BH 1998.10.509 A kereskedelemben kötelezően elvégzendő és a befejező munkák ellátásáért ellenérték (túlmunkadíj) illeti meg a munkavállalót, amennyiben azokat csak a rendes munkaidején kívül tudja elvégezni. Az, hogy a kereskedelemben általános a nyitvatartási időn kívüli munkavégzés, a munka díjazásának kötelezettségét nem érinti [1992. évi XXII. törvény 103. §, 126-129. §, 147. § (1) bek.].

A felperes az alperes hajdúszoboszlói 12. számú Diszkont Áruházának volt a vezetője. Az áruház hétfőtől péntekig reggel 8 órától 17 óráig, szombaton 8 órától 11 óráig volt nyitva. Az alperes 1995. július 7. napjával az áruházat a forgalom csökkenése miatt bezárta, később a felperes munkaviszonya megszűnt.

A felperes módosított keresetében a naponta teljesített másfél óra túlmunkája ellenértékeként 470 730 Ft, átlagkereset-különbözetként 151 587 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A munkaügyi bíróság az ítéletével a kereset szerint marasztalta az alperest. A felperes vezetői tudták, hogy az áruház nyitásával és zárásával kapcsolatos feladatok ellátása, valamint a bevétel feladása miatt a felperesnek a rendes munkaidejét meghaladóan kell munkát végeznie. A létszám alakulása, valamint az állandó szombati nyitva tartás miatt a felperes a heti két pihenőnapját sem kapta meg. A vezetők az alperes más egységeiben is rendszeresen végeztek túlmunkát, az alperes azonban az anyagi nehézségei miatt az ellenértéket nem tudta kifizetni.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.

A megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét, mert ha a munkavállaló a munkaköréhez kapcsolódó előkészítő és befejező munkákat csak a munkaidején túl tudja elvégezni, a túlmunkára vonatkozó szabályok szerint ellenérték illeti meg.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása iránt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Előadta, hogy a felperes az általa vezetett jelenléti ívek alapján állította össze a túlóráit, annak helyességét senki sem vizsgálta. A felpereshez hasonlóan sok száz boltvezető a nyitvatartási idő előtt, majd zárás után elvégzi a szükséges teendőket. A túlmunkát, mint rendkívüli, kivételes munkavégzést sem szóban, sem írásban nem rendelte el az alperes, a nyitvatartási idő meghatározása ilyen utasításnak nem tekinthető. Ha a felperesek túlmunkát elrendeltek volna, azt természetben kellett volna megváltani. A felperesnek egyes időszakoktól eltekintve volt helyettese, a nyitvatartási időn belül is elvégezhette volna a teendőit, ezzel szemben magának túlmunkát rendelt el, ami nyilvánvalóan ellentétes az Mt. 126-129. §-aiban foglaltakkal. Ezek a rendelkezések az Mt.-nek a munkakörhöz kapcsolódó előkészítő és befejező munkákra vonatkozó 103. §-ának (2) bekezdésében foglaltakhoz képest speciális rendelkezések, az általános rendelkezés alkalmazását kizárják.