A Kúria Mfv.10047/2015/1. számú precedensképes határozata kártérítés (VAGYONI és NEM VAGYONI kártérítés) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 174. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

A határozat elvi tartalma:

A felperesnél korábban 50%-os munka-képességcsökkenést rögzítettek azzal, hogy ápolási munka elvégzésére csak igen szűk körben alkalmas. 1992. XXII. Tv. 174. §, 1992. XXII. Tv. 177. §, 1992. XXII. Tv. 183. §

***********

Mfv.I.10.047/2015/3.

A Kúria a dr. Feldmájer Péter ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Deák Tibor által képviselt alperes ellen vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 3.M.278/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.21.223/2014/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.21.223/2014/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.

I n d o k o l á s

A felperes egészségügyi szakközépiskolában ápolási asszisztens végzettséget szerzett, és a K.M. Kórházban a B. és O. O. dolgozott, majd rövidebb ideig idősek otthonában. Egészségügyi problémái miatt 2004. november 17-étől 2005. november 30-áig keresőképtelen állapotban volt, 2005. szeptember 7-én az OOSZI 50 %-os munkaképesség-csökkenést állapított meg. Rögzítette, hogy az ápolónői munkakörrel kapcsolatos emelést, gerincet terhelő fizikai munkát nem tudja ellátni.

A felperes 2006. évtől öregségi nyugdíjas lett, de házi beteggondozóként elhelyezkedett a Z.K.H. Kht-nál. Itt 2009-ig látta el tevékenységét, ezt követően már nem dolgozott.

A felperes 2010. áprilisában felkereste az orvosát, aki az ultrahangos vizsgálatot követően megállapította, hogy a jobb vese környezetében nagyobb terjedelmű bevérzés tapasztalható. 2010. április 19-én a felperes jobb oldali veséjét és mellékveséjét eltávolították, valamint a hashártya mögötti területen képződött jelentős mennyiségű bevérzés leeresztése történt meg.

A felperes 2010. szeptember 28-án reumatológiai szakrendelésen jelent meg, ahol a szakorvos háti görbület fokozódását, oldalirányú ferdülését, kötött gerinc melletti izomzatot, a térdizületi kopásra jellemzően deformált térdeket jegyzett le. Ágyéki gerinc MR felvétel elvégzését javasolta utalva arra, hogy a korábban elkészített MR felvételen a háti XI. és az ágyéki I. porckorongokon kopásos-elfajulásos elváltozás látható.

Az alperes időskorúak, fogyatékos személyek ápolásával, gondozásával foglalkozik N.-ban. A hirdetésére jelentkezett a felperes, és idősebb M.I.-val egyeztettek a munkavégzéssel kapcsolatban. A felperes előadta, hogy ápolói, illetve szakápolói végzettsége van, nagy gyakorlattal rendelkezik, és n. nyelven is megérteti magát. Az alperesi cég a beszélgetést követően kiválasztotta P.I. 83 éves személyt, akit a felperesnek N.-ban kellett ellátnia. Az előzetes tájékoztatást a beteg állapotáról N.-ból küldték meg faxon, amelyben rögzítésre került, hogy az ápolthoz ambuláns ápolószolgálat jár ki minden nap, és szükséges a tolókocsi, a szobavécé, illetve a fürdőkádlift használata, ezek azonban rendelkezésre állnak. A tájékoztatás tartalmazta azt is, hogy a beteg Parkinson kórban, időskori demenciában, valamint combnyaktörés betegségekben szenved. Rögzítésre került, hogy a gondozás során szükséges a testápolás, felöltöztetés és levetkőztetés, háztartásbeli segítés, valamint toalettre kísérés.

A felek 2010. december 20-án munkaszerződést kötöttek, amelyben megállapodtak abban, hogy az alperes a felperest háziápoló munkakörben, változó munkahelyen alkalmazza és németországi kiküldetéssel bízza meg. Rögzítették, hogy a munkavégzés helye P.I. ápoltnál S. K. Str. alatt lesz. A felek a felperes személyi alapbérét bruttó 22.375 forintban, munkaidejét heti 10 órában határozták meg.

