31993L0016[1]

A tanács 93/16/EGK irányelve (1993. április 5.) az orvosok szabad mozgásának elősegítéséről, illetve az orvosi oklevelek, bizonyítványok és képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről

A TANÁCS 93/16/EGK IRÁNYELVE

(1993. április 5.)

az orvosok szabad mozgásának elősegítéséről, illetve az orvosi oklevelek, bizonyítványok és képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 49. cikkére, 57. cikke (1) és (2) bekezdésének első és harmadik mondatára, illetve 66. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

együttműködve az Európai Parlamenttel ( 1 ),

tekintettel a Szociális és Gazdasági Bizottság véleményére ( 2 ),

mivel az orvosi oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről, valamint a letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadsága eredményes gyakorlásának elősegítésére vonatkozó intézkedésekről szóló 1975. június 16-i 75/362/EGK tanácsi irányelvet ( 3 ) és az orvosok tevékenységével kapcsolatos törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 1975. június 16-i 75/363/EGK tanácsi irányelvet ( 4 ) számos alkalommal jelentős mértékben módosították; mivel ezért a közérthetőség és az ésszerűség miatt az említett irányelveket egységes szerkezetbe kell foglalni; mivel továbbá ajánlatos az említett irányelvek egységes szerkezetbe foglalása során beépíteni az általános orvosi gyakorlattal kapcsolatos speciális képzésről szóló 1986. szeptember 15-i 86/457/EGK tanácsi irányelvet ( 5 );

mivel a Szerződés alapján az átmeneti időszak végétől tilos az állampolgárságon alapuló megkülönböztető bánásmód a letelepedéssel és a szolgáltatásnyújtással kapcsolatban; mivel az állampolgárságon alapuló egyenlő bánásmód elve különösen vonatkozik az orvosi tevékenység gyakorlásához szükséges bármilyen engedély megadására, illetve a szakmai szervezetekben vagy testületekben történő bejegyzésre vagy tagságra;

mivel azonban egyes rendelkezések bevezetése az orvosi tevékenységgel kapcsolatos letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadsága eredményes gyakorlásának elősegítése érdekében szükségesnek bizonyul;

mivel a Szerződés alapján a tagállamok nem nyújthatnak olyan támogatásokat, amelyek torzíthatják a letelepedés feltételeit;

mivel a Szerződés 57. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy irányelveket kell elfogadni az oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről; mivel ennek az irányelvnek a célja azon orvosi okleveleknek, bizonyítványoknak és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványoknak az elismerése, amelyek alapján az orvosi szakterületen tevékenységeket lehet megkezdeni és folytatni, továbbá az irányelv célja a szakorvosi oklevelek, bizonyítványok vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismerése;

mivel a szakorvosok képzésével kapcsolatban ajánlatos a szakképesítések kölcsönös elismerése, ha ezek a képesítések - noha nem feltételei a szakorvosi tevékenység megkezdésének - feljogosítjákbirtokosukat a szakorvosi megnevezés használatára;

mivel a tagállamok jogszabályaiban bekövetkezett változások szükségessé tettek bizonyos technikai módosításokat, különösen néhány tagállamban az oklevelekben, bizonyítványokban és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokban vagy egyes orvosi szakterületek megnevezésében bekövetkezett változásokat, illetve egyes új orvosi szakterületek létrehozását vagy korábbi szakterületek megszüntetését figyelembe véve;

mivel intézkedéseket kell tenni a tagállamok által kiadott orvosi oklevelek, bizonyítványok vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismerésével szerzett jogokkal, illetve az irányelv végrehajtása előtt elkezdődött képzések jóváhagyásával kapcsolatban;

mivel a képzésről szóló bizonyítvány birtoklása tekintetében az ilyen képesítések használatát csak a származási tagállam nyelvén vagy azon tagállam nyelvén kell engedélyezni, ahonnan a külföldi állampolgár érkezett, hiszen az oklevelek kölcsönös elismeréséről szóló irányelvben foglaltak nem szükségszerűen jelentik azt, hogy az ilyen oklevelek által lefedett képzések egyenértékűek lennének;

mivel az ezen irányelv nemzeti hatóságok által történő alkalmazásának elősegítése érdekében a tagállamok előírhatják, hogy annak a személynek, aki megfelel az irányelv által meghatározott képzési követelményeknek, a képzésről szóló bizonyítvány mellett a származási országa, illetve annak az országnak, ahonnan érkezett, a hatáskörrel rendelkező hatóságától származó igazolást kell benyújtania, amely igazolja, hogy az adott képzési bizonyítvány az irányelv hatálya alá tartozik;

mivel ez az irányelv nem érinti a tagállamok által elfogadott törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket, amelyek megtiltják a vállalkozásoknak vagy cégeknek az orvosi gyakorlat folytatását vagy bizonyos feltételek teljesítésétől teszik azt függővé;

mivel a szolgáltatásnyújtás esetében a szakmai szervezetben vagy testületben történő bejegyeztetés vagy tagság követelménye, tekintettel arra, hogy ez a befogadó országban helyhez kötött és állandó jellegű tevékenységgel kapcsolatos, a szolgáltatást nyújtani kívánó személy számára tevékenységének átmeneti jellege miatt kétségkívül akadályt jelentene; mivel e követelményt ezért el kell törölni; mivel azonban ez esetben ellenőrizni kell a szakmai szabályok betartását, ez a szakmai szervezetek vagy testületek feladata; mivel e célból a Szerződés 62. cikke alapján rendelkezni kell arról, hogy az érintett személy számára előírhassák, hogy az általa nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatos adatokat szolgáltasson a befogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai számára;

mivel, tekintettel a jó hírnév követelményére, különbséget kell tenni a szakmai tevékenység megkezdésével, illetve annak folytatásával kapcsolatos követelmények között,

mivel szükségesnek látszik a szakorvosi képzés követelményeinek bizonyos mértékű összehangolása a szakorvosi oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismerésének céljából, és azért, hogy a szakma minden tagja, aki egy tagállam állampolgára, egyenlő bánásmódban részesüljön a Közösségen belül; mivel e célból meg kell állapítani bizonyos minimumkövetelményeket a szakképzés megkezdésének jogával, a minimális képzési idővel, a képzés nyújtásának módjával és helyével, illetve felülvizsgálatával kapcsolatban; mivel ezek a szempontok csak az összes, illetve két vagy több tagállam esetében közös jellemzőket érintik;

mivel e tevékenységek folytatása feltételeinek az irányelv szerint történő összehangolása nem zár ki semmilyen további összehangolást;

mivel már szinte egyetemesen elismert, hogy szakképzésre van szükség az általános gyakorló orvosok számára feladatuk jobb ellátása érdekében; mivel ez a feladat a megfelelő kezelés biztosítása mellett abból áll, hogy az orvos tanácsadást nyújt betegeinek a betegségmegelőzéssel és az általános egészségvédelemmel kapcsolatban; az orvos tevékenysége azonban nagymértékben függ attól is, hogy mennyire ismeri betegei környezetét;

mivel az általános orvosi gyakorlatban a szakképzés iránti igény főleg az orvostudomány fejlődésének köszönhetően merült fel, és amely miatt egyre jobban eltávolodott egymástól az orvosi kutatás és oktatás, illetve az általános orvosi gyakorlat, olyannyira, hogy az általános orvosi gyakorlat lényeges vonatkozásai a tagállamok jelenlegi orvosi alapképzési keretei között már nem oktathatók megfelelően;

mivel a betegek érdekei mellett azt is felismerik, hogy az általános gyakorló orvosok speciális képzésének javítása hozzájárulhatna az egészségügyi ellátás fejlődéséhez, különösen a szakorvosi rendelések, laboratóriumok, illetve egyéb, magas fokon specializált intézmények és berendezések szelektívebb igénybevételének kialakítása révén;

mivel az általános orvosi képzés minőségének javítása hozzájárul az általános orvosok társadalmi megbecsülésének növeléséhez is;

mivel annak ellenére, hogy ez a fejlődés visszafordíthatatlannak látszik, a fejlődés az egyes tagállamokban különböző mértékben tapasztalható; mivel a különféle irányzatoknak egymást követő szakaszokban kell közeledniük egymáshoz az általános orvosok megfelelő képzésének céljából és az általános orvosi gyakorlat speciális követelményeinek való megfelelés érdekében, ezt azonban nem szabad siettetni;

mivel e reform fokozatos bevezetésének biztosítása érdekében a kezdeti szakaszban minden tagállamban olyan általános orvosi speciális képzést kell bevezetni, amely kielégíti a minimális menynyiségi és minőségi követelményeket, és kiegészíti a minimális alapképzést, amelyben az orvosoknak ezen irányelv szerint részesülniük kell; mivel nem lényeges, hogy ezt az általános orvosi képzést a nemzeti szabályozásban megállapítottak szerint az orvosi alapképzés részeként vagy attól elkülönülten biztosítják; mivel a második szakaszban rendelkezni kell arról, hogy a társadalombiztosítási rendszerben folytatott általános orvosi gyakorlatot az általános orvosi szakképzéshez kössék; mivel ezt követően további javaslatokat kell benyújtani a reform végrehajtásához;

