21/1997. (III. 26.) AB határozat
az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 78. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasítja. Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésén és 57. §-ának (5) bekezdésén alapuló alkotmányos követelmény, hogy amennyiben a közigazgatási szerv az ügyfél kérelmét elutasítja, vagy az ügyfél jogi érvelését nem fogadja el, a hozott döntés akkor is tüntesse fel az elutasítás indokait, ha a határozatot nyomtatványűrlapon (pl. fizetési meghagyás kibocsátásával) adták ki.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó jogi személy - szerződéssel - ingatlan tulajdonjogát szerezte meg. A jogügylet kapcsán az illetékhivatalhoz beadvánnyal fordult, amelyben kérte a vagyonátruházási illeték fizetése alóli mentesség megállapítását. Az illetékes Adó- és Illetékhivatal fizetési meghagyásba foglalt határozatban kötelezte az indítványozót az illeték megfizetésére.
1. Az indítványozó kifogásolta, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 78.§ (1) bekezdése alapján a fizetési meghagyásba foglalt határozat nem indokolja meg kérelme elutasítását. Álláspontja szerint a támadott jogszabály lehetővé teszi, hogy az Illetékhivatal döntéseinél az indokolási kötelezettség megsértésével mellőzze a döntéshozatalnál figyelembe vett körülmények feltárását. A részletes indokolás kötelezettségének hiánya jelentősen korlátozza a jogorvoslat gyakorlása lehetőségét, s így végső soron - sérti az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének rendelkezését.
2. Az indítványozó az Itv. 78. § (1) bekezdése, valamint az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 42-43. §-ainak ellentétére is hivatkozott.
II.
Az Itv. 78. § (1) bekezdése az alábbiakról rendelkezik:
"A kiszabás alapján fizetendő illetékről - ideértve a mulasztási bírságot is - fizetési meghagyást (határozatot) kell kiadni. A fizetési meghagyás tartalmazza a kiszabott illeték összegének megállapításánál figyelembevett adatokat és az alkalmazott jogszabályokat."
Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti.
Az Áe. 42-43. §-ai az alábbiakról rendelkeznek:
"42. § (1) A közigazgatási szerv mind az ügy érdemében, mind az eljárás során eldöntendő kérdésekben határozatot hoz.
(2) Az ügyfél kérelmére indult eljárásban - jogszabályban meghatározott esetben - a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell alkalmazni akkor is, ha a közigazgatási szerv az előírt határidőn belül a kérelem teljesítését nem tagadta meg.
43. § (1) A határozatnak tartalmaznia kell:
a) az eljáró közigazgatási szerv megnevezését, az ügyfél nevét és lakóhelyét (székhelyét), az ügy számát, tárgyának és ügyintézőjének megjelölését,
b) a rendelkező részben a közigazgatási szerv döntését, továbbá a fellebbezés és a bírósági felülvizsgálat lehetőségéről való tájékoztatást,
c) az indokolásban a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat; az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait; az eljárt szakhatóságok megnevezését és azokat a jogszabályokat, amelyek alapján a közigazgatási szerv a határozatot hozta,
d) a határozat hozatalának helyét és idejét, a határozat aláírójának nevét, hivatali beosztását és a közigazgatási szerv bélyegzőlenyomatát.
(2) Ellenérdekű ügyfél hiányában a kérelemnek helyt adó első fokú határozat, továbbá az egyezséget tartalmazó vagy jóváhagyó határozat indokolása és a kérelemnek helyt adó első fokú határozatban a jogorvoslatról való tájékoztatás is mellőzhető.
(3) A határozatot külön íven kell megszövegezni, illetőleg jegyzőkönyvbe kell foglalni, vagy az ügyiratra kell feljegyezni. Külön íven kell megszövegezni a határozatot, ha azt kézbesítés útján közlik, vagy ha az ügyfél kérelmére a kihirdetett határozatot neki megküldik.
(4) A jegyzőkönyvbe foglalt vagy az ügyiratra feljegyzett határozatban nem kell feltüntetni az (1) bekezdés a) és d) pontjában foglalt adatokat, ha azok az iratból kitűnnek.
(5) Jogszabály elrendelheti, hogy a közigazgatási szerv a döntést az erre a célra rendszeresített okiraton adja ki."
III.
