62003TO0196_SUM[1]

Az Elsőfokú Bíróság (harmadik tanács) 2004. december 10-i végzése. European Federation for Cosmetic Ingredients (EFfCI) kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa. Nyilvánvaló elfogadhatatlanság - Személyében érintett felperes fogalma - EGE - Hatályban lévő szerződések - Szellemi tulajdonjogok. T-196/03. sz. ügy

T-196/03. sz. ügy

European Federation for Cosmetic Ingredients (EFfCI)

kontra

Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa

„Nyilvánvaló elfogadhatatlanság – Személyében érintett felperes fogalma – EGE – Hatályban lévő szerződések – Szellemi tulajdonjogok”

Az Elsőfokú Bíróság végzése (harmadik tanács), 2004. december 10.

A végzés összefoglalása

1. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Normatív jogi aktus – Irányelv

(EK 230. cikk, (4) bekezdés és EK 249. cikk)

2. Megsemmisítés iránti kereset – Európai gazdasági egyesülés által benyújtott kereset – Elfogadhatóság – Feltételek

(EK 230. cikk, (4) bekezdés; 2137/85 tanácsi rendelet)

3. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – A kozmetikai termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló irányelv – A vegyi anyagokat gyártó vállalkozások társulásait tömörítő európai gazdasági egyesülés keresete – Elfogadhatatlanság

(EK 230. cikk, (4) bekezdés; 2003/15 európai parlamenti és tanácsi irányelv)

4. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – A kozmetikai termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló irányelv – A jogi aktus hatálybalépése előtt megkötött szerződések miatt bizonyos gazdasági szereplőket közvetlenül és/vagy személyükben érinteni képes jogi aktus – Feltételek

(EK 230. cikk, (4) bekezdés; 2003/15 európai parlamenti és tanácsi irányelv)

5. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – A jogi aktus elfogadásához vezető eljárásban részt vett vállalkozások társulása által benyújtott kereset – Elfogadhatóság – Feltételek

(EK 230. cikk, (4) bekezdés)

6. Európai Közösségek – Az intézmények jogi aktusai jogszerűségének bírósági felülvizsgálata – Általános hatályú aktus – A nemzeti bíróságok kötelezettsége a nemzeti eljárási szabályok oly módon történő alkalmazására, hogy azok lehetővé tegyék az általános hatályú közösségi jogi aktusok jogszerűségének vitatását – Megsemmisítés iránti kereset indítása a közösségi bíróság előtt a nemzeti eljárási szabályok szintjén megjelenő leküzdhetetlen akadály esetén – Kizártság

(EK 230. cikk, (4) bekezdés)

1.     Még ha az EK 230. cikk negyedik bekezdése nem is említi kifejezetten a magánszemélyek által egy irányelv megsemmisítése iránt indított keresetet, ez az egyetlen körülmény nem elegendő egy ilyen kereset elfogadhatatlanná nyilvánításához. A közösségi intézmények továbbá kizárólag az érintett aktus formájának megválasztása alapján nem zárhatják ki a Szerződés e rendelkezése által a magánszemélyek számára biztosított bírói jogvédelmet. Így tehát az a tény, hogy a megtámadott aktus általános hatályú, és nem tekinthető határozatnak az EK 249. cikk értelmében, önmagában nem elegendő azon lehetőség kizárására, hogy magánszemély megsemmisítés iránti keresetet indíthasson ellene.

(vö. 34., 37. pont)

2.     A jogalanyok egy csoportja kollektív érdekeinek előmozdítására létrehozott társulás megsemmisítés iránti keresetének elfogadhatósága – ha saját magának nincs keresetindítási joga – attól függ, hogy ilyen társulás tagjai indíthatnak-e egyénileg ilyen keresetet. Ez a megoldás alkalmazandó az európai gazdasági egyesülés (EGE) esetében is, amelynek az európai gazdasági egyesülésről szóló 2137/85 rendelet 3. cikke értelmében célja kizárólag a tagjai gazdasági tevékenységeinek megkönnyítése, illetve előmozdítása, valamint e tevékenységek eredményeinek fokozása; a tevékenysége nem terjedhet túl tagjai tevékenységén.

(vö. 43. pont)

3.     A két vegyi anyagokat gyártó vállalati társulást tömörítő európai gazdasági egyesülésnek (EGE) a kozmetikai termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 76/768 irányelvet módosító 2003/15 irányelvvel szembeni megsemmisítés iránti keresete elfogadhatatlan.

Azok a káros hatások ugyanis, amelyeket az említett irányelv által bevezetett tilalmak és az általa engedélyezett, az állatkísérletek hiányára vonatkozó címkézés gyakorolnának az érintett társulások által képviselt vállalkozások versenyhelyzetére, nem különböztetik meg őket más olyan vállalkozásoktól, amelyek nem látják el a kozmetikai ágazatot, vagy akik erre a piacra korlátozódnak, de nem kísérletezik az összetevőiket állatokon, vagy nem használnak karcinogénnek, mutagénnek vagy reproduktív toxicitással rendelkezőnek minősített anyagokat. E tekintetben ahhoz, hogy bizonyos piaci szereplőket személyükben érintettnek lehessen tekinteni nem elegendő, hogy őket gazdaságilag jobban érintsen egy általános hatályú aktus, mint a versenytársaikat.

Abból a körülményből továbbá, hogy bizonyos országokban ugyanazok a vállalkozások az ágazat legfőbb vállalatai, nem vonható le az a következtetés, hogy az érintett termékekhez kapcsolódó kritériumok vagy a kifejtett gazdasági tevékenység alapján egyénített és azonosítható gazdasági szereplők köréhez tartoznak. Kereskedelmi tevékenységet ugyanis a priori bármely, ezekkel ténylegesen vagy potenciálisan azonos helyzetben lévő vállalkozás folytathat.

Ugyanígy, a felperes egyesülésben résztvevő társulások által képviselt vállalkozások know how-jának és üzleti titkainak jogi védelme – mint például a szabadalom – nem különbözteti meg őket a 2003/15 irányelv által érintett más vegyi termékek gyártóitól. Egyrészt ők is hivatkozhatnak saját érdekükben a fenti védelemre, mivel a termékek gyártása és forgalmazása gyakran szellemi tulajdonjogi védelem alatt történik. Másrészt amennyiben minden szabadalom meghatározza az általa védett terméket, az érintett irányelv nem akadályozza meg egy különleges szabadalom használatát oly módon, hogy a szellemi tulajdonjogokra gyakorolt esetleges hatás csak a kozmetikai ipar által használt alapanyagok gyártásának személyektől nem függő körülményéből ered.

(vö. 46–47., 49., 57. pont)

4.     Ahhoz, hogy a szerződéses kötelezettségekre való hivatkozás az EK 230. cikk negyedik bekezdése alapján indított megsemmisítés iránti kereset elfogadásához vezessen olyan normatív jogi aktussal szemben, mint például a kozmetikai termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 76/768 irányelvet módosító 2003/15 irányelv, elsőként az szükséges, hogy az érintett aktusnál magasabb rendű jogszabály írja elő az intézmények számára azt, hogy a felperes vállalkozások helyzetét különleges módon vegyék figyelembe az aktus által érintett minden más személy helyzetéhez képest. Másodsorban az szükséges, hogy az említett vállalkozások már megkötött szerződések jogosultjai legyenek, amelyeknek a megtámadott jogi aktus alkalmazásának idejére eső teljesítése teljesen vagy részben ellehetetlenüljön.

