A Legfelsőbb Bíróság Pfv.22093/2009/4. számú határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában.

Kapcsolódó határozatok:

Egri Járásbíróság P.21083/2007/52., Egri Törvényszék Pf.25116/2009/8., *Kúria Pfv.22093/2009/4.* (BH 2011.6.165)

***********

Pfv.II.22.093/2009/4. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az ügyvéd által képviselt felperesnek az ügyvéd által képviselt alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt az Egri Városi Bíróságnál 19.P.21.083/2007. számon megindított és a Heves Megyei Bíróságnak 2.Pf.25.116/2009/8. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az alperes által 65. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 30.000 (Harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Az alperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 65.100 (hatvanötezer-egyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad.

I n d o k o l á s :

A jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részének az alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes és a néhai F. F. (a továbbiakban: örökhagyó) - akinek az alperes a testvére és egyben a törvényes örököse is - 1993. október 22-től az örökhagyó 2005. július 27-én bekövetkezett haláláig, élettársi kapcsolatban éltek a felperes különvagyoni ingatlanában.

Az élettársi kapcsolat ideje alatt a felperes közalkalmazotti munkaviszonnyal rendelkezett és összesen 6.705.900 forint jövedelmet ért el, az örökhagyó pedig az É. Nyrt. alkalmazásában állott és összesen 9.674.606 forint munkabér jövedelemben részesült, amelyhez 157.116 forint munkába járást támogató költségtérítés járult. A háztartásukat - amelyben kiskorú gyermek vagy más hozzátartozó nem élt - teljes egészében a felperes látta el.

Az örökhagyó munkabére az E. Bank H. Nyrt.-nél vezetett lakossági folyószámlára érkezett, amelynek az egyenlege az örökhagyó halálakor 344.252 forint volt. A felperes az örökhagyó halálát követően a számláról az örökhagyó bankkártyájával vásárolt, a számlán 14.765 forint összeg maradt.

Az örökhagyó 1995-től volt tagja a V. - I. Társaságok Nyugdíjpénztárának. Halálának időpontjában az önkéntes pénztári egyéni számláján 1.826.066 forint összeget tartottak nyilván. A számlának kedvezményezettje nem volt megjelölve.

A felperes módosított keresetében - tulajdonjog megállapítása, közös tulajdon megszüntetése, hagyatéki hitelezői igény érvényesítése és élettársi közös vagyon megosztása jogcímén előterjesztett egyéb igények mellett - az alperes arra való kötelezését kérte, hogy hagyatéki hitelezői igény jogcímén fizesse meg neki a közös vagyonhoz tartozó, de az örökhagyó nevére szóló számlákon lévő - többek között az E. Bank Nyrt. és a V. I. Társaság Nyugdíjpénztára által kezelt, fentebb részletezett - megtakarítások fele részét.

Az alperes az érdemi ellenkérelmében a hagyatéki hitelezői igény jogalapját és összegszerűségét részben (a temetési költség vonatkozásában) elismerte, ezt meghaladóan azonban a kereset elutasítását kérte, és beszámítási kifogással élt az örökhagyó nevére szóló betétkönyvből, illetve számlákról a felperes által felvett összegek vonatkozásában.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével megállapította, hogy a felperes élettársi közös szerzés jogcímén megszerezte a Fiat Tipo típusú személygépkocsi tulajdonjogát 1/2 részben. A közös tulajdont megszüntette akként, hogy az alperes 1/2 tulajdoni illetőségét 200.000 forint megváltási ár ellenében a felperes tulajdonába adta. Kőtelezte az alperest 609.486 forint megfizetésére a felperes részére 15 nap alatt, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A felperest kötelezte 15 nap alatt az alperes javára 56.110 forint perköltség megfizetésére, az alperest pedig az államnak külön felhívásra 36.471 forint eljárási illeték megfizetésére, és úgy rendelkezett, hogy a fennmaradó eljárási illetéket és állam által előlegezett szakértői költséget az állam viseli. Ugyanezen ítéletével az elsőfokú bíróság a felperest 80.000 forint pénzbírsággal is sújtotta.

Az ítélete felülvizsgálattal érintett részének indokokolása szerint az elsőfokú bíróság bizonyítottnak látta azt, hogy a felperes és az örökhagyó között a felperes által megjelölt időszakban élettársi kapcsolat állott fenn, és a volt élettársak jövedelmét, valamint a felperes közös háztartásban végzett munkáját értékelve a közös szerzésben való közreműködésük arányát 50-50%-os mértékben határozta meg.

Az ítéletét - egyebek mellett - azzal indokolta, hogy a Ptk. 578/G. §-ának (1) bekezdésében foglaltakból az következik, hogy az élettársi vagyonközösség része az életközösség alatt vásárolt ingó és ingatlanvagyon, továbbá mindaz a vagyonszaporulat is, ami az életközösség alatt a felek közös gazdálkodása során keletkezett.

A felperes és az örökhagyó élettársi életközössége az örökhagyó halálával szűnt meg, és az említett időpontban az örökhagyó lakossági folyószámláján 344.252 forint volt, amely a per adatai szerint munkabérből származott. Nem volt megállapítható ugyanakkor az, hogy a vitás összeg a közös gazdálkodás eredményeként áll-e rendelkezésre, és ezért az tartósan a vagyonközösség részét képező vagyonszaporulathoz, illetve vagyongyarapodáshoz tartozik-e. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az teljes egészében a hagyatékhoz tartozik, ezért az E. Bank Nyrt. által vezetett folyószámla követelés megosztása iránt előterjesztett keresetet elutasította.

Alaposnak találta viszont a V. I. Társaság Nyugdíjpénztáránál meglévő 1.826.066 forint vonatkozásában előterjesztett hagyatéki hitelezői igényt. A Nyugdíjpénztár tájékoztatása és a per egyéb adatai szerint az örökhagyó az egyéni számláját 1994-1995. években nyitotta és arra mind a munkáltató, mint pedig a pénztártag befizetéseket teljesített. Az egyéni számla megnyitására tehát az életközösség ideje alatt került sor, az oda befizetett összegek teljesítése pedig a közös gazdálkodás során történt, az említett megtakarítást tehát a volt élettársaknak nyilvánvalóan közös teherviseléssel kellett az életközösség alatt kigazdálkodniuk. Mindezek miatt az elsőfokú bíróság a felperesnek a nyugdíjpénztárban meglévő összeg 1/2 részére előterjesztett megtérítési igényét alaposnak találta, ezért az említett jogcímen 913.033 forintot a felperes javára elszámolt.

A feleknek a kereset és a beszámítási kifogás útján érvényesített egyéb igényeire is tekintettel az elsőfokú bíróság a felperest megillető követelés összegét összesen (31.954 + 127.761 + 63.880 + 205.312 + 913.033 =) 1.150.301 forintban, az alperes jogszerű követelését pedig (196.563 + 344.252 =) 540.815 forintban határozta meg, és a kölcsönös követelések beszámításának az eredményeként az alperest (1.150.301 - 540.815 =) 609.486 forint felperesnek való megfizetésére kötelezte.

Az első fokú bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezett.