A Pécsi Ítélőtábla Gf.30248/2010/5. számú határozata felelősség megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 479. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 169. §, 2006. évi IV. törvény (Gt.) 30. §] Bírók: Kovács Ildikó, Veszeley Józsefné, Zóka Ferenc

Pécsi Ítélőtábla

Gf.IV.30.248/2010/5.szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla a Lesnik Ügyvédi Iroda (ügyintéző Dr. Csete Beatrix ügyvéd 7400 Kaposvár, (7400 Kaposvár, Fő u.7.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Boschánszky - Vaskó Ügyvédi Iroda (ügyintéző Dr. Boschánszky Iván ügyvéd 3525 Miskolc Városház tér 22. I/1.) által képviselt I.rendű alperes neve ((I. rendű alperes címe) I. rendű és a Dr. Lengl Gyula ügyvéd (7100 Szekszárd, Széchenyi u. 55. II. lh.1/1.) ügygondnok által képviselt II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen vagyoni felelősség megállapítása iránt indított perében a Tolna Megyei Bíróság 2010. május 12. napján kelt 13.G.40.023/2009/57. számú ítélete ellen az I. rendű alperes részéről 59. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - megváltoztatja, és a keresetet az I. rendű alperessel szemben is elutasítja.

Mellőzi az I. rendű alperes elsőfokú illeték és perköltségfizetésre kötelezését, és kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az állami adóhatóság külön felhívására 21.000,- (huszonegyezer) forint le nem rótt elsőfokú eljárási illetéket.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 15 napon belül 36.000,- (harminchatezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

A felperes keresetében az alperesekkel, mint a L. Kft felszámolás kezdő időpontját - 2008. augusztus 27-ét - megelőző három éven belüli ügyvezetőivel szemben a Cstv. 33/A.§-a alapján annak megállapítását kérte, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és emiatt az adós vagyona 3.437.873,- Ft-tal csökkent. Keresetét az I. rendű alperessel szemben arra a tényre alapította, hogy ügyvezetése idején a házipénztárban kimutatott pénzeszköz "csak papíron" volt meg, a cég 2004. évtől kezdődően folyamatosan veszteségesen működött, és 2006. júliustól kezdődően a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet is fennállt, az I. rendű alperesnek ettől az időponttól már a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján kellett volna eljárnia, mely követelménynek nem felelt meg a tartozást felhalmozó cég üzletrészeinek 2007. december 5-i értékesítése. A kár mértékét a felperes a ki nem elégített hitelezői igények összegében határozta meg. A II. rendű alperessel szemben keresetét arra alapította, hogy a II. rendű alperes a külön jogszabályban meghatározott mérleg letétbe-helyezési és közzétételi kötelezettségének nem tett eleget.

Az alperesek ellenkérelmükben a felperesi kereset elutasítását kérték. Az I. rendű alperes az elsőfokú eljárás során mindvégig elismerte, hogy a társaság 2005. december 31-i és 2006. december 31-i mérlegében kimutatott pénzeszköz csak "papíron volt meg", mert azt, mint ügyvezető az okszerű gazdálkodás folyamán felhasználta, a szállítókat, az igénybe vett folyószámla kölcsönt fizette, ezekre "ment el" a megjelölt pénz. Azt, hogy a könyvelő mit, hova könyvelt, nyomon követni nem tudta, a pénzösszegek a bankszámlán nem álltak rendelkezésre, a házipénztár a bolti kassza volt, onnan történtek a pénzkivételek és a tartozásrendezések. Ami árbevétele volt a cégnek, azt a sorban álló tartozásokra kifizette, emellett saját és anyósa házának eladására is sor került azért, hogy a hitelezőket ki tudja fizetni, amit lehetett, mindent kifizetett, így került visszafizetésre pl. a Széchenyi kártya 5.000.000,- Ft hitelösszege is. Arra is hivatkozott, hogy a Cstv.33/A.§-a szerinti tényállás azért sem valósult meg, mert a 2007-es évben a cég működése kifejezetten arra irányult, hogy a hitelezőket minél magasabb arányban kielégítse (13. sorszámú előkészítő irat, 32. sorszámú jegyzőkönyv).

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében megállapította, hogy az I. rendű alperes a L Kft. ügyvezetőjeként 2006. július 1. napját követően ügyvezetői feladatait nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el, ezért a L. Kft adós vagyonában bekövetkezett 3.437.873,- Ft vagyoncsökkenésért teljes kártérítési felelősséggel helytállni tartozik. Megállapította, hogy L. Kft fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete 2006. július 1-én, az új Gt. hatálybalépésének időpontjában már fennállt, e helyzet bekövetkezése utáni, kártérítési felelősség megállapításának alapjául szolgáló I. rendű alperesi magatartásokat abban látta, hogy az I. rendű alperes, mint ügyvezető megszegte a Gt. 143.§ (2) bekezdés a), de különösen b) pontját, mert a taggyűlést nem hívta össze, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a Kft vagyoni helyzetét nem konszolidálta, a tevékenysége a követelések kezelésére, és a szállítói hitelezők részleges kiegyenlítésére irányult úgy, hogy nyilvánvalóan tudomással kellett bírnia arról, hogy a kft vagyona a teljes kötelezettségállomány kiegyenlítésére nem lesz elegendő, a Kft. vagyoni helyzetét a mérlegben a valóságtól eltérően tüntette fel, valamint 2007. december 5. napján a kft üzletrészeit olyan üzletrész-átruházási szerződés keretében értékesítette - vezető tisztségviselői minőségének megszűnése mellett -, amelyről a peradatok alapján megállapítható, hogy színlelt jogügylet volt. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ez utóbbi jogügylet lehetővé tette az I. rendű alperesnek azt, hogy a kft 2007. szeptember 30-i állapot szerint kimutatott vagyonával, ezen belül 7.043.943,- Ft-os pénztáregyenleggel ne kelljen elszámolnia. A bekövetkezett vagyoncsökkenés mértékét az üzletrész-átruházás időpontjáig keletkezett, a felszámolási eljárás során ki nem egyenlített hitelezői igények összegében határozta meg. A II. rendű alperessel szemben a keresetet elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. rendű alperes jelentett be fellebbezést, fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a vele szemben előterjesztett kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként nem állapítható meg, hogy az I. rendű alperes magatartásával kapcsolatosan csökkent a L. Kft vagyona, és az sem, hogy az I. rendű alperes a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése után ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el, e tényeket a felperes nem bizonyította. Állította, hogy a L. Kft-ben meglévő üzletrészét abban a reményben értékesítette az új tulajdonosok, vevők felé, hogy azok a társaságot tovább fogják működtetni, a társasággal kapcsolatos iratanyagokat átadta a II. rendű alperesnek, az ezt követő gazdasági cselekményekről, eseményekről ismerete nem volt, az átruházás pedig nem volt színlelt jogügylet.