62007CO0242_SUM[1]

A Bíróság (hatodik tanács) 2007. november 8-i végzése. Belga Királyság kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Az eljárási szabályzat 104. cikke 3. §-ának első bekezdése - Szolgáltatásnyújtás szabadsága - Gépjárműbérlet az illetőség szerinti tagállamtól eltérő tagállamban - A nyilvántartásba nem vett, de az illetőséggel rendelkező személyek rendelkezésére bocsátott személygépjárműveket terhelő adó - Beszedési szabályok. C-242/07 P. sz. ügy

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (hatodik tanács)

2007. november 8. ( *1 )

A C-242/07. P. sz. ügyben,

a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján 2007. május 16-án benyújtott fellebbezése tárgyában,

a Belga Királyság (képviseli: L. Van den Broeck, meghatalmazotti minőségben, segítői: J.-P. Buyle és C. Steyaert ügyvédek)

fellebbezőnek

a másik fél az eljárásban:

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: L. Flynn és A. Steiblytė, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: K. Schiemann, a hatodik tanács elnökeként eljárva, P. Kūris és C. Toader (előadó) bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: R. Grass,

a főtanácsnok meghallgatását követően,

meghozta a következő

Végzést

1 Fellebbezésével a Belga Királyság az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága T-5/07. sz., Belga Királyság kontra Bizottság ügyben 2007. március 15-én hozott végzésének (az EBHT-ban nem tették közzé; a továbbiakban: megtámadott végzés) megsemmisítését kéri, amellyel az Elsőfokú Bíróság - mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant - elutasította az Európai Közösségek Bizottsága által hozott, a 2006. október 18-i levélben foglalt, az Európai Szociális Alap követelései címén a Belga Királyság által fizetett tőkeösszegnek és kamatoknak a visszatérítését megtagadó bizottsági határozat megsemmisítése iránti keresetét, arra hivatkozva, hogy e keresetet késedelmesen nyújtották be, és a felhozott körülmények nem minősülnek előre nem látható körülményeknek a Bíróság alapokmánya 45. cikkének második bekezdése értelmében, amely az említett alapokmány 53. cikke értelmében irányadó az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásra is.

A jogvita előzményei és a megtámadott végzés

2 A megtámadott végzésből kiderül, hogy a Belga Királyság 2006. október 19-én értesült a vitatott határozatról, és az EK 230. cikk értelmében e határozat megsemmisítésére irányuló kereset benyújtására 2007. január 2-ig állt nyitva számára a határidő.

3 A Belga Királyság 2006. december 21-én telefaxon továbbította az Elsőfokú Bíróság Hivatalához az aláírással ellátott keresetlevél másolatát, a mellékletek kíséretében. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 43. cikke 6. §-ának megfelelően ezt az időpontot lehetett volna figyelembe venni az eljárási határidők betartásának szempontjából, feltéve hogy az aláírással ellátott eredeti példányt tíz napon belül benyújtják a Hivatalhoz.

4 A megtámadott végzésből kiderül, hogy 2006. december 27-én csak a mellékletek eredeti példányai érkeztek meg az Elsőfokú Bírósághoz, míg a keresetlevél aláírással ellátott eredeti példánya, melyet tévedésből a Belga Királyság luxemburgi nagykövetségére küldtek diplomáciai postával, végül csak 2007. január 5-én érkezett meg az Elsőfokú Bíróság Hivatalához.

5 A megtámadott végzésben az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a Belga Királyság elmulasztotta benyújtani a keresetlevél aláírással ellátott eredeti példányát a másolat telefaxon történő továbbítását követő tíz napon belül, így egyedül a keresetlevél aláírással ellátott eredeti példánya benyújtásának időpontja, vagyis 2007. január 5-e vehető figyelembe a keresetindítási határidő betartásának szempontjából. Ennek megfelelően az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a keresetlevelet késedelmesen nyújtották be.

6 A Belga Királyság 2007. február 2-i levelében menthető tévedésre hivatkozott annak érdekében, hogy a szóban forgó határidőtől eltérhessen, és a Bíróság alapokmánya 45. cikkének második bekezdése szerinti előre nem látható körülmények esetét hozta fel.

7 E tagállam az említett levélben azt állította, hogy szervei kellő gondossággal jártak el, amikor jóval a keresetindítási határidő lejárta előtt telefaxon továbbították az aláírással ellátott keresetlevél másolatát, és csak akkor vehették észre a keresetlevél eredeti példányának hibás útra tévedését, amikor azt az Elsőfokú Bíróság Hivatala 2007. január 5-én jelezte nekik. Másrészt a Belga Királyság hangsúlyozta, hogy nem tekinthető semmisnek a telefaxon továbbított, aláírással ellátott keresetlevél azért, mert az eredeti példány nem érkezett meg tíz napon belül.

8 Miután emlékeztetett az előre nem látható körülmények fogalmára vonatkozó közösségi ítélkezési gyakorlatra, a megtámadott végzésben az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a keresetlevél eredeti példányának késedelmes benyújtása arra vezethető vissza, hogy az érintett minisztérium ezt az eredeti példányt a luxemburgi belga nagykövetségre küldte, amely azt csak 2007. január 5-én nyújtotta be az Elsőfokú Bíróság Hivatalához. Az Elsőfokú Bíróság azt is megállapította, hogy semmilyen más tény nem vált ismertté, amely alátámasztaná kivételes körülmények vagy a Belga Királyság szervei körén kívül eső, rendkívüli események létezését, amelyekből az állítólagos előre nem látható körülmények erednének. Végül az e tagállam által felhozott menthető tévedésre vonatkozóan az Elsőfokú Bíróság kimondta, hogy a fellebbező szervei működésével összefüggő körülmények önmagukban nem tehetik menthetővé az elkövetett tévedést.

A fellebbezésről

9 Fellebbezésében, melyben négy jogalapra hivatkozik, a Belga Királyság azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést;

- állapítsa meg a vitás határozat megsemmisítése iránti keresete elfogadhatóságát, és adjon helyt az általa az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban előadott kérelmeknek;

- adott esetben érdemi határozat meghozatala végett utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bírósághoz;

- kötelezze a Bizottságot mind a fellebbezési eljárással, mind az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott keresettel összefüggő költségek viselésére.

10 Az Európai Közösségek Bizottsága a fellebbezés elutasítását kéri, és azt, hogy a Belga Királyságot kötelezzék a költségek viselésére.

11 A Bíróság eljárási szabályzatának 119. cikke szerint, ha a fellebbezés teljes egészében vagy részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, illetve nyilvánvalóan megalapozatlan, azt a Bíróság - az előadó bíró jelentése alapján és a főtanácsnok meghallgatását követően - indokolt végzéssel bármikor elutasíthatja.

A megtámadott végzés indokolásának hiányosságára vonatkozó első jogalapról

A felek érvei

12 A Belga Királyság azt rója fel az Elsőfokú Bíróságnak, hogy az anélkül hivatkozik a közösségi ítélkezési gyakorlatra, hogy a megtámadott végzés indokolásában kifejtette volna, miért nem vezethető le a jelen ügy körülményeiből előre nem látható körülmények vagy menthető tévedés fennállása.

13 A Belga Királyság azt állítja többek között, hogy az Elsőfokú Bíróság úgy utasította el az előre nem látható körülmények fennállásának elismerését, hogy beérte a Belga Királyság szervei által elkövetett tévedés megállapításával, és tévesen mondva ki, hogy a Belga Királyság semmilyen más tényre nem hivatkozott. Az Elsőfokú Bíróság így különösen azt nem indokolta, miért nem vezethető le az előre nem látható körülmények fennállása bizonyos felhozott tényekből, mint például abból, hogy a miniszteri meghatalmazottak egyike, akire a Bíróság előtt folyamatban levő C-227/06. sz. ügyet bízták, 2006. december 27-e körül telefonon kapcsolatba lépett a Bíróság Hivatalával, ahol megerősítették két boríték érkezését, és biztosították a meghatalmazottat afelől, hogy minden rendben; valamint abból a körülményből, hogy az Elsőfokú Bíróság csak 2007. január 5-én jelezte, hogy a keresetlevél eredeti példánya nem érkezett meg a 2006. december 27-én kézhez vett mellékletekkel együtt.

