Az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27211/2016/10. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2006. évi XCVII. törvény (Ekt.) 20. §] Bíró: Beniczkyné dr. Kelemen Gyöngyi

Kapcsolódó határozatok:

*Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27211/2016/10.*, Kúria Kfv.37341/2017/4. (BH 2018.7.209), 3056/2021. (II. 19.) AB végzés

***********

Az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság dr. felperes neve ( felperesnek - a dr. Megyesi és Pápai Ügyvédi Iroda, ügyintéző ügyvéd ügyvéd által képviselt alperes neve alperes elleni, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

Í T É L E T E T

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Állam javára a Nemzeti Adó- és Vámhivatal külön felhívására 60.000 (Hatvanezer) Ft feljegyzett eljárási illetéket.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 70.000 (Hetvenezer) Ft perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S:

A felperes a Megyei Etikai Bizottságához 2010. október 16. napján 8 óra 40 perckor email üzenetet küldött, melyben a következőket írta, idézte az Etikai Kódex II. 32.1. bekezdés a), b), c) pontját és azt írta, hogy "Ezt azért teszem fel, hogy esetlegesen a teljesen hülyék is megértsék az etikátlan orvosok bepanaszolása az orvosi kamaránál, illetve fegyelmi felhívása arra, hogy etikai vétséget követnek el, nem gonoszság, hanem a kódexben foglalt orvosi kötelesség. Vagyis az ilyen a kódexben részletesen definiált cselekményeket elkövető etikátlan tetveket kötelező figyelmeztetni, feljelenteni és elüldözni. Az illetékes kamarai szervezet a Etikai Bizottsága, amely minden itteni esetről tud. De azért javaslom, hogy az összegyűjtögetett aláírásokat első körben ide küldjék a szorgalmas házalók. Azt nem várom el, hogy a kamara érdeket is védjen, hiszen nem ez a dolga, hanem a tagok basztatása, de legalább érdeklődhetnének kicsit. T-on házaló orvosok tömegei követnek el etikai vétségeket sorozatban anyagi ellenszolgáltatásért a kamara tudtával."

A I fokú Etikai Bizottsága E-04/2014. számú határozatával a felperest megrovás etikai büntetésben részesítette. A határozat hivatkozott a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexének II.1/1. Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. törvény (továbbiakban Ekt.) 20. §, 22. § (2), 24. § (1), 23. § (5) bekezdésére, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban Ket.) 50. § (1), (3), (4), (5), (6) bekezdésére, az Etikai Kódex II. 1.3.2. bekezdése, II.16. pontra, II.18. (1) bekezdésére, II.33.3.(1) bekezdésre, (2) bekezdésére.

Megállapította, hogy a fenti kijelentésekről, bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül köztudomású módon megállapítható, hogy az Etikai Kódex idézett szabályhelyeibe ütköznek, a bepanaszlott magatartásával megsértette a MOK Etikai Kódex fenti rendelkezéseit, tehát etikai vétséget követett el, ezért a szakmai kamarákról szóló 25. § (1) bekezdés a)-f) pontjaiban kiszabható etikai büntetések közül a megrovás büntetést tartotta az elkövetett etikai vétség súlyával arányban állónak. Enyhítő körülményt nem tudott feltárni, míg súlyosbító körülményként értékelte, hogy már korábban is kiszabásra került vele szemben etikai vétség elkövetése miatti szankció és a teljes eljárás során megbánó magatartást egyáltalán nem tanúsított. A határozat 2016. január 8. napján kelt.

A határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt.

A alperes neve E/78-4/2016. számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a felperest megrovás etikai büntetésben részesítette és 200.000 Ft pénzbírság etikai büntetést szabott ki.

Megállapította, hogy a fellebbezés tárgyában hozott határozat az etikai vétség megállapítása tekintetében megalapozott, a tényállást az etikai bizottság kellő mértékben felderítette a döntéshez. A panaszlott fellebbezésében leírt hatásköri kifogásait nem találta helytállónak, mert az etikai bizottságot, illetve OEB hatáskörét az eljárásukra vonatkozó szabályokat törvények tartalmazzák, melyek ezekben a kérdésekben egyértelmű szabályozást tartalmaznak. Megállapította, hogy a tényállás tisztázott volt a kellő mértékben, az etikai bizottság által vizsgált szöveget a panaszlott elismerte, hiszen tőle származott, ugyanakkor az OEB álláspontja szerint az etikai bizottság az etikai büntetés mérlegelése során nem vette kellő súllyal figyelembe, hogy a panaszlottal szemben már több esetben is etikai vétség megállapítására és etikai büntetés kiszabására került sor, figyelemmel arra, hogy a panaszlott által jelen ügyben elkövetett etikai vétség esetében a megrovás és pénzbírság etikai büntetés együttes kiszabását alkalmazását látta arányosnak, megfelelőnek és indokoltnak, ezért az elsőfokú határozat megváltoztatásáról döntött. A határozat 2016. április 22. napján kelt.

***

A felperes a MOK Megyei TESZ-hez, valamint a mok<mailto:MOK@MOK.hu>mok.hu címre küldött "Őszinte TESZ határozat" tárgyú 2013. november 27. napján kelt elektronikus levelében, valamint 2013. szeptember 25. napján kelt etika@mok.hu <mailto:etika@mok.hu> címre küldött "Alkalmatlanság" tárgyú levelet küldött.

A 2013. november 27-én kelt elektronikus levél azt tartalmazza: "Köszönöm a levelet, annyira tanulságos, hogy bőségesen kommentálva az internet széles nyilvánossága elé tártam, hogyan is értelmezi az orvosi kényszer kamara az etikát és az érdekvédelmet. Van pofátok ezért tagdíjat lelopni a tagságtól? Micsoda népek vagytok. Jól kanalizálható a nyersanyag. Elég élesen meg is kritizáltam. Dedó szinten mozogtok."

A 2013. szeptember 25-i elektronikus levél: "Az illetékesnek. Véleményem szerint a mok országos etikai bizottságának szellemi színvonala, jogi képzettsége nem éri el a jogállamban jogügyletek lefolytatásához szükséges intellektuális minimumot sem."

A felperes ellen a MOK elnökségének képviseletében elnök panasza alapján indult eljárás.

A Magyar Orvosi Kamara Megyei Területi Szervezet Etikai Bizottsága E-03/2014. számú határozatával a felperest megrovás etikai büntetésben részesítette. Hivatkozott a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexének II.1.1. pontjára, az Ekt. 20. §, 22. § (2), 24. § (1), 23. § (5), a Ket. 50. § (1), (3), (4), (5), (6) bekezdésére, az Etikai Kódex II.1.3. (2) bekezdésre, 2.16. pont, 2.18. (1) bekezdésére, 2.33. pont, 3.1. (2) bekezdésére. Megállapította, hogy a fenti kijelentésekről külön bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül köztudomású módon megállapítható, hogy az Etikai Kódex idézett szabályaiba ütköznek. A bepanaszlott az alapeljárásban a tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, védekezést nem terjesztett elő, kijelentés megtételét nem vitatta. A magatartásával megsértette az Etikai Kódex fenti rendelkezéseit, tehát etikai vétséget követett el. A kamarai törvény 25. § (1) bekezdés a)- f) pontjai alapján megrovás büntetésben részesítette, enyhítő körülményt nem tudott feltárni, súlyosbító körülményként értékelte, hogy már korábban is kiszabásra került vele szemben etikai vétség elkövetése miatti szankció, megbánó magatartást nem tanúsított. A határozat 2016. január 18. napján kelt.