(vö. 53. pont)

5.     Bár az a tény, hogy a vállalkozások társulása részt vett az általános hatályú aktus elfogadásához vezető eljárásban igazolhatja az említett társulás által kezdeményezett megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságát egy ilyen jogi aktus ellen, még akkor is, ha azokat a vállalkozásokat, amelyek tagjai ennek a társulásnak nem érinti közvetlenül és személyükben az aktus, az a tény, hogy önkéntesen részt vettek egy normatív jellegű aktus kidolgozásában olyan eljárás keretében, amely nem írja elő magánszemélyek beavatkozását, nem nyitja meg ezen aktus ellen a keresetindítási jogot, szemben egy olyan eljárásban való részvétellel, amely előírja ezt a beavatkozást.

(vö. 63–65. pont)

6.     Azonkívül, hogy a tagállamokra tartozik a jogorvoslati eljárások és a bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartását lehetővé tevő eljárások hatékony rendszerének meghatározása, valamint a Szerződések által e tekintetben hagyott esetleges hézagok kitöltése, az EK 230. cikkben meghatározott elfogadhatósági szabályok olyan értelmezése nem megengedhető, mely szerint a megsemmisítés iránti keresetet elfogadhatónak kell nyilvánítani, ha a nemzeti eljárásjogi szabályoknak a közösségi bíróság általi konkrét vizsgálata után bizonyítást nyer, hogy ezek a szabályok nem engedélyezik magánszemélynek a megtámadott közösségi aktus érvényességét megkérdőjelező kereset indítását. Ugyanis egy ilyen rendszer minden konkrét esetben megkövetelné, hogy a közösségi bíróság megvizsgálja és értelmezze a nemzeti eljárásjogot, amely meghaladná a hatáskörét a közösségi jogi aktusok jogszerűségének bírósági felülvizsgálata terén.

(vö. 70. pont)

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (harmadik tanács)

2004. december 10.( * )

„Nyilvánvaló elfogadhatatlanság – Személyében érintett felperes fogalma – EGE – Hatályban lévő szerződések – Szellemi tulajdonjogok”

A T-196/03. sz. ügyben,

a European Federation for Cosmetic Ingredients (EFfCI) (székhelye: Brüsszel [Belgium], képviselik: K. Van Maldegem és C. Mereu ügyvédek)

felperesnek

az Európai Parlament (képviselik: J. L. Rufas Quintana, M. Moore és K. Bradley, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

és

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: E. Karlsson és C. Giorgi Fort, meghatalmazotti minőségben)

alperesek ellen

a következő rendelkezések megsemmisítése iránt benyújtott keresete tárgyában:

–       a kozmetikai termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 76/768/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. február 27-i 2003/15/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 66., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 31. kötet, 144. o.) 1. cikkének (2) bekezdése, annyiban, amennyiben az a 76/768 irányelvet egy új 4a. cikk (2) és (2.1) bekezdéssel, valamint egy új 4b. cikkel egészíti ki,

–       a 2003/15 irányelv 1. cikkének (5) bekezdése, annyiban, amennyiben az új albekezdéssel egészíti ki a 76/768 irányelv 6. cikkének (3) bekezdését,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (harmadik tanács),

tagjai: J. Azizi elnök, M. Jaeger és F. Dehousse bírák,

hivatalvezető: H. Jung,

meghozta a következő

Végzést

Jogi, ténybeli és eljárási háttér

1       A megtámadott jogi aktus elfogadása előtt a kozmetikai termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1976. július 27-i 76/768/EGK tanácsi irányelv (HL L 262., 169. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 3. kötet, 285. o.) 4. cikkének (1) bekezdését

–       a kozmetikai termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 76/768/EGK irányelv hatodik módosításáról szóló, 1993. június 14-i 93/35/EGK tanácsi irányelv (HL L 151., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 12. kötet, 75. o.) egészítette ki, amely egy új i) pontot iktatott be,

–       ez utóbbit legutóbb a kozmetikai termékek összetevőivel vagy összetevő-kombinációival kapcsolatos állatkísérletek betiltása időpontjának másodszori elhalasztásáról szóló, 2000. június 19-i 2000/41 bizottsági irányelv (HL L 145., 25. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet, 278. o.) módosította.

A 76/768 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése következésképpen így rendelkezik:

„A 2. cikkből következő általános kötelezettségeik sérelme nélkül a tagállamok megtiltják az olyan kozmetikai termékek forgalomba hozatalát, amelyek a következő anyagok valamelyikét tartalmazzák:

[...]

i) a 2002. június 30-a után állatokon kikísérletezett összetevők vagy az összetevők kombinációi, ezen irányelv követelményeinek betartása érdekében.”

2       Még mindig a megtámadott aktus elfogadása előtt, a 76/768 irányelvet

–       a kozmetikai termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 76/768/EGK irányelv negyedik módosítására vonatkozó, 1988. december 21-i 88/667/EGK tanácsi irányelv (HL L 382., 46. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 9. kötet, 293. o.) 1. cikke a 6. cikket (3) bekezdéssel egészítette ki,

–       ez utóbbi cikket a 93/35 irányelv 1. cikkének 9. pontja egészítette ki.

Következésképpen a 76/768 irányelv 6. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy:

„A tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek annak biztosítására, hogy a kozmetikai termékek címkézésekor, értékesítésekor és reklámozásakor tilos legyen az olyan megszövegezés, valamint az olyan megnevezések, márkanevek, képek és egyéb képi vagy más megjelölések használata, amelyek olyan jellemzőket sugallnak, amelyekkel az adott termék nem rendelkezik. Ezenkívül az állatokon végzett kísérletekkel kapcsolatos valamennyi jelentésnek pontosan tartalmaznia kell, hogy az elvégzett kísérlet a késztermékre és/vagy annak összetevőire vonatkozott.”

3       2003. február 27-én az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a kozmetikai termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 76/768/EGK tanácsi irányelvet módosító 2003/15/EK irányelvet (HL L 66., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 31. kötet, 144. o.).

4       A 2003/15 irányelv 1. cikke előírja, hogy:

„A 76/768/EGK irányelv a következőképpen módosul:

[...]

2. Az irányelv a következő cikkekkel egészül ki:

»4a. cikk

(1)      A 2. cikkből eredő általános kötelezettségek sérelme nélkül a tagállamok megtiltják:

a)      az olyan kozmetikai termékek forgalomba hozatalát, amelyeknek végső összetételét – az ezen irányelv követelményeinek való megfelelés érdekében – állatkísérleteknek vetették alá – az alternatív módszerektől eltérő módszer felhasználásával – azt követően, hogy ilyen alternatív módszert közösségi szinten validáltak és elfogadtak, megfelelően figyelembe véve a validálás fejlődését az OECD-n belül;

b)      az olyan kozmetikai termékek forgalomba hozatalát, amelyek olyan összetevőket vagy összetevő-kombinációkat tartalmaznak, amelyeket – az ezen irányelv követelményeinek való megfelelés érdekében – állatkísérleteknek vetettek alá – az alternatív módszerektől eltérő módszer felhasználásával – azt követően, hogy ilyen alternatív módszert közösségi szinten validáltak és elfogadtak, megfelelően figyelembe véve a validálás fejlődését az OECD-n belül;

c)      területükön – az ezen irányelv követelményeinek való megfelelés érdekében – állatkísérletek végzését kozmetikai késztermékekkel;

d)      területükön – az ezen irányelv követelményeinek való megfelelés érdekében – állatkísérletek végzését összetevőkön vagy összetevők kombinációin legkésőbb abban az időpontban, amelyre vonatkozóan az ilyen kísérleteknek a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1967. június 27-i 67/548/EGK tanácsi irányelv V. mellékletében, vagy e rendelet IX. mellékletében felsorolt egy vagy több validált alternatív módszerrel történő helyettesítését megkövetelik.

