A Kúria Pfv.20667/2017/4. számú precedensképes határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 221. §] Bírók: Madarász Anna, Magosi Szilvia, Molnár Ambrus

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.V.20.667/2017/4.

A tanács tagjai: Dr. Molnár Ambrus a tanács elnöke, Dr. Madarász Anna előadó bíró, Dr. Magosi Szilvia bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: Szabó Balázs Gábor Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Dr. Szabó Balázs Gábor ügyvéd)

Az alperes:

Az alperes képviselője: Dávid, Stanka, Szikla Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Stanka Gergely ügyvéd)

A per tárgya: szerződés érvénytelenségének megállapítása

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes (8. sorszám)

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.201/2016/4/II.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 166.G.43.850/2015/8.

Rendelkező rész

- A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

- Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 2.120.000 (kétmillió-százhúszezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

[1] A felperes 2013. november 18. napján előterjesztett, majd módosított keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az alperessel 2008. május 19. napján megkötött zálogszerződés a régi Ptk. 251. § (1), 200. § (2) bekezdése alapján semmis, másodlagosan a 2008. május 19. napján megkötött kölcsönszerződés semmisségének megállapítását kérte a a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (régi Hpt.) 213. § (1) bekezdés a), c), e) pontja, a régi Ptk. 217. § (1) bekezdése alapján, végül harmadlagosan a kölcsönszerződés részleges érvénytelenségének megállapítását kérte annak XI.4. pontja tekintetében a régi Ptk. 209/A. § (2) bekezdése, a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 2. § d) pontja alapján. Előadta, hogy az alperessel mint hitelezővel megkötött kölcsönszerződés törlesztő részletei folyamatosan és irreális mértékben emelkedtek, így a részletek visszafizetésének egyre nehezebben tud eleget tenni. Az alperes a felperes többszöri jelzése ellenére a szerződés érdemi módosítására nem biztosított lehetőséget. Az alperes az árfolyamváltozás teljes kockázatát a felperesre hárította, tisztességtelen piaci magatartásával olyan helyzetet teremtett, hogy a kölcsönszerződésben foglaltak teljesítését fokozatosan ellehetetlenítette. Az alperes magatartása a régi Ptk. 4. § (1) bekezdésében foglaltakat is sértette. A felperes élve a jogszabályok adta lehetőséggel 2011 szeptemberében kérte a végtörlesztést, és ezáltal a kölcsönszerződés megszűnt. Mindezt azonban jogfenntartással tette, jelezte, hogy csak a kényszerhelyzet miatt végtörleszt úgy, hogy nem fogadja el érvényesnek a bank által kiszámolt és a végtörlesztésre vonatkozó tartozási összeget. A szerződést érvénytelennek tekinti, mert a bank semmilyen hiteles indokolást, illetve elszámolást nem adott, milyen metodikával, milyen objektív indokok alapján határozta meg a tartozás összegét, miért hiányzik a szerződésből az árfolyamrés meghatározása felperesi kérés ellenére. A szerződés tisztességtelen kikötése a II.3. pont, mely szerint az ügyleti kamat évi 7,03% azzal, hogy a kamat mértéke változó. Hivatkozott a BH1995. 414. eseti döntésre, és erre alapítva kifejtette, a szerződés e pontja felhatalmazást tartalmaz az alperes javára a szerződés egyoldalú módosítására, de nem tartalmazza, hogy milyen körülmények, milyen irányú változása szolgálhat alapul erre a díjemelésre, és azt sem, hogy az milyen mértékű lehet. Enélkül viszont hiányoznak azok a lényeges feltételek, amelyekben való előzetes közös megállapodás a szerződés egyoldalú módosítását eredményezhetné. A szerződésbe vetett bizalom szenvedne súlyos sérelmet, ha az alacsony díjtétel mellett és erre tekintettel létrejött szerződésben kikötött díjat a jogosult akár többszörösére is felemelhetné anélkül, hogy az emelés feltételeiben az ellenérdekű féllel előzetesen megegyezne. Keresetmódosítása szerint semmisségi ok, hogy a szerződés nem tartalmazta a kölcsön és a törlesztő részlet összegét. Elsődleges keresetét azzal indokolta, hogy bírósági úton nem érvényesíthető követelés zálogjoggal biztosítása semmis, és mert álláspontja szerint a felek közötti kölcsönszerződés semmis, az bírósági úton nem érvényesíthető, így a követelése biztosítására sem jöhetett létre szerződés.

[2] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a Pp. 123. §-a szerinti megállapítási kereset feltételei hiányoznak. A kölcsönszerződés a megkötésekor hatályos jogszabályi előírásoknak maradéktalanul eleget tett. Az egyoldalú szerződésmódosítási joggal kapcsolatosan kifejtette, hogy a szerződés II.5. pontja egyértelműen meghatározta, hogy az aktuális kamat mértékét a mindenkori Hirdetmény tartalmazza, és a felek egyező akarattal és a szerződésre vezetett aláírásukkal kinyilvánították, hogy a Hirdetmény a szerződés elválaszthatatlan részét képezi. A szerződés tehát megfelel a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés d) pontjának. De a 6/2013. PJE 5. pontja értelmében az egész szerződés semmissége nem, csak részleges érvénytelenség lenne megállapítható. A törlesztő részletek összegével kapcsolatos a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontja szerinti érvénytelenségi okfejtéssel összefüggésben hivatkozott a szerződés II.6. pontjára, mely az Értesítő Levél tartalmára vonatkozott (kölcsön törlesztésének ütemezése, havi törlesztő részletek mértéke és esedékessége), és amely Értesítő Levélről a felek a szerződésben kinyilvánították, hogy - mint a szerződés kiegészítését - a szerződés elválaszthatatlan részének tekintik, amely azzal együtt értelmezendő. Az adós a fizetési kötelezettségeit az Értesítő Levél tartalma szerint köteles teljesíteni. Egyetlen jogszabály sem tartalmazott arra rendelkezést, hogy a kölcsönszerződés csak egy okiratból állhat, és ezen okiratnak kell valamennyi kötelező tartalmi kelléket tartalmaznia, és hogy ilyen esetben a különböző okiratokat a feleknek egy időpontban kell aláírniuk. A perbeli esetben is a kölcsönszerződés a felek kölcsönös és egybehangzó akaratkifejezésével több okiratba foglaltan jött létre. Nincs jogszabályi akadálya, hogy a felek akár a szerződést érintő lényeges kérdések meghatározásában is oly módon állapodjanak meg, hogy azt a másik fél egyoldalú nyilatkozattal jogosult megállapítani, és ezáltal az a megállapodás részét képezi. Példa erre a Hirdetmény alkalmazása is. Szemben a Hirdetménnyel és az Üzletszabályzattal, amit teljes egészében a pénzintézet határoz meg, az Értesítő Levélben foglaltakat a felek szerződésének tartalma alapján határozzák meg, mintegy számszerűsítve annak alapján, hogy a kölcsönt mikor folyósították, illetve hogy az adós a rendelkezésére bocsátott összegből mennyit vesz át. A régi Hpt. nem zárja ki, hogy valamely kötelező adatot, annak megismerését, kiszámíthatóságát követően foglalják, vagy az adott esetben foglalja valamelyik fél írásba. Azzal, hogy a felek a szerződés részének fogadták el az Értesítő Levelet, maradéktalanul teljesültek a régi Hpt. 213. § (1) bekezdésében foglaltak. A szerződés III.2. pontja értelmében a felperesnek kellett a folyósítás feltételeit megteremtenie, rajta múlott, mikor hívja le a kölcsönt, vagyis a törlesztő részlet összegének meghatározása a felperes érdekkörében felmerült okból történt az Értesítő Levél alkalmazásával. Az a körülmény, hogy a felperes éveken át kifogás nélkül törlesztett, ab ovo kizárttá teszi a szerződés ilyen okból való teljes semmisségének megállapítását. Arra az esetre, ha bíróság a szerződés érvénytelenségét mégis megállapítaná, kérte annak érvényessé nyilvánítását oly módon, hogy az első havi kamattörlesztő részlet szerződéskötéskori összege a szerződés elválaszthatatlan részét képező Értesítő Levél szerinti első havi törlesztő részlet összegével, azaz 148,39 CHF összeggel legyen azonos. A másik érvénytelenségi ok kapcsán kifejtette, hogy a szerződés II.3. pontja és az Üzletszabályzat 2.6.13. pontja tételesen meghatározza azokat a körülményeket, amelyek változása mellett az alperes jogosult volt az ügyleti kamatot egyoldalúan módosítani. Mivel az ügyleti kamat főszolgáltatásnak minősül, a régi Ptk. 209. § (4) bekezdése értelmében a tisztességtelen feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók rá. Tisztességtelenségének vizsgálata ipso iure kizárt. De a régi Ptk. 209. § (1) bekezdésében írt konjunktív feltételek sem teljesülnek. A szerződés tisztességtelensége a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet alapján sem állapítható meg, mert a szerződés az egyoldalú szerződésmódosítás el nem fogadása esetére biztosítja a felperesnek a felmondás jogát.