A Fővárosi Ítélőtábla Kbf.26/2018/5. számú határozata jogellenes fogvatartás bűntette tárgyában. Bírók: Belovai Henriette, Szabó Éva, Török Zsolt

Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa

6.Kbf.26/2018/ 5. szám

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2018. június 20. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t::

A jogellenes fogvatartás bűntette és más bűncselekmény miatt ... vádlott ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 2018. február 07. napján kihirdetett 43.Kb.27/2017/4. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottal szemben kiszabott büntetést 350 (háromszázötven) napi tétel, napi tételenként 1000,- (egyezer) Ft pénzbüntetésre enyhíti.

A 350.000,- (háromszázötvenezer) Ft pénzbüntetést meg nem fizetés esetén szabadságvesztésre változtatja át. Ebben az esetben egy napi tétel helyébe egy napi szabadságvesztés lép.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült 10.880,- (Tízezer-nyolcszáznyolcvan) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a 2018. február 7. napján kihirdetett 43.Kb.27/2017/4. számú ítéletével ... vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 304. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő jogellenes fogvatartás bűntettében és a Btk. 343. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző és aszerint minősülő közokirat-hamisítás bűntettében. Ezért őt halmazati büntetésül 1 év 6 hónap börtönfokozatú szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás időpontjáról. A vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. A nyomozás során lefoglalt bűnjelek lefoglalását megszüntette és azokat kiadni rendelte. Kötelezte a vádlottat 456.970,- forint bűnügyi költség megfizetésére azzal, hogy a fennmaradó 2.753,- forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész az ítéletet tudomásul vette, míg a vádlott és védője a jogorvoslati nyilatkozat megtételére három nap gondolkodási időt tartott fenn, majd a törvényes határidőn belül indokolás és irány megjelölése nélküli fellebbezést terjesztett elő.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.270/2018/1. számú átiratában indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 371. § (1) bekezdése alapján hagyja helyben. Kifejtette, hogy az elsőfokú katonai tanács a perrendi szabályokat megtartotta, ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette, az általa megállapított tényállás mentes a Be. 351. § (2) bekezdésében írt hiányosságoktól. Az elsőfokú katonai tanács indokolási kötelezettségének eleget tett, az megfelelő részletességgel tartalmazza, hogy miért és milyen bizonyítékokra alapozta a terhelő tényállást. Álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács az általa rögzített tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és törvényesen minősítette az általa elkövetett cselekményeket. A büntetés kiszabási körülmények tekintetében rámutatott, hogy a büntetlen előélet a hivatásos rendőri szolgálatot teljesítő vádlott esetében enyhítő körülményként nem értékelhető, ugyanakkor a pozitív parancsnoki jellemzésre figyelemmel az előzetes mentesítésben részesítés nem kifogásolható.