A Bizottság legkésőbb 2004. szeptember 11-ig – a 10. cikk (2) bekezdése szerinti eljárásnak megfelelően, a kozmetikai termékek és fogyasztóknak szánt nem élelmiszer termékek tudományos bizottságával (SCCNFP) folytatott konzultációt követően – megállapítja a IX. melléklet tartalmát.

(2)      A Bizottság – az SCCNFP-vel és az Alternatív Módszerek Validálásával Foglalkozó Európai Központtal (ECVAM) folytatott konzultációt követően, valamint megfelelően figyelembe véve a validálás fejlődését az OECD-n belül – megállapítja az (1) bekezdés a), b) és d) pontja alatti rendelkezések végrehajtásának ütemtervét, beleértve a különböző vizsgálatok kivonására vonatkozó határidőket is. Az ütemterveket legkésőbb 2004. szeptember 11-ig nyilvánosságra hozzák, és megküldik az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Az (1) bekezdés a), b) és d) pontjára vonatkozóan a végrehajtási határidőt a 2003/15/EK irányelv hatálybalépésétől számított legfeljebb hat évre korlátozzák.

(2.1) Az ismételt adagolással végzett toxicitás, a reproduktív toxicitással és a toxikokinetikával kapcsolatos olyan vizsgálatokra vonatkozóan, amelyekre jelenleg nincsenek megfontolás alatt álló alternatívák, az (1) bekezdés a) és b) pontjának végrehajtási határideje a 2003/15/EK irányelv hatálybalépésétől számított legfeljebb tíz év.

[...]

4b. cikk

A 67/548/EGK irányelv I. mellékletében az 1., 2. és 3. kategóriába tartozó karcinogénnek, mutagénnek vagy reproduktív toxicitással rendelkezőnek minősített anyagok kozmetikai termékekben való felhasználása tilos. A Bizottság e célból a 10. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően meghozza a szükséges intézkedéseket. Valamely 3. kategóriába sorolt anyag kozmetikai termékekben felhasználható, ha azt az SCCNFP értékelte és a kozmetikai termékekben való felhasználásra elfogadhatónak találta.«

[...]

5.      A 6. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatát el kell hagyni, és a bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

»Ezenkívül a gyártó, vagy a termék közösségi forgalomba hozataláért felelős személy csak akkor tüntetheti fel a termék csomagolásán, vagy a terméket kísérő dokumentumban, feliraton, címkén, gyűrűn vagy galléron azt, hogy állatkísérleteket nem végeztek, amennyiben a gyártó és szállítói a készterméken vagy mintapéldányán, vagy az abban lévő bármely összetevőn állatkísérleteket nem végeztek, vagy azok elvégzésével mást nem bíztak meg, és nem használtak semmilyen összetevőt, amelyet mások állatok felhasználásával – új kozmetikai termékek kifejlesztésének céljából – vizsgáltak. Az iránymutatásokat a 10. cikk (2) bekezdése szerinti eljárásnak megfelelően fogadják el és azokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában teszik közzé. Az Európai Parlament megkapja a Bizottságnak benyújtott intézkedéstervezetek másolatait.«

[...]”

5       A felperes európai gazdasági egyesülés (EGE), amely két vegyi anyagokat gyártó vállalati társulást tömörít magába.

6       Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. június 3-án benyújtott keresetlevelével a felperes a 2003/15 irányelv részleges megsemmisítése iránti jelen keresetet terjesztette elő.

7       Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. július 17-én és augusztus 14-én külön benyújtott beadványokban az alperesek az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 114. cikke alapján két elfogadhatatlansági kifogásra hivatkoztak. A kifogásokra a felperes 2003. szeptember 29-én nyújtotta be az észrevételeit.

A felek kérelmei

8       A felperes azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy:

–       nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak, vagy másodlagosan az elfogadhatóság kérdéséről az eljárást befejező határozatban döntsön;

–       semmisítse meg a 2003/15 irányelv 1. cikkét annyiban, amennyiben az a 76/768 irányelvet egy új 4a. cikk (2) és (2.1) bekezdéssel, egy új 4b. cikkel, valamint a 6. cikk (3) bekezdését egy új albekezdéssel egészíti ki;

–       kötelezze az alpereseket a költségek viselésére.

9       Az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy:

–       a keresetet, mint elfogadhatatlant utasítsa el;

–       kötelezze a felperest a költségek viselésére.

Az eljárásról

1. Az elfogadhatóság kérdésének az eljárást befejező határozatban történő elbírálásáról

A felek érvei

10     A Tanács és a Parlament azt kéri, hogy az eljárási szabályzat 114. cikke 1. §-ának alkalmazásával az Elsőfokú Bíróság az ügy érdemét nem érintve határozzon a kereset elfogadhatóságáról.

11     Ezzel szemben a felperes egyesülés azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy „vizsgálja meg az ügy érdemét, mielőtt az elfogadhatóságról határozna, vagy másodlagosan arról az eljárást befejező határozatban döntsön”. A European Federation for Cosmetic Ingredients (EFfCI) fenntartja, hogy „a jelen ügy különösen összetett jogterületet érint, amelyben a jogi helyzet[e] […] szorosan kapcsolódik az alapvető érdemi kérdésekhez”. Ezt az összetettséget bizonyítja a kereset alátámasztására felhozott jogalapok hibás leírása, amelyet a Parlament az elfogadhatatlansági kifogásában kifejtett. Az Elsőfokú Bíróságnak következésképpen meg kell vizsgálnia az ügy érdemét „az elfogadhatatlansági kifogás előtt vagy azzal egy időben”. Az EFfCI hozzáteszi, hogy ezt a lehetőséget az eljárási szabályzat 114. cikkének 4. §-a kifejezetten előírja. Erre példa emellett az Elsőfokú Bíróság T-125/96. és T-152/96. sz., Boehringer kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 1999. december 1-jén hozott ítélete (EBHT 1999., II-3427. o.) is.

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

12     Az eljárási szabályzat 114. cikke 4. §-ának első mondata szerint az Elsőfokú Bíróság választhat: vagy érdemben dönt az egyik fél által a 114. cikk 1. §-ával összhangban felhozott elfogadhatatlansági kifogásról, vagy úgy határoz, hogy arról az eljárást befejező határozatban dönt.

