A Kúria Pfv.20029/2018/10. számú precedensképes határozata biztosítási összeg tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 177. §, 206. §, 221. §, 252. §] Bírók: Madarász Anna, Magosi Szilvia, Szabó Klára

A határozat elvi tartalma:

A biztosított felperes által az osztrák biztosító alperessel kötött élet- és baleset-biztosításra az osztrák jogot kellett alkalmazni. Az általános baleset-biztosítási feltételek (AUVB) 11. cikkelyére a felperes alapított igényt, ezért a térítési kötelezettség itt meghatározott feltételeinek bizonyítása az ő kötelezettsége és terhe volt. A felek által csatolt magánszakértői véleményeket a másodfokú bíróság nem mérlegelte iratellenesen, okszerűtlenül. Jogszabálysértés nélkül alapította az ítéletét az alperes által felkért osztrák szakértők ottani joggyakorlat szerint kialakított szakvéleményére. 1952. III. Tv. 3. § (3) 1952. III. Tv. 221. § (1) 1952. III. Tv. 177. § (1) 1952. III. Tv. 252. § (2) 1952. III. Tv. 206. § (1) VersVG 1. § (1)

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.V.20.029/2018/10.

A tanács tagjai: dr. Szabó Klára a tanács elnöke, dr. Magosi Szilvia előadó bíró, dr. Madarász Anna bíró

A felperes:

A felperes képviselője: dr. Névery Péter ügyvéd

Az alperes:

Az alperes képviselője: Szabó Dudás Hargita Ügyvédi Iroda

A per tárgya: biztosítási összeg megfizetése

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:

Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.214/2017/7.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:

Kecskeméti Törvényszék 5.P.21.326/2014/60.

Rendelkező rész

- A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartja.

- Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 317.500 (háromszáztizenhétezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

- A le nem rótt 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 1993. december 12-én - magyarországi közvetítőn keresztül - ajánlatot tett az ausztriai székhelyű alperesi biztosító részére élet- és baleset-biztosítás megkötésére. Az ajánlatban feltüntetett biztosítási összeg 1.000.000 osztrák schilling volt. Az alperes 1994. január 21-i keltezéssel kiállította az életbiztosítási kötvényt, és megküldte a felperesnek. A kötvényben a baleseti rokkantság esetére szóló biztosítási összeget 500.000 osztrák schillingben tüntette fel. A kötvény rögzíti, hogy az 1994. december 1-je után fizetendő biztosítási díj 8.661 osztrák schilling. A biztosítási időszak 1993. december 1-től 2008. december 1-ig tart.

[2] A biztosítási szerződés részévé váltak az alperes 1990. március 20-án jóváhagyott általános baleset-biztosítási feltételei (AUVB). Az AUVB "A." szakaszának 1. cikkelye szerint a biztosító biztosítási védelmet nyújt, amennyiben a biztosított felet baleset éri; a biztosítható teljesítéseket a "B." jelű szakasz (7-13. cikkely), míg az egyeztetett teljesítéseket és a biztosítási összegeket a kötvény tartalmazza. A felek az egyedi szerződésükben maradandó rokkantság esetére az AUVB 7. cikkelyének 7. pontjától eltérően állapodtak meg. Az AUVB 10. cikkely 1. pontja szerint a biztosító kórházi tartózkodás idejére járó díjat fizet minden olyan naptári napra, amelyen a biztosított fél a biztosítási esemény bekövetkezte miatt, orvosilag indokolt kórházi gyógykezelés alatt áll, maximum 365 napra a baleset napjától számított 2 éven belül. Az AUVB 10. cikkely 2. pontja alapján a fájdalomdíj egyszeri teljesítés, amely az orvosilag indokolt, megszakítás nélküli 15 napos kórházi gyógykezelés esetén jár. Ha a kórházi gyógykezelés megszakítások nélkül legalább 22 napig tart, a fájdalomdíj mértéke 50%-kal nő. Az AUVB 11. cikkelye szerint a meghatározott biztosítási összeg mértékéig a biztosító megtéríti a balesettel összefüggő költségeket, feltéve, hogy azok a baleset napjától számított 2 éven belül keletkeznek és a társadalombiztosításnak ebben a vonatkozásban nincs térítési kötelezettsége, vagy valamely más biztosító még nem teljesített térítést.

