PK 100. szám

[1]Az apaság vélelmét a Csjt. 43. §-a alapján az a vélelmezett apa is megtámadhatja, aki annak tudatában tett az apaságot elismerő nyilatkozatot [Csjt. 37. § ], illetőleg a gyermek anyjával való házasságkötése esetén, annak tudatában tett az apaság vélelmének beállását eredményező nyilatkozatot [Csjt. 39. § (1) bek. c) pontja], hogy a gyermek nem tőle származik. Az apaság vélelmét az említett esetekben a vélelem beálltától számított egy év alatt támadhatja meg.

a) A Csjt. 36. §-ának a) pontja szerint abban az esetben, ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt (35. §) nem állott házassági kötelékben, a gyermek apjának kell tekinteni azt a férfit, aki a gyermeket teljes hatályú nyilatkozattal a magáénak ismerte el (37. §).

A Csjt. 37. §-ának (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az a férfi, akitől a gyermek származik, a fogamzási idő kezdetétől fogva a gyermeket teljes hatályú nyilatkozattal a magáénak ismerheti el, ha a) törvény értelmében nem kell más férfit a gyermek apjának tekinteni és b) a gyermek legalább tizenhat évvel fiatalabb, mint a nyilatkozó. E § (3) és (4) bekezdése az elismerő nyilatkozat érvényességének, illetőleg "teljes hatályának" további feltételeit is megállapítja.

A törvény tehát azt a férfit jogosítja fel az apaság teljes hatályú nyilatkozattal való elismerésére, akitől a gyermek származik. A Csjt. 37. §-a azonban nem kívánja meg annak az elismerő nyilatkozat megtételekor történő igazolását, hogy a gyermeknek valóban az apaságot elismerő férfi az apja. A törvény ugyanis azt tartja szem előtt, hogy az apaságot az a férfi ismeri el, akitől a gyermek valóban származik. Ebből következően az apaság vélelme az elismerő nyilatkozat alapján akkor is beáll, ha a gyermeknek valójában nem az az apja, aki az elismerő nyilatkozatot tette.

A Csjt. rendelkezései alapján beállott apasági vélelem megtámadásának feltételeit a törvény ugyancsak meghatározza. A Csjt. 43. §-ának (1) bekezdése szerint az apaság vélelmét meg lehet támadni, ha az, akit a vélelem alapján apának kell tekinteni, a gyermek anyjával a fogamzás idejében nemileg nem érintkezett, vagy a körülmények szerint egyébként lehetetlen, hogy a gyermek tőle származik. A (2) bekezdés pedig kimondja, hogy ha az apaság vélelme teljes hatályú apai elismerésen alapul, a vélelmet azon az alapon is meg lehet támadni, hogy a nyilatkozatnak a törvényes előfeltételek hiányában nincs teljes hatálya.

A törvény tehát általánosságban úgy rendelkezik, hogy az apaság vélelme megtámadható, s e tekintetben nem különböztet aszerint, hogy a vélelem a Csjt. melyik rendelkezésen alapul. Megengedi tehát a megtámadást annak is, akire nézve az apaság vélelem azért állott be, mert teljes hatályú elismerő nyilatkozatot tett (Csjt. 37. §). Az elismerő nyilatkozat alapján beállt apasági vélelem megtámadását lehetővé teszi - a Csjt. 43. §-ának (1) bekezdésében meghatározott eseteken túlmenően - azon a címen is, hogy a nyilatkozat törvényes előfeltételei hiányoztak, és ezért a nyilatkozatnak nincs teljes hatálya [Csjt. 43. § (2) bek.].

Mindebből következően tehát a ténybeli alap nélküli elismerésen alapuló vélelmet akkor sem lehet megdönthetetlennek tekinteni, ha az elismerő a nyilatkozata megtételekor tudatában volt annak, hogy a gyermeknek a tőle való származása lehetetlen. Az elismerés - figyelemmel a családjogi viszonyok sajátos jellegére is - a szóban levő esetben sem tekinthető egyben a megtámadás jogáról való lemondásnak. A megtámadási jog el nem ismerése elmérgesedett családi helyzetek erőszakos fenntartására vezethetne, ami pedig sem a gyermek, sem pedig a társadalom érdekének nem felelne meg. A családi jogállásnak a valósággal egyező módon való rendezéséhez fűződik elsősorban érdeke mind a gyermeknek, mind pedig a társadalomnak.