13     A Bíróság C-23/00. P. sz., Tanács kontra Boehringer ügyben 2002. február 26-án hozott ítéletének (EBHT 2002., I-1873. o.) 52. pontjából következik, hogy az Elsőfokú Bíróság feladata annak megítélése, hogy az érintett ügy körülményei között mit követel meg a gondos igazságszolgáltatás. Így az Elsőfokú Bíróság az eljárásgazdaságosság érdekében ebben az ügyben kivételesen választhatta azt, hogy a két egyesített kereset egyikének elfogadása előtt megvizsgálja a megtámadott aktusok közül az egyik jogszerűségét (a fenti 11. pontban hivatkozott Boehringer kontra Tanács és Bizottság ügyben hozott ítélet).

14     Ezen eljárásgazdaságosság jelen esetben nem tűnik alkalmazhatónak. Az EFfCI azon érve, mely szerint a kereset különösen összetett jogkérdéseket vet fel, éppen ellenkezőleg arra ösztönöz, hogy az ügy érdemi vizsgálatát elkerüljék, ha a kereset esetleges elfogadhatatlansága ezt lehetővé teszi. E tekintetben nem fogadható el az az érv, hogy ez az összetettség és a kereset elfogadhatatlanságáról történő azonnali döntés lehetetlensége a kereset jogalapjainak a Parlament általi félreértéséből ered. A Parlament az általa felhozott elfogadhatatlansági kifogásokat nem a jogalapoknak az általa adott értelmezéséből vezeti le, hanem oly módon, hogy az általa adott értelmezés – még ha hibás is – nem teszi elkerülhetetlenné azoknak az eljárást befejező határozatban történő elbírálását.

15     Az EFfCI állítása e körülmények között nem elfogadható. A megsemmisítés iránti kereset ugyanis nem fokozható le a megtámadott irányelv jogszerűségéről folytatott egyszerű jogi vitára anélkül, hogy az EK 230. cikknek célját ne térítenénk el.

16     Következésképpen az ügy érdemi vizsgálata nélkül kell az elfogadhatatlanságról határozni, az eljárási szabályzat 114. cikkének 1. §-ával összhangban.

17     Továbbá az eljárási szabályzat 114. cikkének 3. §-ával összhangban, amennyiben az Elsőfokú Bíróság másként nem dönt, az eljárás további része szóbeli. Jelen esetben az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy az ügy iratainak vizsgálata alapján rendelkezik az ahhoz szükséges információkkal, hogy a felperesek által benyújtott kérelmekről a szóbeli eljárás megnyitása nélkül határozzon.

2. A titkosságra vonatkozó kérelemről

18     2003. szeptember 29-én az EFfCI az eljárási szabályzat 116. cikke 2. §-ának alkalmazásával bizonyos iratok titkosként történő kezelését kérte.

19     Ebből a rendelkezésből következik, hogy a titkosként történő kezelés iránti kérelem a beavatkozáshoz kapcsolódik. Beavatkozás hiányában a kérelem jelen esetben időelőtti. Ezért nem kell határozni erről a kérdésről.

A kereset elfogadhatatlanságáról

1. A felek érvei

20     Az alperesek úgy vélik, hogy a kereset elfogadhatatlan azért, mert a felperest nem érintik személyében a vitatott rendelkezések az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében.

21     Az alperesek szerint abból a tényből nem vonható le az a következtetés, hogy a felperes egyesülés személyében érintett, hogy azokat a vállalkozásokat, amelyeket képvisel, gazdaságilag jobban érinti a megtámadott aktus, mint más vállalkozásokat, mivel ez az aktus nem olyan jellegzetességeik alapján érinti őket, amelyek csak rájuk jellemzőek.

22     Az alperesek továbbá úgy érvelnek, hogy a C-309/89. sz., Codorniu kontra Tanács ügyben 1994. május 18-án hozott ítéletében (EBHT 1994., I-1853. o.) a Bíróság nem következtetett arra, hogy egy személy „személyében érintett”, abból a tényből, hogy a vitatott rendelkezés a szellemi tulajdonjogait érintette. A Bíróság inkább abból vezette le a kereset elfogadhatóságát, hogy a Codorniu társaság olyan szabályozással szembesült, amely fenntartotta a „crémant” megnevezést bizonyos francia és luxemburgi bortermelőknek, tehát egy jól meghatározott termelői kör számára, annak ellenére, hogy ez a meghatározás az ő bejegyzett védjegyét képezte. Ezzel szemben az a tény, hogy az EFfCI sok olyan társaság érdekét képviseli és védi, amelyek kozmetikai termékek gyártása során használt anyagok forgalmazására feljogosító szabadalmakkal rendelkeznek, nem kellőképpen megkülönböztető jellegű. A legtöbb kozmetikai termék készítése ugyanis a szellemi tulajdonjogok védelme alatt történik.

23     Ezenfelül egy teljes ágazat képviseletének a tényét olyannak tekinteni, mint amely lehetővé teszi a személyében való érintettség feltételének teljesülését, ezt a feltételt minden értelmétől megfosztaná.

24     Az alperesek szerint végül az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a tagállamok a közösségi rendelkezések végrehajtása során kötelesek biztosítani azt a teljes és hatékony jogi védelmet, amelyre a felperes jogosult.

25     Az EFfCI ezzel szemben fenntartja, hogy más gazdasági szereplőkhöz képest személyében érintett, mivel a kozmetikai termékekben használt alapanyagokat gyártó kereskedelmi tevékenységét különösen érintené az állatkísérletekkel előállított vagy karcinogénnek, mutagénnek vagy reproduktív toxicitással rendelkezőnek minősített anyagokat (a továbbiakban: k/m/r) tartalmazó kozmetikai termékek forgalomba hozatalának tilalma.

26     Az EFfCI előadja, hogy a megtámadott rendelkezések megtiltják egyrészt a kozmetikai termékek gyártása során használt kémiai alapanyagokon végzett állatkísérleteket, és másrészt minden olyan kozmetikai késztermék vagy az összetevőjükben található alapanyag forgalmazását, amelyet ilyen módon vizsgáltak. Ezeket a tilalmakat alkalmazni kell annak ellenére, hogy az állatkísérleteket annak érdekében végezték, hogy más szabályoknak megfeleljenek. Az EFfCI szerint ezek a tilalmak érintik a versenyhelyzetét, amennyiben azok a társaságok, amelyeket képvisel, hátrányba kerülnek más, nem a kozmetikai ágazatban tevékenykedő vállalkozásokhoz képest vagy másokhoz képest, akik kizárólag ebben az iparban használt összetevőket forgalmaznak, de nem végeztek állatkísérleteket. A hátrány abból ered, hogy azok a vállalkozások, amelyek az EFfCI tagjai, különböző tevékenységeket végeznek. Ezért más jogszabályi követelményeknek is meg kell felelniük, amelyek állatkísérletek végzését is megkövetelik. Ezeknek a tilalmaknak a hatása annál is súlyosabb, pontosítja a felperes, mivel az újítás elengedhetetlen a kozmetikai vállalakozások versenyhelyzetének megőrzéséhez. A vállalkozásoknak folyamatosan új kémiai alapanyagokra van szükségük, „amelyeket – a veszélyes anyagokról szóló irányelv érdekében – alapos állatkísérleteknek kell alávetni”.

27     Az EFfCI úgy érvel továbbá, hogy „a [második] megtámadott intézkedésnek nyilvánvaló hatása van a jogi helyzet[é]re, mivel többé már nem használhat az 1., 2. és 3. kategóriába tartozó k/m/r anyagokat a kozmetikai termékek összetevői között. Itt is a felperes egyesülés tagjai […] gyártanak és szállítanak jelenleg a kozmetikai ipar számára e kategóriákba tartozó vegyi anyagokat”.