mivel ez az irányelv nem érinti a tagállamoknak azt a jogkörét, hogy megszervezzék saját társadalombiztosítási rendszereiket, és meghatározzák, hogy annak keretében milyen tevékenységeket kell folytatni;

mivel az általános orvosi szakképzés elvégzését tanúsító oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok az ezen irányelv alapján lehetővé teszik az említett oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok tagállamok által történő kölcsönös elismerését;

mivel ezen irányelv alapján egy befogadó tagállam még akkor sem írhatja elő, hogy egy másik tagállamban kiadott és az ezen irányelv értelmében elismert oklevelet szerzett orvosok további képzésben részesüljenek ahhoz, hogy társadalombiztosítási rendszerén belül folytathassák gyakorlatukat, ha ezt a képzést a saját területükön orvosi oklevelet szerzettek számára előírja; mivel az ezen irányelv e rendelkezése a nemzeti társadalombiztosítási rendszerek keretében végzett általános orvosi gyakorlat tekintetében 1995. január 1-jéig marad érvényben, ezután ez az irányelv előírja a tagállamok számára, hogy társadalombiztosítási rendszereik keretében végzett általános orvosi gyakorlatot csak általános orvosi szakképzés birtokában lehessen folytatni; mivel az irányelv alapján azok a gyakorló orvosok, akik ezen időpont előtt kezdték hivatásukat gyakorolni, szerzett joggal rendelkeznek arra, hogy a befogadó ország társadalombiztosítási rendszerén belül általános orvosi gyakorlatot végezzenek még akkor is, ha nem vettek részt általános orvosi szakképzésben;

mivel az ezen irányelv céljául kitűzött összehangolás az orvosok szakképzésére vonatkozik; mivel a képzés vonatkozásában a legtöbb tagállam jelenleg nem tesz különbséget a tevékenységüket alkalmazottként vagy önállóan végző orvosok között; mivel a hírnévre, a hivatás gyakorlására vagy az érintett szakterületekhez tartozó megnevezések használatára vonatkozó szabályok az adott tagállamtól függően mind az alkalmazott, mind az önálló orvosokra vonatkoznak vagy vonatkozhatnak; mivel az orvosok tevékenysége az összes tagállamban megköveteli, hogy az illető rendelkezzen orvosi oklevéllel, bizonyítvánnyal vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvánnyal; mivel az ilyen tevékenységeket az orvosok szakmai karrierjük során alkalmazottként, önállóan, illetve mindkét minőségükben végzik; mivel, hogy e szakemberek Közösségen belüli szabad mozgását a lehető legnagyobb mértékben ösztönözzék, szükségesnek tűnik az irányelv kiterjesztése az alkalmazott orvosokra is;

mivel ez az irányelv nem befolyásolhatja a tagállamoknak a III. melléklet B. részében megállapított átvételi határidőkkel kapcsolatos kötelezettségeit,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. CÍM

HATÁLY

1. cikk

Ezt az irányelvet az olyan, önállóan vagy alkalmazotti minőségben dolgozó orvosok tevékenységére kell alkalmazni, akik a tagállamok állampolgárai.

II. CÍM

AZ ORVOSI OKLEVELEK, BIZONYÍTVÁNYOK ÉS A KÉPESÍTÉS MEGSZERZÉSÉRŐL SZÓLÓ EGYÉB TANÚSÍTVÁNYOK KÖLCSÖNÖS ELISMERÉSE

I. FEJEZET

ORVOSI OKLEVELEK, BIZONYÍTVÁNYOK ÉS A KÉPESÍTÉS MEGSZERZÉSÉRŐL SZÓLÓ EGYÉB TANÚSÍTVÁNYOK

2. cikk

A tagállamok elismerik egy másik tagállam által a 23. cikknek megfelelően és az A. mellékletben található felsorolásban szereplő, a tagállamok állampolgárainak odaítélt okleveleket, bizonyítványokat és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokat azáltal, hogy az orvosi tevékenység megkezdése és folytatása tekintetében ugyanolyan hatályúnak tekintik ezeket a képesítéseket, mint azokat, amelyeket saját maguk ítélnek oda.

II. FEJEZET

SZAKORVOSI OKLEVELEK, BIZONYÍTVÁNYOK ÉS A KÉPESÍTÉS MEGSZERZÉSÉRŐL SZÓLÓ EGYÉB TANÚSÍTVÁNYOK

4. cikk

Minden tagállam, amelyben ezen a területen törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésben előírt rendelkezések vannak hatályban, elismeri a szakorvosi területen kiállított okleveleket, bizonyítványokat és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokat, amelyeket valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam állított ki a 24., 25., 26. és 29. cikknek megfelelően, és amelyeket a B. és C. melléklet felsorol oly módon, hogy ezeket a képesítéseket a területén egyenérvényűnek tekinti az általa kibocsátott oklevelekkel, bizonyítványokkal és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokkal.

5. cikk

A 4. cikkben említett oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok alatt azokat az okmányokat értjük, amelyeket a B. mellékletben felsorolt illetékes hatóságok vagy testületek bocsátottak ki, és amelyek - az adott szakképzés tekintetében, valamint azoknak a tagállamoknak a vonatkozásában, amelyekben ilyen képzés folyik - megfelelnek a C. mellékletben felsorolt képesítéseknek.

III. FEJEZET

8. cikk

(1) A befogadó tagállam kötelezővé teheti tagállamok azon állampolgárai részére, akik a 4. és 4.cikkben nem említett, illetve a 4. cikkben említett, de a származási tagállamban vagy abban a tagállamban, ahonnan a külföldi állampolgár érkezett, nem adományozható szakorvosi okleveleket, bizonyítványokat vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokat kívánják megszerezni, hogy megfeleljenek a szakorvosi képesítésre vonatkozóan a befogadó tagállam törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseiben megállapított képzési feltételeknek.

(2) A befogadó tagállam azonban részben vagy egészben figyelembe veszi az (1) bekezdésben említett állampolgárok által teljesített képzési időszakot, amelyet a származási tagállamnak vagy annak a tagállamnak, ahonnan a külföldi állampolgár érkezett, a hatáskörrel rendelkező hatósága oklevél, bizonyítvány vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány odaítélésével igazolt, feltéve hogy az ilyen képzési időszakok megfelelnek azoknak, amelyet a befogadó tagállam a szóban forgó szakképzés esetében előír.

Figyelembe veszik továbbá a kérelmező által megszerzett szakmai tapasztalatot, kiegészítő képzést és orvosi továbbképzést.

(3) Miután a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai vagy testületei a benyújtott oklevél, bizonyítvány vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány alapján ellenőrizték az érintett személy szakképzésének tartalmát és időtartamát, figyelembe véve az általa megszerzett bármely szakmai tapasztalatot, kiegészítő képzést és fogászati továbbképzést is, tájékoztatják őt az előírt további képzési időszakról és annak szakterületeiről.

(4) A tagállam a döntését a kérelmező teljes dokumentációval alátámasztott kérelmének benyújtásától számított négy hónapon belül hozza meg.

IV. FEJEZET

SZERZETT JOGOK

9. cikk

(1) A (3) bekezdés sérelme nélkül, a tagállamok elegendő bizonyítékként ismerik el a tagállamok által kiadott, a következő időpontok előtt kezdődött képzést igazoló orvosi okleveleket, bizonyítványokat vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokat egy tagállam állampolgárai esetében, akiknek orvosi oklevelei, bizonyítványai vagy képesítése megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványai nem felelnek meg a minimális képzés 23. cikkben megállapított követelményeinek:

- 1986. január 1. Spanyolország és Portugália esetében,

- 1981. január 1. Görögország esetében,

- 1976. december 20. a többi tagállam esetében,

- Ausztria, Finnország és Svédország esetében a csatlakozás napja,

- a csatlakozás időpontja a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia esetében,

a fenti dokumentumokat egy igazolás kíséri, amely szerint az említett állampolgár az igazolás kiadását megelőző öt év során legalább három egymást követő évben ténylegesen és jogszerűen gyakorolta az adott tevékenységet.

(2) A (4) bekezdés sérelme nélkül, a tagállamok elegendő bizonyítékként ismerik el a tagállamok által kiadott, a következő időpontok előtt kezdődött képzést igazoló orvosi okleveleket, bizonyítványokat vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokat egy tagállam állampolgárai esetében, akiknek szakorvosi oklevelei, bizonyítványai vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványai nem felelnek meg a minimális képzés 24- 26. cikkekben megállapított követelményeinek:

- 1986. január 1. Spanyolország és Portugália esetében,

- 1981. január 1. Görögország esetében,

- 1976. december 20. a többi tagállam esetében,

- Ausztria, Finnország és Svédország esetében a csatlakozás napja,

- a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozásának időpontja.

A befogadó tagállam előírhatja, hogy a szakorvosi oklevelek, bizonyítványok vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok mellé annak a származási tagállamnak vagy annak a tagállamnak, ahonnan a szakorvos érkezett, a hatáskörrel rendelkező hatóságai vagy testületei adjanak ki egy igazolást, amely tanúsítja, hogy birtokosa kétszer olyan hosszú ideig gyakorolta a szóban forgó tevékenységeket, mint amennyi a származási tagállamban vagy abban a tagállamban, ahonnan érkezett, biztosított szakképzés időtartama, és a képzés idejével kapcsolatban a III. címben előírt minimális követelmény különbsége, ha ezek az időtartamok nem egyeznek meg a 26. és 26.cikkben megállapított minimális képzési időtartamokkal.

Ha azonban az első albekezdésben megadott időpontok előtt a befogadó tagállam a 26. és 26.cikkben említettnél rövidebb minimális képzési időt ír elő, a második albekezdésben említett különbség csak a tagállam által megállapított minimális képzési idő vonatkozásában határozható meg.

(2a) A tagállamok elismerik a Spanyolországban kiállított szakorvosi bizonyítványokat, amelyeket a szakképzésüket 1995. január 1-je előtt befejezett orvosok számára adtak ki, és amelyek nem felelnek meg a 24-27. cikkben előírt képzési minimumkövetelményeknek, feltéve hogy azokat az illetékes spanyol hatóságok igazolása kíséri, amely tanúsítja, hogy az érintett személy letette az 1497/99 királyi dekrétumban foglalt, különleges szabályozó intézkedésekkel intézményesített szakmai alkalmassági vizsgát, amely igazolja, hogy az érintett személy a Spanyolországra vonatkozóan az 5. cikk (3) bekezdésében és a 7. cikk (2) bekezdésében említett szakorvosi képesítéssel rendelkező orvosokéhoz hasonló szintű tudással és szakértelemmel rendelkezik.

(3) A tagállamok olyan állampolgárai esetében, akiknek orvosi oklevelei, bizonyítványai vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványai a korábbi Német Demokratikus Köztársaság területén biztosított olyan képzést tanúsítanak, amely nem felel meg a 23. cikkben megállapított minimális képzési követelményeknek, Németországot kivéve a tagállamok csak akkor ismerik el elegendő bizonyítéknak ezeket az okleveleket, bizonyítványokat vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokat, ha:

- Németország újraegyesítése előtt megkezdődött képzést igazolnak,

- birtokosukat feljogosítják arra, hogy Németország területén orvosi tevékenységet folytassanak a hatáskörrel rendelkező német hatóságok által odaítélt és a A. mellékletre pontjában említett képesítéssel azonos feltételek mellett,

- ezeket a hatáskörrel rendelkező német hatóságok által kiadott igazolás kíséri, amely szerint az illető állampolgár az igazolás kiadását megelőző öt év során legalább három egymást követő évben ténylegesen és jogszerűen gyakorolta Németországban az adott tevékenységet.

(4) A tagállamok olyan állampolgárai esetében, akiknek szakorvosi oklevelei, bizonyítványai vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványai a korábbi Német Demokratikus Köztársaság területén biztosított olyan képzést tanúsítanak, amely nem felel meg a 24- 26. cikkben megállapított minimális képzési követelményeknek, Németországot kivéve a tagállamok csak akkor ismerik el elegendő bizonyítéknak ezeket az okleveleket, bizonyítványokat vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokat, ha azok:

- 1992. április 3. előtt kezdődött képzést tanúsítanak, és

- birtokosukat feljogosítják arra, hogy Németország egész területén szakorvosi tevékenységet folytassanak a hatáskörrel rendelkező német hatóságok által odaítélt és az 5. és 5.cikkben említett képesítésekkel azonos feltételek mellett.

A tagállamok azonban előírhatják, hogy a szakorvosi oklevelek, bizonyítványok vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok mellé a hatáskörrel rendelkező német hatóságok vagy testületek adjanak ki egy igazolást, amely tanúsítja, hogy birtokosa kétszer olyan hosszú ideig gyakorolta az adott tevékenységeket, mint amennyi a Németországban biztosított szakképzés időtartama és a képzés idejével kapcsolatban a III. címben előírt minimális időtartam különbsége, ha ezek az időtartamok nem egyeznek meg a 26. és 26.cikkben megállapított minimális képzési időtartamokkal.

(5) A tagállamok elegendő bizonyítékként ismerik el a többi tagállam által kiadott okleveleket, bizonyítványokat vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokat, amelyeket hatáskörrel rendelkező hatóságaik vagy testületeik által adott igazolás kísér egy tagállam azon állampolgárai esetében, akiknek orvosi vagy szakorvosi oklevelei, bizonyítványai vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványai nem felelnek meg a A. mellékletre, 5. vagy 5.cikkben megállapított képesítéseknek vagy megnevezéseknek. Az igazolás tanúsítja, hogy az adott orvosi vagy szakorvosi oklevelet, bizonyítványt vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványt a III. címnek a 2., 4. vagy 4. cikkben említett rendelkezéseinek megfelelően a képzést követően ítélték oda, és az odaítélő tagállam úgy minősíti őket, mint a A. mellékletre, 5. vagy 5.cikkben megállapított képesítéseket vagy megnevezéseket.

(6) Azok a tagállamok, amelyek hatályon kívül helyezték a neuropszichiátriai, radiológiai, mellkassebészeti, érsebészeti, gasztroenterológiai sebészeti, biológiai hematológiai, fizikoterápiai vagy trópusi betegségek gyógyászatával kapcsolatos oklevelek, bizonyítványok vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok odaítélésével kapcsolatos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseiket, és intézkedéseket tettek állampolgáraik érdekében azok megszerzett jogaival kapcsolatban, elismerik a tagállamok állampolgárai azon jogát, hogy rájuk ugyanazok a rendelkezések irányadóak, feltéve ha neuropszichiátriai, radiológiai, mellkassebészeti, érsebészeti, gasztroenterológiai sebészeti, biológiai hematológiai, fizikoterápiai vagy trópusi betegségek gyógyászatával kapcsolatos okleveleik, bizonyítványaik vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványaik megfelelnek az e cikk (2) bekezdésében, vagy a 24., 25. és 26. cikkekben megállapított feltételeknek, amennyiben az említett okleveleiket, bizonyítványaikat vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványaikat azelőtt szerezték meg, hogy a befogadó tagállam megszüntette az érintett szakterületeken ilyen oklevelek, bizonyítványok vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok odaítélését.

(7) A II. mellékletben találhatók azok az időpontok, amikor az érintett tagállamok hatályon kívül helyezték a (6) bekezdésben említett oklevelekkel, bizonyítványokkal vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokkal kapcsolatos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket.

9a. cikk

(1) Azon tagállami állampolgárok esetében, akiknek az orvosi vagy szakorvosi oklevelét, bizonyítványát és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványát 1993. január 1-jét megelőzően a volt Csehszlovákiában állították ki, vagy akiknek a képzése ezen időpontot megelőzően a volt Csehszlovákiában kezdődött, minden tagállam elegendő bizonyítékként ismeri el ezen orvosi vagy szakorvosi okleveleket, bizonyítványokat és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokat, amennyiben a Cseh Köztársaság hatóságai tanúsítják, hogy a Cseh Köztársaság területén az orvosi tevékenység megkezdése és gyakorlása tekintetében ezek a képesítések ugyanolyan joghatállyal bírnak, mint az orvosi és szakorvosi területen szerzett cseh képesítések. Ehhez a tanúsítványhoz mellékelni kell az ugyanazon hatóság által kiállított igazolást, amely igazolja, hogy az adott tagállami állampolgárok az igazolás kibocsátásának időpontját megelőző öt év során legalább három egymást követő éven keresztül ténylegesen és jogszerűen folytatták a szóban forgó tevékenységeket a Cseh Köztársaság területén.

(2) Azon tagállami állampolgárok esetében, akiknek az orvosi vagy szakorvosi oklevelét, bizonyítványát és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványát 1991. augusztus 20-át megelőzően a volt Szovjetunióban állították ki, vagy akiknek a képzése ezen időpontot megelőzően a volt Szovjetunióban kezdődött, minden tagállam elegendő bizonyítékként ismeri el ezen orvosi vagy szakorvosi okleveleket, bizonyítványokat és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokat, amennyiben Észtország hatóságai tanúsítják, hogy Észtország területén az orvosi tevékenység megkezdése és gyakorlása tekintetében ezek a képesítések ugyanolyan joghatállyal bírnak, mint az orvosi és szakorvosi területen szerzett észt képesítések. Ehhez a tanúsítványhoz mellékelni kell az ugyanazon hatóság által kiállított igazolást, amely igazolja, hogy az adott tagállami állampolgárok az igazolás kibocsátásának időpontját megelőző öt év során legalább három egymást követő éven keresztül ténylegesen és jogszerűen folytatták a szóban forgó tevékenységeket Észtország területén.

(3) Azon tagállami állampolgárok esetében, akiknek az orvosi vagy szakorvosi oklevelét, bizonyítványát és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványát 1991. augusztus 21-ét megelőzően a volt Szovjetunióban állították ki, vagy akiknek a képzése ezen időpontot megelőzően a volt Szovjetunióban kezdődött, minden tagállam elegendő bizonyítékként ismeri el ezen orvosi vagy szakorvosi okleveleket, bizonyítványokat és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokat, amennyiben Lettország hatóságai tanúsítják, hogy Lettország területén az orvosi tevékenység megkezdése és gyakorlása tekintetében ezek a képesítések ugyanolyan joghatállyal bírnak, mint az orvosi és szakorvosi területen szerzett lett képesítések. Ehhez a tanúsítványhoz mellékelni kell az ugyanazon hatóság által kiállított igazolást, amely igazolja, hogy az adott tagállami állampolgárok az igazolás kibocsátásának időpontját megelőző öt év során legalább három egymást követő éven keresztül ténylegesen és jogszerűen folytatták a szóban forgó tevékenységeket Lettország területén.

