A Legfelsőbb Bíróság Kfv.39089/2007/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (KAPCSOLATTARTÁSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.) 30. §] Bírók: Kaszainé dr. Mezey Katalin, Kurucz Krisztina, Márton Gizella

Kfv.II.39.089/2007/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Rónay Éva ügyvéd által képviselt I.r. II.r. felpereseknek a Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala - mint a Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala Szociális és Gyámhivatala jogutóda - alperes ellen kapcsolattartási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben, mely perbe az alperes pernyertessége érdekében I.r. és II.r. beavatkoztak, a Fővárosi Bíróság 2006. november 2-án kelt 22.K.32.733/2006/6. számú jogerős ítélete ellen a felperesek által 7. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - az alulírott napon tárgyaláson kívül meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 22.K.32.733/2006/6. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, az alperes 2006. március 24-én kelt 06-530/2006. számú határozatát hatályon kívül helyezi és az alperest új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesek együttes kezéhez 30.000 (harmincezer) forint elsőfokú és 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 16.500 (tizenhatezer-ötszáz) forint kereseti és 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperesi nagyszülők 2005. augusztus 10-én kérelmet terjesztettek elő a 2002. július 9-én született kk. nevű unokájukkal való kapcsolattartás szabályozása iránt.

A Budapest Főváros XIX. kerület Kispest Polgármesteri Hivatal Gyámhivatala a szülők, nagyszülők meghallgatása, környezettanulmány, családgondozói vélemény, pszichológiai vélemény beszerzése után a 2006. február 3-án kelt XXII-24/4/2006. számú határozatával a felpereseknek minden hónap második hétvégéjén szombat reggel 09:00 órától vasárnap este 17:00 óráig terjedő időben szabályozta az unokájukkal való kapcsolattartást.

Az alperesi beavatkozók - a gyermek szülei - fellebbezésükben kifogásolták a két napban biztosított kapcsolattartást, kérték azt egy napra csökkenteni. E körben hivatkoztak arra, hogy a nagyszülőkkel egyezséget kísérelnek meg létrehozni a havi egy napos kapcsolattartásra vonatkozóan. Az alperes a 2006. március 24-én kelt 06-530/2006. számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a felperesek kapcsolattartás iránti kérelmét teljes egészében elutasította. Határozata indokolása szerint a szülők (beavatkozók) és a nagyszülők (felperesek) közötti rossz viszony kedvezőtlenül befolyásolhatja a szülő-gyermek kapcsolatot, ezért a kisgyermeknek a nyugodt körülmények között történő nevelkedésére, mint elsődleges érdekre figyelemmel a kapcsolattartás szabályozása iránti kérelmet elutasította a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX.10.) Korm. rendelet (Gyer.) 30.§ (5) bekezdése alapján.

A felperesek keresetet nyújtottak be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, melyet az elsőfokú bíróság elutasított. A rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, hogy a gyámhatóságnak valamennyi érintett fél, de elsősorban a gyermek érdekére figyelemmel kell határoznia. A Nevelési Tanácsadó 2005. november 7-én kelt pszichológiai véleményéből is kitűnik, hogy a gyermek lelki egyensúlyát károsan befolyásolja, ha érzi a családban - a nagyszülők és a szülők közti - tagadhatatlanul meglevő feszültséget, még nehezebb feldolgoznia e rossz érzéseket, ha tudja, hogy miatta alakult ki a konfliktus. A II.r. felperes nem fogadja el a lánya, az I.r. beavatkozó által választott kifogásolt életmódot és társát sem. Leánya magatartása miatt büntetőeljárást kezdeményezett. Az unokája veszélyeztetettségét állító beadványai egy részéről kiderült, hogy azok jelentős részben megalapozatlanok, feltételezésen, túlzott mértékű aggódáson alapulnak. Ilyen körülmények között a gyerek szorongásmentes személyiségfejlődése érdekében a nagyszülői kapcsolattartás biztosítása nem áll a gyermek érdekében. A kapcsolattartás biztosítása érdekében elsődlegesen a családi kapcsolat helyreállítása szükséges, az hogy a nagyszülők és a szülők személyes konfliktusukat félretegyék, kapcsolatukat megváltoztassák. A gyermek jelenlegi környezetében gondozott körülmények között él, nyugodt magatartású, megfelelő nevelése biztosított. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság az alperes határozatát jogszerűnek találta, mert az a körülményeket helytállóan mérlegelte és megalapozott döntést hozott.

A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és keresetüknek helyt adó határozat hozatalát. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti a Gyer. 28.§ (1) bekezdését, mert megfosztja őket kapcsolattartási joguk gyakorlásától. A lányukkal való kapcsolat megromlása nem járhat azzal a következménnyel, hogy unokájukkal sem tudják a kapcsolatot tartani különös tekintettel arra, hogy az unokájukat három éves koráig saját lakásukban vele együtt lakva gondozták, segítették leányukat a gyermeke nevelésében.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében elsődlegesen a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasítását kérte a Pp. 271.§ (3) bekezdés c) pontja és 273.§ (2) bekezdés a) pontja alapján. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. A nagyszülők és a szülők közötti ellenséges viszony a gyermek állapotára, fejlődésére kedvezőtlenül hathat, ezért az elsőfokú bíróság helytálló döntésre jutott.

A felülvizsgálati eljárás során az alperes személyében jogszabályon alapuló jogutódlás következett be. 2007. január 1-től az alperes jogutóda a Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala a 297/2006. (XII.23.) Korm. rendelet 30.§ (3) és (4) bekezdése, 31.§ (8) és (9) bekezdése, 2. számú melléklete, a 331/2006.(XII.23.) Korm. rendelet 29.§-a értelmében. A Legfelsőbb Bíróság a jogutódlást a Pp. 328.§ (1) bekezdése alapján megállapította.