BH 1994.11.601 I. Nagykorú gyermek tartásra való érdemtelenségének vizsgálatánál kizárólag a tartásra jogosított gyermek nagykorúsága idején tanúsított magatartást lehet figyelembe venni, még akkor is, ha a szülő és gyermek közötti kapcsolat megromlása már a gyermek kiskorúsága idején megkezdődött [Csjt. 60. § (2)-(3) bek., XXIX. sz. PED].

II. A visszatérés szándékának meglétét vagy hiányát az elköltözés időpontjára vonatkoztatva kell vizsgálni [Csjt. 31/C. § (3) bek.].

A peres felek 1968. december 25-én kötöttek házasságot, amelyből két gyermekük született:1969. szeptember 5-én G. és 1971. november 13-án T. Utolsó közös lakóhelyük a felperes kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott két és fél szobás, komfortos családi házban volt. A felek életközössége 1986-ban átmenetileg, majd 1988 tavaszán véglegesen megszakadt. 1990. október 8-án az alperes feleség P.-re, albérletbe költözött, ahová személyes ingóságait, valamint néhány bútort és használati tárgyat vitt magával. 1991-ben - már a házasság felbontását követően - az albérletbe vett ingatlant megvásárolta.

Az alperes elköltözése óta a volt házastársi közös lakást a felperes és az egyetemi tanulmányokat folytató, nagykorú gyermekek használják.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a peres felek házasságát felbontotta, majd a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése folytán megismételt eljárás eredményeként meghozott ítéletével az alperest a T. nevű gyermek után az 1989. szeptember 1-jétől 1990. július 30-ig (középiskolai tanulmányai befejezéséig) terjedő időre összesen 20 610 forint tartásdíj megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a nagykorú gyermekek a tartásra érdemtelenek (a gyermekek nagykorúságának idejére tehát a tartásdíj megfizetése iránti kereseti kérelmet elutasította). A volt házastársi közös lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel, és kötelezte őt, hogy fizessen meg az alperesnek 90 napon belül lakáshasználati jog ellenértéke címén 150 000 forintot. Kötelezte a felperest 2000 forint részperköltség megfizetésére is.

Az ítéletnek a gyermektartásdíj megfizetése iránti keresetet elutasító, valamint a lakáshasználati jog ellenértékére és a perköltségre vonatkozó rendelkezései ellen a felperes fellebbezett, az alperes pedig az utóbbi kérdésekben csatlakozó fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit - a perben hozott ideiglenes intézkedés hatályon kívül helyezésére vonatkozó rendelkezést mellőzve - helybenhagyta.

A jogerős ítéletnek az érdemtelenség megállapítására valamint a lakáshasználati jog ellenértékére vonatkozó rendelkezései ellen - jogszabálysértésre hivatkozva - a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint a bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a gyermekek nagykorúságuk idején az alperessel szemben súlyosan kifogásolható magatartást tanúsítottak, egybevonta a kiskorúság és a nagykorúság idejére eső magatartásukat, és nem vette kellő súllyal figyelembe az anya és a gyermekek kapcsolatának megromlásában az alperes felróható magatartásának szerepét. A lakáshasználati jog ellenértékére pedig az alperes azért nem jogosult, mert a volt házastársi közös lakást önként és a visszatérés szándéka nélkül hagyta el, és ingatlant vásárolt, amelyben a lakhatása megoldott.

Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

I. A Családjogi törvény (Csjt.) 60. §-ának (2) bekezdése szerint tartásra jogosult a munkaképes leszármazó is, ha erre szükséges tanulmányai folytatása érdekében rászorul.