(4) Azon tagállami állampolgárok esetében, akiknek az orvosi vagy szakorvosi oklevelét, bizonyítványát és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványát 1990. március 11-ét megelőzően a volt Szovjetunióban állították ki, vagy akiknek a képzése ezen időpontot megelőzően a volt Szovjetunióban kezdődött, minden tagállam elegendő bizonyítékként ismeri el ezen orvosi vagy szakorvosi okleveleket, bizonyítványokat és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokat, amennyiben Litvánia hatóságai tanúsítják, hogy Litvánia területén az orvosi tevékenység megkezdése és gyakorlása tekintetében ezek a képesítések ugyanolyan joghatállyal bírnak, mint az orvosi és szakorvosi területen szerzett litván képesítések. Ehhez a tanúsítványhoz mellékelni kell az ugyanazon hatóság által kiállított igazolást, amely igazolja, hogy az adott tagállami állampolgárok az igazolás kibocsátásának időpontját megelőző öt év során legalább három egymást követő éven keresztül ténylegesen és jogszerűen folytatták a szóban forgó tevékenységeket Litvánia területén.

(5) Azon tagállami állampolgárok esetében, akiknek az orvosi vagy szakorvosi oklevelét, bizonyítványát és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványát 1993. január 1-jét megelőzően a volt Csehszlovákiában állították ki, vagy akiknek a képzése ezen időpontot megelőzően a volt Csehszlovákiában kezdődött, minden tagállam elegendő bizonyítékként ismeri el ezen orvosi vagy szakorvosi okleveleket, bizonyítványokat és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokat, amennyiben Szlovákia hatóságai tanúsítják, hogy Szlovákia területén az orvosi tevékenység megkezdése és gyakorlása tekintetében ezek a képesítések ugyanolyan joghatállyal bírnak, mint az orvosi és szakorvosi területen szerzett szlovák képesítések. Ehhez a tanúsítványhoz mellékelni kell az ugyanazon hatóság által kiállított igazolást, amely igazolja, hogy az adott tagállami állampolgárok az igazolás kibocsátásának időpontját megelőző öt év során legalább három egymást követő éven keresztül ténylegesen és jogszerűen folytatták a szóban forgó tevékenységeket Szlovákia területén.

(6) Azon tagállami állampolgárok esetében, akiknek az orvosi vagy szakorvosi oklevelét, bizonyítványát és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványát 1991. június 25-ét megelőzően a volt Jugoszláviában állították ki, vagy akiknek a képzése ezen időpontot megelőzően a volt Jugoszláviában kezdődött, minden tagállam elegendő bizonyítékként ismeri el ezen orvosi vagy szakorvosi okleveleket, bizonyítványokat és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokat, amennyiben Szlovénia hatóságai tanúsítják, hogy Szlovénia területén az orvosi tevékenység megkezdése és gyakorlása tekintetében ezek a képesítések ugyanolyan joghatállyal bírnak, mint az orvosi és szakorvosi területen szerzett szlovén képesítések. Ehhez a tanúsítványhoz mellékelni kell az ugyanazon hatóság által kiállított igazolást, amely igazolja, hogy az adott tagállami állampolgárok az igazolás kibocsátásának időpontját megelőző öt év során legalább három egymást követő éven keresztül ténylegesen és jogszerűen folytatták a szóban forgó tevékenységeket Szlovénia területén.

V. FEJEZET

A TUDOMÁNYOS CÍMEK HASZNÁLATA

10. cikk

(1) A 19. cikk sérelme nélkül, a befogadó tagállamok biztosítják, hogy ha egy tagállam állampolgára megfelel a 2., 4., 4. és 9. cikkben megállapított feltételeknek, jogosult a származási tagállamnak, vagy annak a tagállamnak, ahonnan érkezett, a nyelvén használni az illető állam törvényes tudományos címeit vagy - ahol az alkalmazható - azok rövidítéseit. A befogadó tagállamok előírhatják, hogy a cím után fel kell tüntetni a címet odaítélő intézmény vagy vizsgabizottság nevét és székhelyét.

(2) Ha a származási tagállamban, vagy abban a tagállamban, ahonnan a külföldi állampolgár érkezett, használt tudományos cím a befogadó tagállamban összetéveszthető egy olyan címmel, amely abban a tagállamban olyan kiegészítő képzést tesz kötelezővé, amelyet az illető személy nem végzett el, a befogadó tagállam előírhatja, hogy az illető személy a befogadó tagállam által meghatározott megfelelő formában használja a származási tagállamban, vagy abban a tagállamban, ahonnan érkezett, alkalmazott címet.

VI. FEJEZET

AZ ORVOSI TEVÉKENYSÉGGEL KAPCSOLATOS, LETELEPEDÉS ÉS SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS SZABADSÁGÁNAK EREDMÉNYES GYAKORLÁSÁT ELŐSEGÍTŐ RENDELKEZÉSEK

A.

Kifejezetten a letelepedés szabadságával kapcsolatos rendelkezések

11. cikk

(1) Az a befogadó tagállam, amely állampolgáraitól a jó hírnév tanúsítását teszi kötelezővé, amikor először kezdenek meg valamely orvosi tevékenységet, más tagállamok állampolgárai vonatkozásában elegendő bizonyítékként fogadja el a származási tagállamnak, vagy annak a tagállamnak, ahonnan a külföldi állampolgár érkezett, a hatáskörrel rendelkező hatósága által kiadott igazolást, amely tanúsítja, hogy az illető megfelel a tagállamnak a tevékenység megkezdéséhez előírt, jó jellemre vagy hírnévre vonatkozó követelményeinek.

(2) Ha a származási tagállam, vagy az a tagállam, ahonnan a külföldi állampolgár érkezett, nem írja elő a jó jellem vagy jó hírnév tanúsítását azoktól a személyektől, akik az adott tevékenységet első alkalommal kívánják gyakorolni, a befogadó tagállam előírhatja a származási tagállamnak, vagy annak a tagállamnak az állampolgárai számára, ahonnan a külföldi állampolgár érkezett, hatósági erkölcsi bizonyítvány, vagy ennek hiányában a származási tagállamnak, vagy annak a tagállamnak, ahonnan a külföldi állampolgár érkezett, a hatáskörrel rendelkező hatósága által kibocsátott egyenértékű okirat benyújtását.

(3) Ha a befogadó tagállamnak részletes tudomása van valamilyen súlyos eset előfordulásáról, amely a területén kívül azelőtt történt, hogy az érintett személy az adott tagállamban letelepedett volna, és ez az eset befolyásolhatja az adott tevékenységnek a területén belüli megkezdését, tájékoztathatja erről a származási tagállamot, vagy azt a tagállamot, ahonnan a külföldi állampolgár érkezett.

A származási tagállam, vagy az a tagállam, ahonnan a külföldi állampolgár érkezett, megvizsgálja a tények valódiságát. Hatóságai eldöntik, hogy milyen jellegű és terjedelmű vizsgálatot folytatnak, és tájékoztatják a befogadó tagállamot ennek következtében az általuk kiadott igazolásokkal vagy okiratokkal kapcsolatos eljárásokról.

(4) A tagállamok biztosítják a továbbított információk bizalmas kezelését.

12. cikk

(1) Ha egy befogadó tagállamban törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedés van hatályban, amelynek a jó jellemre és hírnévre vonatkozóan megállapított követelményei fegyelmi eljárásról rendelkeznek az orvosi tevékenység során elkövetett súlyos szakmai visszaélés vagy bűncselekmény elkövetése miatti elítélés esetére, a származási tagállam, vagy az a tagállam, ahonnan a külföldi állampolgár érkezett, továbbít a befogadó tagállamnak minden szükséges információt az érintett személlyel kapcsolatos minden szakmai vagy közigazgatási jellegű intézkedésről vagy lefolytatott fegyelmi eljárásról, illetve a számára kiszabott büntetésekről, amikor foglalkozását a származási tagállamban, vagy abban a tagállamban gyakorolta, ahonnan érkezett.

(2) Ha a befogadó tagállamnak tudomása van valamilyen súlyos eset előfordulásáról, amely területén kívül azelőtt történt, hogy az érintett személy az adott tagállamban letelepedett volna, és befolyásolhatja az adott tevékenységnek a területén történő folytatását, tájékoztathatja a származási tagállamot, vagy azt a tagállamot, ahonnan a külföldi állampolgár érkezett.

A származási tagállam, vagy az a tagállam, ahonnan a külföldi állampolgár érkezett, megvizsgálja a tények valódiságát. Hatóságai eldöntik, hogy milyen jellegű és terjedelmű vizsgálatot folytatnak, és tájékoztatják a befogadó tagállamot az ennek következtében az (1) bekezdésnek megfelelően továbbított információval kapcsolatos intézkedéseikről.

