A Szegedi Ítélőtábla Pf.20214/2017/7. számú határozata biztosítási összeg tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 213. §] Bírók: Bálind Attila, Bánfalvi-Bottyán Csilla, Kiss Gabriella

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.214/2017/7. szám

A Szegedi Ítélőtábla a dr. Környei László ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek - a dr. Szabó Levente Antal ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen biztosítási összeg megfizetése iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék 2017. január 25. napján kelt 5.P.21.326/2014/60. számú ítélete ellen a felperes részéről 64. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolyatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T:

Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és kötelezi az alperest, 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 11.950,- (tizenegyezer-kilencszázötven) eurót, valamint ennek 2002. október 11. napjától a kifizetésig járó évi 4 %-os kamatát.

A felperes által fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 684.000,- (hatszáznyolcvannégyezer) forintra leszállítja, az alperest terhelőt 216.000,- (kettőszáz-tizenhatezer) forintra felemeli.

A felperest terhelő állam által előlegezett költség összegét 268.291,- (kettőszáz-hatvannyolcezer-kettőszáz-kilencvenegy) forintra leszállítja, az alperes által fizetendőt 129.532,- (egyszáz-huszonkilencezer-ötszázharminckettő) forintra felemeli.

Az alperesnek járó elsőfokú eljárási költség összegét 1.300.000,- (egymillió-háromszázezer) forintra leszállítja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A felperest 2.400.000,- (kettőmillió-négyszázezer) forint, az alperest 100.000,- (egyszázezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illeték megfizetésére kötelezi - külön felhívásra - az államnak.

Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 500.000,- (ötszázezer) forint másodfokú eljárási költséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

A felperes 1993. december 12-én - magyarországi közvetítőn keresztül - ajánlatot írt alá az ausztriai székhelyű alperesi biztosító társaság által ajánlott élet- és baleset-biztosításra. Az ajánlatban 1.000.000 osztrák schilling biztosítási összeg került feltüntetésre. Az alperes 1994. január 21-i keltezéssel küldte meg a felperesnek az életbiztosítási kötvényt, amelyben a baleseti rokkantság esetére szóló biztosítási összeget 500.000 osztrák schillingben tüntette fel. A kötvény kiegészítő biztosítása baleseti rokkantság esetére különleges baleset-biztosítási feltételt tartalmazott, eszerint "az AUVB 1990. 7. cikkely 7. pontjától eltérően a maradandó rokkantság esetére az alábbi vonatkozik: amennyiben baleset következtében a kötvénytulajdonos 50%-os mértékben vagy azt meghaladóan maradandóan rokkanttá válik, úgy a kötvényben feltüntetett biztosítási összeg teljes mértékben kifizetésre kerül. Ha a megállapított rokkantsági fok 50% alatti, úgy jelen szerződésből nem történik kifizetés. Az AUVB 1990. egyéb rendelkezései változatlan formában érvényesek." A kötvény rögzíti, hogy az 1994. december 1. után fizetendő biztosítási díj 8.661 schilling. A biztosítási időszak 1993. december 1-től 2008. december 1-ig terjed. A felperes a biztosítási kötvénnyel együtt az általános szerződési feltételeket nem kapta kézhez.

A felperes 2001. október 27-én - vétlenül - közlekedési balesetet szenvedett, melynek következtében olyan maradandó fogyatékosságai alakultak ki, amik munkaképességét jelentős mértékben csökkentették, de természetes eredetű megbetegedései a balesetet megelőzően is voltak. A balesettel összefüggésben 65 napig állt kórházi kezelés alatt, táppénzes betegállománya a 22 napot meghaladta.

A felperes felesége a biztosítási esemény bekövetkeztét 2001. november 5-én telefonon, majd az azt követő napon orvosi igazolás csatolásával írásban is bejelentette az alperesnek. A biztosító 2001. december 7-én megküldött formanyomtatványán bejelentését megismételte és ismét csatolta az orvosi iratokat. A nyomtatványt német nyelven is kitöltötte, amit 2002. január 2-án postázott. Az alperes ezt követően január 11-én tájékoztatta a felperest, hogy a balesetből eredő gyógykezelés befejezése után szükséges a megfelelő orvosi igazolások benyújtása. Utalt arra, orvosi szakvélemény alapján tartós rokkantság megállapítására legkorábban a baleset napjától számított 1 év múlva kerülhet sor. Majd újabb, július 3-i levelében a kezelés befejezéséről kért információt és tájékoztatta a felperest, hogy orvosszakértőt vesz igénybe a maradandó fogyatékosság mértékének meghatározásához. A felperes 2002. szeptember 26-án megjelent az alperes által megbízott orvosszakértő előtt, aki megállapította, hogy maradandó fogyatékosságának mértéke 45%. Az alperes erre figyelemmel 2002. október 14-én megtagadta a biztosítási összeg kifizetését.

Ezt követően a felperes a biztosítási szerződést felmondta, melyet az alperes 2003. január 20-án kelt levelével - 2002. december 1. napjára - elfogadott.

A felperes jogi képviselője útján 2004. február 10-én és május 25-én írásban fordult az alpereshez, továbbra is kérve a biztosítási összeg kifizetését, melyet a biztosító elutasított.

A felperes maradandó fogyatékosságának mértéke meghatározásához orvosszakértőt vett igénybe. A szakértő 2005. április 12-i szakvéleményében megállapította, az egészségkárosodás 86%-os, a rokkantság mértéke pedig - figyelembevéve jelenlegi végleges állapotát - meghaladja az 51%-ot.

Ezt követően a felperes április 28-án ismételten megkereste a biztosítót és kérte orvosi felülvizsgálatát, melyet az alperes 2005. június 22. napján elutasított. A felperes augusztus 31-én újabb felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, mely elől az alperes 2005. november 8-án - arra hivatkozással, hogy baleset-biztosítási igénye határidőn túli, elévült - elzárkózott. Ennek ellenére a felperes 2005. november 30-án és december 22-én újból kárigénnyel fordult az alpereshez.

A felperesnél az OOSZI elsőfokú orvosi bizottsága 2002. május 30-án 100%-os munkaképesség-csökkenést véleményezett és megállapította, hogy 2. csoportú rokkant.

A balesetet megelőző egy évben a felperes 2000. október 27-től 2001. június 1-ig táppénzes állományban volt, június 2-től július 1-ig vállalkozói tevékenységet folytatott, július 2-től szeptember 30-ig munkaviszony keretében dolgozott, míg október 1-től október 26-ig ismét vállalkozói tevékenységet végzett.

A felperes ilyen előzményeket követően kereseti kérelmet terjesztett elő először a ... Megyei Bíróság, majd - áttételt követően - a ... Megyei Bíróság előtt az alperes ellen. Többször módosított keresetében 1.000.000 osztrák schillingnek megfelelő euró biztosítási összeg és járulékai, valamint az AUVB 1990. rendelkezései szerinti egyéb költségek megtérítésére kérte az alperes kötelezését.

Az alperes ellenkérelme elsődlegesen a kereset elutasítására irányult. Hivatkozása szerint a felek között a kötvény tartalmának megfelelően jött létre a szerződés, s miután a felperes balesetből eredő maradandó egészségkárosodásának mértéke nem éri el a szerződési feltételekben szereplő 50%-ot, részére a biztosítási összeg nem jár. Az egyéb igényelt költségek pedig nem szerepelnek a megállapodásában, így azokra megalapozott igényt nem terjeszthet elő.