BH 1994.10.537 A házastársak közötti, a vagyoni viszonyaik rendezésére vonatkozó szerződésnek a feltűnő értékaránytalanságára alapított megtámadásánál az általános szempontok mellett a családjogi viszonyok sajátosságait is figyelembe kell venni [Ptk. 201. § (2) bek., PK 267. sz.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperesnek és az I. r. alperesnek a házastársi közös vagyonukhoz tartozó ingóságok megosztásával kapcsolatban a házassági bontóperben tett jognyilatkozata semmis, míg az életközösségük megszűnése után a közös vagyon megosztása tárgyában létrejött szerződésüknek az - ugyancsak az ingóságok megosztására vonatkozó - 5. pontja érvénytelen.

A közös vagyoni ingóságokat az ítéletben részletezettek szerint megosztotta, és az I. r. alperest ezzel összefüggésben 55 750 forint értékkülönbözet megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét - amely az említett szerződés egyéb, az ingatlan közös tulajdonának megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseit is támadta - elutasította. Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A másodfokú bíróság ítéletével az ingóságok megosztását részben megváltoztatta, és az I. r. alperes marasztalását ennek folytán 182 750 forintra felemelte. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta. Ítéletének indokolása szerint a felperes és az I. r. alperes között létrejött szerződés megkötésekor a közös tulajdonukban álló. Ő.-n Kovácsszer 35. szám alatt levő házas ingatlan forgalmi értéke - a beszerzett ingatlanforgalmi szakértői vélemény alapján - 1 300 000 forint volt. Ebből az akkor fennállott OTP-kölcsön-tartozást (250 000 forintot) valamint az I. r. alperes bizonyított különvagyonának értékét (78 000 forintot) levonva, a megosztandó közös vagyoni érték 972 000 forint, a felperes tulajdoni hányadának értéke 486 000 forint. Ettől pedig a szerződésben kikötött 350 000 forintos megváltási ár 28%-kal, az I. r. alperes által - a feleknek az 1990. szeptember 15-i tárgyaláson létrejött megállapodása alapján, az annak megfelelő határidőben - ténylegesen kifizetett 375 000 forint pedig 23%-kal tér el. A szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti különbség tehát egyik esetben sem éri el a feltűnő értékaránytalanság mértékét, amely a bírói gyakorlat szerint legalább 1/3-os eltérés esetén állapítható meg. A felperesnek az ingatlan közös tulajdona megszüntetésével kapcsolatban a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésére alapított keresetét tehát az elsőfokú bíróság helyesen utasította el. A jogerős ítéletnek a keresetet elutasító rendelkezése ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint az, hogy az I. r. alperes a szerződésben foglaltaktól eltérően, a szerződéskötéstől számított hét hónapon belül 375 000 forintot a felperesnek megváltási ár címén kifizetett, nem teszi mellőzhetővé annak megállapítását, hogy az eredeti szerződésben megjelölt 350 000 forint, az ott rögzített és a felperesre nézve súlyosan hátrányos (havi 1000 forintos részletekben történő) fizetési feltételekkel feltűnően aránytalan volt.

Az I. r. alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

A feleknek az 1990. szeptember 15-i tárgyalási jegyzőkönyvben mint közokiratban [Pp. 195. § (1) bekezdés] foglalt egybehangzó nyilatkozata a Ptk. 240. §-ának (1) bekezdése értelmében a korábban létrejött szerződés részbeni módosítását jelentette. A jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozatokat a perben a felperes is mint a felek megállapodását értékelte. Ennek következtében a bíróság kizárólag azt vizsgálhatta, hogy a tartalmában részben módosított szerződés feltűnően aránytalan-e vagy sem. A felperes ezzel ellentétes jogi álláspontja - nevezetesen, hogy a feltűnő értékaránytalanságot a felek által később egyező akarattal módosított "eredeti" szerződési feltételekhez képest kellene vizsgálni - alaptalan.