A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20108/2015/3. számú határozata kártérítés (BALESETI kártérítés) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 355. §, 2006. évi CXXIII. törvény (Bktv.) 2. §, 14. §] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

Fővárosi Ítélőtábla

4.Pf.20.108/2015/3.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Szabó Enikő ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű felpereseknek - a jogtanácsos által képviselt alperes ellen, baleseti kártérítés iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2014. október 13. napján kelt 26.P.22.948/2010/81. számú, 84. sorszám alatt kijavított ítélete ellen, az I-II. rendű felperesek részéről 82., az alperes által 83. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság kijavított ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja, az I. rendű felperes nem vagyoni kártérítését 1.200.000 (egymillió kétszázezer) forintra és kamatára, a II. rendű felperes nem vagyoni kártérítését 1.700.000 (egymillió hétszázezer) forintra és kamatára felemeli, a II. rendű felperes javára 2014. november 1. napjától megállapított havi 22.515 (huszonkettőezer-ötszáztizenöt) forint járadékból havi 17.515 (tizenhétezer-ötszáztizenöt) forint járadékot a nyugdíjkorhatár elérésig köteles az alperes megfizetni. Ezt meghaladóan a kijavított elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az alperest fizessen meg az I. rendű felperesnek 5.000 (ötezer) forint + áfa másodfokú perköltséget, míg ezt meghaladóan a felek a fellebbezési eljárási költségeiket maguk viselik.

Kötelezi az alperest 32.000 (harminckettőezer) forint, a II. rendű felperest 16.800 (tizenhatezer-nyolcszáz) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illeték megfizetésére az államnak külön felhívásra.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az I. rendű felperes motorkerékpár vezetőjeként, a II. rendű felperes utasként szenvedett idegenhibás közlekedési balesetet 2009. június 7. napján, amelyből eredő vagyoni és nem vagyoni kárukat érvényesítették az alperessel szemben gépjármű kötelező felelősségbiztosítás alapján.

Az alperes a térítési kötelezettségét nem, azonban az egyes kárigényeket jogalapjában, illetve összegszerűségében vitatta. Álláspontja szerint a büntetőeljárásban lefolytatott közvetítői eljárásban megfizetett összeg a felperesek nem vagyoni hátrányát csökkentő tényező, és ezek, valamint az alperes által teljesített összegek kompenzálják a felpereseket ért nem vagyoni hátrányokat, ezért a nem vagyoni kárigény elutasítását kérte. Ezen túlmenően is részben vitatta az egyes követelések jogalapját, illetőleg összegszerűségét.

Az elsőfokú bíróság a kijavított ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 1.000.000 forint, a II. rendű felperesnek 1.500.000 forint nem vagyoni kártérítést és 2009. június 7. napjától számított késedelmi kamatait. Ezen túlmenően kötelezte az alperest az I. rendű felperes javára kártérítés és járadék megfizetésére, valamint a II. rendű felperes javára kártérítés és 2014. november 1. napjától havonta, előre esedékesen véghatáridő nélkül 22.515 forint kártérítési járadék megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és kötelezte mind az alperest, mind az I-II. rendű felperest perköltség és a le nem rótt kereseti illeték megfizetésére.

