A Szegedi Ítélőtábla Pf.20267/2007/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §] Bírók: Kissné dr. Koch Ágnes, Lakatos Péter, Simonné dr. Gombos Katalin

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.III.20.267/2007/5. szám

A M A G Y A R K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N !

A Szegedi Ítélőtábla dr. Simon Tamás ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - dr. Bagdi László ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében, amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott dr. Jakab Tamás ügyvéd által képviselt beavatkozó neve (címe) a Békés Megyei Bíróság 2007. április 25. napján kelt 12.P.20.099/2006/43. számú ítélete ellen a felperes által 44. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés, továbbá az alperes által jelen eljárásban 3. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletének marasztaló rendelkezéseket tartalmazó részén túl a felperesi kereseti kérelmet elutasítottnak tekinti. Ennek folytán az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, a felperesnek fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét 1.000.000 (Egymillió) Ft-ra felemeli, ugyanakkor ezen kártérítési összeg után az alperes kamatfizetési kötelezettségét mellőzi. Az alperes által ápolás, gondozás és háztartási kisegítés címén fizetendő kártérítés összegét 18.750 (Tizennyolcezer-hétszázötven) Ft-ra és ezen összeg után az elsőfokú ítéletben írt mértékű és tartamú kamatára leszállítja. A felperes által az alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 120.000 (Egyszázhúszezer) Ft-ra, míg a beavatkozónak fizetendő perköltség összegét 10.000 (Tízezer) Ft-ra leszállítja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak a Békés Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalának külön felhívására 36.781 (Harminchatezer-hétszáznyolcvanegy) Ft állam által előlegezett költséget, míg a fennmaradó 104.683 (Egyszáznégyezer-hatszáznyolcvanhárom) Ft állam által előlegezett költség az állam terhén marad. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 36.000 (Harminchatezer) Ft másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban felmerült, összesen 59.700 (Ötvenkilencezer-hétszáz) Ft le nem rótt eljárási illeték az állam terhén marad.

- 2 -

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A felperesnek különböző eredetű megbetegedései voltak. 1998-tól kezdve depresszív ideggyengeség miatt gyógykezelésben részesült. 2004. május 11. napján a felperesen méheltávolító műtétet végeztek - korábbi konzervatív kezelésre meg nem szűnő nőgyógyászati panaszai miatt - az alperesi gyógyintézményben. A nőgyógyászati műtétet az alperes mindenben a szakmai szabályoknak megfelelően végezte el, azonban a műtétet követő napokban a felperes vizeletcsorgást észlelt, ami miatt urológiai ellátásra is szorult. Az urológiai vizsgálat megállapította, hogy a hólyag elülső részén "egy óra környékén" gyulladásos sarjszövetben fehér incrustatum található. A hólyagban fistula nyílás nincs. Állandó katéter mellett antibiotikumos kezelés indult. Május 23-án a katéter mellett vizeletcsorgást észleltek, a katétert eltávolították, majd május 24-én az alperesi urológiai osztály a beteget urológiai szempontból otthonába bocsáthatónak találta. Utasításokkal ellátták, mely szerint amennyiben a vizelettartási elégtelenség nem szűnik meg, úgy a következő héten a felperesnek kontroll vizsgálatra kell jelentkeznie, egyébként az ellenőrző vizsgálat három hét múlva esedékes. Ezt követően a felperest a kórházból hazaengedték.

A felperes 2004. május 27. napján az alperesi urológiai szakrendelésen jelent meg vizsgálatra vizelettartási problémái miatt. Miután közérzete nem volt kielégítő és ismételt vizelési problémái adódtak, 2004. június 14. napján felkereste a /eü. intézmény neve 1/ Kórházát, ahol megállapították, hogy a hüvelyben vizelet található, a műtéti terület gyógyulása után a fistula zárása indokolt. Ezen beavatkozásra 2004. július 12-28. között a /eü. intézmény neve 1/ Kórházban került sor, azonban 2004. augusztusában a fistula ismét megnyílt. Ezt követő sipolyzáró műtétet 2004. december 9. napján a /eü. intézmény neve 2/ klinikáján végezték el, majd a felperes a műtétet követően 2004. december végén vált újra keresőképessé.