28     Az EFfCI szerint azokat a vállalkozásokat, amelyek a tagjai, a harmadik megtámadott aktus is érinti, amennyiben engedélyezi a kozmetikai termékek gyártóinak, hogy olyan címkét alkalmazzanak, amely jelzi, hogy a kozmetikai termék és az általa tartalmazott összetevők készítése során nem végeztek állatkísérleteket. Tekintettel arra, hogy szinte valamennyi vegyi anyagot állatokon kísérleteznek, és hogy több évvel ezelőtt más alternatív eljárások még nem álltak rendelkezésre, az EFfCI azt állítja, hogy a megtámadott irányelv hatálybalépésének időpontjától számítva azok a társaságok, amelyeknek az érdekeit védi, csak ritkán hivatkozhatnak ilyen kísérletek hiányára. Az érintett vállalkozások így hátrányba kerülnek más, ilyen jelzések használatára képes gazdasági szereplőkkel szemben. Ezen felül „versenyhátrányt” szenvednek el „más kozmetikai termékek gyártóihoz képest, akik megtévesztő csomagolást használva azt jelzik, hogy semmilyen állatkísérletet sem végeztek.”

29     Az EFfCI fenntartja még, hogy azokat a vállalkozásokat, amelyek a tagjai, egyénítik azok a szabadalmak, amelyeknek jogosultjai. Ezek a szabadalmak ugyanis – szerinte – biztosítják számukra az általuk védett termékek kizárólagos használatát és a piacon történő forgalmazását. Ez a jog a felperes állítása szerint különleges védelmet biztosít, ahhoz hasonlót, mint amelyet a Bíróság az 53/85. sz., AKZO Chemie kontra Bizottság ügyben 1986. június 24-én hozott ítéletében (EBHT 1986., 1965. o.) figyelembe vett. Az érintett irányelvnek azonban negatív következményei lesznek azokra az előnyökre, amelyekben a gyártók részesülnek. A fenti 22. pontban hivatkozott Codorniu kontra Tanács ügyben hozott ítéletre hivatkozva az EFfCI hangsúlyozza azt a körülményt, hogy az érintett irányelv elfogadását megelőző újításokból eredő termékek kizárólagos forgalmazási joga azonos azzal a joggal, amellyel a Codorniu társaság a „crémant” védjegy bejegyzésével rendelkezett, és amely a keresetének az elfogadhatóságát eredményezte.

30     A felperes egyesülés fenntartja ugyanakkor, hogy bizonyos esetekben azok a társaságok, amelyeknek az érdekeit képviseli, kénytelenek az ügyfelekkel előzetesen megkötött szerződéses kötelezettségek megszegésére, súlyos veszteségeket okozva az ezekben a szerződésekben résztvevő felek számára a kölcsönös bizalom és a piacfelosztás területén.

31     A felperes egyesülés arra a tényre hivatkozik továbbá, hogy az érintett irányelv „elfogadására irányuló eljárás során végig részt vett az igazgatási eljárásban tudományos adatokat szolgáltatva és megjegyzéseit közölve”. A 76/768 irányelv 13. cikkéből különleges védelmet vezet le, amely megköveteli, hogy az érintett feleket tájékoztassák annak pontos okairól, ha „ezen irányelv alapján bármilyen egyéni intézkedés történik a kozmetikai termékek forgalomba hozatalának betiltására vagy korlátozására vonatkozóan”.

32     A felperes egyesülés végezetül úgy érvel, hogy „a szellemi tulajdonjogának (szabadalomnak) védelmére vonatkozó […] képessége és a termékeinek védelmére való képessége a meglévő közösségi szabályozás szerint olyan jogi alapelv (védelemhez való jog), amelyet minden körülmények között tiszteletben kell tartani, ha az egyéni jogok és szabadságok veszélybe kerülnek”. Ez a jogelv, folytatja, „az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, (Rómában, 1950. november 4-én aláírt) európai egyezmény 6. és 13. cikkéből ered”.

2. Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

Általánosságok

33     Az EK 230. cikk negyedik bekezdése szerint „[b]ármely természetes vagy jogi személy […] indíthat eljárást a neki címzett határozat vagy az olyan határozat ellen, amelyet ugyan rendeletként vagy egy másik személyhez címzett határozatként hoztak, de őt közvetlenül és személyében érinti”.

34     Még ha az EK 230. cikk negyedik bekezdése nem is említi kifejezetten a magánszemélyek által egy irányelv megsemmisítése iránt indított keresetet, az ítélkezési gyakorlatból azonban kiderül, hogy ez az egyetlen körülmény nem elegendő egy ilyen kereset elfogadhatatlanná nyilvánításához (az Elsőfokú Bíróság T-135/96. sz., UEAPME kontra Tanács ügyben 1998. június 17-én hozott ítéletének [EBHT 1998., II-2335. o.] 63. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-223/01. sz., Japan Tobacco és JT International kontra Parlament és Tanács ügyben 2002. szeptember 10-én hozott végzésének [EBHT 2002., II-3259. o.] 28. pontja és a T-321/02. sz., Vannieuwenhuyze-Morin kontra Parlament és Tanács ügyben 2003. május 6-án hozott végzésének [EBHT 2003., II-1997. o.] 21. pontja). A közösségi intézmények továbbá kizárólag az érintett aktus formájának megválasztása alapján nem zárhatják ki a Szerződés e rendelkezése által a magánszemélyek számára biztosított bírói jogvédelmet (az Elsőfokú Bíróság T-84/01. sz., Association contre l’heure d’été kontra Parlament és Tanács ügyben 2002. január 14-én hozott végzésének [EBHT 2002., II-99. o.] 23. pontja; a fent hivatkozott Japan Tobacco és JT International kontra Parlament és Tanács ügyben hozott végzésének 28. pontja és a Vannieuwenhuyze-Morin kontra Parlament és Tanács ügyben hozott végzésének 21. pontja). Azt kell tehát megvizsgálni, hogy az érintett irányelv az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében „közvetlenül és személyében” érinti-e a felperes egyesülést.

35     E két feltétel együttes jellegére tekintettel az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy először azt kell megvizsgálni, hogy a felperes egyesülés személyében érintett-e, mivel abban az esetben, ha nem lenne az, feleslegessé válik annak vizsgálata, hogy az érintett irányelv közvetlen módon érinti-e.

A személyében érintett felperes követelményére vonatkozó feltételről

36     Jelen esetben nem vitatott, hogy a megtámadott rendelkezések által a 76/768 irányelvbe illesztett 4a. és 4b. cikk, valamint 6. cikk (3) bekezdés általános módon van megfogalmazva. Ezeket a rendelkezéseket objektíven meghatározott helyzetekben kell alkalmazni, és azok a kozmetikumok gyártása során használt anyagokat előállító vállalkozásokra – azaz a jogi személyek egy általános és absztrakt módon meghatározott csoportjára – nézve jogi hatást fejtenek ki.

