BH 2001.6.278 A házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés érvénytelenségét a bíróság a méltányossági szabály alapján nem állapíthatja meg [Csjt. 31. § (5) bek., Ptk. 236. § (4) bek.].

A peres felek 1978. november 25-én kötöttek házasságot, melyből 1983-ban Zsuzsanna, 1985-ben János nevű gyermekeik születtek. A felek életközössége 1996. augusztus 1-jén megszűnt. A bíróság a házasságot az 1997. október 28-án kelt és 1988. február 11-én másodfokon jogerőre emelkedett részítéletével felbontotta, a két gyermeket az alperesnél helyezte el, és a felperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte.

A felek 1996. augusztus 9-én közjegyzői okiratba foglalt "házastársi vagyonközösséget megszüntető" szerződést kötöttek, melyben rögzítették, hogy az ingatlan-nyilvántartási helyzettől eltérően ténylegesen mely mezőgazdasági ingatlanok tartoznak a házastársi közös vagyonhoz, és ezek együttes forgalmi értékét 1 300 000 forintban határozták meg. Az ingóságok közül kizárólag a szőlőműveléssel és borászattal kapcsolatos vagyontárgyak megosztására vonatkozó megállapodás okiratba foglalását kérték, és rögzítették, hogy a fenti ingatlanok és ingók alperest megillető 1/2 részének a tulajdonjogát 750 000 forint megváltási ár ellenében a felperes szerzi meg. Az életközösség alatt szerzett Volkswagen Passat személygépkocsi, Volkswagen Transporter busz közös tulajdonának a szerződés szerinti megszüntetésére akként került sor, hogy a Volkswagen Transporter buszt terhelő 1 600 000 forint közös adósság teljes kiegyenlítését a felperes vállalta, ennek fejében a felperes a gépjárművek alperest megillető 1/2 tulajdoni hányadát közös vagyon megszüntetése címén megszerezte. Az 1996. augusztus 9-én kelt közjegyzői okiratban a felek úgy nyilatkoztak, hogy a felperes különvagyonát képező utolsó közös lakásban lévő közös ingóságok természetbeni megosztásában meg tudnak egyezni, erre nézve azonban részletes vagyonmérleg elkészítésére nem került sor.

1996. augusztus 1-jén a felek adásvételi előszerződést kötöttek V. M. eladóval, mely tartalmazta, hogy a végleges adásvételi szerződést 1996. augusztus 30. napjáig fogják megkötni. A szerződés tárgya az 59 m2 alapterületű öröklakás volt, és az alperes vállalta, hogy a végleges adásvételi szerződés megkötésekor a volt házastársi lakásból a fenti lakásba költözik ki.

Az 1996. augusztus 29-én kelt, ugyancsak közjegyzői okiratba foglalt végleges adásvételi szerződés szerint a fenti ingatlan tulajdonjogát 4/10-4/10 arányban a felek gyermekei, 2/10 részben az alperes szerezte meg úgy, hogy az alperes javára a közös gyermekek tulajdoni illetőségére holtig tartó haszonélvezeti jogot kötöttek ki. A lakásingatlan vételára 1 900 000 forint volt, melyből 400 000 forintot az előszerződés megkötésekor, 1 500 000 forintot pedig a végleges szerződéssel egyidejűleg a felperes fizetett ki.

1996. augusztus 29-én, az ingatlanra kötött adásvételi szerződés megkötését követően a peres felek közjegyző által hitelesített nyilatkozatot tettek, melyben az alperes elismerte, hogy a felperest terhelő értékkülönbözetből 250 000 forint teljesítése megtörtént, és a felek ismét kijelentették, hogy a volt közös lakásban lévő ingóságok megosztásáról megegyeztek, a továbbiakban egymással szemben semmiféle követelésük nincs.

Az 1997. június 23-án tartott tárgyaláson (11. sorsz. jkv.) az alperes a következőképpen nyilatkozott: "tulajdonképpen az utolsó közös lakóhelyünkön található ingóságokról külön okiratot nem készítettünk... erről szóban állapodtunk meg, és a szóbeli megállapodásunknak megfelelően én a nekem juttatott ingóságokat hoztam el magammal". "Tulajdonképpen a szóbeli megegyezésünk alapján az ingóságokban köztünk vita nem volt".

Peres adat, hogy az alperes jogi képviselője: dr. K. P. az 1996. augusztus 9-én kelt közjegyzői okirat elkészítésénél jelen volt, még ezt megelőzően tájékoztatta az alperest, hogy őt a megállapodás szerinti vagyonnál több illetné meg, azonban az alperes az ügyvédi tényvázlatban is rögzítetten kijelentette, hogy "nem kíván a megállapodásban foglaltaknál jobb pozícióért kockáztatni", ezt a nyilatkozatot alá is írta. 1992. szeptember 12-én az alperes jogi képviselője levélben kérte a felperest, hogy a telefonhasználati jog felét és egy Lada személygépkocsi után 200 000 forint többletet fizessen meg az alperesnek, a felperes azonban erre a levélre nem válaszolt.

A felperes által 1997. február 27-én házasság felbontása iránt indított perben az alperes 1997. június 4-én viszontkeresettel élt, melyben az 1996. augusztus 9-i közjegyzői okiratba foglalt szerződést tévedés, megtévesztés és jogellenes fenyegetés címén, az 1997. július 23-én megtartott tárgyaláson pedig feltűnő értékaránytalanság címén is megtámadta, kérte a közös vagyon megosztását, ennek eredményeként a felperes további 9 807 200 forint értékkülönbözet megfizetésében való marasztalását.

A bíróság jogerős ítéletével kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 500 000 forintot, az ezt meghaladó viszontkeresetet elutasította.

A szerződés megtámadásával kapcsolatos, a viszontkeresetet elutasító döntés alapjául megállapított tényállást, és az arra alapított jogi álláspontját az elsőfokú bíróság indokolásában igen részletesen kifejtette.

Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság kiemelte, hogy az érvényes szerződés, valamint az alperesnek a perben tett nyilatkozatai, továbbá dr. K. P. ügyvéd tanúvallomása alapján az is megállapítható, hogy az alperes azzal, hogy tájékoztatás ellenére sem kívánt a közokiratban foglaltakon túlmenő vagyoni igényt érvényesíteni, a szerződésben foglaltak szerint a vagyonmegosztást lényegében teljesnek tekintette, a felperessel szemben őt esetleg megillető további vagyoni igényeiről lemondott. A felperes 500 000 forint megfizetésére való kötelezése a szerződésben kikötött értékkülönbözet megtérítésére vonatkozott.