14 A menthető tévedésre vonatkozóan a Belga Királyság úgy véli, hogy az Elsőfokú Bíróság nem adott magyarázatot arra, hogy a jelen esetben miért nem állapítható meg menthető tévedés azon különleges és még nem tapasztalt körülmény alapján, hogy a mellékletektől eltérően a keresetlevél eredeti példánya nem érkezett meg határidőn belül a Hivatalhoz. Ebből következően az Elsőfokú Bíróság megsértette az erre vonatkozó indokolási kötelezettséget.

15 A Bizottság a maga részéről azt állítja, hogy a végzés jogilag kellően indokolt volt, és abból a Belga Királyság megtudhatta, milyen indokok alapján került sor keresetének - mint elfogadhatatlannak - az elutasítására.

A Bíróság álláspontja

16 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már több ízben kimondta, hogy csak egészen kivételes esetben, a Bíróság alapokmánya 45. cikkének második bekezdése szerinti előre nem látható körülmények vagy vis maior fennállásakor lehet eltérni az eljárási határidőkre vonatkozó közösségi szabályoktól, mivel ezeknek a rendelkezéseknek a szigorú alkalmazása felel meg a jogbiztonság követelményének, illetve annak a feltételnek, hogy a bírósági eljárásban ne érvényesülhessen hátrányos megkülönböztetés, sem önkényes bánásmód (lásd erre vonatkozóan különösen a 42/85. sz., Cockerill-Sambre kontra Bizottság ügyben 1985. november 26-án hozott ítélet [EBHT 1985., 3749. o.] 10. pontját, valamint a C-59/91. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 1992. február 5-én hozott végzés [EBHT 1992., I-525. o.] 8. pontját és a C-239/97. sz., Írország kontra Bizottság ügyben 1998. május 7-én hozott végzés [EBHT 1998., I-2655. o.] 7. pontját).

17 A Bíróságnak szintén alkalma nyílt pontosítani, hogy a vis maior vagy az előre nem látható körülmények fogalmai egyfelől az érdekelt körén kívül eső és rendkívüli körülményekre vonatkozó objektív elemet foglalnak magukban, másfelől pedig ahhoz kötődő szubjektív elemet, hogy az érdekelt köteles védekezni a rendkívüli esemény következményei ellen, megtéve ennek során - anélkül, hogy túlzott áldozatot hozna - a megfelelő intézkedéseket. Az érdekeltnek különösen az eljárás lefolyására kell gondosan ügyelnie, és többek között a megállapított határidők betartására kell gondot fordítania (a Bíróság C-195/91. P. sz., Bayer kontra Bizottság ügyben 1994. december 15-én hozott ítéletének [EBHT 1994., I-5619. o.] 32. pontja).

18 A jelen esetben az Elsőfokú Bíróság, miután emlékeztetett a hivatkozott ítélkezési gyakorlatra, a megtámadott végzés 16. pontjában megállapította, hogy a keresetlevél eredeti példányának késedelmes benyújtása arra a tényre vezethető vissza, hogy a Belga Királyság azt a példányt diplomáciai postával továbbította.

19 A Belga Királyság által felhozott egyéb körülményekre vonatkozóan először is meg kell állapítani, hogy a Belga Királyság először a fellebbezésében hivatkozik a Bíróság Hivatalával folytatott telefonbeszélgetésre, melynek során állítólag megerősítették, hogy minden rendben van. E tekintetben elegendő megállapítani, hogy mivel e tényt az Elsőfokú Bíróság előtt nem hozták fel, így ez utóbbinak nem róható fel, hogy a megtámadott végzés indokolásában azt nem szerepeltette.

20 Arra a körülményre vonatkozóan, hogy az Elsőfokú Bíróság csak 2007. január 5-én tájékoztatta a Belga Királyságot arról, hogy a keresetlevél eredeti példánya nem érkezett meg, emlékeztetni kell arra, hogy az Elsőfokú Bíróság ítéleteinek indokolására vonatkozó kötelezettsége nem értelmezhető úgy, hogy az Elsőfokú Bíróság köteles részletekbe menően válaszolni a fellebbező minden egyes érvére, különösen ha az nem kellően világos és pontos, és nincs részletes bizonyítékokkal alátámasztva (lásd erre vonatkozóan a C-404/04. P. sz., Technische Glaswerke Ilmenau kontra Bizottság ügyben 2007. január 11-én hozott ítélet [az EBHT-ban nem tették közzé - EBHT 2007., I-1*. o.] 90. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

21 A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a fent hivatkozott 2007. február 2-i levél megerősítette, hogy az a tény, hogy a Hivatal nem azonnal nyugtázta a Belga Királyság küldeményének átvételét, külső körülménynek minősül, azonban e tagállam egyáltalán nem fejtette ki ezt az állítást kellően világosan és pontosan, hogy abból az állítólagos előre nem látható körülmények létének mérlegelése céljából esetleg jelentőséggel bíró következtetést lehessen levonni.

