A Debreceni Ítélőtábla Pf.20327/2014/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 4. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Pribula László

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.327/2014/4. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. G. Zs. pártfogó ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Dr. Bagi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Bagi Éva ügyvéd; címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Debreceni Törvényszék 5.P.20.184/2013/23. számú ítélete ellen az alperes részéről 25. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő:

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, az alperest a marasztalás tőkeösszege után 2010. június 14. napjától 2013. június 30. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon, 2013. július 1. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamat megfizetésére kötelezi, továbbá szövegezésében is pontosítja és megállapítja, hogy az alperes 2010. június 13. napján a felperes sérelmére elkövetett testi sértés bűntettének a kísérletével sértette meg a felperes testi épséghez fűződő személyiségi jogát.

Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja.

A felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s:

A peres felek házastársak voltak; házaséletük 2007-től kezdődően megromlott, s közöttük mind gyakoribbá váltak a tettlegességig fajuló viták és a veszekedések.

Házasságukat - a felperes által 2010-ben előterjesztett kereset alapján - a Debreceni Városi Bíróság 2013 februárjában felbontotta; házastársi vagyonközösségük megosztása iránt jelenleg is peres eljárás van folyamatban.

Az alperes 2010. június 13. napján házastársi közös lakásuk udvarán ököllel megütötte a felperes bal arcfelét, amelynek következtében a felperes elesett; az alperes a földön fekvő felperesbe többször belerúgott és a fejét ököllel ütötte.

A felperes a bántalmazás következtében a bal arcfél és a bal szem zúzódását, az arc hámhorzsolásait, a nyak zúzódását és hámhorzsolásait szenvedte el.

A sérülések gyógytartama külön-külön és együtt is 7 nap volt, s azok esetlegesen 1-2 napig okozhattak fájdalmat.

A felperes krónikusnak tekinthető pszichikus állapotára kifejezett szorongásos készenlét, nagy belső feszültségek, nyugtalanság, érzelmi és hangulati labilitás jellemző. 2010. december 15-étől kevert szorongásos és depressziós zavar miatt kezelik; lelki tünetei hátterében hosszantartó - 2010. június 13-át megelőzően is fennállt - párkapcsolati konfliktus áll. Az alperes általi bántalmazása a korábban már meglévő lelki tüneteit nagy valószínűséggel súlyosbította.

A Debreceni Városi Bíróság 17.B.969/2011/10. számú, 2012. november 15-én jogerőre emelkedett ítéletében az alperest bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettének a kísérletében és ezért négy hónap börtönbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását egy évi próbaidőre felfüggesztette.

A jogerős ítélet ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati indítványt a Kúria Bfv.I.52/2013/2. számú végzésével elutasította.

A felperes testi épséghez fűződő személyiségi joga alperes általi, 2010. június 13-án történt megsértése miatt ért immaterális hátrányok a 8 napon belül gyógyuló testi sérülésben, s arra visszavezethetően az életminőségét negatív irányba befolyásoló, 1-2 napig tartó fájdalomérzetben, illetőleg az arcon jól látható sérülés miatti szégyenérzetben, valamint a korábban is meglévő lelki tüneteinek a súlyosbodásában manifesztálódtak.

A felperes egyrészt annak a megállapítása iránt terjesztett elő kereseti kérelmet, hogy az alperes 2010. június 13-án a tényállásban részletezett magatartásával megsértette a testi épséghez fűződő személyiségi jogát, másrészt az alperes 500 000 Ft összegű nem vagyoni kártérítés, s annak 2010. június 13. napjától járó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 301. §-ának (1) bekezdése szerinti késedelmi kamata megfizetésére kötelezését kérte.

Az alperes a kereset elutasítását indítványozta.

Érdemi ellenkérelmében a felperes által elszenvedett sérülések tényét nem vitatta, azonban hangsúlyozta, hogy "az ominózus eset" úgy kezdődött, hogy a felperes megfogta a nyakát és azt szorongatni kezdte, spray-t fújt a szemébe, továbbá köpködött is, ekkor megpróbálta őt eltolni magától; a dulakodás közben ő is megsérült, a felperes ugyanis hátulról nekivágta a spray-t, ami felhasította a hátát. Sérüléseinek a tényét alátámasztandó becsatolt egy 2010. június 13-án készült ambuláns nyilvántartást.

Megjegyezte, hogy a felperes a kialakult pszichés állapotához a lobbanékony természetével és a provokatív magatartásával maga is tevékenyen hozzájárult és hozzájárul mind a mai napig.

A Debreceni Törvényszék 5.P.20.184/2013/23. számú ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes testi épséghez fűződő személyiségi jogát. Kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 50 000 Ft tőkét és annak 2010. június 13. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév utolsó napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát, s ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 21 000 Ft perköltséget. Megállapította, hogy a 30 000 Ft kereseti illetéket, valamint a 113 170 Ft szakértői díjat, illetőleg a felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját az állam viseli.

Indokolása szerint a felperes testi épséghez fűződő személyiségi jogának a megsértését az alperes ellen folyamatban volt büntetőeljárásban született ítélet, a jelen eljárásban is beszerzett orvosszakértői vélemény, valamint a felperes lánya által csatolt, az arcsérülésekről készített fényképfelvételek alapján állapította meg.

Miután a felperes a nem vagyoni kártérítés iránti igényét kifejezetten és kizárólag a 2010. június 13-i bántalmazására alapította, ezért a rendelkezésre álló bizonyítékokat csak az e napon okozott sérülésekkel összefüggésben vizsgálta és értékelte, s a felperes által igazolt testi és lelki hátrányok (pár napos, a felperes szubjektív megítélésétől függő, csillapítható fájdalomérzet, legfeljebb 8 napig tartó véraláfutás, mint esztétikai hátrány, legfeljebb ezzel azonos időtartamban indokolt bezárkózás, meglévő pszichés tüneteinek súlyosbodása) alapján a bizonyított nem vagyoni hátrányok ellensúlyozására 50 000 Ft összegű - a felperes havi nyugdíjánál több, így az alperes érvelésével szemben bagatellnek nem tekinthető - nem vagyoni kárpótlást tartott szükségesnek és elegendőnek.

Megállapítása szerint nem zárja ki és nem csökkenti a személyiségi jog megsértéséből adódó nem vagyoni kártérítési kötelezettségét az, hogy a felperesnek milyen a természete, ezért a kereseti igény elbírálása szempontjából sem annak, hogy a felperes lobbanékony-e, sem az alperes által a felperesnek tulajdonított rongálásokról készített fotóknak nem volt jelentősége.