BH 1987.1.1 Ha a fellebbezési bíróság határozata a vagyonelkobzást kimondó rendelkezés tekintetében ténybelileg megalapozatlan; a törvényességi óvás alapján hozott határozatban az egész másodfokú végzést hatályon kívül kell helyezni [Btk. 63. § (1) bek., Be. 236. §, 290. § (3) bek.].

A megyei bíróság ítéletével, illetve a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzésével az I. r. terheltet halált okozó testi sértés bűntette, rablás bűntette és lopás vétsége miatt 8 évi szabadságvesztésre, 8 évre közügyektől eltiltásra és vagyonelkobzásra ítélte. A vagyonelkobzást a községben levő házasingatlan 1/2 tulajdoni hányadára mondta ki.

A tényállás lényege szerint az I. r. terhelt a vádbeli napon bántalmazta a 86 éves sértettet és a II. r. terhelttel közösen 6500 forintot elvett tőle. A bántalmazás következtében a sértett hét nap múlva meghalt.

Ezt megelőzően az I. r. terhelt a fk. terhelt társával közösen átmászott a sértett házának kerítésén, és a füstölőből elvett 238 forint értékű szalonnát.

Az első- és másodfokú határozat ellen emelt törvényességi óvás alapos.

A nyomozási iratok között található vagyoni bizonyítvány és rendőri jelentés szerint a vagyonelkobzás alá vont családi ház 1/2 része az I. r. terhelt tulajdonában áll. Az I. r. terhelt mind a nyomozás során, mind a bírósági tárgyaláson vagyontalannak mondotta magát. Az eljáró bíróságok nem tisztázták ennek az ellentmondásnak az okát, illetve a terhelt valóságos vagyoni helyzetét. Emiatt az ítéleti tényállás részben megalapozatlan.

Az ítélet jogerőre emelkedése után a megyei bírósági végrehajtó megkísérelte a vagyonelkobzás végrehajtását, ez azonban nem vezetett eredményre. A foglalási jegyzőkönyv rögzíti, hogy a végrehajtó beszerezte a földhivataltól a kérdéses ingatlanra vonatkozó tulajdoni lapot, mely szerint az ingatlan tulajdonosai 1/2 - 1/2 arányban a terhelt szülei. Az I. r. terheltnek a községben nincs más ingatlan vagyona.