A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott védője a perbeszédében arra mutatott rá, hogy maga az első fokú bíróság is rögzítette, hogy a közokirat-hamisítás ötlete feltehetően nem a vádlottól származott. Kifejtette, hogy a nyomozás és a bírósági eljárás alátámasztotta a névtelenül tett feljelentés tartalmát, egyben megalapozza F.A. felelősségét, tekintettel arra, hogy a vádlott az ő felbujtására követte el a közokirat-hamisítás bűntettét. Érvelése szerint elmaradt annak vizsgálata, hogy a vádlott miért vállalta magára a bűncselekmény elkövetését, illetve hogy miért éppen őt "szemelték ki" 5-6 nyomozó közül a közokirat-hamisítás elkövetésére. Erre a választ is megadta azzal, hogy a vádlott 3 évet meg nem haladó szakmai gyakorlata miatt nyilvánvalóan tapasztalatlan volt. Kifejtette, hogy a rendőrségi eskü 2. és 5. pontja alapján a vádlott köteles volt feljebbvalója parancsának engedelmeskedni, illetve feljebbvalóját megvédeni, azaz a rendőrségi eskü kötelezte. A vádlott lényegében kényszer hatására tevékenykedett. Ekörben utalt az 56 BK vélemény 2/8-as pontjára is, miszerint büntetés enyhítő hatása van, ha valaki más személy ráhatására illetőleg parancsára cselekedett. A jogellenes fogvatartás bűntettével kapcsolatban kifejtette, hogy a vádlott a nyomozás során nem akart elöljárójára terhelő vallomást tenni, de maga F.A. is elképzelhetőnek tartotta a tanúkénti kihallgatásakor, hogy ő adott utasítást a vádlottnak Sz,J. előállítására. Tévesnek tartotta az elsőfokú katonai bíró mérlegelő tevékenységét, mivel álláspontja szerint kihagyta F.A. vallomását a bizonyítékok értékelésekor, miszerint vagy ő, vagy Sz.L. döntött úgy, hogy Sz.J.-t elő kell állítani. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az ítélet 2. oldalának 1. pontjában rögzített tényállást egészítse ki azzal, hogy a vádlottat a közvetlen szolgálati elöljárója, F.A. utasította Sz.J. előállítására. Kifejtette, hogy a vádlottat a jogellenes fogvatartás bűntettének elkövetésében legfeljebb gondatlanság terheli. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a jogellenes fogvatartás bűntettének vádja alól a Be. 6. § (3) bekezdés b) pontja alapján mentse fel, a közokirat-hamisítás bűntettének elkövetése miatt a büntetés enyhítését indítványozta.

A vádlott az utolsó szó jogán a közokirat-hamisítás bűntettének elkövetését nem vitatta, de állította, hogy a Sz.J. előállítására vonatkozó döntést nem ő hozta meg, hanem a 2015. május 19-i névtelen bejelentés érkezését követően F.A. utasította arra, hogy a házkutatást követően -annak eredményétől függetlenül- állítsa elő Sz.J.-t. Azzal érvelt, hogy akkori tudomása szerint előállítás a kihallgatás után szűnik meg, ekörben a tapasztalatlanságára utalt, mint mentő körülményre. Hivatkozott továbbá arra, hogy a szolgálati jogviszonya a jogerős felfüggesztett szabadságvesztésre ítélése esetén -az előzetes mentesítésben részesítés ellenére is- haladéktalanul megszűnne.

A vádlott és a védője által bejelentett fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. A másodfokú katonai tanács a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat maradéktalanul betartotta, a szükséges bizonyítási eljárást körültekintően folytatta le. A releváns bizonyítékokat a bizonyítási eljárás részévé tette, saját hatáskörében további bizonyítási eszközöket szerzett be, nevezetesen az Országos Rendőr-főkapitányság Hivatal megkeresése révén rendelkezésre álltak a 2015. május 15-31-i időszakra vonatkozó Robotzsaru (NEO) rendszer naplózott adatai.

A vádlott a nyomozás és az elsőfokú bírósági eljárás során részben ténybeli beismerő vallomást tett. Érdemi védekezésének lényege szerint az eljárása jogszerű volt, mivel Sz.J.-t bűncselekményre utaló gyanú miatt állították elő, majd a bizonyítékok ismételt mérlegelése után döntöttek úgy, hogy csak tanúként hallgatják ki. Azt nem vitatta, hogy a tanú előállítása a kihallgatása végén lett megszüntetve. Ennek indokaként előadta, hogy fennállt a lehetősége, hogy Sz.J. olyan tanúvallomást tesz, amely alapján a továbbiakban őt majd gyanúsítottként lehet kihallgatni. A közokirat-hamisítás bűntettének elkövetését tagadta. Állította, hogy másodjára is foganatosította Sz.J. tanúkénti kihallgatását egy másik ügyszám alatt, a jegyzőkönyv a tanú által elmondottakat tartalmazta, a jegyzőkönyvi aláírás Sz.J.-tól származik.