37     Az a tény azonban, hogy a megtámadott aktus általános hatályú, és nem tekinthető határozatnak az EK 249. cikk értelmében, önmagában nem elegendő azon lehetőség kizárására, hogy magánszemély megsemmisítés iránti keresetet indíthasson ellene (a Bíróság fenti 22. pontban hivatkozott Codorniu kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 19. pontja és a C-451/98. sz., Antillean Rice Mills kontra Tanács ügyben 2001. november 22-én hozott ítéletének [EBHT 2001., I-8949. o.] 49. pontja; az Elsőfokú Bíróság fenti 34. pontban hivatkozott Japan Tobacco és JT International kontra Parlament és Tanács ügyben hozott végzésének 29. pontja és a T-167/02. sz., Établissements Toulorge kontra Parlament és Tanács ügyben 2003. március 21-én hozott végzésének [EBHT 2003., II-1111. o.] 26. pontja).

38     Bizonyos körülmények között ugyanis még az érintett gazdasági szereplőkre általánosságban alkalmazandó normatív aktus is személyükben érinthet közülük bizonyos szereplőket, ezért az ő vonatkozásukban egy határozat jellegzetességeivel rendelkezhet (a Bíróság C-358/89. sz., Extramet Industrie kontra Tanács ügyben 1991. május 16-án hozott ítéletének [EBHT 1991., I-2501. o.] 13. pontja és a fenti 22. pontban hivatkozott Codorniu kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 19. pontja; az Elsőfokú Bíróság fenti 34. pontban hivatkozott Japan Tobacco és JT International kontra Parlament és Tanács ügyben hozott végzésének 29. pontja). Ez a helyzet, amennyiben az érintett aktus sajátos jellemzőik vagy olyan helyzet folytán vonatkozik rájuk, mely minden más személytől megkülönbözteti őket, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket (a Bíróság 25/62. sz., Plaumann kontra Bizottság ügyben 1963. július 15-én hozott ítélete [EBHT 1963., 197. o.] és a C-263/02. P. sz., Bizottság kontra Jégo-Quéré ügyben 2004. április 1-jén hozott ítéletének [EBHT 2004., I-3425. o.] 45. pontja).

39     Azt kell megvizsgálni tehát, hogy jelen esetben az ügy iratai lehetővé teszik-e annak megállapítását, hogy ezek a feltételek teljesülnek.

40     Elsőként az a kérdés merül fel, hogy miként befolyásolja a kereset elfogadhatóságát az a tény, hogy az EFfCI európai gazdasági egyesülés.

41     A Bíróság által kialakított ítélkezési gyakorlatból következik, hogy nem fogadható el az az elv, mely szerint egy egyesülést– gazdasági szereplők csoportjának képviselőjekénti minőségében – személyében érint ennek a csoportnak az általános érdekeit érintő jogi aktus (a Bíróság 16/62. és 17/62. sz., Confédération nationale des producteurs de fruits et légumes és társai kontra Tanács egyesített ügyekben 1962. december 14-én hozott ítélete [EBHT 1962., 901. o.]; a 72/74. sz., Union syndicale és társai kontra Tanács ügyben 1975. március 18-án hozott ítélete [EBHT 1975., 401. o.]; a 135/81. sz., Groupement des agences de voyages kontra Bizottság ügyben 1982. október 28-án hozott ítélete [EBHT 1982., 3799. o.]; a 282/85. sz., DEFI kontra Bizottság ügyben 1986. július 10-én hozott ítélete [EBHT 1986., 2469. o.]; a Bíróság 117/86. sz., UFADE kontra Tanács és Bizottság ügyben 1986. november 5-én hozott végzése [EBHT 1986., 3255. o.]; az Elsőfokú Bíróság T-476/93. sz., FRSEA és FNSEA kontra Tanács ügyben 1993. október 28-án hozott végzésének [EBHT 1993., II-1187. o.] 25. pontja, és az Elsőfokú Bíróság T-447/93–T-449/93. sz., AITEC és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1995. július 6-án hozott ítéletének [EBHT 1995., II-1971. o.] 54. pontja).

42     A társulások által benyújtott keresetek azonban legalább háromféle helyzetben megengedhetők:

–       amennyiben egy jogszabályi rendelkezés kifejezetten elismeri a szakmai egyesületek eljárási jogait;

–       amennyiben a társulás olyan vállalkozások érdekeit képviseli, amelyek rendelkeznek perindítási jogosultsággal;

–       amennyiben a társulást egyéníti az, hogy a saját érdekeit, mint a társulás érdekeit érinti, mivel közvetítő helyzetére hatással van az az aktus, amelyiknek a megsemmisítését kérte (az Elsőfokú Bíróság T-173/98. sz. UPA kontra Tanács ügyben 1999. november 23-án hozott végzésének [EBHT 1999., II-3357. o.] 47. pontja).

43     Ebből következik, hogy a jogalanyok egy csoportja kollektív érdekeinek előmozdítására létrehozott társulás megsemmisítés iránti keresetének elfogadhatósága – ha saját magának nincs keresetindítási joga – attól függ, hogy a tagjai egyénileg indíthatnak-e ilyen keresetet. Ez a megoldás alkalmazandó az EGE esetében is. Az európai gazdasági egyesülésről szóló 1985. július 25-i 2137/85/EGK tanácsi rendelet (HL L 199., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 83. o.) 3. cikkéből ugyanis következik, hogy ilyen egyesülésnek kizárólag a tagjai gazdasági tevékenységeinek megkönnyítése, illetve előmozdítása, valamint e tevékenységek eredményeinek fokozása: a tevékenysége nem terjedhet túl tagjai tevékenységén.

44     Meg kell tehát vizsgálni, hogy a felperes egyesülés tagjait személyükben érinti-e a megtámadott aktus.

45     Az Elsőfokú Bíróság megjegyzi e tekintetben, hogy a felperes egyesülés tagjai maguk is vállalkozások társulásai. Következésképpen az a kérdés, hogy ezek a társulások jelen kereset benyújtására jogosultak-e a 42. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlattal összhangban, azoktól a különleges körülményektől vagy attól a kérdéstől függ, hogy az azt alkotó vállalkozásokat személyükben érinti-e a megtámadott aktus.

Annak vizsgálatáról, hogy az ágazat vállalkozásai személyükben érintettek-e

Az érintett irányelv hatása az ágazat vállalkozásainak versenyhelyzetére

46     Az EFfCI azokkal a káros hatásokkal érvel, amelyeket a 2003/15 irányelv által bevezetett tilalmak és az általa engedélyezett, az állatkísérletek hiányára vonatkozó címkézés gyakorolnának az EFfCI-t alkotó két társulás által képviselt vállalkozások versenyhelyzetére.

47     Ezek a hatások azonban nem különböztetik meg őket más olyan vállalkozásoktól, amelyek nem látják el a kozmetikai ágazatot, vagy akik erre a piacra korlátozódnak, de nem kísérletezik az összetevőiket állatokon, vagy nem használnak k/m/r alapanyagokat. Ahhoz, hogy bizonyos piaci szereplőket személyükben érintettnek lehessen tekinteni, nem elegendő ugyanis, hogy őket gazdaságilag jobban érintsen egy aktus, mint a versenytársaikat (az Elsőfokú Bíróság T-11/99. sz., Van Parys és társai kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 15-én hozott végzésének [EBHT 1999., II-2653. o.] 50. és 51. pontja).

