A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21122/2011/5. számú határozata hagyatéki hitelezői igény tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §] Bírók: Baloginé dr. Faiszt Judit, Fermanné dr. Polák Zita, Hegedűs Mária

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Törvényszék P.20332/2010/21., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21122/2011/5.*, Kúria Pfv.21030/2012. (BH+ 2013.9.377), 3099/2016. (V. 24.) AB végzés

***********

Fővárosi Ítélőtábla

1.Pf.21.122/2011/5.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Simonyi Katalin pártfogó ügyvéd (Székesfehérvár, 2. számú Ügyvédi Iroda) által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (II. rendű felperes címe) II. rendű felpereseknek, a törvényes képviselő neve (a törvényes képviselő címe), dr. Kóté Csaba ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, dr. Sári Zoltán ügyvéd által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű és III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) III. rendű alperesek ellen, hagyatéki hitelezői igény iránt indított perében, a Fejér Megyei Bíróság 2011. január 20. napján meghozott 9.P.20.332/2010/21. számú ítélete ellen, a II-III. rendű alperesek részéről 22. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés, valamint a felperes részéről Pf.3. sorszám alatt benyújtott csatlakozó fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti. Fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatja és a keresetet a II. és III. rendű alperesekkel szemben teljes egészében elutasítja.

A II.-III. rendű alperesek perköltség, valamint illetékfizetési kötelezettségét mellőzi és kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a II.-III. rendű alpereseknek 190.500 (Százkilencvenezer-ötszáz) forint perköltséget. Az állam által viselt kereseti illetéket 388.500 (Háromszáznyolcvannyolcezer-ötszáz) forintra felemeli.

A felpereseket képviselő pártfogó ügyvéd díját 22.860 (Huszonkétezer-nyolcszázhatvan) forintban, költségét 31.660 (Harmincegyezer-hatszázhatvan) forintban, összesen 54.520 (Ötvennégyezer-ötszázhúsz) forintban állapítja meg, melynek kiutalásáról az elsőfokú bíróság gondoskodik.

Kötelezi az ítélőtábla a felpereseket, hogy 15 napon belül, egyetemlegesen fizessenek meg a II-III. rendű alpereseknek 63.500 (Hatvanháromezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 136.200 (Százharminchatezer-kétszáz) forint fellebbezési, 81.900 (Nyolcvanegyezer-kilencszáz) forint csatlakozó fellebbezési illetéket, valamint az elsőfokú eljárásban felmerült és állam által előlegezett 118.389 (Száztizennyolcezer-háromszáznyolcvankilenc) forint szakértői díjat az állam viseli.

A másodfokú eljárásban a felpereseket képviselő párfogó ügyvéd díját 11.430 (Tizenegyezer-négyszázharminc) forintban állapítja meg és az ellátmány terhére kiutalni rendeli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A felperesek szomszédja Cs. F-né (továbbiakban: örökhagyó) 2003. május 1-jén elhunyt. A hagyatéki eljárásban a felperesek 3.500.000 forint hagyatéki hitelezői igényt jelentettek be arra hivatkozással, hogy az örökhagyót halála előtt 20 évig rendszeresen gondozták, és részletezték az általuk nyújtott szolgáltatásokat. A közjegyző az örökhagyó hagyatékát - a b-i E. utca 25. szám alatti házasingatlant - ismert rokon hiányában az I. rendű alperesnek adta át mint szükségörökösnek.

A jelen pert a felperesek 2006. december 1-jén indították meg az I. rendű alperessel szemben hagyatéki hitelezői igényük megtérítésére.

A II. rendű alperes a P. Bíróság előtt pert indított az I. rendű alperessel szemben, keresetében az örökhagyó törvényes örököseként kérte az örökhagyó hagyatékát képező ingatlanra tulajdonjoga megállapítását és bejegyzését arra hivatkozással, hogy ő az örökhagyó elhunyt testvérének leszármazója, ezáltal törvényes örököse. A P. Bíróság a 2009. április 16. napján meghozott ítéletével a jelen per I. rendű alperesét és vagyonkezelőjét annak tűrésére kötelezte, hogy az örökhagyó hagyatékát képező ingatlanra bejegyzett tulajdonjogukat és kezelői jogukat töröljék, és arra a jelen per II. rendű alperesének tulajdonjogát jegyezzék be öröklés jogcímén. Az ítélet 2009. szeptember 5. napján jogerőre emelkedett.

A jogerős ítéletben foglaltakra figyelemmel a felperesek a jelen perben keresetüket a II. rendű alperesre kiterjesztették. Mivel az eljárás során a II. rendű alperes a 2009. november 23. napján létrejött adásvételi szerződéssel az általa örökölt ingatlant 3.500.000 forint vételárért eladta élettársa fiának, N.P.Z-nek, a felperesek nevezett vevőt III. rendű alperesként perbevonták. A III. rendű alperes az eljárás során a 2010. március 17. napján kelt adásvételi szerződéssel 4.000.000 forint vételárért eladta D.T. vevőnek.

A felperesek módosított keresetükben az alperesekkel szemben a következő kérelmeket terjesztették elő:

A bíróság a II. rendű alperest mint örököst kötelezze hagyatéki tartozásként 5.000.000 forint és annak 2003. május 1. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére.

Állapítsa meg a bíróság, hogy a II. és III. rendű alperesek között létrejött adásvételi szerződés a felperesekkel szemben a Ptk. 203. § (1) bekezdése szerint hatálytalan, ezért a II. rendű alperes tartozásának behajthatatlansága esetére a III. rendű alperest kötelezze a II. rendű alperes tartozásának megfizetésére a perben beszerzett szakértői vélemény szerinti ingatlan érték erejéig. A III. rendű alperessel szembeni követelésüket másodlagosan kártérítés jogcímére alapították.

Az I. rendű alperest a bíróság kártérítés jogcímén a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint kötelezze a II. rendű alperest terhelő marasztalási összeg megfizetésére, és ugyanezen összeg erejéig a Ptk. 341. §-a alapján biztosítékadásra.

Keresetük ténybeli alapjaként a felperesek hivatkoztak arra, hogy az örökhagyónak halálát megelőző 20 évben rendszeres segítséget, gondozást nyújtottak, aki többször kijelentette, hogy halála esetére rájuk hagyja a tulajdonát képező ingatlanát, részéről azonban érvényes végrendelet készítésére nem került sor. A II. és III. rendű alperesek között létrejött adásvételi szerződés ténylegesen ingyenes volt, a felek rosszhiszeműen kötöttek szerződést, melynek célja az volt, hogy a felperesek perben érvényesített követelésének egyetlen kielégítési alapját elvonják. A III. rendű alperes a II. rendű alperes által indított perben tartott tárgyalásokon hallgatóként vett részt, és az ismertetett iratok tartalma alapján tudomással bírt a felperesek hagyaték terhére bejelentett követeléséről. Perbevonását követően adta el az ingatlant, a Ptk. 205. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségét megszegve nyilatkozott akként, hogy az ingatlan per-, teher- és igénymentes. Magatartása folytán a felperesek követelésüket az ingatlan terhére már nem érvényesíthetik. Az I. rendű alperes tekintetében jogellenes magatartásként arra hivatkoztak, hogy a jelen pert a bíróság a II. rendű alperes által indított per jogerős befejezéséig felfüggesztette. Az I. rendű alperes a per befejezését késedelmesen jelentette be a bíróságnak, ezzel lehetővé tette, hogy a II. rendű alperes az általa örökölt ingatlan tulajdonjogát átruházza.