BH 2004.3.97 I. A közúti veszélyeztetés bűnsegéde és a rablás társtettese a gépkocsi utasa, aki - a jármű vezetőjével szándékegységben - a mozgó gépkocsi ablakából kihajolva magához ragadja a gépkocsi mellett haladó kerékpáros járművének kormányára felakasztott kosarat [Btk. 186. § (1) bek., 20. § (2) bek., 21. § (2) bek.].

II. A gépkocsi vezetőjének a közúti járművezetéstől való eltiltása törvényes, ha a gépkocsit bűncselekmények elkövetésére használta [Btk. 58. § (1) bek. második fordulat].

A városi bíróság a 2000. augusztus 25. napján meghozott ítéletével a II. r. terheltet 2 rendbeli rablás bűntettében, mint társtettest; közlekedés biztonsága elleni bűntettben mint tettest; súlyos testi sértés bűntettében, mint társtettest és 9 rendbeli közokirattal visszaélés vétségében, mint társtettest mondta ki bűnösnek. Ezért őt - halmazati büntetésül - 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megyei bíróság, mint másodfokú bíróság - kétirányú perorvoslat alapján eljárva - a 2000. november 22. napján kihirdetett ítéletével a városi bíróság ítéletét részben megváltoztatva az 1 rb. rablás bűntettét, társtettesként elkövetett lopás bűntettének [Btk. 316. § (1) és (2) bekezdés d) pontja és (4) bekezdés b/I. pontja], míg a közlekedés biztonsága elleni bűntettként értékelt cselekményt bűnsegédként elkövetett közúti veszélyeztetés bűntettének [Btk. 186. § (1) bekezdése] minősítette.

A II. r. terhelt főbüntetését 4 évi börtönbüntetésre súlyosította és 2 évre a közúti járművezetéstől is eltiltotta, a közügyektől eltiltást nem érintette.

A másodfokú bíróság által is helyesnek talált, az elsőfokú ítélet 1. pontja alatt rögzített tényállása szerint az I. r. és a II. r. terheltek 1999. augusztus 19-én a II. r. terhelt tulajdonában levő személygépkocsival közlekedtek úgy, hogy a gépkocsit az I. r. terhelt vezette, mellette a jobb első ülésen ült a II. r. terhelt. A nagy meleg miatt a gépkocsi ablakait leengedték.

A terheltek egy kétsávos úton haladtak, szembejövő forgalom nem volt. Ugyanebben az időben kerékpáron ott közlekedett a sértett is, aki a kerékpárjának kormányára, - annak baloldali részére - a kormányoszlop tövére akasztotta fel a gyékénykosarát. A kosarat meglátva az I. r. és a II. r. terheltek elhatározták, hogy azt a sértettől elveszik.

Miután az autó a sértett mellé ért, a sértett azt hitte, hogy el akarják ütni, mert közte és a gépkocsi között az oldaltávolság 20-30 cm volt. A járművet az I. r. terhelt a sértett kerékpárja mellé kormányozta, és olyan sebességgel vezetett amilyennel a kerékpáros haladt. Amikor egészen a sértett mellé értek, a II. r. terhelt az ülésből felemelkedve a kocsi ablakán felső testével félig kihajolt és mindkét kezével megfogta a kerékpárra akasztott kosár fülét. A sértett ezt észlelve bal kezével továbbra is a kormány bal szárát fogta, míg jobb kezével a kosarat igyekezett megtartani. Ezt észlelve az I. r. terhelt gyorsított, így húzta magával a kerékpárost, akinek a kosár füle ekkor már dörzsölte a bal csuklóját. Részben emiatt, részben a gyorsítás miatt a kosarat visszatartani nem tudta. Bal kezével a kormányt elengedte, így a II. r. terhelt a kosarat le tudta rántani onnan.

A sértett a rántástól a kerékpárjával elesett, az I. r. és a II. r. terheltek pedig a gépkocsival továbbmentek.