(3) A tagállamok biztosítják a továbbított információk bizalmas kezelését.

13. cikk

Ha egy befogadó tagállam előírja saját állampolgárai számára, hogy bármilyen orvosi tevékenységet csak a fizikai és mentális egészségről szóló igazolás birtokában lehet megkezdeni vagy folytatni, az illető tagállam elfogadja ennek bizonyítékaként a származási tagállamban, vagy abban a tagállamban, ahonnan a külföldi állampolgár érkezett, előírt okirat bemutatását.

Ha a származási tagállam, vagy az a tagállam, ahonnan a külföldi állampolgár érkezett, nem támaszt ilyen jellegű követelményeket azokkal szemben, akik a szóban forgó tevékenységet kívánják megkezdeni vagy gyakorolni, a befogadó tagállam elfogadja az ilyen állampolgároktól az illető állam hatáskörrel rendelkező hatóságainak a befogadó tagállamban kibocsátottal egyenértékű igazolását.

14. cikk

A 11., 12. és 13. cikk alapján kiállított dokumentumok a benyújtáskor nem lehetnek három hónapnál régebbiek.

15. cikk

(1) A 11., 12. és 13. cikk alapján az orvosi tevékenység megkezdésében érintett személlyel kapcsolatos engedélyezési eljárást a lehető leghamarabb, de legfeljebb a vele kapcsolatos dokumentumok benyújtását követő három hónapon belül be kell fejezni, az eljárás befejezése utáni bármilyen jogorvoslat miatti késedelem sérelme nélkül.

(2) A 11. cikk (3) bekezdésében és 12. cikk (2) bekezdésében említett esetekben az újbóli vizsgálat iránti kérelem felfüggeszti az (1) bekezdésben megállapított időszakot.

A megkeresett tagállamnak három hónapon belül választ kell adnia.

A válasz kézhezvételekor vagy az időtartam lejártakor a befogadó tagállam folytatja az (1) bekezdésben említett eljárást.

16. cikk

Ha egy befogadó tagállam előírja saját állampolgárai számára, hogy bármilyen orvosi tevékenységet csak eskü vagy ünnepélyes nyilatkozat letétele után lehet megkezdeni vagy folytatni, azonban más tagállamok állampolgárai nem tehetnek ilyen esküt vagy nyilatkozatot, az illető tagállamnak gondoskodnia kell róla, hogy ezzel egyenértékű eskü- vagy nyilatkozatformát ajánljon fel az érintett személynek.

B.

A szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos különleges rendelkezések

17. cikk

(1) Ha egy tagállam kötelezővé teszi saját állampolgárai számára, hogy bármilyen orvosi tevékenységet csak szakmai szervezet vagy testület engedélyével, illetve tagsága vagy bejegyzése mellett lehet megkezdeni vagy gyakorolni, az illető tagállam a szolgáltatások nyújtása tekintetében felmenti e kötelezettség alól más tagállamok állampolgárait.

Az érintett személy ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel nyújthat szolgáltatást, mint a befogadó tagállam állampolgárai; különösen a tagállamban érvényes szakmai és igazgatási jellegű szabályok vonatkoznak rá.

E célból és a (2) bekezdésben foglalt nyújtandó szolgáltatásokkal kapcsolatos nyilatkozaton felül a tagállamok annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a területükön érvényes szakmai magatartással kapcsolatos rendelkezések végrehajtását, előírhatják az érintett személynek egy szakmai szervezetben vagy testületben történő automatikus átmeneti bejegyzését vagy formális tagságát, vagy egy másik lehetőségként egy nyilvántartásba történő bejegyzést, feltéve ha az ilyen bejegyzés vagy tagság nem késlelteti és semmilyen módon nem bonyolítja a szolgáltatás nyújtását, illetve nem ró további költségeket a szolgáltatásokat nyújtó személyre.

Ha egy befogadó tagállam a második albekezdés alapján rendelkezéseket fogad el, vagy olyan tények jutnak tudomására, amelyek ellentétben állnak ezekkel a rendelkezésekkel, haladéktalanul tájékoztatja az érintett személy letelepedése szerinti tagállamot.

(2) A befogadó tagállam kötelezővé teheti az érintett személy számára, hogy a szolgáltatásnyújtással kapcsolatban előzetes nyilatkozatot tegyen a hatáskörrel rendelkező hatóságoknál, ha a szolgáltatásnyújtás a tagállam területén történő tartózkodással jár együtt.

Sürgős esetekben ezt a nyilatkozatot a szolgáltatásnyújtás után a lehető leghamarabb meg kell tenni.

(3) Az (1) és (2) bekezdések alapján a befogadó tagállam kötelezővé teheti az érintett személy számára egy vagy több dokumentum benyújtását a következő adatokkal:

- a (2) bekezdésben említett nyilatkozat,

- igazolás arról, hogy az érintett személy törvényesen végzi az adott tevékenységeket a letelepedése szerinti tagállamban,

- igazolás arról, hogy az érintett személy az adott, az irányelvben említett és a szolgáltatásnyújtáshoz megfelelő egy vagy több oklevéllel, bizonyítvánnyal vagy a képesítések megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvánnyal rendelkezik.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott dokumentum vagy dokumentumok a benyújtáskor nem lehetnek 12 hónapnál régebbiek.

(5) Ha a tagállam egyik állampolgárát vagy egy másik tagállam állampolgárát, aki a területén letelepedett, átmenetileg vagy véglegesen részben vagy egészben megfosztja attól a jogtól, hogy orvosi tevékenységet folytasson, ennek megfelelően gondoskodnia kell arról, hogy átmenetileg vagy véglegesen visszavonja a (3) bekezdés második francia bekezdésében említett igazolást.

18. cikk

Ha a befogadó tagállamban a társadalombiztosítási rendszer keretében biztosított személyeknek nyújtott szolgáltatással kapcsolatban a biztosító intézményekkel való elszámoláshoz kötelező az adott társadalombiztosítási intézménynél történő bejegyzés, az illető tagállam felmenti a más tagállam területén letelepedett, egyéb tagállamok állampolgárait abban az esetben, ha a szolgáltatás nyújtásához az érintett személynek utaznia kell.

Az érintett személyek azonban előre, illetve sürgős esetben utólag tájékoztatják ezt a testületet a nyújtott szolgáltatásokról.

C. A letelepedés szabadságával és a szolgáltatásnyújtás szabadságával kapcsolatos közös rendelkezések

19. cikk

Ha egy befogadó tagállamban az orvosi tevékenységgel kapcsolatos szakmai megnevezések használata szabályokhoz kötött, más tagállamok olyan állampolgárának, aki eleget tesz a 2. cikkben és a 9. cikk (1), (3) és (5) bekezdéseiben megállapított feltételeknek, a befogadó tagállamnak azt a szakmai megnevezését kell használnia, amely abban az államban megfelel az általa teljesített képesítési feltételeknek, és a rövidített megnevezést használja.

Az első bekezdés szakmai megnevezések használatáról szóló rendelkezései azokra a szakorvosokra is vonatkoznak, akik eleget tesznek a 4. és 4.cikkben, illetve a 9. cikk (2), (4), (5) és (6) bekezdéseiben megállapított feltételeknek.

20. cikk

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az érintett személyek megkapják a szükséges tájékoztatást a befogadó tagállam egészségügyi és társadalombiztosítási jogszabályaival, illetve ahol alkalmazható, szakmai etikai szabályaival kapcsolatban.

E célból a tagállamok tájékoztatási központokat hozhatnak létre, amelyektől az érintettek megszerezhetik a szükséges információkat. Letelepedés esetén a befogadó tagállamok kötelezővé tehetik a kedvezményezettek számára e központok felkeresését.

(2) A tagállamok az (1) bekezdésben említett központokat az általuk erre a célra kijelölt, hatáskörrel rendelkező hatóságaikon és testületeiken belül is létrehozhatják.

(3) A tagállamok ellenőrzik, hogy ahol szükséges, az érintett személyek saját és betegeik érdekében megszerezték-e a szakmájuknak a befogadó tagállam területén történő gyakorlásához szükséges nyelvtudást.

21. cikk

Azok a tagállamok, amelyek kötelezővé teszik állampolgáraik számára, hogy előzetes képzésben vegyenek részt annak érdekében, hogy a társadalombiztosítási rendszer keretén belül működő orvosi kinevezésükre sor kerülhessen, ugyanezt 1975. június 20-tól kezdődően ötéves időtartamra kötelezővé tehetik a többi tagállam állampolgárai számára is. A képzés időtartama azonban nem haladhatja meg a hat hónapot.

22. cikk

Kétség esetén a befogadó tagállam előírhatja, hogy a másik tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai igazolják az illető tagállamban kiadott, és a II. cím I-IV. fejezeteiben említett oklevelek, bizonyítványok vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok hitelességét, és azt a tényt is, hogy az érintett személy eleget tett a III. címben megállapított képzési követelménynek.

