BH 2002.9.358 Az útépítéssel megnövekedett zajhatás és légszennyezés miatti - forgalmi érték csökkenésére alapozott - kártérítési igény elbírálása a lakó-, illetve üdülőövezetben fekvő ingatlanok esetében [Ptk. 100. §, 339. § (1) bek.].

A II-XVII. r. felperesek a holt-Tisza-parti üdülőövezetben a V. úton lévő, a XVIII. r. felperes pedig a lakóövezetben K. utca 45. szám alatt lévő ingatlantulajdonnal rendelkeznek.

Keresetükben az abból eredő káruk megtérítésére kérték a megyei állami közútkezelő közhasznú társaság alperes kötelezését, hogy a beruházásában felépült 4-es számú főút Sz. várost elkerülő szakasza, a Holt-Tiszán átvezető híd, valamint a 442-es számú út kereszteződésének kétszintes csomópontja kialakításával az ingatlanok forgalmi értéke csökkent.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében a II-XVIII. r. felperesek keresetét megalapozottnak tartotta, és az alperest a felpereseknek elkülönítve megállapított, különböző összegű kártérítés megfizetésére kötelezte.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy rendelkezett a késedelmi kamatok megfizetéséről is.

A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes az ingatlanok forgalmiérték-csökkenésében jelentkező károk megtérítésére a Ptk. 100. §-a és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján köteles. A perbeli ingatlanokat hátrányosan érintette a zajártalom és a légszennyezettség. A környék az üdülőövezeti jellegét az építkezés, illetőleg a közút üzemeltetése folytán elvesztette. A jogerős ítélet szerint az a körülmény, hogy az alperes beruházása az építési engedélynek megfelelő volt, az állandó bírói gyakorlat alapján nem mentesíti az okozott kár megtérítése alól. A bíróság a jogerős ítéletben azt is megállapította, hogy az alperes nem tett meg minden tőle elvárhatót a kár elhárítása, illetőleg enyhítése érdekében. A jogerős ítélet szerint a zajterhelés az éjszakai órákban a megengedett mértéket meghaladja, és ezt a káros hatást a telepített védőerdő sem képes kiküszöbölni.

A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amely a XVIII. r. felperes kereseti kérelmének elutasítására irányult. Az alperes jogi érvelése szerint a XVIII. r. felperes ingatlana lakóövezetben fekszik, ezért a zajártalom és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 4/1984. (I. 23.) EüM rendelet 3-as számú mellékletében (2. pont) foglaltakat kell figyelembe venni, amelynek alapján a bíróság a jogerős ítéletben jogszabálysértő módon állapította meg, hogy a XVIII. r. felperes ingatlanán a zajterhelés meghaladja a megengedett mértéket.