22 Ilyen körülmények között el kell fogadni, hogy az Elsőfokú Bíróság indokolási kötelezettségének megsértése nélkül ítélhette meg úgy a megtámadott végzés 16. pontjában, hogy semmilyen más olyan tény nem vált ismertté, amely alátámasztaná kivételes körülmények vagy a Belga Királyság intézményei körén kívül eső, rendkívüli események létezését, amelyekből az állítólagos előre nem látható körülmények erednének.

23 Mindenesetre a Belga Királyság nem hivatkozhat arra, hogy az Elsőfokú Bíróság Hivatala késedelmesen tájékoztatta a keresetlevél eredeti példányának hibás útra tévedéséről, mivel egyedül a fellebbező feladata, hogy az eljárás lefolyására gondosan ügyeljen, és többek között a megállapított határidők betartására gondot fordítson (lásd erre vonatkozóan a fent hivatkozott Bayer kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 32. pontját), és ebből következően nem az Elsőfokú Bíróság feladata a fellebbező gondosságának hiányát orvosolni.

24 Végül arra a körülményre vonatkozóan, hogy a keresetlevél eredeti példánya nem érkezett meg az Elsőfokú Bíróság Hivatalához az előírt határidőn belül, noha a mellékleteket a keresetindítási határidőn belül nyújtották be, elegendő megállapítani, hogy a fent hivatkozott 2007. február 2-i levélben a Belga Királyság nem próbált meg magyarázatot adni arra, hogy e körülmény mennyiben minősül menthető tévedést kiváltó különleges körülménynek.

25 Másrészt hozzá kell tenni azt is, hogy az ilyen körülmény semmi esetre sem minősül kivételesnek a bírósági eljárások során, sem pedig a jelen esetben a Belga Királyság szervei körén kívül esőnek.

26 Mindezekre tekintettel tehát az első jogalapot - mint nyilvánvalóan megalapozatlant - el kell utasítani.

A menthető tévedés fogalmának alkalmazása során történt téves jogalkalmazásra vonatkozó második jogalapról

A felek érvei

27 A Belga Királyság szerint az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott végzés 18. pontjában megállapította, hogy a Belga Királyság szervei működésével összefüggő körülmények önmagukban nem tehetik menthetővé az elkövetett tévedést.

28 A Bizottság álláspontja szerint az Elsőfokú Bíróság hűen követte a közösségi ítélkezési gyakorlatot, és helyesen vonta le azt a következtetést a megtámadott végzés 18. pontjában, hogy a tagállam nem hivatkozhat a saját belső szervezete hibás működésére annak érdekében, hogy bizonyítsa azon tévedés menthetőségét, melyet a jelen esetben elkövethetett.

A Bíróság álláspontja

29 Emlékeztetni kell arra, hogy a határozat végleges jellegének, valamint az EK 230. cikkben előírt keresetindítási határidőnek a pontos ismerete önmagában nem zárja ki, hogy a jogalany menthető tévedésre hivatkozhasson keresetének késedelmes benyújtása igazolására, mivel az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében (lásd különösen a fent hivatkozott Bayer kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 26. pontját), ilyen tévedés előfordulhat különösen akkor, ha az érintett intézmény olyan jellegű magatartást tanúsított, amely a jóhiszemű és az átlagosan tájékozott személytől megkövetelt gondosságot tanúsító jogalany menthető tévedését önmagában vagy meghatározó mértékben okozta (a Bíróság C-193/01. P. sz., Pitsiorlas kontra Tanács és Európai Központi Bank ügyben 2003. május 15-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-4837. o.] 24. pontját).