III. CÍM

AZ ORVOSOK TEVÉKENYSÉGÉVEL KAPCSOLATOS, TÖRVÉNYI, RENDELETI VAGY KÖZIGAZGATÁSI RENDELKEZÉSEK ÖSSZEHANGOLÁSA

23. cikk

(1) A tagállamok előírják az orvosi hivatást elkezdeni és folytatni kívánók számára, hogy rendelkezzenek a A. mellékletre cikkben említett orvosi oklevéllel, bizonyítvánnyal vagy a képesítések megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvánnyal, amely igazolja, hogy az érintett személyek képzésük teljes időtartama alatt megszerezték az alábbi ismereteket:

a) megfelelő ismeretek a gyógyítás alapját képező tudományokról, illetve a tudományos módszerek, ideértve a biológiai funkciók mérési elveinek elsajátítása, a tudományosan megalapozott tények értékelésének és az adatok elemzésének képessége;

b) az egészséges és beteg emberek felépítése, funkciói és viselkedése, valamint az emberi egészség, illetve a fizikai és társadalmi környezet közötti kapcsolat megfelelő megértése;

c) a klinikai szakterületek és gyakorlatok megfelelő ismerete, amely összefüggő képet biztosít az orvos számára a mentális és fizikai betegségekről a betegségmegelőzés, a diagnózis és terápia, illetve az emberi szaporodás szempontjából;

d) kórházban, megfelelő felügyelet alatt elsajátított klinikai tapasztalat.

(2) Az ilyen jellegű orvosi képzés teljes időtartama legalább hat év, illetve a képzés 5 500 órából áll, és egyetemi vagy egy egyetem felügyelete alatt biztosított elméleti és gyakorlati oktatást tartalmaz.

(3) A képzésre történő felvételhez a jelöltnek olyan oklevéllel vagy bizonyítvánnyal kell rendelkeznie, amely lehetővé teszi számára, hogy egy tagállam egyetemének adott kurzusára felvételt nyerjen.

(4) Azon személyek esetében, akik tanulmányaikat 1972. január 1. előtt kezdték meg, a (2) bekezdésben említett képzés tartalmazhat egy hat hónapos, egyetemi szintű, teljes idejű, gyakorlati képzést a hatáskörrel rendelkező hatóságok felügyelete alatt.

(5) Ez az irányelv nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy a nem valamely tagállamban megszerzett oklevelek, bizonyítványok vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok birtokosaira vonatkozóan területükön az orvosi hivatás megkezdésének és gyakorlásának feltételeit saját joguk szerint szabályozzák.

(6) A továbbképzésnek - az egyes tagállamokban irányadó rendelkezésekkel összhangban - biztosítania kell, hogy a tanulmányaikat elvégző személyek képesek legyenek lépést tartani az orvostudomány fejlődésével.

24. cikk

(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a szakorvosi oklevélhez, bizonyítványhoz vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványhoz vezető képzés megfelel legalább a következő követelményeknek:

a) az a 23. cikkben említett képzés keretében folytatott hatéves tanulmány sikeres befejezését vonja maga után, amely alatt a megfelelő általános orvosi ismeretek elsajátíthatók;

b) elméleti és gyakorlati képzést tartalmaz;

c) az I. melléklet 1. pontjának megfelelő teljes idejű és a hatáskörrel rendelkező hatóságok által felügyelt kurzus;

d) a képzés egyetemi központban, oktatókórházban, vagy ahol lehetséges, a hatáskörrel rendelkező hatóságok vagy testületek által erre a célra jóváhagyott egészségügyi intézményben történik;

e) a szakorvosi képzésben részt vevő orvos személyesen részt vesz az adott intézmény tevékenységében és osztozik annak felelősségében.

(2) A tagállamok a 23. cikkben említett orvosi oklevél, bizonyítvány vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány megszerzésétől teszik függővé a szakorvosi oklevél, bizonyítvány vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány odaítélését. A fog-, száj-, állkapocs- és arcsebészeti (alapvető orvosi és fogorvosi képzésről szóló) oklevél, bizonyítvány vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány kibocsátásának szintén feltétele a 78/687/EGK irányelv 1. cikkében említett gyakorló fogorvosi képesítésről szóló egy vagy több oklevél, bizonyítvány vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány megszerzésének.

25. cikk

(1) A 24. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott teljes idejű képzés elvének sérelme nélkül, amíg a Tanács a (3) bekezdésnek megfelelően döntést hoz, a tagállamok a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok által jóváhagyott feltételek szerint engedélyezhetik a részidejű szakorvosi képzést abban az esetben, ha a teljes idejű képzés alapos okok miatt nem lenne megvalósítható.

(2) A részidejű képzés az I. melléklet 2. pontjának megfelelően és a teljes idejű képzéssel egyenértékű színvonalon történik. Ezt a képzési színvonalat nem csökkentheti sem annak részidejű jellege, sem a díjazott szakmai magántevékenység.

A szakképzés teljes ideje nem csökkenthető olyan esetekben, amikor részidejű képzés keretében történik.

(3) A Tanács legkésőbb 1989. január 25-ig döntést hoz arról, hogy az (1) és (2) bekezdések rendelkezéseit a helyzet felülvizsgálatától függően és a Bizottság javaslata alapján fenn kell-e tartani vagy módosítani kell-e, tekintettel arra a tényre, hogy a részidejű képzés lehetőségének továbbra is fenn kell állnia bizonyos, szakterületenként megvizsgált körülmények kötött.

Az 1983. január 1. előtt kezdődött részidejű szakképzést az ezen időpont előtt hatályos rendelkezések szerint lehet befejezni.

26. cikk

A tagállamok az e téren elfogadott törvényekkel, rendeletekkel vagy közigazgatási rendelkezésekkel biztosítják, hogy a szakképzések legrövidebb időtartama ne legyen kevesebb az egyes képzésekre a C. mellékletben meghatározott időtartamoknál. E legrövidebb képzési időtartamok a 44a. cikk (3) bekezdésében előírt eljárás szerint módosíthatók.

28. cikk

Átmeneti intézkedésként és a 24. cikk (1) bekezdés c) pontjában, illetve a 25. cikkben foglaltak ellenére azok a tagállamok, amelyek 1975. június 20-án törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket léptettek hatályba a részidejű szakképzésre vonatkozóan, továbbra is alkalmazhatják ezeket a rendelkezéseket azokra a jelöltekre, akik szakképzésüket 1983. december 31. előtt kezdték meg.

Minden befogadó tagállam előírhatja az (1) bekezdés kedvezményezettjei számára, hogy oklevelükhöz, bizonyítványukhoz vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványaikhoz mellékeljenek egy arról szóló igazolást, hogy az igazolás kiadását megelőző öt év során legalább három egymást követő évben ténylegesen és jogszerűen gyakorolták az adott szakorvosi tevékenységet.

29. cikk

Átmeneti intézkedésként és a 24. cikk (2) bekezdésében foglaltak ellenére:

a) Luxemburg tekintetében, az akadémiai és egyetemi fokozatok odaítéléséről szóló 1939-es luxemburgi törvény hatálya alá tarozó oklevelek vonatkozásában a szakorvosi igazolás kiadásának a feltétele a Luxemburgi Állami Vizsgabizottság által odaítélt orvosi, sebészeti és szülészeti oklevél;

b) Dánia tekintetében, a dán orvostudományi egyetemi kar által az 1970. május 14-i belügyminiszteri rendelet értelmében odaítélt dán gyakorló orvosi oklevelek vonatkozásában a szakorvosi igazolás kiadásának feltétele az említett oklevél megszerzése.

Az a) és b) bekezdésekben említett oklevelek olyan jelölteknek adhatók ki, akik képzésüket 1976. december 20-a előtt kezdték meg.

IV. CÍM

AZ ÁLTALÁNOS ORVOSI GYAKORLATI SZAKKÉPZÉS

30. cikk

Bármely tagállamnak, amely biztosítja területén a 23. cikkben említett teljes képzést, gondoskodnia kell az általános orvosi gyakorlati szakképzésről is, amely legalább a 31. és 32. cikkben foglaltakkal azonos követelményeknek felel meg oly módon, hogy a kurzus elvégzéséről szóló első okleveleket, bizonyítványokat vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokat legkésőbb 2006. január 1-jéig kiadják.

31. cikk

(1) A 30. cikkben említett általános orvosi gyakorlati szakképzésnek az alábbi minimális követelményeknek kell megfelelnie:

a) a felvétel feltétele a 23. cikkben említett képzés keretében folytatott, legalább hat évig tartó tanulmányok sikeres befejezése;

b) a kurzus teljes idejű, legalább három évig tart, és hatáskörrel rendelkező hatóságok vagy testületek felügyelik;

c) a képzés alapja inkább gyakorlati, mint elméleti; a gyakorlati oktatás egyrészről legalább hat hónapig egy erre kijelölt és megfelelő felszereléssel, illetve osztályokkal rendelkező kórházban vagy klinikán, másrészről egy erre kijelölt általános orvos praxisában folytatott gyakorlat során vagy alapellátást biztosító központban történik; az általános orvosi gyakorlattal foglalkozó egyéb egészségügyi intézménnyel vagy rendszerrel összekapcsoltan történik; az említett minimális időszakok sérelme nélkül azonban a gyakorlati oktatás legfeljebb hat hónapig tarthat az általános orvosi gyakorlattal foglalkozó egyéb jóváhagyott egészségügyi intézményben vagy rendszer keretén belül;

d) magában foglalja a hallgató személyes részvételét a szakmai tevékenységekben, és a hallgató osztozik a felelősségben azokkal a személyekkel, akikkel együtt dolgozik.

