A Békéscsabai Járásbíróság B.130/2015/72. számú határozata csalás bűntette (TÁRSTETTESKÉNT elkövetett csalás bűntette) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 217. §, (1) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 301. §, (1) bek., 339. §, (1) bek., 344. §, (1) bek., 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §, (1) bek. a) pont, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 324. §, (1) bek. g) pont, 325. §, (2) bek., 330. §, (4) bek., 335. §, (1) bek., 338. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, (2) bek., 13. §, (3) bek., 37. §, (2) bek. a) pont, 38. §, (1) bek., 52. §, (1) bek. b) pont, 54. §, a) pont, 61. §, 62. §, 66. §, (1) bek. b) pont, 74. §, 75. §, (1) bek., 79. §, 80. §, 81. §, 85. §, 87. §, b) pont, 373. §, 459. §, (6) bek. d) pont] Bírók: Kovács József, Lengyel László, Virág Veronika

A Békéscsabai Járásbíróság a 19.B.130/2015. számú büntetőügyben Békéscsabán, 2015. október 27. napján, 2016. február 17. napján és 2016. április 20. napján megtartott nyilvános tárgyalások alapján meghozta a következő

í t é l e t e t.

I. rendű vádlott

b ű n ö s

társtettesként elkövetett csalás bűntettében [Btk.373.§ (1) bekezdés, (5) bekezdés a) pont].

A bíróság a Szegedi Városi Bíróság 10.B.1961/2010/8. számú, 2010. szeptember 30. napján jogerőre emelkedett ítéletével

- számvitel rendjének megsértésének vétsége [1978. évi IV. törvény 289. § (3) bekezdés]

miatt bűnösnek kimondott I. rendű vádlottal szemben alkalmazott 2 (két) év próbára bocsátást kimondó rendelkezést hatályon kívül helyezi, és a próbára bocsátást megszünteti.

A bíróság a bűnösség megállapításával és a próbára bocsátás megszüntetésével érintett cselekmények vonatkozásában az I. rendű vádlottat - halmazati büntetésül - 3 (három) év 6 (hat) hónap szabadságvesztésre és 4 (négy) év közügyektől eltiltásra ítéli.

A bíróság a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapítja meg.

Az I. rendű vádlott feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő nap.

A bíróság az I. rendű vádlott vonatkozásában elrendeli a Békéscsabai Városi Bíróság Szegedi Ítélőtábla BHAR.II.388/2009/4. számú határozata folytán 2010. február 4. napján jogerős 1.B.163/2008/37. számú ítéletében kiszabott, és 3 év próbaidőre felfüggesztett 1 (egy) év 4 (négy) hónap börtönbüntetés végrehajtását.

A bíróság az I. rendű vádlottal szemben 1.212.763,- (egymillió-kétszáztizenkétezer-hétszázhatvanhárom) forint vagyonelkobzást rendel el.

II. rendű vádlott

b ű n ö s

társtettesként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373.§ (1) bekezdés, (5) bekezdés a) pont].

A bíróság ezért a II. rendű vádlottat 2 (két) év szabadságvesztésre, 2 (két) év gazdasági társaságban vezető tisztségviselői tevékenységtől eltiltásra ítéli.

A bíróság a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapítja meg.

A bíróság a II. rendű vádlottra kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 4 (négy) év próbaidőre felfüggeszti.

Amennyiben a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelésére kerül sor, a II. rendű vádlott feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb 3 (három) hónapnak a kitöltését követő nap.

A bíróság a II. rendű vádlottal szemben 1.212.763,- (egymillió-kétszáztizenkétezer-hétszázhatvanhárom) forint vagyonelkobzást rendel el.

Kötelezi a bíróság az I. rendű és a II. rendű vádlottakat, hogy fizessenek meg egyetemlegesen a sértett címe szám alatti székhelyű sértett magánfél részére a jogerős ítélet közlésétől számított 15 (tizenöt) napon belül 41.167.850,- (negyvenegymillió-százhatvanhétezer-nyolcszázötven) forintot, és annak 2011. november 1. napjától 2013. június 30. napjáig esedékes, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, és 2013. július hó 1. napjától a kifizetés napjáig esedékes, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát.

Kötelezi a bíróság az I. rendű és a II. rendű vádlottakat, hogy fizessenek meg egyetemlegesen az államnak a NAV Békés Megyei Adóigazgatóságának felhívására, az ott közölt módon és időben 1.500.000,- (egymillió-ötszázezer) forint illetéket.

Kötelezi a bíróság az I. rendű vádlottat, hogy fizessen meg az államnak a Gyulai Törvényszék Gazdasági Hivatalának felhívására, az ott közölt időben és módon 10.000,- (tízezer) forint bűnügyi költséget.

Kötelezi a bíróság a II. rendű vádlottat, hogy fizessen meg az államnak a Gyulai Törvényszék Gazdasági Hivatalának felhívására, az ott közölt időben és módon 203.131,- (kétszázháromezer-százharmincegy) forint bűnügyi költséget.

Kötelezi a bíróság az I. rendű és a II. rendű vádlottakat, hogy fizessenek meg egyetemlegesen az államnak a Gyulai Törvényszék Gazdasági Hivatalának felhívására, az ott közölt időben és módon 158.733,- (százötvennyolcezer-hétszázharminchárom) forint bűnügyi költséget.

A magánfél az ítélettel szemben a kézbesítéstől számított 8 (nyolc) napon belül fellebbezéssel élhet.

I n d o k o l á s

A Békéscsabai Járási Ügyészség a 2015. május 15. napján benyújtott, vádiratában - melyet a 2016. február 17. napján benyújtott végindítványával tényállásában módosított - az I. r. és a II. r. vádlottakkal szemben a Btk. 373. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő, társtettesként elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntette miatt emelt vádat.

A Békéscsabai Járásbíróság az I. r. vádlott vonatkozásában a Szegedi Városi Bíróság 10.B.1961/2010. számú ügyét, próbára bocsátás megszüntetése végett 19.Beü.198/2015. számon iktatta. Majd az ügyet a 2015. július 31. napján kelt, és 2015. augusztus 19. napján jogerős 19.Beü.198/2015/2. számú végzésével jelen ügyhöz egyesítette.

A bíróság a következő t é n y á l l á s r a alapította ítéletét.

Az I. r. vádlott legmagasabb iskolai végzettsége egyetem, szakképzettsége nem ismert. Rokkantsági nyugdíjas és őstermelő. 42 %-os munkaképesség-csökkenését állapították meg. Havi, nettó jövedelme 110.000,- forint. Vagyoni viszonyai nem ismertek. Elvált. Kiskorú gyermeke nincs. Útlevele nincsen.

Az I. r. vádlott nem szenved, és a cselekmény elkövetésekor sem szenvedett az elmeműködés olyan kóros állapotában, amely képtelenné tette vagy korlátozta volna a cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésében vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen.