelőtt azt rögzítette, hogy a peres felek között a Ptk. 474. § (1) bekezdése szerinti tartós jellegű megbízási jogviszony jött létre.

Ezt követően azt vizsgálta, hogy ez a jogviszony felmondható volt-e, avagy sem. Ebben a körben a Ptk. 481. § a) pontját és 483. § (1), (3) és (4) bekezdését vette alapul. Nem volt a perben vitatott, tehát a felek nem tették azt kétségessé, hogy közöttük tartós jellegű jogviszony állt fenn, és azt sem, hogy az alperes rendes felmondással élt. A perbeli szerződés a megbízó felmondási jogát teljes egészében kizárta, ezért a 2005. március 31-i szerződés 4. pontja, továbbá a 2006. március 31-i módosítása semmis, mert a Ptk. 483. § (4) bekezdésébe ütközik. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy az alperesnek lehetősége volt a szerződéses jogviszonyt felmondással megszüntetni a határozott időn belül, de csupán alapos okkal.