BH 2001.8.360 Megvalósul a sikkasztás, ha az elkövető a mezőgazdasági termelőszövetkezettel kötött szerződés alapján az idegenforgalmi ágazat működtetése céljából leltár alapján bérbe vesz különféle épületeket, állatállományt, eszközöket és berendezéseket, és a szerződés lejárta előtt 19 db lovat a saját istállójába szállít, kijelentve, hogy azokat a sajátjának tekinti [Btk. 317. § (1) bek., (4) bek. a) pont].

A városi bíróság az 1999. november 16. napján kelt ítéletével a terhelt bűnösségét jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettében állapította meg, ezért 1 évi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és 500 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A pénzmellékbüntetést meg nem fizetés esetén 5000 forintonként rendelte egynapi szabadságvesztésre átváltoztatni.

A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a 2000. március 13. napján kelt ítéletével annyiban változtatta meg, hogy a pénzmellékbüntetés összegét 1 millió forintra súlyosította.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt több száz millió forint értékű vagyonnal rendelkezik, büntetlen előéletű vállalkozó, aki 1992. szeptember 1-jén bérleti szerződést kötött a mezőgazdasági termelőszövetkezettel, mely szerint a tsz mint bérbeadó a szerződés megkötésének napjától 1997. december 31. napjáig bérbe adta a terheltnek a bérbeadó kizárólagos tulajdonában levő idegenforgalmi ágazatot működtetés céljából.

A bérbe adott, illetve bérbe vett épületek, építmények, területek, állatállomány, eszközök, berendezések mint természetes és törvényes tartozékok, felszerelések pontosan szerepeltek a szerződés mellékleteiben, valamint az átadó és átvevő leltárban.

A szerződés mellékleteként szerepelt az átadó-átvételi leltárfelvételi ív a lóállományról, 1-66. sorszámig, mely az átadott lovakat jelölte meg név, nem és törzskönyvi szám szerint, továbbá eszmei értéküknek megfelelően az állatállomány egyedileg is meg volt határozva.

A szerződés kimondta, hogy a bérlő a bérlemény állagát köteles a jó gazda gondosságával megóvni, folyamatosan karbantartani, a bérleti jogviszony megszűntekor pedig azt az átadáskori állapotnak és a leltárnak megfelelően visszaadni.

A bérlő a szerződés szerint köteles volt a szakmai előírásoknak megfelelően az állatállomány pótlásáról és selejtezéséről gondoskodni, az állományok termelőképességének fenntartása érdekében.

A terhelt a bérleti szerződés lejárta előtt megegyezett a szövetkezet vezetőségével, hogy nem kíván újabb bérleti szerződést kötni, ezért abban állapodtak meg, hogy a szerződést a lejárat napjával megszűntnek tekintik. Az átadás-átvétel, illetve a leltár felvételének napját 1998. január 5. napjában jelölték meg.

A terhelt a szerződés lejártát megelőzően, 1997. december 28-án az általa bérelt szövetkezet majorjából a bérelt idegenforgalmi ágazathoz tartozó lóállományból a saját tulajdonában levő, újonnan kialakított majorba szállított a szövetkezet tulajdonában levő 19 db, egyedileg beazonosított lovat, és azokat a szerződés lejárta után, az 1998. január 5-én történt átadás-átvétel alkalmával a bérbeadónak nem adta vissza. A terhelt úgy nyilatkozott, hogy ezeket a lovakat a saját idegenforgalmi programjához használja fel, azokat a sajátjának tekinti.