EH 2004.1056 A munkáltató jogos gazdasági érdekének veszélyeztetése lényeges kötelezettségszegés, ennek súlyát a munkavállaló hosszú munkaviszonya és korábbi megfelelő munkavégzése nem érinti [Mt. 3. § (5) bek., 96. § (1) bek. a) pont].

A felperes az alperes 2001. december 3-án kelt rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását, a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével az alperesnek az Mt. 100. §-a szerinti marasztalását, valamint a kollektív szerződés alapján járó jubileumi jutalom megfizetését kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes palackvizsgálóként tagja volt a propán-bután gázpalackok időszakos biztonságtechnikai ellenőrzésére jogosult "B" típusú ellenőrző testületnek (Testület), amely a Területi Műszaki Biztonsági Felügyelet (TMBF), mint hatóság engedélye alapján jött létre. Az alperes korábban saját hatáskörben önállóan végezte a palackvizsgálatot, a hatóság ezt az engedélyt azonban visszavonta. Az alperes fellebbezése után a TMBF a Testület létrehozását engedélyezte, oly módon, hogy az alperes auditált szakemberei (mint a felperes) a TMBF felügyelőjének felügyelete, ellenőrzése mellett láthatták el a palackvizsgálatot.

Az alperes a rendkívüli felmondását azzal indokolta, hogy a felperes 2001. november 22-én a TMBF felügyelőjének sérelmezte a harmadik szakember hiányát, az előző napi nyomáspróbán szerinte megengedhetetlennek talált palacktérfogat növekedést, a nagy nyomáson próbáztatott palackok leselejtezésének hiányát, majd a felügyelő szemére vetette, hogy önálló vizsgálatra való jogosítvány nélkül végzett vizsgálatot. Mindezekről a munkáltatóját a felperes nem tájékoztatta. Az alperes szerint a felperes megszegte a palackvizsgálati munkakörre vonatkozó lényeges kötelezettségét, együttműködési kötelezettségét [Mt. 103. § (3) bekezdése, (helyesen (1) bekezdése)], és veszélyeztette az alperes gazdasági érdekeit [Mt. 3. § (5) bekezdés], mert a "B" típusú szervezet működése a TMBF engedélye visszavonásáig tarthat. A visszavonás jelentős díjnövekedéssel járna az alperes hátrányára. A rendkívüli felmondás az alperesnél érvényes etikai kódex megszegésére is hivatkozott.

A munkaügyi bíróság a széles körű bizonyítási eljárás adataiból arra következtetett, hogy a felperes bizonyított magatartása miatt az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontja alapján a munkaviszony fenntartása lehetetlenné vált, a felperes felelőtlen kijelentései, vádaskodásai "komolyan" veszélyeztették az alperes jogos gazdasági érdekeit.

A jubileumi jutalom tekintetében a munkaügyi bíróság az előírt munkaviszony hiánya miatt az igény alaptalanságára következtetett.

A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, a munkaviszony 2003. április 25-én való megszűnését, és kötelezte az alperest 1 146 150 forint végkielégítés, 118 860 forint felmentési időre járó átlagkereset, 1 018 800 forint (8 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg a jogellenesség szankciójaként) és 140 000 forint jubileumi jutalom megfizetésére.

A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint az alperes a rendkívüli felmondás indokaként a felperes kötelezettségszegésére hivatkozott, ezért a perbeli jognyilatkozatot az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja alapján kellett elbírálni. A rendkívüli felmondás indokolását illetően annak hiányos voltát állapította meg, mert az alperes a felperes kötelezettségszegéseit nem jelölte meg, a sérelmezett magatartásokra a per adataiból lehetett következtetni. A felperes hibázott, amikor a szolgálati út szabályait megszegve a felügyelővel vitába bonyolódott. Ez a munkáltató érdekei ellen hatott, a jogos gazdasági érdekei veszélyeztetése azonban nem volt megállapítható, mivel csupán feltételezés volt a szakmai testület munkájának felfüggesztése, továbbá az engedély esetleges visszavonása esetén az alperes fellebbezhetett volna. A felperes hosszú munkaviszonyára, addigi kifogástalan munkájára is tekintettel a kötelezettségszegését nem ítélte olyan jelentősnek és lényegesnek, ami a rendkívüli felmondást megalapozta volna.

A 30 éves jubileumi jutalmat illetően a másodfokú bíróság megállapította a kollektív szerződés feltételeinek fennállását.

Az alperes a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) és bb) pontjára alapított felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a rendkívüli felmondás jogellenességére és annak jogkövetkezményeire vonatkozó rendelkezései hatályon kívül helyezését, és ebben a körben az elsőfokú ítélet helyben hagyását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 96. § (2) bekezdését, a 89. § (2) bekezdését, a Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalása I. b), és II. pontját, valamint a Pp. 221. § (1) bekezdését. Vitatta a nem világos indokolásra, a megjelölt és bizonyított kötelezettségszegések nem lényeges és nem súlyos voltára, valamint az alperes lényeges gazdasági érdekei veszélyeztetettsége hiányára levont jogerős ítéleti következtetéseket. Sérelmezte annak figyelmen kívül hagyását, hogy a hatóság érintett felügyelője az együttműködés veszélybe kerüléséről írt beszámolót a TMBF-nek, és kérte írásban a felperesnek a Testületben való felfüggesztését. A Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalásában és eseti döntéseiben kifejtettekkel ellentétesnek tartotta a jogerős ítéletet, a méltányossági szempontok (felperes hosszú munkaviszonya, életkora) figyelembevételét, és a munkáltató vezetési körébe tartozó kérdések értékelését illetően.