(2) Ha a 23. cikkben említett képzés megfelelően felszerelt, általános orvosi ellátást nyújtó, elismert kórházban vagy klinikán, illetve elismert általános orvosi gyakorlat keretében, vagy orvosi alapellátást nyújtó, elismert gyógyászati központban folytatott gyakorlati képzésre is kiterjed, e képzés időtartamából legfeljebb egy év beszámítható az (1) bekezdés b) pontjában említett időtartamba. Ezt a lehetőséget csak azok a tagállamok vehetik igénybe, amelyekben 2001. január 1-jén az általános orvosi gyakorlati képzés időtartama 2 év.

Ha a Bizottság e bekezdés alkalmazása során azt észleli, hogy valamely tagállamban komoly nehézségek merülnek fel az (1) bekezdés b) pontjának megfelelő szintű képzés vonatkozásában, úgy kikéri a 75/365/EGK tanácsi határozattal ( 6 ) létrehozott közegészségügyi vezető tisztségviselők bizottságának véleményét, és tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot. A Bizottság, szükség esetén, javaslatot tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az általános orvosi gyakorlathoz kapcsolódó szakképzések időtartamának fokozottabb összehangolására.

(3) A tagállamok az általános orvosi szakképzés teljesítése után odaítélt oklevél, bizonyítvány vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány kiadását attól teszik függővé, hogy a jelölt rendelkezik-e a A. mellékletre cikkben említett oklevéllel, bizonyítvánnyal vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvánnyal.

32. cikk

Ha 1986. szeptember 22-ig egy tagállam az általános orvosi szakképzést az orvos saját rendelőjében szerzett tapasztalata révén egy erre kijelölt képzési felügyelő felügyelete mellett biztosította, az a tagállam kísérleti jelleggel fenntarthatja ezt a fajta képzést, feltéve hogy a gyakorlat:

- megfelel a 31. cikk (1) bekezdés a) és b) pontjának, illetve (3) bekezdésének,

- időtartama a 31. cikk (1) bekezdés b) pontjában megállapított időtartam és annak harmadik francia bekezdésében megállapított időtartamok összege különbségének kétszerese,

- magában foglal egy erre kijelölt és megfelelő felszereléssel, illetve osztályokkal rendelkező kórházban vagy klinikán, illetve egy erre kijelölt általános orvosnál vagy alapellátást biztosító központban eltöltött időszakot; 1995. január 1-jétől ezek az időszakok legalább hat hónapig tartanak.

33. cikk

A megszerzett tapasztalatok, illetve az általános orvosi gyakorlati képzés fejlődése alapján a Bizottság legkésőbb 1996. január 1-jéig jelentést nyújt be a Tanácsnak a 31. és 32. cikkek végrehajtásáról, és javaslatot tesz az általános gyakorló orvosok képzésének további összehangolása érdekében.

A Szerződésben megállapított eljárásoknak megfelelően a Tanács a javaslatok alapján 1997. január 1. előtt határoz.

34. cikk

(1) A 31. cikk (1) bekezdésének b) pontjában megállapított teljes idejű képzés elvének sérelme nélkül a tagállamok a teljes idejű képzés mellett engedélyezhetik az általános orvosok meghatározott részidejű gyakorlati képzését a következő feltételek teljesülésekor:

- a képzés teljes időtartama nem rövidíthető, mert az részidejű alapon történik,

- a részidejű képzés heti időtartama nem lehet kevesebb, mint a heti teljes idejű képzési idő 50 %-a,

- a részidejű képzésnek tartalmaznia kell bizonyos számú teljes idejű képzési időszakot mind a kórházban vagy klinikán folytatott, mind a kijelölt orvosi gyakorlatban vagy alapellátást biztosító kijelölt központban történő képzés esetében. E teljes idejű képzési időszakoknak elegendő számúnak és hosszúságúnak kell lenniük, hogy biztosítsák az általános orvosi gyakorlat hatékony folytatásához szükséges felkészítést.

(2) A részidejű képzés minőségi színvonalának meg kell egyeznie a teljes idejű képzés színvonalával. A részidejű képzés elvégzése után a 30. cikkben említett oklevél, bizonyítvány vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány bocsátható ki.

35. cikk

(1) Bármilyen elismert szerzett jogtól függetlenül, a tagállamok olyan gyakorló orvos részére is kibocsáthatják a 30. cikkben említett oklevelet, bizonyítványt vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványt, aki nem végezte el a 31. és 32. cikkekben említett képzést, de rendelkezik egy tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai által kibocsátott és egy másik kiegészítő kurzus elvégzését tanúsító oklevéllel, bizonyítvánnyal vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvánnyal; a tagállamok azonban csak akkor bocsáthatnak ki ilyen oklevelet, bizonyítványt vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványt, ha az orvos által tanúsított szakmai készség egyenértékű azzal a készséggel, amelyet a 31. és 32. cikkekben említett képzés elvégzésekor lehet elsajátítani.

(2) A tagállamok az (1) bekezdés alapján kialakított szabályaik meghozatalakor meghatározzák annak mértékét, ameddig a jelölt által már elvégzett kiegészítő képzés és megszerzett szakmai tapasztalat figyelembe vehető a 31. és 32. cikkekben említett képzés helyett.

A tagállamok csak akkor bocsáthatják ki a 30. cikkben említett oklevelet, bizonyítványt vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványt, ha a jelölt a 31. cikk (1) bekezdés c) pontjában foglaltak szerint már legalább hat hónapos tapasztalatot szerzett az általános orvosi gyakorlatban egy általános orvosi praxis keretében, vagy egy, az alapellátást biztosító központban.

36. cikk

(1) 1995. január 1-jétől az általa elismert szerzett jogok értelmében minden egyes tagállam a saját társadalombiztosítási rendszerén belül végzett általános orvosi tevékenységet a 30. cikkben említett oklevél, bizonyítvány vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány megszerzéséhez köti.

A tagállamok azonban felmenthetik e feltétel alól az általános orvosi szakképzésben részesülő hallgatókat.

(2) Minden tagállam meghatározza az általa elismert szerzett jogokat. A tagállamok egyben elismerik a saját társadalombiztosítási rendszerükön belül végzett általános orvosi tevékenység jogát a 30. cikkben említett oklevél, bizonyítvány vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány nélkül olyan orvosok esetében is, akik 1994. december 31-én az 1-20. cikk szerinti jogokkal rendelkeznek, és akik a 2. cikk vagy a 9. cikk (1) bekezdése értelmében a tagállamok területén telepedtek le.

(3) Az (1) bekezdést minden tagállam 1995. január 1-jéig alkalmazhatja azzal a feltétellel, hogy az az orvos, aki a 23. cikkben említett képzést egy másik tagállamban végezte el, 1994. december 31-ig megkezdheti tevékenységét az adott állam területén, és a 2. cikk vagy a 9. cikk (1) bekezdésének alapján végezheti tevékenységét az állampolgársága szerinti társadalombiztosítás rendszerén belül.

(4) A tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai kérelemre olyan igazolást adnak ki, amely feljogosítja a (2) bekezdés alapján szerzett jogokat gyakorló orvosokat, hogy a 30. cikkben említett oklevél, bizonyítvány vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány nélkül végezzenek általános orvosi tevékenységet a tagállam társadalombiztosítási rendszerén belül.

(5) Az (1) bekezdés nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy saját szabályozásuk szerint és saját területükre vonatkozóan feljogosítsák az egy tagállam által kibocsátott orvosi oklevéllel, bizonyítvánnyal vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvánnyal és az általános orvosi szakképzési oklevéllel, bizonyítvánnyal vagy a képesítés megszerzéséről szóló, egyéb tanúsítvánnyal nem rendelkező, de a Közösségen kívül megszerzett egyik vagy mindkét ilyen oklevéllel, bizonyítvánnyal vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvánnyal rendelkező személyeket arra, hogy általános orvosi tevékenységet végezzenek társadalombiztosítási rendszerük keretében.

37. cikk

(1) Az általános orvosi tevékenység gyakorlása tekintetében minden tagállam saját társadalombiztosítási rendszerén belül elismeri a 30. cikkben említett olyan okleveleket, bizonyítványokat és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokat, amelyeket egy tagállam egy másik tagállam állampolgára részére bocsát ki a 31., 32., 34. és 35. cikk alapján.

(2) Minden tagállam elismeri a 36. cikk (4) bekezdésben említett olyan bizonyítványokat, amelyeket egy tagállam egy másik tagállam állampolgára részére ad ki, és területén egyenértékűnek tekinti azokat a saját maga által kibocsátott és a társadalombiztosítási rendszerén belül általános orvosi tevékenység végzését engedélyező oklevéllel, bizonyítvánnyal vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvánnyal.

