BH 2017.9.283 I. Nem eredményez törvénysértő büntetést, és így nem felülvizsgálati ok, ha az alapügyben eljárt bíróság nem, vagy nem a törvénynek megfelelően állapította meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása nem a büntetés kiszabásának része; a büntetés kiszabása alatt a büntetés nemére és mértékére vonatkozó ítéleti rendelkezést kell érteni.

A Btk. 38. § (1) bekezdésében írt "megállapítja" azt jelenti, hogy - a (3) bekezdés szerinti lehetőséget kivéve - a feltételes szabadságra bocsátás nem a bíróság mérlegelésén múlik; a törvény meghatározza, hogy az elkövető mikor bocsátható feltételes szabadságra, és a bíró ezt az ítéletben csupán a törvénynek megfelelően rögzíti [Btk. 38. § (1) bek.; 4/2013. BK vélemény].

II. Az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazása szóba sem kerülhet, ha az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény szerint a vád tárgyává tett bűncselekmények közül bármelyiknek a büntetési tétele súlyosabb, mint az elkövetéskor hatályos törvény szerint; ilyenkor az elbíráláskori törvény általános rendelkezései nem bírnak jelentőséggel [Btk. 2. §].

[1] A törvényszék a 2015. november 5-én meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettében [Btk. 197. § (1) bek. a) pont, (3) bek. a) pont, (4) bek. b) pont], ezért tíz év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztésből a terhelt a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

[2] A másodfokon eljárt ítélőtábla a 2016. október 11-én jogerőre emelkedett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt terhére megállapított bűncselekményt az 1978. évi IV. törvény 197. § (1) bekezdése, és a (2) bekezdés b) pontja szerinti erőszakos közösülés bűntettének, valamint az 1978. évi IV. törvény 198. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés b) pontja szerinti folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettének minősítette, a terhelttel szemben kiszabott büntetést halmazati büntetésként tekintette kiszabottnak és a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos rendelkezés feltüntetését mellőzte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős ügydöntő határozatok ellen a terhelt az azt megalapozó jogszabály megjelölése nélkül, a védője pedig a Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontjára alapítva felülvizsgálati indítványt nyújtott be.

[4] A terhelt indítványa szerint a bíróság tévesen állapította meg a tényállást, a terhére rótt bűncselekményt nem követte el, ezt a szakértői vélemények is alátámasztják, ezért a vád alóli felmentésének lenne helye, emellett a másodfokon eljárt ítélőtábla az időbeli hatályra vonatkozó szabályt is tévesen értelmezte, és bár cselekményei miatt mind a régi törvény szerint halmazati büntetésként, mind az új Btk. szerint büntetésként öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés szabható ki, az új törvény alapján a büntetés kétharmad részének kitöltése után feltételes szabadságra lenne helyezhető, ezért ezt kellett volna alkalmazni. Sérelmezte továbbá, hogy a büntetés kiszabása során a bíróságok nem értékelték kellő nyomatékkal javára az enyhítő körülményeket.

[5] A védő felülvizsgálati indítványában arra hivatkozott, hogy a bíróságok nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek, és ezzel elkövették a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja szerinti, hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést. Emellett megítélése szerint az ítéleti tényállásban a bíróságok kizárólag a terhelt terhére szolgáló körülményeket sorakoztatták fel, és figyelmen kívül hagyták a bizonyítási anyagban fellelhető, a beszerzett szakértői vélemények, illetve a tanúként meghallgatott személyek nyilatkozataiban rejlő ellentmondásokat, ezeket a döntésük meghozatala során nem értékeltek és az ezekkel kapcsolatos indokolási kötelezettségüknek sem tettek eleget, nem indokolták meg azt sem, hogy miért vetették el a terhelt eljárás során mindvégig következetes tagadó vallomását.

[6] A terhelt védője mindezen túl anyagi jogszabálysértésként - a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva - maga is utalt arra, hogy álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a Btk. 2. §-ában írtakat, és helytelenül alkalmazta a terhelt cselekményeinek minősítése és a jogkövetkezmények alkalmazása során az elkövetéskor hatályos törvényt, ugyanis a feltételes szabadságra bocsátás kedvezőbb feltételei miatt az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazása lett volna helyes.

[7] Mindezek miatt az első- és a másodfokú határozatok hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az eljárás megszüntetését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte, harmadlagos indítványa pedig a jogerős másodfokú határozat megváltoztatására irányult, és azt kérte, hogy a Kúria a terhelt cselekményét a 2012. évi C. törvény 197. § (1) bekezdés a) pontja, (3) bekezdés a) pontja, és (4) bekezdés b) pontja szerinti, folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettének minősítse, állapítsa meg azt, hogy a terhelt a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható.

[8] A Legfőbb Ügyészség az indítványokat a tényállást támadó részükben kizártnak, egyebekben alaptalannak találta.

[9] Kifejtette, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, az indítványban az nem is támadható, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának megállapítása pedig nem felülvizsgálati ok annak esetleges helytállósága mellett sem. Nem találta alaposnak az indokolási kötelezettség elmulasztását sérelmező hivatkozást sem, mivel álláspontja szerint az eljárt bíróságok kellően megindokolták döntésüket.

[10] Ezért a megtámadott határozatok hatályában tartását indítványozta.

[11] A terhelt az ügyészi indítványra tett észrevételében továbbra is azt sérelmezte, hogy a bűnösségét tévesen állapították meg, és az ezzel kapcsolatos indokolási kötelezettségüket a bíróságok nem teljesítették. Hivatkozott arra is, hogy a Legfőbb Ügyészség is elismerte a büntetőtörvény időbeli hatályának téves alkalmazását.

[12] A Kúria a megtámadott határozatokat - a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva - a Be. 423. § (4) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján, a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében vizsgálta felül.

[13] Emellett a Be. 423. § (5) bekezdése szerint eljárva a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt esetleges más eljárási szabálysértésekre is tekintettel volt, azonban ilyen, a 373. § (1) bekezdés I. b) és c) pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási szabálysértést nem észlelt.

[14] A Be. 416. § (1) bekezdés - védő által felhívott - c) pontja szerint felülvizsgálati ok és egyben a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja szerint feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés az indokolási kötelezettség megsértése.