A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270. § (2) bekezdés bb) pontja alapján a felülvizsgálati eljárást elrendelte.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte arra hivatkozva, hogy mindvégig tagadta a neki tulajdonított nyilatkozatokat, azok a perben nem bizonyosodtak be, továbbá a másodfokú bíróság mérlegelési jogkörében döntött.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

Az alperes megalapozottan hivatkozott arra, hogy a rendkívüli felmondása világosan és konkrétan tartalmazta azokat a tényeket és körülményeket, amelyekre az alperes az intézkedését alapította. A másodfokú bíróság ezeket az indokokat, kötelezettségszegéseket az eljárásban vizsgálta is, éspedig helytállóan az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja alapján.

A felülvizsgálati eljárásban az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a hatóság úgy engedélyezte az alperesnél a palackvizsgálatot, hogy az erre létrehozott testület a hatóság felügyelőjének ellenőrzése alatt működhet. A perben az okszerűség körében azt kellett vizsgálni, hogy a felperes kijelentéseit és magatartását a felügyelő érthette-e úgy, ami veszélyeztette az alperes fontos és gazdasági szempontból előnyös, a hatóság által engedélyezett, és a felügyelő által ellenőrzött tevékenységét.

A felperes (aki palackvizsgáló fizikai munkakörben dolgozott) a per adatai szerint a felügyelővel nemcsak szakmai vitába bonyolódott, hanem a felügyelőt szabálytalanságok elkövetésével vádolta, amit a felügyelő szakmailag alaptalannak ítélt, így szakmai okok miatt kezdeményezte a felperes felfüggesztését. A másodfokú bíróság ebben a körben a bizonyítékok vizsgálata nélkül a felperes tagadását jelölte meg döntése alapjaként. Ezzel szemben a felperes személyes meghallgatásakor úgy nyilatkozott, hogy "három fontos konfliktus" volt közte és a felügyelő között, és a perbeli volt a "harmadik összetűzés" a főtanácsos szakmérnök felügyelővel. K. B. felügyelő tanúként előadta, hogy amennyiben a felperes felfüggesztésére nem került volna sor, kérte volna a "B" típusú testület azonnal felfüggesztését, mert a felperessel lehetetlen volt együtt dolgozni. A Testület vezetőjének nyilatkozata szerint a felügyelő őt arról tájékoztatta, hogy a felperes a szakmai kompetenciáját megkérdőjelezte, és minősíthetetlen hangon beszélt vele. A felperes gyakori kifogásolható magatartásáról nyilatkozott B. L. és H. J. is.

A felperes nem vitatta a csoportvezető tanú nyilatkozatát, mely szerint a korábban önállóan végzett tevékenységet a hatóság nem engedélyezte, a "B" típusú testület által végzett palackvizsgálat során a vizsgálatokért való felelősség a hatóságot terhelte. A veszélyes tevékenység sajátos jellegére tekintettel a Testület munkájában a bizalom és az együttműködés döntő volt.

Ilyen körülmények között az alperes megalapozottan hivatkozott rendkívüli felmondásában - tartalmát tekintve - a felperes lényeges munkaköri kötelezettségei - az együttműködési kötelezettség és a munkáltató jogos gazdasági érdekei veszélyeztetése tilalma [Mt. 103. § (1) bekezdés, Mt. 3. § (5) bekezdés] - súlyos gondatlansággal való megszegésére. A felperes a munkáltató részére a hatóság által engedélyezett fontos gazdasági tevékenységet veszélyeztette azzal, hogy kifogásait nem a felettesével, hanem sértő hangnemben a tevékenység felügyeletére és ellenőrzésére jogosult hatósági felügyelővel közölte, megkérdőjelezve annak szakmai kompetenciáját, és súlyos szabálytalanságokat állított, melyek a perben nem bizonyosodtak be.

A munkáltató gazdasági érdekei veszélyeztetésével indokolt rendkívüli felmondás arra tekintet nélkül megalapozott lehet, hogy a konkrét érdeksérelem következne be. A felperes súlyosan gondatlan magatartásával veszélyeztette az alperes megszerzett engedélyét a gázpalackok biztonságtechnikai ellenőrzése elvégzésére. A munkáltató jogos gazdasági érdekei veszélyeztetésének az Mt. 3. § (5) bekezdésében meghatározott tilalma a munkavállaló lényeges kötelezettsége, ezért ennek megsértése esetén a kötelezettségszegés súlyát a munkavállaló hosszú munkaviszonya, korábbi munkavégzése nem érinti.

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a jubileumi jutalomra és annak kamatára vonatkozó rendelkezés kivételével, amelyeket nem érintett - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságnak a rendkívüli felmondás jogkövetkezményei tekintetében a keresetet elutasító elsőfokú ítéletét - a kifejtett indokolás módosítással - helybenhagyta [Pp. 275. § (4) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.925/2003. sz.)