A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20203/2018/11. számú határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Matosek Edina
Kapcsolódó határozatok:
Fővárosi Törvényszék P.22350/2017/11., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20203/2018/11.*, 3074/2019. (IV. 10.) AB végzés, Kúria Pfv.20343/2019/10., 3163/2021. (IV. 22.) AB végzés
***********
Fővárosi Ítélőtábla
5.Pf.20.203/2018/11/II.
A Fővárosi Ítélőtábla a Papp-Kalász-Tóth Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kalász Imre Zsolt ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a ... Kúriára beosztott bíró által képviselt Kúria (1055 Budapest, Markó u. 16.) I. rendű és az Országos Bírósági Hivatal Jogi Képviseleti Osztálya (1363 Budapest, Pf. 24., ügyintéző: ...) által képviselt Budapest Környéki Törvényszék (1146 Budapest, Thököly út 97-101.) II. rendű alperes ellen bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2018. január 8. napján meghozott 31.P.22.350/20017/11. számú ítélete ellen a felperes részéről 12. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 96.000 (kilencvenhatezer) forintot, valamint 8.100 (nyolcezer-egyszáz) forint elsőfokú perköltséget.
Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 14.450 (tizennégyezer-négyszázötven) forint másodfokú perköltséget.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperes keresetében bírósági jogkörben okozott kár megtérítése címén kérte az alperesek egyetemleges kötelezését összesen 99.100 forint, míg az I. rendű alperest további 76.000 forint megfizetésére. Előadta, hogy a ... Megyei Rendőr-főkapitányság határozatával sebességtúllépés miatt 30.000 forint közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljáró ORFK az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta. A felperes a jogerős közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. A II. rendű alperes a .... számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, majd a felülvizsgálati eljárásban az I. rendű alperes a .... számú ítéletével az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta. A felperes előadta, hogy a bírósági határozatok jogszabálysértőek, mert nem értékelték a felperes által hivatkozott körülményt, amely szerint a a sebességkorlátozó tábla nem a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Kkt.) 12. § (2) bekezdésének megfelelően lett kihelyezve. Az elsőfokú közigazgatási hatóság a tényállást nem tisztázta, ezzel megsértette a Ket. 50. § (1) bekezdését. Hivatkozott arra is, hogy a rendőrség eljárása a 410/2007. (XII. 29.) Korm. rendelet 12. § (8) bekezdését is sértette, mert a határozata jogsértő módon keletkezett adatokon alapult. A felperes kérte az alperesek kötelezését a 30.000 forint közigazgatási bírság, a közigazgatási eljárásban lerótt 5.000 forint fellebbezési illeték, az alapeljárásban terhére megállapított 15.000 forint perköltség, a 20.000 forint fellebbezési illeték és 29.100 forint keresetkiesés megfizetésére. Kérte az I. rendű alperes kötelezését további 36.000 forint felülvizsgálati illeték, valamint 40.000 forint, a felülvizsgálati eljárásban és az alkotmányjogi panasz előterjesztésével felmerült ügyvédi költség megfizetésére.
Az alperesek kérték a felperes keresetének elutasítását. Az I. rendű alperes előadta, hogy a jogszabályoknak megfelelően járt el, jogellenes magatartást nem fejtett ki. Bírósági jogkörben okozott kár esetében a téves jogértelmezés vagy eljárási szabályszegés csak kirívó jogsértés esetén szolgálhat kárigény alapjául. A II. rendű alperes arra hivatkozott, hogy az I. rendű alperes hatályában fenntartotta az elsőfokú ítéletet, amely önmagában igazolja a jogellenesség hiányát.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélkezési gyakorlatra utalással kifejtette, hogy a bírósági eljárásban a lényeges anyagi és eljárási szabálysértés, a tények kirívóan okszerűtlen értékelése értékelhető kártérítési felelősséget megalapozó magatartásként, a munka jellegével együtt járó jogszabály-alkalmazási és -értelmezési eltérések a felróhatóság körén kívül esnek. Az elsőfokú bíróság ennek megfelelően azt vizsgálta, hogy történt-e az alperesek részéről olyan lényeges anyagi vagy eljárási szabálysértés, amely a kártérítési felelősségüket megalapozza. A peradatokból megállapította, hogy az alperesek eljárásuk során a bizonyított tényeket okszerűen értékelték, részükről anyagi és eljárási jogszabálysértés nem történt, a felperes által felhozott körülményeket figyelembe vették, indokolták a sebességkorlátozó tábla kihelyezés szabályossága vizsgálata mellőzésének jogszabályi okát, és értelmezték a Korm. rendelet 12. § (8) bekezdését. