A Szegedi Ítélőtábla Bf.307/2012/11. számú határozata hűtlen kezelés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 64. §, 87. §, 319. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 339. §, 352. §, 371. §, 372. §, 381. §, 2006. évi IV. törvény (Gt.) 30. §] Bírók: Cserháti Ágota, Gyurisné dr. Komlóssy Éva, Sefta Márta

Szegedi Ítélőtábla

Bf.I.307/2012/11.

A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden, 2012. október 3. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A hűtlen kezelés bűntettének kísérlete miatt az I. rendű vádlott ÉS TÁRSA ellen indított büntetőügyben a Szegedi Törvényszék 2012. március 28. napján kihirdetett 5.B.1157/2010/52. számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a az alábbiak szerint :

A vádlottak cselekményét a Btk. 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés c) pontja szerint minősülő hűtlen kezelés bűntette kísérletének

m i n ő s í t i , melyet a II. r. vádlott bűnsegédként követett el.

Az I. r. vádlott börtönének tartamát 2 évre súlyosítja, míg a II. r. vádlott ügyvédi foglalkozástól eltiltásának tartamát 1 évre enyhíti.

A vádlottakkal szemben kiszabott pénzmellékbüntetésre vonatkozó rendelkezéseket m e l l ő z i .

A vádlottakat az első fokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből egyetemlegesen 300.186.- (háromszázezer-egyszáznyolcvanhat) forint megfizetésére kötelezi.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban felmerült 10.500,- (tízezer-ötszáz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Megállapítja, hogy az I. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma helyesen: (személyigazolvány száma), a II. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: (személyigazolvány száma).

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság az I. rendű vádlottat a Btk. 319. § (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő hűtlen kezelés bűntettének kísérlete miatt 1 év, végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett börtönre, 300.000.- forint pénzmellékbüntetésre és gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozástól 3 év eltiltásra,

A II. rendű vádlottat a Btk. 319. § (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntettének kísérlete miatt 1 év, végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett börtönre, 300.000.- forint pénzmellékbüntetésre, valamint ügyvédi foglalkozástól 3 évi eltiltásra ítélte.

Rendelkezett a pénzmellékbüntetés átváltoztatásáról, annak meg nem fizetése esetén és a vádlottakat egyetemlegesen 297.186- forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte, míg 27.978.- forintról megállapította, hogy azt az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentettek be:

Az ügyész a vádlottak terhére, a vádtól eltérő eltérő tényállás megállapítása miatt, eltérő minősítés, a hűtlen kezelés Btk. 319. § (3) bekezdés c) pontja szerinti minősítése, továbbá a fő- és mellékbüntetések súlyosbítása érdekében.

I. rendű vádlott és védője, akik az elsőfokú tárgyaláson a fellebbezés okát és célját nem jelölték meg, de a fellebbezési eljárásban tett nyilatkozataikból kitűnve felmentés érdekében.

II. rendű vádlott felmentés, míg védője az ítélet részbeni megalapozatlansága, helytelen ténybeli következtetés, jogszabály helytelen alkalmazása miatt, a II. rendű vádlott bűncselekmény hiánya okából történő felmentése érdekében.

Az I. rendű vádlott védője a fellebbezési szakban elsődlegesen az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és a büntetőeljárás megszüntetését, másodlagosan az I. rendű vádlott felmentését indítványozta. Álláspontja szerint a vád törvénysértő volt, a fellebbviteli főügyészség átirata pedig egy burkolt vádmódosítás. Utalt arra, hogy álláspontja szerint a tényállás megalapozatlan, részletesen felsorolta a tévesnek ítélt ténymegállapításokat. Bizonyítási indítványként kérte (1. sz. tanú) tanúkénti meghallgatását. Arra vonatkozóan, hogy a szerződés megszüntetését nem az eladó (2. sz. tanú) kezdeményezte, hanem az I. rendű

Bf.I.307/2012/11.

vádlott, a nyilvános ülésen iratokat csatolt, és erre figyelemmel bizonyítási indítványát visszavonta.

A II. rendű vádlott védője a főügyészi indítványban foglaltakra figyelemmel elsődlegesen a vádhoz kötöttségre hivatkozott, álláspontja szerint annak a fellebbezési eljárásban való megváltoztatására nincs törvényes lehetőség. Ezen felül a II. rendű vádlott felelősségének megállapítása az eredeti vád alapján nem történhet meg, a II. rendű vádlott semmilyen szabályt nem sértett meg és nem állapítható meg az sem, hogy szándékosan segítséget nyújtott volna a bűncselekmény elkövetéséhez, ezért felmentését kérte.

A fellebbviteli főügyészség a tényállás kiegészítését indítványozta. Rámutatott, hogy álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a 6/2000. (02.29.) Ktr. számú rendelet I. rendű vádlott általi megszegését állapította meg. A gazdasági társaság alapító okirata szerint a gazdasági társaság jogosítványait a vezérigazgató gyakorolja. Valamennyi szerződés, ügylet megkötése a vezérigazgató hatáskörébe tartozik, így az ingatlan megvásárlása tekintetében az I. rendű vádlott eljárhatott, ennek során azonban az ésszerű gazdálkodás követelménye szerint a jó gazda gondosságával kellett eljárnia. A zrt. és közvetetten a részvényes önkormányzat hátrányára előnytelen üzletet nem köthetett, a társaság saját anyagi forrása nélkül. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság a vagyoni hátrány összegének meghatározatásakor is.

Indítványozta a tényállást azzal kiegészíteni, hogy az I. rendű vádlott, mint a zrt. vagyonának kezelésével megbízott személy, a kezelési feladatából folyó kötelességét szándékosan megszegve, 75.600.000.- forint vagyoni hátrányt akart okozni, míg a II. rendű vádlott - tudva az I. rendű vádlott ezen kötelességszegéséről - ügyvédi tevékenységével szándékosan segítséget nyújtott az I. rendű vádlottnak.

Erre figyelemmel a vádlottak a cselekményét a Btk. 319. § (3) bekezdés c) pontja szerint indítványozta minősíteni és mindkét vádlottal szemben a fő- és mellékbüntetés súlyosítását is indítványozta.

Az ítélőtábla a fellebbezéseket alaptalanoknak, míg a főügyészi indítványt döntő többségében alaposnak ítélte.

Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben lefolytatta, a rendelkezésre álló bizonyítékokat mérlegelési körébe vonta és eljárása során olyan eljárási hibát nem vétett, mely az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését tenné indokolttá.

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok mérlegelésével döntően megalapozott tényállást állapított meg. Azt a másodfokú bíróság az iratok egybehangzó adatai és tényből levont helyes következtetés alapján a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alapján az alábbiak szerint helyesbítette:

Az első fokú ítélet 3. oldal 3. bekezdését akként helyesbíti, hogy az I. rendű vádlott volt az, aki (2. sz. tanú) vállalkozásánál dolgozott.