A felperes 2010. december 20-án utazott N.-ba, ahol tapasztalta, hogy a gondozott a házon belül meg tud tenni segédeszközzel rövid távokat, például a heverőtől az étkezőasztalig, reggel és este a szociális szolgálat segítette a fürdetést és ágyba fektetést, éjjelente nem kellett felkelnie, azonban a felperesnek segíteni kellett a székről való felállásban, illetve a WC-re való leültetésben, és az onnan való felsegítésben.

A felperes pár nap munkavégzés után már fájlalta a hátát, amit jelzett a gondozott lányának, aki december 27-én W.S. orvoshoz kísérte. A háziorvos injekciót adott, illetve javasolta, hogy a felperes kímélje magát. Az orvos december 28-án meglátogatta a betegét, P.I.-t, és egyúttal megvizsgálta a felperest is.

2010. december 29-én az alperes által biztosított járművel a felperes hazatért M.-ra, majd megállapodtak abban, hogy 2010. december 31-ével a közöttük fennálló munkaviszonyt közös megegyezéssel megszüntetik. A felperes 2011. január 4-én felkereste a háziorvosát, aki további vizsgálatra küldte. A 2011. februárjában készült MR felvétel tanúsága szerint a felperes X. csigolyatest összeroppanását szenvedte el.

A felperes a keresetében arra kérte kötelezni az alperest, hogy kártérítés címén 3.000.000 forint nem vagyoni kártérítést, valamint havi járadékként 102.000 forintot fizessen 2011. január 1-jétől kezdődően. A 2014. január 28-áig lejárt járadékot 4.182.000 forintban határozta meg. Kamatkövetelése nem volt, de kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest perköltség viselésére is.

A Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.278/2011/83. számú ítéletével, és 96. számú kiegészítő ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek kártérítés címén 300.000 forintot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest perköltség fizetésére, és kimondta, hogy a költségkedvezményére tekintettel a le nem rótt eljárási költséget az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 174. §-ában, 177. §-ában, és 183. §-ában rögzítettekre.

Igazságügyi orvosszakértőt rendelt ki a perben, és a SZ.T.SZ.GY.A.K.K.I.O.I. szakvéleményében a felperes sérülésével kapcsolatban azt rögzítette, hogy a X. háti csigolyájának kompressziós törése, továbbá az ágyéki I., II. csigolya közötti elmozdulás sérüléses eredetűnek tartható, és ezek a gerincsérülések keletkezhettek a felperes által előadott időszakban, azaz 2010. december végi időpontban, amelyet az MR vizsgálat értékelése alapján bevont radiológus szakközreműködő is megerősített. A bíróság megállapította, hogy a felperes balesete 2010. december 20. és 30. között következett be valószínűleg P.I. mozgatása közben, vagyis a munkájával összefüggésben.

Az orvosszakértői vélemény rögzítette, hogy a felperesnél az alperesi foglalkoztatást megelőzően is igen jelentős gerincbántalom állt fenn, amely a múltban még egyéves keresőképtelen állapotot is indokolt. A felperesnél a nyaki és háti-ágyéki izomfájdalom háti gerincferdülés, a hát XII. és az ágyéki I. csigolyák közötti porckorong előboltosulása, a gerinc kopásos-elfajulásos megbetegedése, porckorong elfajulás már korábban is fennállt. A felperes egészségi állapotát a közepes fokú kalóriatöbblet miatti túltápláltság, az emelkedett vérzsírsavszint, magas vérnyomás betegség, térdizületi kopás, jobb oldali vese- és mellékvese eltávolítás is hátrányosan befolyásolta. A szakértő kitért arra, hogy a csigolyatörésre hajlamosító tényező az eleve károsodott gerinc, azaz kopásos-elfajulásos megbetegedés és a porckorongbántalom által a gerinc megváltozott statikai állapota hajlamosító tényező volt, továbbá a csontok ásványi anyagtartalmának csökkenése, mely a sérülés után fél évvel került kimutatásra.