[3] A felperes 2001. október 27-én vétlen elszenvedője volt egy közlekedési balesetnek, amelynek következtében a munkaképességét jelentős mértékben csökkentő maradandó fogyatékosságai alakultak ki, de természetes eredetű betegségei a balesetet megelőzően is voltak. A balesettel összefüggésben 65 napig állt kórházi kezelés alatt, táppénzes betegállománya a 22 napot meghaladta. A biztosítási esemény bekövetkeztét bejelentette az alperesnek. Megjelent 2002. szeptember 26-án az alperes által megbízott orvosszakértő előtt, aki megállapította, hogy maradandó fogyatékosságának mértéke 45%. Az alperes erre figyelemmel megtagadta a biztosítási összeg kifizetését.

[4] A felperes keresetet indított az alperes ellen 1.000.000 osztrák schillingnek megfelelő euró biztosítási összeg és járulékai, valamint az AUVB rendelkezései szerinti egyéb költségek megtérítése iránt. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes balesetből eredő maradandó egészségkárosodásának mértéke nem érte el a szerződési feltételekben meghatározott 50%-ot, ezért a biztosítási összeg nem jár. Az egyéb igényelt költségek pedig nem szerepelnek a felek megállapodásában, így azokra sem terjeszthető elő megalapozott igény. A másodfokú bíróság két alkalommal hatályon kívül helyezte a keresetnek részben helyt adó elsőfokú ítéletet, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította, mert az elsőfokú bíróság nem az irányadó osztrák jogot alkalmazta. A másodízben megismételt eljárásban a felperes a keresetét fenntartotta, míg az alperes az ellenkérelmét annyiban módosította, hogy 500.000 schilling erejéig a keresetet elismerte. A felperes által igényelt további költségek közül nem vitatta a grazi orvosi vizsgálaton való megjelenéssel összefüggésben felmerült tolmács- és szállásköltséget, a gépkocsivezető díját, valamint a parkolójegy árát, mindösszesen 618 euró összegben.

[5] Az elsőfokú bíróság 5.P.20.247/2012/67. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 73.924 eurót és ennek 2002. október 11-től a kifizetésig járó évi 4%-os kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság Pf.I.20.159/2014/2. számú rész- és közbenső ítéletével az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezései közül a napidíj iránti igény elutasítására vonatkozó rendelkezést részben megváltoztatta, és az alperest 8.912 euró, valamint ennek 2002. október 11-től a kifizetésig járó évi 4%-os kamata megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan az e körben előterjesztett keresetet elutasította. Megállapította egyúttal, hogy a 2001. október 27-én bekövetkezett balesettel okozati összefüggésben a felperest a kórházi tartózkodás idejére járó díj és fájdalomdíj teljes mértékben megilleti. A balesettel összefüggő költségek megtérítésére irányuló követelésre, valamint az eddig felmerült első- és másodfokú eljárási költségekre kiterjedően az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Az indokolásában kifejtettek szerint véglegesen eldöntötte a napidíj iránti igényt, és megállapította, hogy a jogerős rész- és közbenső ítéletben megítélt összegen felül a felperesnek a szakértői véleményben foglaltakhoz képest magasabb összegű napidíj megfizetésére irányuló kereseti kérelme alaptalan. A kórházi tartózkodás idejére járó díj és fájdalomdíj tekintetében eldöntötte a követelés jogalapjának fennállását, az annak összegszerűsége kérdésében utasította az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására. Rámutatott arra, hogy a jogalap és az összeg tekintetében a balesettel összefüggő költségekről az elsőfokú bíróságnak kell döntenie.