48     Az érintett vállalkozások ezen felül csak a kozmetikai vállalkozások vagy mások által használt alapanyagokat gyártó társaságokként objektív minőségükben érintettek ugyanazon a címen, mint minden más, azonos helyzetben lévő gazdasági szereplő az Európai Közösségben (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T-14/97. és T-15/97. sz., Sofivo és társai kontra Tanács egyesített ügyekben 1998. június 25-én hozott végzésének [EBHT 1998., II-2601. o.] 37. pontját és a T-393/03. sz., Valenergol kontra Tanács ügyben 2004. január 15-én hozott végzésének [az EBHT-ban nem tették közzé] 19. pontját.

49     Abból a körülményből továbbá, hogy az érintett vállalkozások bizonyos országokban az ágazat legfőbb vállalatai, nem vonható le az a következtetés, hogy az érintett termékekhez kapcsolódó kritériumok vagy a kifejtett gazdasági tevékenység alapján egyénített és azonosítható gazdasági szereplők köréhez tartoznak. Kereskedelmi tevékenységet ugyanis a priori bármely, ezekkel ténylegesen vagy potenciálisan azonos helyzetben lévő vállalkozás folytathat (a Bíróság 11/82. sz., Piraiki-Patraiki és társai kontra Bizottság ügyben 1985. január 17-én hozott ítéletének [EBHT 1985., 207. o.] 12–14. pontja).

50     Az Elsőfokú Bíróság végül nem veheti figyelembe azt a körülményt, hogy a felperes egyesülés által képviselt társulásokban résztvevő vállalkozások versenyhátrányt szenvednek amiatt, hogy „megtévesztő címkézést” használó más kozmetikumgyártókkal szembesülhetnek. Ez az érvelés azon az egyszerű, nem alátámasztott feltételezésen nyugszik, mely szerint a szereplők nem tartják tiszteletben a jogszabályi kötelezettségeiket. Akár feltételezve azt, hogy ilyen eset előfordulhat, ez nem mentesíti a felperes egyesülést, hogy az EK 230. cikknek negyedik bekezdése által rögzített, az elfogadhatóságra vonatkozó feltételeknek megfeleljen.

51     Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy jelen esetben nincsenek más olyan körülmények, amelyek az EFfCI-ben résztvevő vállalkozásokat jellemzik.

Szerződéses kötelezettségek léte

52     A Bíróság fenti 49. pontban hivatkozott Piraiki-Patraiki és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletére és a C-152/88. sz., Sofrimport kontra Bizottság ügyben 1990. június 26-án hozott ítéletére (EBHT 1990., I-2477. o.) hivatkozva a felperes egyesülés azt állítja, hogy az állatkísérletek és a k/m/r alapanyagok tilalma arra kényszeríti a társulásokban részvevő vállalkozásokat, hogy megszegjék az ügyfelekkel előzetesen megkötött szerződéses kötelezettségeket, jelentős gazdasági hátrány elszenvedését kockáztatva így.

53     Amint az Elsőfokú Bíróság már a fenti 37. pontban hivatkozott Établissmenet Toulorge kontra Parlament ügyben hozott ítéletének 64. pontjában megjegyezte, a Bíróság minden egyes ügyében megvizsgálta, ha bizonyítékot szolgáltattak sajátos jellemzőik meglétéről vagy olyan helyzetről, mely minden más személytől megkülönbözteti őket, és ezáltal a címzetthez hasonló módon, egyéníti őket. Pontosabban ezekből az ítéletekből és a Bíróság C-142/00. P. sz., Bizottság kontra Nederlandse Antillen ügyben 2003. április 10-én hozott ítéletéből (EBHT 2003., I-3483. o.) következik, hogy két együttes feltétel megléte szükséges ahhoz, hogy a szerződéses kötelezettségekre való hivatkozás egy megsemmisítés iránti kereset elfogadásához vezessen. Elsőként az szükséges, hogy az érintett normatív aktusnál magasabb rendű jogszabály írja elő az intézmények számára azt, hogy a felperesek helyzetét különleges módon vegyék figyelembe az aktus által érintett minden más személy helyzetéhez képest. Másodsorban az szükséges, hogy a felperes vállalkozások már megkötött szerződések jogosultjai legyenek, melynek a vitatott intézkedés alkalmazásának idejére eső teljesítése teljesen vagy részben ellehetetlenüljön.

54     Jelen esetben azonban a felperes egyesülés egyrészt nem említ az érintett irányelvnél magasabb rendű, kötelező erővel bíró rendelkezést, amely arra kötelezné a Parlamentet és a Tanácsot, hogy vegye figyelembe azokat a negatív hatásokat, amelyekkel az irányelv járhat az általa képviselt társulásokban résztvevő vállalkozások gazdasági helyzetére.

55     Másodsorban senki sem bizonyította érvényesen megkötött szerződések létét, amelyeknek a teljesítése lehetetlenné válik a megtámadott aktus elfogadása és hatálybalépése miatt.

A szellemi tulajdonjogok hatása

56     Az EFfCI fenntartja továbbá, hogy a tagjait egyéníti azokból a szabadalmakból eredő jogok egyedi jellege, melyeknek jogosultjai, mivel ezek a szabadalmak – érvelése szerint – az általuk védett termékek kizárólagos használatát és forgalmazását biztosítják számukra.

57     Meg kell azonban jegyezni, hogy az EFfCI-ben résztvevő társulások által képviselt vállalkozások know how-jának és üzleti titkainak jogi védelme nem különbözteti meg őket az érintett irányelv által érintett más vegyi termékek gyártóitól. Ők is hivatkozhatnak saját érdekükben a fenti védelemre, mivel a termékek gyártása és forgalmazása gyakran szellemi tulajdonjogi védelem alatt történik. Továbbá, amennyiben minden szabadalom meghatározza az általa védett terméket, az érintett irányelv nem akadályozza meg egy különleges szabadalom használatát oly módon, hogy a szellemi tulajdonjogokra gyakorolt esetleges hatás csak a kozmetikai ipar által használt alapanyagok gyártásának személyektől nem függő körülményéből ered.

58     E tekintetben a fenti 22. pontban hivatkozott Codorniu kontra Tanács ügyben hozott ítélet eredeti tényállását meg kell különböztetni a jelen esetétől. Az abban az ügyben érintett szabályozás fenntartotta a „crémant” megnevezést meghatározott termelők bizonyos körére annak ellenére, hogy a felperes vállalkozás védjegyként bejegyeztette, és a vitatott rendelet elfogadása előtt hosszú időn keresztül használta ezt a megnevezést. Így helyzete világosan megkülönböztethető volt minden más gazdasági szereplőétől. Egy szellemi tulajdonjog absztrakt élvezete helyett az e jog által védett megnevezés sajátossága – amelyet a megtámadott aktus bizonyos módon „kisajátított” a felperestől – határozta meg a fenti 22. pontban hivatkozott Codorniu kontra Tanács ítéletben talált megoldást. Az érintett irányelvnek ezzel szemben nem célja egy meghatározott szellemi tulajdonjogot bizonyos szereplők számára fenntartani a felperes egyesülés által képviselt vállalkozások kárára.