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a közlekedési tábla kihelyezésének szabályszerűségét a rendőrhatóságnak, illetve az alpereseknek vizsgálnia kellett volna. A felperes ezt a hivatkozását a rendőrségi első- és másodfokú, majd az azt követő bírósági eljárásokban már előterjesztette, e hivatkozás elutasításának okát mind a rendőrségi határozatok, mind az alperesi bírósági határozatok tartalmazzák. A rendőrhatóság, illetve az alperesi bíróságok a közlekedési jelzések kihelyezésének szabályosságát eljárásukban nem vizsgálhatták, az az eljárás kereteit meghaladta volna. A II. rendű alperes helyesen hivatkozott arra, hogy a jogalkotó a közlekedési jelzések kihelyezésével kapcsolatos felelősséget az út tulajdonosára, üzemben tartójára hárította. A rendőrhatóság, illetve az alperesi bíróságok csak azt vizsgálták, hogy a felperes megtartotta-e a közlekedési szabályokat. Amennyiben a jogalkotó nem teszi lehetővé a közlekedési bírság kiszabásakor a jelzőtábla megfelelőségének vizsgálatát, akkor erre sem a rendőrségnek, sem az alpereseknek nincs lehetősége. Az alperesek helyesen értékelték a 410/2007. (XII. 29.) Korm. rendelet 12. § (8) bekezdését is, amely az alperesi határozatokban kifejtettek szerint nem a rendőrségre, hanem csak a közreműködőkre vonatkozik. Az alperesek részéről sem eljárási, sem anyagi szabálysértés nem történt, jogellenes magatartást nem tanúsítottak. Ennek hiányában pedig a kártérítési felelősség megállapítására nincs lehetőség.
Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereseti kérelemnek megfelelő döntés meghozatalát. Álláspontja szerint az alperesek jogellenes magatartásának vizsgálata körében két fő kérdésre kellett választ adni: egyrészt hogy az alperesek kötelesek lettek volna-e a közigazgatási hatóság terhére értékelni, hogy a hatóság nem tárta fel, hogy a sebességkorlátozó tábla a Kkt. 12. § (2) bekezdésének megfelelően lett kihelyezve, és erre tekintettel kötelesek lettek volna-e hatályon kívül helyezni a hatósági határozatot, másrészt helyesen értelmezték-e a 410/2007. (XII. 29.) Korm. rendelet 12. § (8) bekezdését vagy sem. Az alpereseknek tényleg nem kellett vizsgálnia a tábla szabályszerű kihelyezését, de nem azért, amiért az alperesek állítják, hogy az meghaladta volna a per kereteit. Az alpereseknek azért nem kellett vizsgálniuk a szabályszerű kihelyezést, mert azt a hatósági eljárás során kellett volna feltárni, miután azonban ez elmaradt, az alperesi bíróságoknak a tényállás felderítetlenségét kellett volna megállapítania. Felderítetlen tényállásra nem lehet hatósági határozatot alapozni, tehát a hatósági határozatot hatályon kívül kellett volna helyezni és a rendőrséget új eljárásra kellett volna utasítani, előírva számára, hogy köteles a tényállást felderíteni, azaz hogy a tábla a jogszabálynak megfelelően volt-e kihelyezve. Az alperesi ítéletek megalapozatlanul tartalmazzák, hogy a tábla esetleges jogellenes kihelyezése ellenére a bírság jogos lehet, hiszen a közigazgatási hatóság nem vizsgálta, hogy a tábla megfelelően volt-e kihelyezve, illetve hogy azt időben észre lehetett-e venni, így megalapozatlan tényállás alapján állapították meg a bírság jogosságát. Téves az az álláspont, hogy a felperesnek el kellett volna fogadnia a közigazgatási bírságot, és igényét egy külön polgári perben kellett volna érvényesítenie, ez a megoldás ugyanis nem orvosolta volna azt a tényt, hogy a felperessel szemben közigazgatási bírságot szabtak ki, ha ugyanis a polgári perben kiderült volna, hogy a tábla jogellenesen volt kihelyezve, a felperes akkor is a szabálysértés elkövetője maradt volna. A Pp. 336/A. § (2) bekezdése szerint a hatóság köteles a tényállás valóságának bizonyítására. A rendőrség azonban nem bizonyította a tábla kihelyezésének jogszerűségét, így közigazgatási bírság kiszabására nem volt ok. Az ok nélküli bírságolás folytán a felperesnek sérült az emberi méltósághoz való joga.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!