A teljes hatályú elismerő nyilatkozaton alapuló apasági vélelem azonban nem támadható meg azon a címen, hogy megdőlt az elismerő nyilatkozat megtételének alapjául szolgáló feltevés (pl. az elismerés az anyával kötött házasságra tekintettel történt, de a házasság felbontása folytán megdőlt az a feltevés, hogy az apaságot elismerő férfi a feleségével és annak nem tőle származott gyermekével egész életen át családi közösségben fog élni). Az apaság vélelme egységes, s a Csjt. a megtámadás feltételeit és határidejét szabályozza. A vélelem megtámadásának csak a Csjt. 43. §-a alapján lehet helye.

b) A Csjt. 36. §-ának c) pontja szerint abban az esetben, ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt (35. §) nem állott házassági kötelékben, a gyermek apjának kell tekinteni a törvényben meghatározott előfeltételek (39. §) esetén azt, aki a gyermek születése után az anyával házasságot kötött.

A Csjt. 39. §-ának (1) bekezdése pedig kimondja, hogy ha az anya a gyermek születése után házasságot köt [36. § c) pont], férjét - az egyéb [a 39. § a) és b) [pontjában meghatározott] feltételeknek is a megléte esetén - a gyermek apjának kell tekinteni, ha a férj a házasságkötést megelőzően az anyakönyvezető előtt a gyermeket a magáénak ismerte el.

A szóban levő apasági vélelem is megtámadható a Csjt. 43. §-ában foglalt rendelkezések alapján. Az a) pontban kifejtettekből következik, hogy a megtámadás joga megilleti azt a férjet is, aki annak tudatában tette meg a Csjt. 39. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti nyilatkozatot, hogy a gyermek tőle való származása lehetetlen [Csjt. 43. § (1) bek.].

c) A Csjt. 43. §-ának (5) bekezdése szerint az apaság vélelmét a gyermek nagykorúsága elérésétől, a többi jogosult pedig a gyermek születéséről szerzett értesülése időpontjától számított egy év alatt támadhatja meg; az a jogosult, aki a megtámadás alapjául szolgáló tényről a reá nézve megállapított határidő kezdete után értesült, az értesülés időpontjától számított egy év alatt léphet fel.

Vélelem megtámadásáról csak akkor lehet szó, ha a vélelem már beállott. Minthogy pedig a törvény (Csjt. 43. §) az apaság vélelmének megtámadására állapít meg egyéves határidőt, ebből következik, hogy e határidő folyása legkorábban az apaság védelmének beállásától veheti kezdetét.

Olyan esetben is tehát, amikor a vélelmezett apa annak tudatában tett a Csjt. 37. §-a alapján elismerő nyilatkozatot, illetőleg házasságkötés esetén annak tudatában tette meg a Csjt. 39. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti nyilatkozatot, hogy a gyermeknek tőle való származása lehetetlen [Csjt. 43. § (1) bek.], az apaság vélelme a beállásának időpontjától számított egy év alatt támadható meg.

Az apaság vélelmének megdöntésére irányuló keresetindítástól különbözik az az eset, amikor a kereset annak megállapítása iránt indítják, hogy az anya utólagos házasságának hatálya a gyermekre kiterjed, illetőleg az apaság vélelme a törvényes feltételek hiányában az anya utólagos házassága alapján [Csjt. 39. § (3) bek.] nem is állott be. A nem a Csjt. 43. §-án alapuló ilyen per indítására jogszabály nem állapít meg határidőt, tehát nem kerül alkalmazásra az említett § (5) bekezdésében meghatározott egyéves határidő sem.

[A PK 272. számú állásfoglalással módosított szöveg.]