A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21790/2007/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §] Bírók: Besenyeiné dr. Varga Katalin, Havasi Péter, Udvary Katalin

Pfv.III.21.790/2007/3.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Ábrahám László ügyvéd által képviselt I.r., II.r., és III.r. felpereseknek a dr.Sándor Attila ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Tolna Megyei Bíróságnál 16.P.20.165/2006. szám alatt megindított és másodfokon a Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.033/2007/3. számú közbenső ítéletével elbírált perében a jogerős közbenső ítélet ellen az alperes részéről 4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítélet felülvizsgálattal támadott részét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. és II.r. felpereseknek személyenként 15.000 (Tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A jogerős közbenső ítélet által megállapított tényállás lényege szerint a felperesek hozzátartozóját 2005. május 29-én vette fel az alperes kórház sebészeti osztálya az epehólyag és epeút-kövesség műtéti megoldása céljából, amely műtétet másnap el is végezték. A műtétet követő harmadik napon hasnyálmirigy-gyulladást észleltek és antibiotikumos kezelést indítottak. Ennek hatására a beteg állapota javult, ezért június 17-én ezt a kezelést felfüggesztették. Az ekkor elvégzett CT vizsgálat eredménye hasnyálmirigy elhalást valószínűsített. A beteg állapota a következő napokban romlott, ezért június 21-én ismét megoperálták, majd antibiotikumot adtak, amely átmeneti javulást hozott. Újabb állapotrosszabbodás és láz alakult ki július 9-én, a másnap tartott konzílium pedig szepszist vélelmezett. A beteget július 12-én visszahelyezték az alperes kórház szubintenzív részlegére, majd a család kérésére a P.T.S. Klinikájára szállították, ahol 2005. július 15-én meghalt. A hozzátartozók kérésére a boncolástól eltekintettek.

A halál oka a műtét szövődményeként kialakult hasnyálmirigy-gyulladás, az ennek következtében kialakult hasűri tályogképződés és szepszis volt.

A felperesek keresetükben a hozzátartozójuk halálával bekövetkezett vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték az alperes kötelezését.

Az alperes a kártérítés feltételeinek bizonyítása hiányában a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét a másodfokú bíróság részben megváltoztatta, és közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítési felelősségét S.J-né halálával összefüggésben az I. és II.r. felpereseknek okozott nem vagyoni kárért. A III.r. felperes járadékigényével kapcsolatban az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

A másodfokú bíróság a határozat indokolásában kifejtette, hogy a felperesek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerinti anyagi jogi, valamint a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerinti eljárási jogi szabályból következő bizonyítási kötelezettségüknek eleget tettek, mert a bizonyítás anyagából megállapíthatóan a hozzátartozójuk halálát az alperes által elvégzett műtéti beavatkozás szövődménye okozta. A továbbiakban az alperest terhelte a kártérítési felelősség alóli kimentés annak bizonyításával, hogy a beteg ellátása során az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §-ának (3) bekezdése szerint jártak el, a halála ennek ellenére bekövetkezett. Az alperes e bizonyítási kötelezettségének nem tudott sikerrel eleget tenni, mert az orvosszakértői vélemények egyezőek abban, hogy az alperes orvosai a második műtétet késedelmesen hajtották végre, illetőleg az ezt követő szeptikus állapot felismerése és kezelésének megkezdése is késedelmesen történt. Ezek a mulasztások a beteg életben maradásának esélyét csökkentették.