BH 1981.1.9 I. Az alegységügyeletes-helyettessel szemben - a korábbi személyes jellegű nézeteltérés miatt - alkalmazott erőszakos cselekmény is szolgálati közeg elleni erőszak [Btk. 355. § (1) bek.]

II. Az elöljáró ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények esetében a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli előzetes mentesítés általában nem alkalmazható [Btk. 104. §, 136. §]

I. A katonai bíróság a terheltet szolgálati közeg elleni erőszak bűntette és könnyű testi sértés vétsége miatt 8 hónapi - börtön fokozatú fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó - szabadságvesztésre ítélte, egyben előzetesen mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. Az ítélet ellen a katonai ügyész súlyosításért, a terhelt és a védője pedig a szolgálati közeg elleni erőszak bűntettében való bűnösség megállapítása miatt és enyhítésért fellebbezett.

Az ítéletben megállapított tényállás szerint: a terhelt este engedély nélkül elhagyta a laktanyát, italozott, majd 21 óra 30 perc tájban visszatért a körletbe. Itt találkozott az alegységügyeletes helyettesével, aki felszólította a takarodó végrehajtására, majd visszakérte tőle a korábban kölcsönadott cigarettáját. A terhelt ekkor az alegységügyeletes helyettesét szidalmazta és oly módon ütötte arcul, hogy annak szája felrepedt, az orra pedig vérezni kezdett. Ezért az alegységügyeletes helyettese a történteket telefonon jelenteni akarta az ügyeletes tisztnek, de ebben a terhelt meggátolta akként, hogy az ajtófélfához lökte és a telefont lenyomta. A bántalmazás következtében a sértett 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett s ezért magánindítványt terjesztett elő.

A terhelt és védője a katonai bűncselekmény elkövetésében történt bűnösség megállapítását az akként rögzített tényállás alapján támadták, hogy a terhelt nem hallotta a takarodóra való felszólítást és ő csupán a kölcsönvett cigaretták visszakérése miatt szidalmazta, illetve bántalmazta az alegységügyeletes helyettesét. Következésképp csak a könnyű testi sértés vétsége miatt terheli a felelősség, de a szolgálati közeg elleni erőszakot nem valósította meg, mert a bántalmazás nem függött össze a sértett szolgálati teendőivel.

Ezt az érvelést a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak és tévesnek találta. A terhelt ugyanis tudta, hogy szolgálatban levő személlyel áll szemben, aki szolgálati ténykedést fejt ki. Nincs tehát jelentősége annak, hogy a terhelt szolgálati ténykedése miatt vagy személyes okból szidalmazta, majd bántalmazta a sértettet, mert csak az a lényeges, hogy tudata átfogta: szolgálati ténykedést kifejtő személy az, akivel szemben erőszakot alkalmaz.

A Btk. 355. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis megvalósítja a szolgálati közeg elleni erőszakot, aki a szolgálatban levő személlyel szemben szolgálatának teljesítése közben vagy amiatt erőszakot alkalmaz, illetve azzal fenyeget. E rendelkezés a szolgálatot ellátó személyén keresztül a szolgálati rendet és fegyelmet kívánja védelemben részesíteni. Ebből eredően, amíg a katona olyan szolgálatot lát el, amelyre a fokozott védelem kiterjed, személyét a törvény folyamatosan részesíti védelemben, mert az őt ért erőszak vagy fenyegetés közvetlenül az általa ellátott szolgálat érdekeit sérti, megvalósítását veszélyezteti. Ilyen esetben tehát a bűnösség megállapíthatósága szempontjából az erőszak alkalmazásának vagy a fenyegetésnek az indokát nem kell vizsgálni, csupán azt, hogy az elkövetőnek tudomása volt-e arról, hogy szolgálati közeggel áll szemben.