BH 2017.7.221 Ingatlan tulajdonjogának elbirtoklása esetén ha az elbirtoklással érintett földrészlet nem osztható meg, akkor csak már meglévő közös tulajdoni hányad elbirtoklására van lehetőség. Kizárólagos tulajdonban álló ingatlan esetében egy természetben meghatározott rész vonatkozásában elbirtoklással akkor sem alakítható ki tulajdoni hányad, ha egyébként az elbirtoklás egyéb törvényi feltételei fennállnak [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 121. § (1) és (4) bek.].

Pertörténet:

Komáromi Járásbíróság P.20393/2012/2., Komáromi Járásbíróság P.20166/2015/6., Tatabányai Törvényszék Pf.20235/2015/3., Kúria Pfv.20629/2016/5. (*BH 2017.7.221*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A külterületi 1 ha 6768 m2 területű legelő megnevezésű perbeli ingatlan az alperes tulajdona, annak a tulajdonjogát jogutódlás jogcímén 1991. április 4-én szerezte meg.

[2] A felperes részaránykiadás címén kapta meg 1998-ban a perbeli ingatlannal szemben fekvő ingatlan 3758/27970 tulajdoni hányadát.

[3] A perbeli ingatlannal közvetlenül szomszédos 0290/1. helyrajzi számú ingatlan használója H. Z., aki a perbeli ingatlanból is jelentős területet használ.

[4] A felperes mezőgazdasági termeléssel hivatásszerűen foglalkozó gazda, aki a perbeli ingatlan egy részét 1992-től sajátjaként birtokolja, 1993 tavaszán felszántotta, és azóta azon haszonnövényeket termeszt.

[5] A felperes 2014. október 3-án telekalakítási engedélyezési eljárást indított a járási földhivatal előtt a perbeli ingatlan megosztása végett. Az eljárás során az önkormányzat hivatala előzetes szakhatósági állásfoglalást adott, amelyben a telekalakítási engedélyezési eljáráshoz szükséges előzetes építésügyi szakhatósági hozzájárulást nem adta meg, mert a perbeli ingatlan megosztása során keletkező földterület minimális mérete nem felelne meg az övezetben kialakítható minimális telekméret (1 ha) előírásainak.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[6] A felperes módosított keresetében annak a megállapítását kérte, hogy a perbeli ingatlan 8352/16768 tulajdoni hányadát elbirtoklás címén megszerezte.

[7] Előadta, hogy az ingatlan egy részét 1992 óta sajátjaként használja és birtokolja. A szomszédos ingatlanban fennálló tulajdoni hányadát 1992-ben szerezte meg, ezt ősszel feltörte, majd 1993 tavaszán a vele szemben lévő gazos területet, azaz a perbeli ingatlan egy részét szintén feltörte. Azt azóta évente használja, trágyázza, különböző növényeket termeszt rajta. Állítása szerint ezzel kapcsolatban őt senki nem kereste meg és tőle bérleti díjat sem igényelt. Támogatást a földrészlet használatával összefüggésben nem kért, de a környékbeli területen mindenki tudott arról, hogy ő ezt a területet használja.

[8] Az alperes kérte a kereset elutasítását.

Arra hivatkozott, hogy a felperes a perbeli ingatlannak csak egy részét használja, az ingatlan nem osztható meg, ezért nincs lehetőség arra, hogy a felperes abban tulajdoni hányadot elbirtokoljon.

Az első- és másodfokú ítélet

[9] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét ítéletével elutasította.

[10] Okfejtése szerint azt a kihallgatott tanúk vallomásai is alátámasztották, hogy a felperes a perrel érintett területrészt használta. A tanúk az időmúlásra tekintettel nem egyformán számoltak be az eseményekről, azonban arról mindegyikük egybehangzóan nyilatkozott, hogy a felperes a perbeli ingatlan egy részét legalább tizenöt éve használja, és azon növényeket termeszt. Rámutatott, hogy a használat tényét az alperes sem vitatta, csupán arra hivatkozott, hogy az ingatlan nagyobbik részét H. Z. használja évek óta, akinek a környékén szintén több ingatlana van.

[11] Szerinte azt, hogy H. Z. az ingatlan egy részét használta, alátámasztották a perben becsatolt okiratok, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) tájékoztatása az egységes területalapú támogatásról, a műholdas térképi adatok is. Az elsőfokú bíróság utalt rá, hogy az MVH tájékoztatása szerint a perbeli ingatlanra H. Z. nyújtott be támogatási kérelmet 2004 és 2012 között.

[12] Elfogadta a felperesnek azt az állítását, hogy legkésőbb 1993 tavaszától használta a perbeli ingatlan egy részét. Utalt arra, hogy az alperes hivatkozása, miszerint a földkiadó bizottságok 1993-ban alakultak, illetve a részaránytulajdon-kiadások 1998-ban kezdődtek meg, még nem bizonyítják, hogy a felperes birtoklása csak ekkor kezdődött. Ezért tekintette bizonyítottnak, hogy a felperes a perbeli ingatlan egy részét legkésőbb 1993 tavaszán birtokba vette.

[13] Hangsúlyozta: a felperes által kezdeményezett telekalakítási engedélyezési eljárás eredményére figyelemmel megállapítható, hogy a perbeli ingatlan nem osztható meg, ezért abban kellett állást foglalnia, hogy a felperesnek van-e lehetősége tulajdoni hányad elbirtoklására. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy ingatlan tulajdoni hányadának elbirtoklására csak akkor kerülhet sor, ha az ingatlan megosztható. Tekintettel arra, hogy a felperes az ingatlannak csak egy részét használta és az ingatlan nem osztható meg, ezért szerinte a felperes nem szerezheti meg a perbeli ingatlan 8352/16768 tulajdoni hányadát. Kifejtette továbbá, hogy az elbirtoklás jogintézményének a célja, hogy a "nem birtokolt dolgokon" tulajdont szerezhessen az, aki azt sajátjaként birtokolja. Az elbirtoklás feltétele azonban az is, hogy amennyiben az elbirtoklás feltételei csak a föld egy részére állnak fenn, úgy az osztható legyen, mert ellenkező esetben azon tulajdonjog nem szerezhető.

[14] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[15] Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben lefolytatta, a tényállást helyesen állapította meg és az abból levont jogi következtetései is helytállóak.

[16] A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban az elsőfokú bíróság a használat időtartamának vizsgálatán túl nem fordított kellő figyelmet a sajátjakénti birtoklás fennállásának a vizsgálatára. Rámutatott: a felperes személyes előadása szerint kifejezetten csodálkozott azon, hogy senki nem szólította fel arra, hogy a használattal hagyjon fel. Ez - szerinte - arra utal, hogy a felperes számított arra, hogy vele szemben az ingatlan tulajdonosa felléphet, a használatot kifogásolhatja.

[17] Utalt arra is, hogy a sajátjaként történő birtoklást a bíróságnak szigorúan kell vizsgálnia, e feltétel fennállása csak abban az esetben állapítható meg, ha a birtokos nem csupán a külső szemlélő számára észlelhetően tartja a dolgot a rendelkezése alatt, de maga is alapos okkal feltételezheti azt, hogy sajátjaként birtokol. Nem sajátjaként birtokol az a birtokos - érvelt a másodfokú bíróság -, aki tudja, vagy tudhatja, hogy a birtoklása nem végleges, mert a dolog jogosultja felléphet a birtoklásával szemben. Ezért tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperes kifejezetten erre a "szubjektív tényre" tett nyilatkozatot személyes meghallgatása során.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[18] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak a hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat meghozatalát kérte.