A Fővárosi Ítélőtábla Kbf.42/2014/4. számú határozata szolgálatban kötelességszegés vétsége tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 131. §, 438. §] Bírók: Mészáros László, Ruzsás Róbert, Török Zsolt

Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa

6.Kbf.42/2014/4. szám

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa, mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2015. április 10. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A szolgálatban kötelességszegés vétsége és más bűncselekmény miatt vádlott ellen folyamatban lévő büntető ügyben a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa 2014. február 27. napján kihirdetett Kb.I.13/2013/5. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottal szemben a szolgálatban gondatlanságból elkövetett kötelességszegés vétsége [Btk. 438. § (1) (2) bekezdés a) pont és (4) bekezdés] és szolgálatban kötelességszegés vétsége (Btk.438.§ (1) bekezdés) miatt folyamatban lévő büntetőeljárást megszünteti.

Az eljárás során felmerült 15.155,- (Tizenötezer-egyszáz-ötvenöt) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek van helye, amelyet a vádlott az ítélet kézbesítésétől számított 8 (nyolc) napon belül jelenthet be.

Indokolás:

A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa 2014. február 27. napján kihirdetett Kb.I.13/2013/5. számú ítéletével vádlottat a Btk. 438. § (1)-(2), (4) bekezdésébe ütköző szolgálatban gondatlanságból elkövetett kötelességszegés vétsége, és a Btk. 438. § (1) bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt - halmazati büntetésül - 5 hónapi, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre és lefokozásra ítélte. A vádlottat előzetesen mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól és kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész három napi gondolkodási időt tartott fenn nyilatkozatának bejelentésére, majd törvényes határidőn belül a vádlott terhére, súlyosítás érdekében fellebbezést jelentett be. Fellebbezésének indokolásában kifejtette, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott cselekményét szolgálatban gondatlanságból elkövetett kötelességszegés vétségének minősítette. Álláspontja szerint a vádlott észlelte, hogy a rendszer találatot jelzett, azonban a szükséges intézkedést az utasok jelenlétében nem tette meg. Alaptalanul bízott cselekménye következményeinek elmaradásában, ezért a bírói gyakorlat szerint az nem gondatlanul, hanem eshetőleges szándékkal történő elkövetésként minősül. Indítványozta a cselekmény szolgálatban kötelességszegés vétségének minősítését, egyebekben az ítélet helybenhagyását.

A vádlott és védője szintén három napi gondolkodási időt tartottak fenn nyilatkozatuk bejelentésére, a vádlott törvényes határidőben felmentése érdekében fellebbezést jelentett be.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.399/2014/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést kiegészítéssel tartotta fenn, míg álláspontja szerint a felmentés érdekében bejelentett fellebbezés alaptalan. Átiratában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, ítéletének tényállását mérlegelési jogkörében, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján állapította meg. Álláspontja szerint azonban a I. tényállás része hibás következtetést tartalmaz, mivel a vádlott feltárt tudattartalmát gondatlanként jelölte meg. Indítványozta a megállapítást a tényállásból mellőzni. Egyetértett a vádlott bűnösségére levont következtetéssel, azonban vitatta a I. tényállás alapján a vádlott cselekményének jogi minősítését. Egyetértve az ügyészi fellebbezésben foglaltakkal kifejtette, hogy a tényállás alapján az állapítható meg, hogy a vádlott kötelességszegése várható következménybe való belenyugvása alaptalan bizakodásból fakadt és csak ezt követően kívánta cselekménye hatásait enyhíteni azzal, hogy jelentette a történteket. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az első történeti tényálláshoz kapcsolódóan mondja ki a vádlottat bűnösnek a Btk. 438. § (1) bekezdésébe ütköző a (2) bekezdés szerint minősülő szolgálatban kötelességszegés bűntettében, a vádlottal szemben kiszabott végrehajtását próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés tartamát, valamint a próbaidő hosszát felemeléssel súlyosítsa, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A vádlott védője előterjesztette írásbeli észrevételeit, melyben elsődlegesen a vádlott felmentésére tett indítványt. Másodsorban elfogadva az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlottal szemben büntethetőséget megszüntető ok miatt - mivel szolgálati viszonyának megszűnése óta több mint egy év eltelt - szüntesse meg a katonai vétségek miatt folyamatban lévő büntetőeljárást. Vitatta az ügyészi fellebbezésben foglalt azon álláspontot, hogy a vádlott a szabályszegést szándékosan valósította volna meg, utalva védence következetes vallomására, mely szerint a rendszer által mutatott találatot figyelmetlensége miatt későn észlelte. Ez azt jelenti, hogy cselekményét azért nem látta előre, mert a tőle elvárható figyelmet elmulasztotta.

A másodfokú nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség jelenlévő képviselője az ügyészi fellebbezést és átiratában foglaltakat azzal tartotta fenn, hogy a vádlott második cselekménye tekintetében indítványozta a büntetőeljárás megszüntetését, figyelemmel arra, hogy szolgálati viszonyának megszűnése óta több mint egy év telt el és ezért katonai vétség miatt büntethetősége megszűnt. A I. tényállás alapján azonban továbbra is indítványozta a vádlott cselekményének eltérő minősítését, annak megállapítását, hogy az szolgálatban kötelességszegés bűntettének minősül. Álláspontja szerint a vádlott nem hajtotta végre a kötelezően előírt ellenőrzési feladatait, reális alap nélkül bizakodott abban, hogy mulasztásának nem lesz következménye. Ezért eshetőleges szándékkal elkövette a katonai büntetettet. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság súlyosítsa a vádlottal szemben kiszabott büntetést az átiratában megjelöltek szerint.

A vádlott védője perbeszédében az írásban előterjesztett beadványát továbbra is fenntartotta. Kiemelte, hogy a jogkérdéseket csak az irányadó tényállás alapján lehet eldönteni. Az ügyészi fellebbezés jogkérdésre irányul, azonban lényegében a tényállást támadja. A tényállás ugyanis azt tartalmazza, hogy a vádlott a szükséges figyelmet mulasztotta el, mivel figyelmetlensége miatt nem észlelte a találatot. Gondatlan elkövetésre utal az a körülmény is, hogy a találat észlelését követően jelentette cselekményét. Felhívta továbbá arra is a figyelmet, hogy nem a személyt, hanem az okmányt körözték. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság által alkalmazott minősítés helybenhagyását, és ebből következően az eljárás megszüntetését indítványozta.