A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20423/2008/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 232. §, 293. §, 301. §, 348. §, 350. §, 360. §, 364. §] Bírók: Molnár Ambrus, Németh László, Szűcs József

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.423/2008/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Horváth János ügyvéd (címe) által képviselt I. rendű felperes neve I. rendű, II. rendű felperes neve II. rendű (mindkettő címe), III. rendű felperes neve (címe) III. rendű, IV. rendű felperes neve (címe) IV. rendű, V. rendű felperes neve (címe) V. rendű, VI. rendű felperes neve (címe) VI. rendű, VII. rendű felperes neve (címe) VII. rendű és VIII. rendű felperes neve (címe) VIII. rendű felpereseknek, a dr. Oláh György jogtanácsos által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Nógrád Megyei Bíróság 2008. február 6. napján meghozott, 19.P.20.572/2007/24. számú ítélete ellen, az alperes részéről 25. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit pedig a per főtárgya és az elsőfokú perköltség tekintetében helybenhagyja, az alperes kamatfizetési kötelezettsége tekintetében pedig részben megváltoztatja akként, hogy 2005. január 1-től az I. rendű felperest 145.332 (száznegyvenötezer-háromszázharminckettő) forint, a II. rendű felperest 287.546 (kettőszáznyolcvanhétezer-ötszáznegyvenhat) forint, a III. rendű felperest 279.000 (kettőszázhetvenkilencezer) forint, a IV. rendű felperest 292.079 (kettőszázkilencvenkettőezer-hetvenkilenc) forint, az V. rendű felperest 281.308 (kettőszáznyolcvanegyezer-háromszáznyolc) forint, a VI. rendű felperest 500.000 (ötszázezer) forint, a VII. rendű felperest 4.000.000 (négymillió) forint, a VIII. rendű felperest 400.000 (négyszázezer) forint tőke után illeti meg kamat.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 15 napon belül 150.000 (százötvenezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az alperes 2000. szeptember 15-én megbízási szerződést kötött V.M.-val, aki e jogviszony keretében, egyéni vállalkozóként, az alperes termékeinek közvetítésére vállalt kötelezettséget. A szerződő felek megállapodásukban rögzítették, hogy V.M. az alperes képviselőjeként szerződéskötésre nem jogosult. Ugyanakkor feljogosították őt arra, hogy az ügyfelektől biztosítási díjak, valamint lakástakarék szerződések esetén "szerződéskötési díjat" vehessen át. Mindezek alapján V.M. az alperes ... nevű fiókjának vezetőjévé vált. Az I. rendű felperes gyermekei, a II. és IV. rendű felperesek javára korábban életbiztosítási és Fundamenta nevű lakástakarék szerződéseket kötött. V.M. 2001. év elején arról tájékoztatta az I. rendű felperest, hogy az alperes azon ügyfelei részére, akik jelentős összegű biztosítási szerződést kötöttek, befektetési lehetőséget biztosít. Az úgynevezett dolgozói betéteket az ő nevére lehet elhelyezni. A befektetések éves hozamai 50%; a kamatok kifizetése negyedévente történik. Az I. rendű felperes ragaszkodott a saját nevén történő betételhelyezéshez; V.M. ehhez hozzájárult. A III. rendű felperes az I. rendű felperes unokatestvére, az V. rendű felperes a III. rendű felperes gyermeke. Az első fokú ítéleti tényállás szerint nem tisztázott, hogy a VI-VII-VIII. rendű felperesek miként kerültek kapcsolatba V.M.-val. A felperesek több alkalommal különböző összegeket adtak át V.M.-nak. A befizetések az alperes üzlethelyiségében, az alperes eszközeinek, nyugtatömbjének felhasználásával történtek. V.M. a felpereseknek a kamatokat rendszeresen fizette mindaddig, amíg az alperes egyik ügyfélbejelentése alapján ellenőrzést nem tartott a fiókban. Az alperes ellenőrzést végző alkalmazottja az úgynevezett befektetési betétek gyűjtésével kapcsolatos összes iratot elvitte és feljelentést tett a rendőrségen, az iratokat a rendőrségnek átadta.

V.M. elleni büntetőeljárás az első fokú ítélet meghozatalakor még nem fejeződött be.

Keresetében az I. rendű felperes 224.651 forint, a II. rendű felperes 384.455 forint, a III. rendű felperes 399.506 forint, a IV. rendű felperes 392.916 forint, az V. rendű felperes 391.078 forint, a VI. rendű felperes 676.767 forint, a VII. rendű felperes 5.191.173 forint, a VIII. rendű felperes 524.904 forint és a tőkeösszeg 2007. július 1. napjától járó kamatainak megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy megbízottja a megbízás kereteit túllépve okozta a felperesek kárát, ezért a kártérítési felelőssége nem áll fenn. Nem tehető felelőssé a felperesek káráért azért sem, mert a megbízottja által kötött szerződések a jó erkölcsbe ütköznek, ugyanis az 50%-os kamat nyilvánvalóan oly mértékben túlzott, hogy annak kikötése tisztességtelen. Arra az esetre, ha a bíróság a felelősségét megállapíthatónak tartaná, kármegosztás alkalmazását kérte.

Az elsőfokú bíróság az alperest az I. rendű felperes javára 166.217 forint,

a II. rendű felperes javára 293.050 forint,

a III. rendű felperes javára 303.618 forint,

a IV. rendű felperes javára 311.304 forint,

az V. rendű felperes javára 307.680 forint,

a VI. rendű felperes javára 509.898 forint,

a VII. rendű felperes javára 4.085.465 forint,

a VIII. rendű felperes javára 413.102 forint,

valamint ezeknek az összegeknek 2005. január 1-től járó, az esedékességet megelőző naptári félév utolsó napján érvényben volt jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű kamatai megfizetésére kötelezte.

A döntését a következőkkel indokolta: V.M. a tevékenységét állandó megbízási jogviszony keretében, egyéni vállalkozóként látta el és ez a Ptk. 350. § (2) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően lehetővé tette az alperes felelősségére vonatkozóan az alkalmazott károkozásáért való felelősség szabályainak alkalmazását. A Ptk. 348. § (1) bekezdése szerint, ha az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a munkáltató a felelős. Kifejtette, hogy a Ptk. 348. § (1) bekezdése alapján a munkáltató felelőssége az alkalmazottja által okozott károkért nem csak akkor áll fenn, ha azokat az alkalmazott munkaköri kötelezettségének teljesítése során okozta, hanem akkor is, ha a munkaviszony csak alkalmat adott a károkozásra. Felel így a munkáltató még abban az esetben is, ha az alkalmazott a kárt a munkavállaló által kifejezetten tiltott cselekménnyel vagy bűncselekménnyel okozta.