A sértett az eséstől különböző horzsolásos - hat napos gyógytartamú - sérüléseket szenvedett.

Kosarában - több igazolvány mellett - mobiltelefon, kb. 23 000 forint készpénz is volt. Az elvett tárgyak összesen 67 600 forint értéket képviseltek. Az osztozkodás során a pénz a II. r. terhelté, a telefon az I. r. terhelté lett.

A történtek a sértettet pszichésen annyira megviselték, hogy a neki balról elhaladó közlekedők még egy év múlva is zavarták.

Az ítélet 2. pontjában rögzített tényállás szerint az I. r. és a II. r. terheltek ugyanaznap éjjel, meglátva a gyalog közlekedő sértettet, megbeszélték, hogy az értékeit elveszik. A gépkocsit vezető I. r. terhelt a sértett elé kanyarodva megállt. Ezután az I. r. és a II. r. terheltek a sértettet - nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozva - megütötték, megrugdosták, és a táskáját - igazolványokkal, pénzzel, mobiltelefonnal - 43 000 forint összértékben eltulajdonították.

Az ügyben hozott első- és másodfokú ítéleteknek II. r. terheltet bűnsegédként elkövetett közúti veszélyeztetés bűntettében marasztaló rendelkezése ellen anyagi jogi szabálysértésre alapítottan, e bűncselekmény vádja alóli felmentés, a főbüntetés enyhítése és a közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés mellőzése érdekében a II. r. terhelt meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

A felülvizsgálatot kérő jogi érvelésének lényege szerint a II. r. terhelt, - mint utas - bűnsegédként sem lehet a közúti veszélyeztetés bűntettének alanya, minthogy a szóban forgó bűncselekmény szempontjából - a Btk. 191. § (2) bekezdése értelmében - nem tekinthetők közlekedési szabályoknak a gyalogosokra és az utasokra vonatkozó rendelkezések. A II. r. terhelt terhére a közlekedés biztonsága elleni bűntett megállapítása sem jöhet szóba, mert az már kétszeres értékelést jelentene, miután szándéka a dolog elvételére és nem a veszélyhelyzet létrehozására irányult. Ekként pedig a terhelt csupán egy bűncselekmény elkövetéséhez használt járművet, így a közúti járművezetéstől eltiltás kiszabása is törvénysértő.

A legfőbb ügyész arra az egységes bírói gyakorlatra utalt, mely szerint, ha az elkövető a veszélyeztetési cselekményével más szándékos bűncselekményt is megvalósít, bűnhalmazat megállapításának van helye; a lopás bűntettének pedig nem tényállási eleme a közúti veszélyeztetésként értékelt magatartás. Ez utóbbi bűntettnek az alanya kizárólag tettesi minőségben speciális, így nincs akadálya a bűncselekmény miatti felelősségre vonásnak a gépjármű utasa esetében részesi minőségben. Miután pedig a II. r. terhelt nem egy, hanem a terhére megállapított valamennyi bűncselekmény elkövetéséhez járművet használt - és használónak tekintendő az utas is - a közúti járművezetéstől eltiltás alkalmazására is anyagi jogi szabálysértés nélkül került sor. Mindezekre figyelemmel a megtámadott határozatoknak a hatályukban történő fenntartását indítványozta.

A nyilvános ülésen az ügyész kitért arra is, hogy a II. r. terhelt a kosár elvételével helyesen nem a lopás bűntettét, hanem rablást valósított meg, így a másodfokú bíróság erre vonatkozó indokolása téves.

A védő a felülvizsgálati indítványban foglaltaknak megfelelő tartalommal szólalt fel.

A felülvizsgálati indítvány 2003. január 13. napján, tehát még az 1998. évi XIX. törvénynek (továbbiakban: új Be.) a 2003. július 1. napján történt hatálybalépése előtt érkezett a Legfelsőbb Bírósághoz ezért az itt megjelölt törvény 603. §-ának (6) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás lefolytatására a korábbi büntetőeljárási szabályok szerint került sor.