Az indítvány a sérelmezett rendelkezés alkotmányellenességét illetően a következők miatt nem megalapozott:
A közigazgatásra az a feladat hárul, hogy nagy tömegű ügyet nem csupán törvényesen, de rövid idő alatt bíráljon el. Ez csak akként lehetséges, ha a közigazgatási szervek széles körben élnek azokkal a törvényi felhatalmazásokkal, amelyek az eljárás egyszerűsítését és meggyorsítását lehetővé teszik (pl. távbeszélőn történő idézés, vagy a köztudomású tények bizonyításának mellőzése). Mind az Áe., mind a különös eljárási szabályok számos olyan rendelkezést tartalmaznak, amelyek a döntéshozatal egyszerűsítését, meggyorsítását szolgálják, egészen odáig terjedően, hogy bizonyos ügyekben a döntéshozatalnál az írásbeliség esetenként teljesen mellőzhető. (A mértékhitelesítésnél a kérelem teljesítéséről nem kell határozatot hozni: a döntés abban ölt testet, hogy a közigazgatási szerv a súlyt vagy mérőeszközt hatósági bélyegzővel látja el.)
Az egyszerűsített döntéshozatal egyik válfaja, amikor a tömegesen előforduló, azonos típusú ügyekben a közigazgatási szerv e célra rendszeresített nyomtatványűrlapon vagy számítógép segítségével akként bocsátja ki az érdemi döntést, hogy az előre megfogalmazott szövegbe csak az adott ügy egyedi sajátosságainak megfelelő kiegészítő szövegrészeket írja bele.
Az Alkotmány egyetlen rendelkezésével sem ellentétes tehát az Itv. 78. §-ának (1) bekezdése, amely bizonyos tartalmú határozatok esetén lehetővé teszi a fizetési meghagyási forma alkalmazását, egyszersmind kimondva: a fizetési meghagyás tartalmazza a döntésnél figyelembe vett adatokat és az alkalmazott jogszabályokat. A fizetési meghagyás kibocsátásával elbírált ügyek túlnyomó többsége ugyanis mind a tényállás, mind a jogi megítélés szempontjából egyszerű, nem tekinthető jogvitás ügynek.
Az Alkotmánybíróság azonban nyomatékosan rámutat: sem az Áe.-ben, sem a különös eljárási szabályokban foglalt, az úgynevezett egyszerűsített határozatra vonatkozó rendelkezések alkalmazása nem csorbíthatja az ügyfélnek az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogát. Ha tehát az ügyfél valamely, az Itv. hatálya alá tartozó ügyben olyan beadványt nyújtott be, amelyben pl.
- illetékmentességet kért, vagy arra hivatkozott, hogy őt illetékmentesség illeti meg,
- a mulasztási bírság elengedését kérte, amellett érvelt, hogy nem követett el mulasztást avagy igazolással élt,
- amellett sorakoztatott fel jogi érveket, hogy az őt terhelő fizetési kötelezettség jogalapja vagy összege az Itv. által a megjelölt rendelkezése alapján állapítandó meg,
a hatóság - amennyiben nem tartja teljesíthetőnek az ügyfél kérelmét, vagy nem fogadja el az ügyfél jogi érvelését - erre köteles döntésében külön kitérni, mint ténybelileg, mind jogilag alátámasztva elutasító döntését. Ha ugyanis nem ezt teszi, hanem - gyakorlatilag figyelmen kívül hagyva az ügyfél beadványát - a fizetési meghagyás ilyenkor is csupán a szokványos "típusszöveget" tartalmazza, az ügyfélnek formálisan megvan ugyan a jogorvoslathoz való joga, ám annak hatékony gyakorlása nehézségekbe ütközik. Az ügyfél ugyanis nem tudhatja, hogy pusztán adminisztratív mulasztásról van szó (azaz a közigazgatási szerv figyelmét elkerülte az ügyfél beadványa, ezért a hozott döntés valójában nem is érdemi elutasítás), illetőleg érdemi véleménykülönbség van az ügyfél és az eljáró közigazgatási szerv között, s az utóbbi esetben melyek azok a tényállási elemek vagy jogi érvek, amelyek a hatóság szerint nem teszik lehetővé az ügyfélre kedvező döntés meghozatalát.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság határozatának rendelkező részében - hangsúlyozottan az egyszerűsített határozati formát alkalmazó közigazgatási szervekre kiterjedő érvénnyel - alkotmányos követelményt állapított meg. Ennek az Itv. alapján eljáró hatóság akként is eleget tehet, hogy a fizetési meghagyás kibocsátása mellett külön, az Áe. rendelkezéseinek megfelelő alakszerű határozatban utasítja el az ügyfél kérelmét, de az ügy jellegétől függően az is elegendő lehet, ha maga a fizetési meghagyás tünteti fel: miért nem fogadható el az ügyfél jogi álláspontja.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 813/B/1994.