59     Az EFfCI arra a tényre hivatkozik azonban, hogy azoknak a társulásoknak az érdekeit védi, amelyeknek a tagjai olyan társaságok, akik harmadik felekkel szemben kikényszeríthető szabadalmakkal rendelkeznek, és kitartó újító erőfeszítések eredményeképpen megszerzett know how-t védenek, melyek nélkülözhetetlenek versenyhelyzetük megőrzésére.

60     Az Elsőfokú Bíróság azonban megállapítja, hogy a versenyképesség megőrzése érdekében történő újítás szükségessége nem olyan tényező, amely a piaci környezetben egyénítené az érintett vállalkozásokat. Végül, legalábbis jelen esetben, a harmadik személyekkel szemben kikényszeríthető szabadalmak nem teszik egyedivé az általuk védett jogokat más olyan jogokhoz képest, amelyeknek a gazdasági szereplők általában jogosultjai és ugyanilyen hatással bírnak. Ennél fogva ez a kikényszeríthetőség nem különbözteti meg a szabadalmi jogosultsággal rendelkező gazdasági szereplőket másoktól.

61     A fenti megállapításokból következik, hogy azokat a vállalkozásokat, melyeknek a felperes egyesülés az érdekeit védi, nem érintik személyükben a 2003/15 irányelv vitatott rendelkezései.

62     Ezt a következtetést nem cáfolja meg a fenti 29. pontban hivatkozott AKZO Chemie kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 28. pontja sem, mely szerint „az üzleti titok […] különleges védelmet élvez”. Az ítélet által hivatkozott védelem ugyanis a titkok megőrzésére vonatkozott a versenypolitika keretében a Szerződés 85. és 86. cikkének végrehajtásról szóló, 1962. február 6-i 17/62/EGK első tanácsi rendelet (HL 1962., 13. 204. o.) 19. cikke (3) bekezdésének és 21. cikke (2) bekezdésének alkalmazásával. A kereset elfogadhatóságára vonatkozó semmilyen következtetés sem vonható le arra a feltételre vonatkozóan, hogy a felperes személyében érintett. Azzal ellentétben, amit a felperes egyesülés állít, a fenti 29. pontban hivatkozott AKZO Chimie kontra Bizottság ügyben hozott ítéletből nem lehet arra következtetni, hogy minden olyan személyt, aki szellemi tulajdonjog jogosultja, személyében érint az a normatív rendelkezés, amely rá hatással lehet.

A magánszemélyek eljárási jogainak létéről

–       A felperes egyesülésről

63     Az ítélkezési gyakorlat szerint különleges körülmények igazolhatják egy társulás által kezdeményezett megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságát egy általános aktus ellen, még akkor is, ha ennek a társulásnak a tagjait nem érinti közvetlenül és személyükben az aktus. Nevezetesen ilyen esetről van szó, ha a társulás részt vett az aktus elfogadásához vezető eljárásban (az Elsőfokú Bíróság T-231/02. sz., Gonnelli és AIFO kontra Bizottság ügyben 2004. április 2-án hozott végzése [EBHT 2004., II-1051. o.]).

64     A felperes egyesülés úgy érvel e tárgyban, hogy – tudományos adatokat szolgáltatva és a vitás kérdésekről közölve az álláspontját – részt vett az érintett irányelv elfogadásához vezető eljárásban.

65     Az a tény azonban, hogy önkéntesen részt vett egy normatív jellegű aktus kidolgozásában olyan eljárás keretében, amely nem írja elő magánszemélyek beavatkozását, nem nyitja meg ezen aktus ellen a keresetindítási jogot, szemben egy olyan eljárásban való részvétellel, amely előírja ezt a beavatkozást (a Bíróság C-10/95. P. sz., Asocarne kontra Tanács ügyben 1995. november 23-án hozott ítélete [EBHT 1995., I- 4149. o.]).

66     A 76/768 irányelvnek a felperes által hivatkozott 13. cikke ezenfelül nem biztosítja számára a megtámadott aktus kidolgozásában történő részvétel jogát. Ez csak az érintett intézményeknek a fenti irányelv alkalmazása érdekében utólagosan hozott egyedi intézkedésekről történő tájékoztatására vonatkozik.

67     Mivel az EFfCI nem hozott fel más rendelkezéseket az érvei alátámasztására, úgy kell tekinteni, hogy a fellépése informális maradt, és nem tudja igazolni a megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságát.

–       A felperes egyesülésben résztvevő társulások vagy az azt alkotó vállalkozások részéről

68     E tekintetben elegendő megállapítani, hogy a felperes egyesülés nem hivatkozott olyan tényre, mely szerint az őt alkotó társulások vagy azokban részt vevő vállalkozások különleges eljárási jogokkal rendelkeznének.

A hatékony bírói jogvédelem kérdéséről

69     Az EFfCI utolsó érvét a hatékony bírói jogvédelem követelményéből vezeti le.

70     E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamokra tartozik a jogorvoslati eljárások és a bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartását lehetővé tevő eljárások hatékony rendszerének meghatározása, valamint a Szerződések által e tekintetben hagyott esetleges hézagok kitöltése. A Bíróság továbbá úgy ítélte meg, hogy az EK 230. cikkben meghatározott elfogadhatósági szabályok olyan értelmezése nem megengedhető, mely szerint a megsemmisítés iránti keresetet elfogadhatónak kell nyilvánítani, ha a nemzeti eljárásjogi szabályoknak a közösségi bíróság általi konkrét vizsgálata után bizonyítást nyer, hogy ezek a szabályok nem engedélyezik magánszemély részére a megtámadott közösségi aktus érvényességét megkérdőjelező kereset indítását. Ugyanis „egy ilyen rendszer minden konkrét esetben megkövetelné, hogy a közösségi bíróság megvizsgálja és értelmezze a nemzeti eljárásjogot, amely meghaladná a hatáskörét a közösségi jogi aktusok jogszerűségének bírósági felülvizsgálata terén” (a Bíróság C-50/00. P. sz., Unión de Pequenos Agricultores kontra Tanács ügyben 2002. július 25-én hozott ítéletének [EBHT 2002., I-6677. o.] 43. pontja és a fenti 38. pontban hivatkozott Bizottság kontra Jégo-Quéré ügyben hozott ítéletének 33. pontja). Ezt a megállapítást a fortiori el kell fogadni, ha – mint jelen esetben is – a felperes nem hivatkozik arra, hogy a belső jogban nincsenek olyan jogorvoslati eljárások, amelyek lehetővé teszik a nemzeti bíróság számára az érintett irányelv érvényességének megtámadását (a fenti 37. pontban hivatkozott, az Établissments Toulorge kontra Parlament és Tanács ügyben hozott ítélet 66. pontja).

Következtetés

71     Az előzőekből az következik, hogy a felperes egyesülést nem érintik személyében a vitatott rendelkezések. Következésképpen meg kell állapítani a kereset elfogadhatatlanságát anélkül, hogy vizsgálni kellene azon feltételt, hogy a felperest közvetlenül érinti-e a megtámadott aktus, valamint az alperesek által felhozott más elfogadhatatlansági kifogásokat.

A költségekről

72     Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az alperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (harmadik tanács)

meghozta a következő végzést:

1) Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja.

2) Az Elsőfokú Bíróság a felperest kötelezi a saját költségei és az alperesek részéről felmerült költségek viselésére.

Luxembourg, 2004. december 10.

* Az eljárás nyelve: angol.