A kijavított első fokú ítélet indokolása értelmében a Ptk. 339. § (1) bekezdése és a 190/2004. (VI. 8.) Kormányrendelet alapítja meg az alperes térítési kötelezettségét. A Ptk. 355. § (1) és (4) bekezdés felhívásával döntött az elsőfokú bíróság az egyes felperesek vagyoni és nem vagyoni kárigényéről. A fellebbezéssel érintett kártételekről az alábbiak szerint határozott az elsőfokú bíróság: Tényként állapította meg, hogy az I. rendű felperes egészséghez fűződő joga sérült a balesetben, és olyan hátrányok érték a balesettel okozati összefüggésben, amelyek a nem vagyoni kártérítés megítélését indokolják. Az alperes a pert megelőzően megfizetett 300.000 forintot, és a büntetőeljárás alapján lefolytatott közvetítői eljárásban a kárt okozó személy 200.000 forint jóvátételt fizetett az I. rendű felperesnek. Hangsúlyozta, hogy a jóvátétel célja a sérült, azaz az I. rendű felperes kárának megtérítése, enyhítése, az őt ért károk kompenzálása, a sértett felé kifejezésre juttatja a személyes bocsánatkérést, a károkozó sajnálkozását is. Mindezeket a nem vagyoni kártérítés összegszerűségénél értékelendőnek tartotta. A beszámításnak a Ptk. 296-297. §-aiban foglalt feltételeit nem látta fennállónak. Az I. rendű felperes maradványállapotát, abból eredő életviteli nehezítettségeket, az erőmegfeszítéssel járó munkateljesítményt is mérlegelve 1.000.000 forintot ítélt meg nem vagyoni kártérítésként. A II. rendű felperes esetében is megállapította az egészséghez fűződő jog sérelmét. Nyomatékkal értékelte a II. rendű felperes életkorát, egészségkárosodásának, munkaképesség-csökkenésének mértékét, a sérüléseinek jellegét, abból fennálló hátrányokat. A jóvátétel összegét a már korábban kifejtettekre figyelemmel a II. rendű felperes esetében is figyelembe vette, és mindezek mérlegelésével 1.500.000 forintot tartott alkalmasnak a II. rendű felperest ért nem vagyoni hátrányok kompenzálására. A II. rendű felperes javára az elsőfokú bíróság erőmegfeszítés címén járadékot állapított meg a Ptk. 356. § (1) bekezdése értelmében, a nettó jövedelem 20%-a mértékében, folyamatosan, véghatáridő nélkül. A perköltség viseléséről a Pp. 78. § felhívásával a pernyertesség-pervesztesség arányában rendelkezett akként, hogy mindkét felperes 70%-ban volt pervesztesnek tekinthető, így a felperesek ilyen arányban, míg az alperes 30%-os arányban viseli a jogi képviselettel felmerült költséget, valamint a le nem rótt illetéket.

Az elsőfokú bíróság kijavított ítélete ellen az I-II. rendű felperesek és az alperes élt fellebbezéssel.

Az I-II. rendű felperesek fellebbezése az első fokú ítélet részbeni megváltoztatására irányult, az alperes marasztalását nem vagyoni kártérítés címén az I. rendű felperes javára 1.200.000 forintra, a II. rendű felperes javára 1.700.000 forintra kérték felemelni. A pernyertesség-pervesztesség arányát az eredeti kereseti kérelemnek és megítélt összegeknek megfelelően kérte módosítani, és a perköltségben történő marasztalás összegét, illetőleg a viselendő illeték összegét is ezen aránynak megfelelően kérték megváltoztatni. A nem vagyoni kártérítés összegének felemelésére irányuló fellebbezésük tekintetében hangsúlyozták, hogy a jóvátétel jogi természete és célja eltér a nem vagyoni kártérítéstől. Megítélésük szerint a közvetítői eljárás során megtérített összeg, azaz a jóvátétel összege a nem vagyoni kártérítés összegébe nem számítható be. Hangsúlyozták, hogy a közvetítői eljárás keretében "kialkudott" jóvátétel a büntetést hivatott helyettesíteni. E körben utaltak a 2006. évi CXXIII. törvény 13. § (2) bekezdésére, valamint 14. § (2) bekezdésére, az egyes felperesek és a kárt okozó gépjármű vezetője között 2010. január 13. napján létrejött egyedi megállapodásban foglaltakra, valamint a 3. BK. véleményben írtakra. Mindezek alapján kiemelték, hogy a kár megtérítése és a jóvátétel megfizetése egymástól független jogintézmény, a jóvátétel figyelembevétele "beszámítása" a megítélt kárösszegbe indokolatlan. A pernyertesség-pervesztesség arányának meghatározását az ítélet kijavítására is figyelemmel I. rendű felperes esetében 45%, II. rendű felperes esetében 51% pernyertesség mellett kérték megállapítani, illetve amennyiben a fellebbezési kérelemnek megfelelően módosult a marasztalási összeg, akkor 51%, illetve 55%-ban, és ennek megfelelően kérték a perköltségre és az illetékre vonatkozó első fokú ítéleti rendelkezések megváltoztatását.