A hosszúra nyúlt gyógykezelés következtében a felperes depressziós panaszai felerősödtek, helyzetét kilátástalannak ítélte meg, emberi kapcsolatai beszűkültek, befelé fordulóvá vált. Korábban heti két alkalommal járt baptista gyülekezeti rendezvényekre, közeli családtagjaival, ismerőseivel kiegyensúlyozott kapcsolatot tartott fenn. A sorozatos katéterezés, betét viselés miatt kerülte az emberekkel való találkozást. A felperes L. Kft-nél fennálló részmunkaidős munkaviszonya 2004. augusztus 12. napján - közös megegyezéssel - megszűnt és csupán 2005. március 6-án tudott ismét munkába állni.

Az alperes urológusa a gyógykezelés során nem merítette ki a diagnosztikus lehetőségeket. Amennyiben megfelelő gondossággal jár el, úgy a sipoly felismerésére hamarabb sor kerülhetett volna, a felperesnek esélye lett volna arra,

- 3 -

Pf.III.20.267/2007/5. szám

hogy az első sipolyzáró műtét már sikeres lesz, így 2004. augusztus végéig munkaképességét visszanyerhette volna.

A felperes munkaképességét ténylegesen csak 2004. december végén nyerte vissza, mindennapos életvitelében - az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint - hónapokon keresztül családi segítségre szorult.

A felperes nettó jövedelme a sipolyzáró műtétet megelőzően 46.375 Ft volt.

A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 4.000.000 Ft nem vagyoni kártérítés, valamint ezen összeg után 2004. május 11. napjától kamat; ápolás, gondozás címén 205.920 Ft és ezen összeg után 2004. október 1. napjától kamat; háztartási kisegítés címén 129.600 Ft és ezen összeg után 2004. október 1. napjától kamat; továbbá jövedelemkiesés címén 348.467 Ft és ezen összeg után 2004. november 4. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes kamat és perköltség megfizetésére. Állította, hogy az alperes orvosai nem a megfelelő gondosság mellett jártak el, ugyanis észlelniük kellett volna, hogy beöltöttek a hólyag falába és már 2004. májusában a sipoly lehetőségének felmerülésére gondolniuk kellett volna. A felperes már a méheltávolító műtétet megelőzően is pszichiátriai gyógykezelés alatt állt, tünetei a műtét után súlyosbodtak.

Az alperes és a beavatkozó a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 400.000 Ft nem vagyoni kártérítés és ezen összeg után 2004. november 1. napjától a kifizetés napjáig törvényes mértékű kamata, továbbá ápolás, gondozás és háztartási kisegítés címén 100.000 Ft és ezen összeg után 2004. november 1. napjától a kifizetés napjáig törvényes mértékű kamata, valamint jövedelemkiesés címén 290.250 Ft és ezen összeg után 2004. december 4. napjától a kifizetés napjáig törvényes mértékű kamata megfizetésére. A nagyobb részben pervesztes felperest kötelezte az alperesnek 250.000 Ft, míg a beavatkozónak 50.000 Ft perköltség megfizetésére, döntött továbbá az elsőfokú eljárásban felmerült 300.300 Ft le nem rótt eljárási illeték viseléséről is. A szakközreműködők segítéségével készített szakértői vélemény, továbbá a szakközreműködők és szakértő személyes meghallgatása után tisztázta, hogy a felperes nőgyógyászati ellátása mindenben a szakmai szabályoknak megfelelően és a Ptk. 339. §-ában szabályozott elvárhatóságnak megfelelően történt, ugyanakkor az urológos szakorvos nem merítette ki a diagnosztikus lehetőségeket, így ezen magatartás-mozzanat felróhatónak tekinthető. Ha a sipoly felismerésére hamarabb kerül sor, korábban lehetett volna a felperesen a sipolyzáró műtétet elvégezni, és a sipoly korai felismerése kedvezően befolyásolhatta volna a gyógytartamot is, mert a felperesnek nagyobb esélye lett volna arra, hogy az első sipolyzáró műtét sikerrel jár, így a gyógyulásig terjedő idő lerövidíthető lett volna. Kimondta, hogy az alperes kártérítési felelősségét nem a nőgyógyászati műtét során tanúsított mulasztás, nem a műtéti beavatkozás szakszerűtlensége és a sipoly kialakulása alapozza meg, hanem az, hogy a sipoly felismerésében nem tanúsított az