A Kúria Mfv.10020/2013/7. számú precedensképes határozata felmondás jogellenességének megállapítása (RENDKÍVÜLI felmondás jogellenességének megállapítása) tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 89. §, 96. §, 100. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Pesthyné dr. Pámer Andrea, Tallián Blanka

A határozat elvi tartalma:

Az eljárt bíróságok a rendkívüli felmondás jogellenességét annak valótlansága és okszerűtlensége miatt alapították, így a rendeltetésellenes joggyakorlás vonatkozásában bizonyíték felvételére nem kerülhetett sor. 1992. C. Tv. 4. §, 1952. III. Tv. 2. §, 1992. XXII. Tv. 89. § (2), 1992. XXII. Tv. 96. § (2)

***********

Mfv.I.10.020/2013/7.szám

A Kúria a dr. Rácz Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek a Bernáthné dr. Gönczi Ágnes ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Miskolci Munkaügyi Bíróságnál 4.M.1542/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Miskolci Törvényszék 1.Mf.22.006/2012/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2013. november hó 13. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Miskolci Törvényszék 1.Mf.22.006/2012/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt nap alatt 20.000 (húszezer) forint és 5400 (ötezer-négyszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - felhívásra - 192.000 (egyszáz-kilencvenkettőezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s

A felperes keresete az alperes rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítására és jogkövetkezményei alkalmazására irányult. A Miskolci Munkaügyi Bíróság megismételt eljárásban hozott 4.M.1542/2011/13. számú ítéletében megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. Kötelezte az alperest a felperes javára hat havi átlagkeresetnek megfelelő kárátalány, felmondási időre járó átlagkereset, öt havi végkielégítés és perköltség megfizetésére. Marasztalta az alperest az állam javára kereseti illetékben és az állam által előlegezett költségben.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1989. június 13-ától állt az alperes alkalmazásában kezdetben karbantartó, majd gondnokságvezető munkakörben. Emellett 1999. július 7-étől egyéni vállalkozóként építőipari tevékenységet folytatott, majd 2004-től ingatlankezelést is végzett Ó. körzetében.

Az alperes 2008. szeptember 23-án arról rendelkezett, miszerint felül kell vizsgálni az alkalmazottak másodállás, mellékfoglalkozás és egyéb munkavégzésre irányuló tevékenységei összeférhetetlenségét. Ennek megszüntetésére pedig fel kell hívni őket.

A felperes 2008.szeptember 29-én másik két taggal megalakította a P.T.É. Kft.-t, melyről az alperest nem tájékoztatta.

Az alperes 2008. október 10-én munkaszerződés módosítást készített, miszerint a felperes tudomásul veszi, hogy az alperes üzleti körébe tartozó tevékenységet saját vállalkozásban nem végezhet. E rendelkezés megsértése esetén a munkáltató a tudomásszerzést követően jogosult a dolgozó munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntetni. A felperes 2008. december 9-én tájékoztatta az alperes elnökét arról, hogy nem írja alá a munkaszerződés módosítását.

2008. december 15-én az Ó., N. út társasház közgyűlésén az alperesen kívül a P. Kft. és az Ó.I. Kft. is pályázott a közös képviseleti tevékenység ellátására. Ezt követően szerzett tudomást az alperes arról, hogy a P. Kft.-nek egyik tagja a felperes.

A munkáltató 2008. december 19-én ismételten felszólította a felperest a munkaszerződés módosítás aláírására, amelyet a felperesnek 2009. január első hetében kézbesítettek. Arra a felperes nem válaszolt.

Az alperes 2009. január 7-én kelt és január 15-én kézbesített rendkívüli felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette. Ennek indokolása szerint a 2008. szeptember 29-én bejegyzett P. Kft. tagjaként végzett tevékenysége - az igazgatóság határozatának figyelembevételével, amely az Mt. 3. § (3)-(5) bekezdésén alapszik - a szövetkezet jogos gazdasági érdekét sérti. Az összeférhetetlenség megszüntetése kapcsán javasolt munkaszerződés kiegészítést a felperes nem fogadta el. 2008. december 18-án az alperes tudomására jutott, hogy a fenti gazdasági társaság tagjaként tevőlegesen közreműködik annak tevékenységében olyan módon, hogy a munkáltató által kezelt házakban végzi táppénzes állománya alatt a munkakörébe tartozó feladatokat, ezzel a szövetkezet gazdasági érdekeit súlyosan megsérti.

