BH 1997.1.23 I. Az írásbeli megerősítés a szerződés megtámadására vonatkozó jog megszűnését eredményezi [Ptk. 236. § (4) bek.].

II. Olyan tények, amelyeket a perben nem vetettek fel, a felülvizsgálati eljárásban a jogszabálysértés alapjaként nem használhatók fel [Pp. 235. § (1) bek., 270. § (1) bek., 275. § (1) bek.].

A peres felek egyéves élettársi együttélés után 1983. november 25-én kötöttek házasságot, amelyből gyermek nem született. Utolsó közös lakásuk a felperes kizárólagos tulajdonában lévő társasházi öröklakás volt, amelyből az alperes - az életközösség megszakadását követően - 1992 januárjában elköltözött.

Az alperes a házasságkötést követően kisegítő családtagként dolgozott, a felperes divatáru-pavilonjában. 1989 szeptemberétől a felperes az iparengedélyét "átadta" az alperesnek, és nyugdíjba ment.

1991. július 30-án a felek házassági vagyonjogi szerződést kötöttek. Ebben rögzítették, hogy a társasházi lakás, az üdülő, valamint egy BMW személygépkocsi a felperes, míg a másik társasházi öröklakás, valamint az elárusítópavilon, az abban lévő divatáruüzlet teljes raktárkészlete kb. 2 000 000 forint értékben, továbbá egy Volkswagen Golf személygépkocsi az alperes különvagyona. A felperes elismerte, hogy a korábban az ő tulajdonát képező árusítópavilon a valódi értékének megfelelő 1 000 000 forint megváltási ár ellenében került az alperes tulajdonába, továbbá azt, hogy a lakás berendezése teljes egészében az alperes tulajdona, a gépkocsik, a lakás és az üdülő fenntartásának anyagi terheit pedig teljes egészében az alperes üzleti vállalkozásának hasznából fedezik. A felek egybehangzóan kijelentették, hogy legalább két éve külön gazdálkodnak, a felperes nyugdíjának megtartása mellett a felmerülő háztartási költségeket, a közös lakással, az üdülővel és a személygépkocsival, valamint az üzlettel kapcsolatos kiadásokat az alperes fedezi. A szerződést teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalták, és az okiratot az egyik tanú, dr. Ü. F. az ügyvédi bélyegzőjével is ellátta.

Az 1991. december 23-i "kiegészítő záradékkal" a felek az ismertetett házassági vagyonjogi szerződést megerősítették, valamint azzal egészítették ki, hogy a felperes elismerte: az alperes saját gazdálkodásának eredményéből vásárolta meg 1991. október 2-án az újabb ingatlant, és - a külön gazdálkodás ténye miatt - az ingatlanon megindított építési munkálatok költségét kizárólag az alperes viseli, így az építmény a házassági vagyonjogi szerződés értelmében szintén az alperes különvagyona. A kiegészítő záradékot a felek teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalták.

A felperes 1992. április 23-án a vagyonjogi szerződést és annak kiegészítő záradékát tévedés és megtévesztés címén, valamint anyagi érdeksérelemre hivatkozással megtámadta. A felperes a keresetében a házasság felbontását, valamint a házassági vagyonjogi szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte, tévedésre, megtévesztésre (Ptk. 210. §), valamint feltűnő értékaránytalanságra [Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése] hivatkozással. Kérte továbbá a házastársi közös vagyon megosztását. A felperes számítása szerint az alperes a szerződéssel 4 920 000 forint "méltánytalan vagyoni előnyre" tett szert. Az érvénytelen szerződésre tekintettel a felperes kérte, hogy a bíróság az általa felállított vagyonmérlegben foglaltak szerint ossza meg a közös vagyont.

Az alperes a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a házassági vagyonjogi szerződés írásbeli megerősítésével a felperes megtámadási joga megszűnt, de a hivatkozott megtámadási okok egyébként sem állnak fenn. Tagadta, hogy a szerződésben foglaltak a különvagyonok körére, valamint a különgazdálkodás tényére vonatkozóan ne felelnének meg a valóságnak. Okiratokat és nyilatkozatokat csatolt annak alátámasztására, hogy a szerződésben a különvagyonként megjelölt vagyontárgyakat a kizárólagos tulajdonát képező anyagi forrásokból szerezte.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a házasságot felbontotta, az utcai lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel azzal, hogy abból az alperes elköltözött, és elhelyezéséről maga gondoskodott. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.