BH 1999.10.433 I. A büntető jogszabályok módosításáról szóló és 1999. március 1-jén hatályba lépett 1998. évi LXXXVII. tv. rendelkezései alapján az újszülött megölésének bűntettére - az emberölés bűntettéhez képest - a törvény lényegesen enyhébb büntetési tételkeretet határoz meg, ezért az 1999. március 1. napja előtt elkövetett, de az azt követően elbírált, a szülő nő által az újszülött sérelmére megvalósított ölési cselekményt annak ellenére is az új törvényi tényállás szerint kell minősíteni, hogy a Btk. Általános Részének egyes rendelkezései súlyosabbakká váltak [Btk. 2. §, 166. § (1) bek., 166/A. §].

II. Az újszülött megölésének bűntettével kapcsolatban nem értékelhető külön súlyosító körülményként a bűncselekménynek a védekezésre képtelen újszülött sérelmére történt elkövetése [Btk. 83. §, 166/A. §].

A megyei bíróság az 1998. április 30-án kelt ítéletével a fiatalkorú vádlottat emberölés bűntette miatt 2 évi, a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. A tényállás szerint a fiatalkorú vádlott a szülei háztartásában nevelkedett, az általános iskola végzése idején azonban kollégiumban lakott, és csak hétvégeken járt haza a szüleihez. Az általános iskola elvégzése után nem tanult tovább, szakképzettséget nem szerzett, hanem a szülei házánál a háztartási munkában és a kisebb testvérei gondozásában segített az édesanyjának. Szabadidejében a televízió műsorát nézte, és esetenként diszkóba járt. Hajadon, nem él együtt senkivel, nem tart el senkit, vagyona nincs, jövedelemmel sem rendelkezik, a rokkantnyugdíjas édesanyja és a munkanélküli-járadékban, valamint szociális támogatásban részesülő apja tartja el.

A vádlott elmebetegségben, tudatzavarban, szellemi leépülésben nem szenved. Éretlen személyiség, enyhe fokban gyengeelméjű (debilis), ez azonban nem korlátozta a tekintetben, hogy felismerje a cselekményének a társadalomra veszélyességét, és e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Eddig büntetve nem volt.

A vádlott 1996 augusztus közepe táján az egyik alkalommal, amikor a diszkóból ment hazafelé, nemi kapcsolatba került egy általa ismert fiúval. A vádlott a nemi kapcsolat következtében teherbe esett. Amikor észrevette hogy terhes, nem ment el orvoshoz. A terhességének későbbi időszakában sem járt orvosi ellenőrzésre vagy terhességi tanácsadásra. Az édesanyjának és a családban másnak sem tárta fel a terhességét, hanem azt mindenki előtt titkolta. A születendő gyermekének a fogadására nem készült fel, kelengyét, pelenkát és az újszülött gyermeke fogadására, ápolására való szereket nem vásárolt.

A vádlott a lakásukon 1997. május 20-án korán reggel felébredt, és görcsöt érzett a hasában. A szülei és a nagyobb testvérei ekkor korán reggel elmentek otthonról, a vádlott pedig az ágyban maradt és nézte a televíziót. A hasának a görcsölése miatt gyógyszert vett be, majd járkált a lakásban. Ezután többször is kiment az udvari árnyékszékre, amely a lakás ajtajától kb. 10 méterre van. A vádlott 14-15 óra körüli időben ismét kiment az árnyékszékre, amikor már folyamatban volt a szülés. A vádlott érezte, hogy megszületik a gyermeke, ezért az árnyékszékre ráült, és ilyen testhelyzetben megszületett a gyermeke. Az újszülött a szülőutakat elhagyva beleesett az árnyékszékbe és a székletbe. Az újszülött leánygyermek volt. A súlya 2240 gramm volt, és a terhesség 9. holdhónapjának a végén született. Az újszülött élve született. A belső szervei a korának megfelelő fejlettségűek voltak. A jelzett körülmények között történt szülés alatt az újszülöttnél magzatszurkos magzatvízbelégzés történt. Az árnyékszék gödrébe való beleesés következtében a köldökzsinór elszakadt.

A vádlott ezután az udvari árnyékszék közelében levő rakásból vályogokat vitt be az árnyékszékbe, és azokat rádobálta a székletben fekvő csecsemőre, egy kisméretű vályogtégla a dobás következtében az újszülött fejére került. A vályogoknak a gyermekre dobálása következtében az újszülött teste teljes mértékben a padozat, a taposó deszkák alá került. Az újszülöttnek a székletbe való beleszülése és a vályogoknak a rádobálása következtében a légútjaiba és a gyomrába nagy mennyiségű idegen anyag, széklet került. Az újszülött halála a szülést követően perceken belül bekövetkezett. A csecsemő halálának közvetlen oka a fulladás volt, amelyet a légutaknak idegen anyaggal, széklettel történő eltömődése okozott. Az újszülött alsó végtagjain a rádobált vályogoktól a bőrben és a bőr aljában friss csillogó bevérzések is keletkeztek.

A vádlott ezután az árnyékszék közelében levő nádrakás mellől bevitt egy párnát, és azzal feltörölte a vért. Ezt követően bement a lakásba, és a náluk tartózkodó T. M.-nétől vizet kért, majd a kamrában egy teknőben megfürdött. Közben erősen vérzett, és többször is összeesett, majd lefeküdt. Ekkor már hazaérkezett a vádlott édesanyja, aki orvosért telefonált. Az ügyeletes orvos megvizsgálta a vádlottat, és intézkedése folytán a kiérkezett mentők a vádlottat beszállították a szülőotthonba, ahol a titkolt terhességből bekövetkezett szülést megállapították, és a sérüléseit ellátták.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére a büntetés súlyosításáért, a vádlott, a védő és a törvényes képviselő a büntetés enyhítéséért és a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése érdekében jelentett be fellebbezést.

A legfőbb ügyész a fellebbezést fenntartotta. Az ügyész a másodfokú tárgyaláson a fellebbezést visszavonta, a cselekmény minősítésének megváltoztatását, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

Az enyhítésre irányuló fellebbezések alaposak.

Az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok kellően megindokolt értékelésével - döntően a vádlott beismerő vallomását alapul véve - megalapozottan állapította meg. Az elmeorvos szakértők véleménye és az érdektelen orvos tanú nyilatkozatára figyelemmel helyes érvekkel vetette el a vádlott emlékezetkiesésére hivatkozó védekezését.