A megelőző eljárásban a Miskolci Munkaügyi Bíróság keresetet elutasító 4.M.99/2009/19. számú ítéletét a Borsod-Abaúj Zemplén Megyei Bíróság az 1.Mf.23.308/2009/4. számú rész- és közbenső ítéletével megváltoztatta megállapítva a rendkívüli felmondás jogellenességét. Ezt meghaladóan a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.10.628/2010/8. számú végzésével a másodfokú rész- és közbenső ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította arra hivatkozással, hogy a felek az eljárás során nem vitatták, hogy a munkáltató az Mt. 96. § (4) bekezdésében foglalt határidőben élt a rendkívüli felmondás jogával. Így erre a másodfokú bíróság a Pp. 247. §-a alapján ítéletét nem alapíthatta. Ugyanakkor az elfoglalt jogi álláspontja miatt érdemben nem vizsgálta a fellebbezésben foglaltakat, beleértve az Mt. 4. §-ára történő hivatkozást is.

A megismételt eljárásban a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.21.605/2011/3. számú végzésével a munkaügyi bíróság 4.M.99/2009/19. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Előírta, hogy vizsgálni szükséges, hogy az Mt. 96. § (1) bekezdés a) vagy b) pontjára alapította-e a munkáltató a rendkívüli felmondást. Ezt követően a felperesi kereset tükrében kell vizsgálni a rendkívüli felmondási indok valóságát és okszerűségét, továbbá a felperes által hivatkozott rendeltetésellenes joggyakorlást azzal, hogy az előbbi két esetben a bizonyítási teher az alperesen, az utóbbi esetben a felperesen van.

A munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban megállapította, hogy az alperes a rendkívüli felmondás szövegezéséből kiindulva azért szüntette meg a felperes munkaviszonyát, mert a P. Kft.-ben tevékenységet végzett, és ez az alperes jogos gazdasági érdekeit sértette, továbbá a munkaszerződés kiegészítést nem fogadta el. Ebből adódóan annak nincs jelentősége, hogy az egyéni vállalkozás során mikor, milyen tevékenységet látott el a felperes. Nem lehet helye ugyanis olyan új felmondási ok bizonyításának, amelynek közlése a felmondásban nem történt meg.

A rendkívüli felmondásra tekintettel a felperesnek a P. Kft.-ben kifejtett tevékenységét kellett vizsgálni. Megállapította, hogy a felperes a cég megalapításakor B.-re utazott, lakcímén volt a P. Kft. székhelye, és a Kft. részére érkezett leveleket átadta Sz.A. ügyvezetőnek. Az alperes azonban azt nem tudta bizonyítani, hogy a P. Kft. érdekében telefonált, és a részére piacot kívánt szerezni vagy szerzett. Olyan bizonyíték, amely alátámasztotta volna az alperes azon előadását, hogy a felperes tevékenyen közreműködött a cégben, nem volt feltárható. Az Mt. 96. § (2) bekezdés alapján alkalmazandó 89. § (2) bekezdés szerint alperesre háruló bizonyítási teher folytán a rendkívüli felmondás jogellenes. Ennek jogkövetkezményeként az Mt. 100. § (4) bekezdése alapján a felperes által kért kilenc havi átlagkeresettel szemben hat havi átlagkeresetet talált a jogsértés következménye súlyához igazodónak, figyelemmel arra, hogy a felperes egyéni vállalkozóként a munkaviszony megszüntetését követően is jövedelemszerző tevékenységet láthatott el, viszont 1989. óta fennálló munkaviszonyát szüntette meg az alperes jogellenesen.