38. cikk

A tagállamok olyan állampolgárai, akik számára egy tagállam kibocsátotta a 30. cikk vagy a 36. cikk (4) bekezdése szerinti okleveleket, bizonyítványokat vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokat, jogosultak a befogadó tagállamban létező szakmai címnek és annak rövidítésének a használatára.

39. cikk

(1) A 38. cikk sérelme nélkül a befogadó tagállamok gondoskodnak arról, hogy a 37. cikk hatálya alá tartozó tagállamok állampolgárai a származási tagállamnak, vagy annak a tagállamnak, ahonnan érkeztek, a törvényes tudományos címeit, és ahol lehetséges, azok rövidítéseit használhassák az adott tagállam hivatalos nyelvén. A befogadó tagállamok előírhatják, hogy a cím után fel kell tüntetni az odaítélő intézmény vagy vizsgabizottság nevét és székhelyét.

(2) Ha a származási tagállamban, vagy abban a tagállamban, ahonnan az állampolgár érkezett, használt tudományos cím a befogadó tagállamban összetéveszthető egy olyan címmel, amely abban a tagállamban olyan kiegészítő képzést tesz kötelezővé, amelyet az illető személy nem végzett el, a befogadó tagállam előírhatja, hogy az illető személy a befogadó tagállam által meghatározott formában használja a származási tagállamban, vagy az abban a tagállamban, ahonnan érkezett, alkalmazott címet.

40. cikk

A megszerzett tapasztalatok, illetve az általános orvosi gyakorlati képzés fejlődése alapján a Bizottság legkésőbb 1997. január 1-jéig jelentést nyújt be a Tanácsnak az e címben foglaltak végrehajtásáról, és javaslatot tesz az általános gyakorló orvosok képzésének további összehangolása és az általános orvosi gyakorlat követelményeinek kielégítése érdekében. A Tanács a Szerződésben megállapított eljárásoknak megfelelően a javaslatok alapján határoz.

41. cikk

Ha egy tagállam értesíti a Bizottságot a 30. cikknek megfelelően meghozott intézkedései hatálybalépésének időpontjáról, a Bizottság erről értesítést tesz közzé az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában, amelyben feltünteti az oklevél, bizonyítvány vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány esetében az adott tagállam által elfogadott megnevezéseket és, adott esetben, a szóban forgó tudományos címet.

V. CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

42. cikk

A tagállamok kijelölik az oklevelek, bizonyítványok vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok, illetve az ezen irányelvben említett dokumentumok kibocsátására vagy fogadására hatáskörrel rendelkező hatóságokat vagy testületeket, és erről haladéktalanul tájékoztatják a többi tagállamot és a Bizottságot.

42a. cikk

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot azokról a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekről, amelyeket az ezen irányelv által érintett oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kibocsátására vonatkozóan hoznak. A Bizottság az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában ennek megfelelő közleményt ad ki, amely felsorolja a képesítés, illetve - ahol alkalmazható - az ennek megfelelő szakmai címek tagállamok által elfogadott elnevezéseit.

42b. cikk

A tagállamok kellő bizonyítékként ismerik el a más tagállamok állampolgárai által birtokolt, és az ilyen tagállamok illetékes hatóságai vagy testületei által kibocsátott igazolással kísért, az ezen irányelv által érintett olyan okleveleket, bizonyítványokat és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokat, amelyek nem felelnek meg az arra a tagállamra vonatkozó, ebben az irányelvben felsorolt elnevezéseknek. Az igazolás tanúsítja, hogy a kérdéses oklevelet, bizonyítványt és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványt ezen irányelv rendelkezései szerinti oktatás vagy szakképzés elvégzésekor adták ki, és azokat a kibocsátó állam egyenértékűnek tekinti az itt felsorolt elnevezésekkel.

42c. cikk

A tagállamok abban az esetben vizsgálják meg azokat az okleveleket, bizonyítványokat és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokat, amelyeket birtokosaik az ezen irányelv által érintett területen az Európai Unión kívül szereztek, ha ezeket az okleveleket, bizonyítványokat és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokat valamely tagállam elismerte, illetve amennyiben az érintett személyek valamely tagállamban teljesítettek képzést és/vagy szereztek szakmai gyakorlatot. A tagállam a döntését a kérelmező teljes dokumentációval alátámasztott kérelmének benyújtásától számított három hónapon belül hozza meg.

42d. cikk

Amennyiben a tagállamok az ezen irányelv által érintett oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok elismerése iránti kérelmet elutasítják, döntésüket megfelelően indokolni tartoznak.

A kérelmezőket a döntéssel szemben a nemzeti jog szerinti fellebbezési jog illeti meg. Ez a jog hasonlóképpen akkor is megilleti őket, ha az előírt határidőn belül nem születik határozat.

43. cikk

Ha egy tagállam bizonyos területeken jelentős akadályokba ütközik az ezen irányelv alkalmazásakor, a Bizottság az adott állammal együttműködve megvizsgálja az akadályokat, és kikéri a Tanács 75/365/EGK határozata ( 7 ) értelmében létrehozott Közegészségügyi Vezető Tisztviselők Bizottságának véleményét.

Szükség esetén a Bizottság megfelelő javaslatokat nyújt be a Tanácsnak.

44. cikk

A III. melléklet A. részében felsorolt irányelvek hatályukat vesztik a tagállamoknak a III. melléklet B. részében megállapított átvételi határidőkre vonatkozó kötelezettségének sérelme nélkül.

Az említett irányelvekre történő hivatkozásokat a továbbiakban erre az irányelvre történő hivatkozásként kell érteni és a IV. melléklet korrelációs táblázata szerint kell olvasni.

44a. cikk

(1) Az e cikkben megállapított eljárás alkalmazása esetén a Bizottságot munkájában a 75/365/EGK határozattal létrehozott közegészségügyi vezető tisztségviselők bizottsága segíti ( 8 ).

(3) Az 1999/468/EK határozat ( 9 ) 3. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikke rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 4. cikkének (3) bekezdésében megállapított időtartam két hónap.

(4) A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.

45. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

A 24. cikk (1) bekezdés c) pontjában és a 25. cikkben említett teljes és részidejű szakképzés jellemzői

(1) Teljes idejű szakképzés

Az ilyen képzést a hatáskörrel rendelkező hatóságok által elismert speciális állások keretében biztosítják.

A képzés magában foglalja a képzést biztosító osztály összes orvosi tevékenységében történő részvételt, ideértve az ügyeleteket is, hogy a hallgató szakmai tevékenységét ennek a gyakorlati és elméleti képzésnek szentelhesse a szokványos munkahét teljes időtartama alatt és egész évben a hatáskörrel rendelkező hatóságok által jóváhagyott rendelkezések szerint. Ennek megfelelően ezekkel az állásokkal megfelelő díjazás is jár.

A képzés megszakítható olyan okok miatt, mint katonai szolgálat, tartalékos szolgálat, terhesség vagy betegség. A képzés teljes időtartamát a megszakítás időtartama nem csökkenti.

(2) Részidejű szakképzés

Erre a képzésre a teljes idejű képzéssel azonos követelmények vonatkoznak, azzal az eltéréssel, hogy az orvosi tevékenységekben való részvételre előírt, az 1. pont második bekezdésében említett időtartam legfeljebb a felére korlátozható.

A hatáskörrel rendelkező hatóságok gondoskodnak róla, hogy a részidejű szakképzés teljes időtartama és minősége a teljes idejű szakképzésével egyező legyen.

A részidejű képzéssel megfelelő díjazás jár együtt.

II. MELLÉKLET

A 9. cikk (7) bekezdésében említett oklevelek, bizonyítványok vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok odaítélésével kapcsolatos törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések hatályon kívül helyezésének időpontjai

III. MELLÉKLET

A. rész

Hatályon kívül helyezett irányelvek

(a 44. cikk hivatkozása szerint)

1. 75/362/EGK irányelv

2. 75/363/EGK irányelv

és azok további módosításai:

3. 86/457/EGK irányelv

B. rész

A nemzeti jogba történő átvétel határidői

(a 44. cikk hivatkozása szerint)

IV. MELLÉKLET

A. MELLÉKLET

Az általános orvosi oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok címei

B. MELLÉKLET

A szakorvosi oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok címei

C MELLÉKLET

Szakorvosi képzések címei

( 1 ) HL C 125., 1992.5.18., 170. o. és HL C 72., 1993.3.15.

( 2 ) HL C 98., 1992.4.24., 6. o.

( 3 ) HL L 167., 1975.6.30., 1. o. Az irányelvet legutóbb a 90/658/EGK irányelv módosította (HL L 353., 1990.12.17., 73. o.).

( 4 ) HL L 167., 1975.6.30., 14. o. Az irányelvet legutóbb a 90/658/EGK irányelv módosította (HL L 353., 1990.12.17., 73. o.).

( 5 ) HL L 267., 1986.9.19., 26. o.

( 6 ) HL L 167., 1975.6.30., 19. o.

( 7 ) HL L 167., 1975.6.30., 19. o.

( 8 ) HL L 167., 1975.6.30., 19. o. A legutóbb a 80/157/EGK határozattal (HL L 33., 1980.2.11., 15. o.) módosított határozat.

( 9 ) A Tanács 1999. június 28-i határozata a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 184., 1999.7.17., 23. o.)