30 A megtámadott végzésben az Elsőfokú Bíróság helyesen alkalmazta a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot. Ugyanis miután e végzés 16. pontjában megállapította, hogy a keresetlevél késedelmes benyújtása az érintett minisztérium szervei hibás működésének következménye, az Elsőfokú Bíróság helyesen ítélte meg úgy, hogy a jelen esetben és egyéb bizonyítékok hiányában a Belga Királyság szervei működésével összefüggő kérdések önmagukban nem tehetik az elkövetett tévedést menthetővé, mivel a jelen esetben ez a tévedés pontosan e szervek gondosságának hiányából ered.

31 Következésképpen a második jogalapot - mint nyilvánvalóan megalapozatlant - el kell utasítani.

A harmadik jogalapról: téves jogalkalmazás vagy az indokolási kötelezettség megsértése, amennyiben az Elsőfokú Bíróság elmulasztotta az egyik érv vizsgálatát

A felek érvei

32 A Belga Királyság azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság nem vizsgálta meg a 2007. február 2-i levélben felhozott jogalapot, amely szerint a keresetlevél aláírással ellátott eredeti példányának az Elsőfokú Bíróság Hivatalához való eljuttatására rendelkezésre álló tíznapos határidő be nem tartásának a kereset semmissé nyilvánításával való szankcionálása olyan túlzott eljárási szigort jelent, amely ellentétes a távközlési eszközök jelenlegi fejlettségével, amelyet többek között az elektronikus aláírásra vonatkozó közösségi szabályozás tükröz.

A Bíróság álláspontja

33 A jelen esetben a telefax kézhezvételének időpontja nem vehető figyelembe az eljárási határidők betartása szempontjából: kizárólag az eredeti keresetlevél Hivatalhoz történő benyújtása fogadható el érvényesen. Ez az időpont a Belga Királyság számára a fellebbezésre nyitva álló határidő lejárta utánra esik, az Elsőfokú Bíróság kizárólag a keresetlevél késedelmes benyújtása miatti elfogadhatatlanságát állapíthatta meg, nem pedig annak semmisségét, amint arra e tagállam hivatkozik.

34 Valójában a 2007. február 2-i levél olvasatában a fellebbező állítólagos érvelése inkább az eljárási szabályzat általános kritikájaként jelenik meg, amely szabályzatot azonban az Elsőfokú Bíróság köteles szigorúan alkalmazni, amint az a jelen végzés 16. pontjában már szerepel. Az Elsőfokú Bíróság indokolási kötelezettsége nem értelmezhető úgy, hogy az Elsőfokú Bíróság köteles részletekbe menően válaszolni a fellebbező minden egyes érvére, különösen ha az nem kellően világos és pontos, és nincs részletes bizonyítékokkal alátámasztva (lásd a C-274/99. P. sz., Connolly kontra Bizottság ügyben 2001. március 6-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-1611. o.] 121. pontját és a C-197/99. P. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 11-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-8461. o.] 81. pontját).

35 Következésképpen a harmadik jogalapot - mint nyilvánvalóan megalapozatlant - el kell utasítani.

Az arányosság elvének megsértésére vonatkozó negyedik jogalapról

A felek érvei

36 A Belga Királyság azt állítja, hogy sérti az arányosság elvét az olyan kereset elfogadhatatlansága, amelynek eredeti példánya nem érkezett meg az Elsőfokú Bíróság Hivatalához a másolat telefaxon történt továbbítását követő, az EK 230. cikkben előírt tíznapos határidőn belül. A jogbiztonsághoz kapcsolódó követelmény hiányában az említett elv betartása megköveteli, hogy ne minősüljön elfogadhatatlannak az EK-Szerződésben előírt határidőn belül telefaxon továbbított keresetlevél, amennyiben azt a keresetlevél telefaxon történő benyújtására kiszabott határidő lejártát követő tíz napon belül benyújtják. Másrészt a keresetlevél eredeti példányát az Elsőfokú Bíróság Hivatalához részben határidőn belül benyújtottnak lehet tekinteni, mivel az eredeti példány mellékletei ténylegesen megérkeztek 2006. december 27-én.

37 A Bizottság álláspontja szerint ez a jogalap elfogadhatatlan, mivel valójában az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 43. cikke 6. §-ának jogszerűségét vonja kétségbe. A Bizottság szerint a Belga Királyság érvényesen nem hozhatja fel - mintegy mellékesen - az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata olyan rendelkezésének jogellenességét, amelyet jogszerűen megtámadhatott volna az EK 230. cikk értelmében rendelkezésre álló két hónapos határidőn belül. Másodlagosan a Bizottság úgy véli, hogy ez a jogalap nem megalapozott, mivel a közösségi jogalkotó nem kívánta az Elsőfokú Bíróságot sem felhatalmazni, sem kötelezni a jelenlegihez hasonló feltételek mellett emelt elfogadhatatlanság arányosságának esetről esetre történő vizsgálatára.

A Bíróság álláspontja

38 Maga az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 43. cikkének 6. §-a semmiféle mérlegelési lehetőséget sem enged az Elsőfokú Bíróság számára e rendelkezés alkalmazása során. A fellebbező azon lehetősége, hogy az eljárási szabályok betartása érdekében a telefaxnak az Elsőfokú Bíróság Hivatalához való megérkezésére hivatkozzon, annak a feltételnek van alárendelve, hogy a már megküldött másolat aláírással ellátott eredeti példánya legkésőbb tíz napon belül megérkezik az említett Hivatalhoz.

39 Másrészt, amikor a telefax több mint tíz nappal a keresetindítási határidő lejárta előtt érkezik meg az Elsőfokú Bírósághoz, ahogy a jelen esetben is, akkor az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 43. cikkének 6. §-a alapján ez a határidő nem hosszabbodik meg (a Bíróság C-325/03. P. sz., Zuazaga Meabe kontra OHMI ügyben 2005. január 18-án hozott végzésének [EBHT 2005., I-403. o.] 18. pontja).

40 Ilyen feltételek mellett a Belga Királyság nem hivatkozhat az arányosság elvének megsértésére, mivel amint azt az Elsőfokú Bíróság a megtámadott végzésben megállapította, a fellebbezés elfogadhatatlanságának oka e tagállam arra vonatkozó gondosságának hiánya, hogy a keresetlevél aláírással ellátott eredeti példányát az Elsőfokú Bíróság Hivatalához a keresetindítási határidőn belül eljuttassa, nem pedig az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 43. cikke 6. §-a Elsőfokú Bíróság általi alkalmazásának módja, amely rendelkezés az Elsőfokú Bíróságnak a Bírósággal való egyeztetést és a Tanács egyhangú jóváhagyását követően elfogadott 2000. december 6-i határozata (HL L 322., 4. o.) értelmében az említett eljárási szabályzatba foglalta a modern távközlési eszközök használatát, és amelynek az alkalmazásához szükséges egyik feltétel a jelen esetben nem teljesül.

41 Végül a Belga Királyság nem hivatkozhat arra, hogy a keresetlevél eredeti példányát részben határidőn belül benyújtottnak lehet tekinteni, mivel az eredeti példány mellékletei ténylegesen megérkeztek az Elsőfokú Bíróság Hivatalához. Noha a fellebbezőnek az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikkének 6. §-a értelmében lehetősége van hiánypótlásra, többek között a hiányzó mellékletek pótlása révén, azonban e lehetőség csak akkor áll fenn, ha a Bíróság - az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásra is irányadó - alapokmányának 21. cikkében előírt, az Elsőfokú Bírósághoz fordulás alapvető feltétele, vagyis a keresetlevél benyújtása teljesül. Ugyanis a keresetlevél az az eljárást megindító irat, melyben a felek kötelesek a jogvita tárgyát meghatározni (lásd ilyen értelemben a Bíróság 232/78. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1979. szeptember 25-én hozott ítéletének [EBHT 1979., 2729. o.] 3. pontját és a C-256/98. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2000. április 6-án hozott ítéletének [EBHT 2000., I-2487. o.] 31. pontját), és amely mellett a mellékleteknek pusztán bizonyító és kisegítő szerepük van (lásd ilyen értelemben a Bíróság C-189/02. P., C-202/02. P., C-205-208/02. P. és C-213/02. P. sz., Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ügyben 2005. június 28-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-5425. o.] 99. pontját). Mindezek alapján a mellékletek benyújtása nem tekinthető a keresetlevél részleges benyújtásával egyenértékűnek.

42 Következésképpen a negyedik jogalapot - mint nyilvánvalóan megalapozatlant - el kell utasítani.

43 Következésképpen a fellebbezést - mint nyilvánvalóan megalapozatlant - el kell utasítani.

A költségekről

44 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 118. cikke értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Belga Királyságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) A Bíróság a Belga Királyságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.