Tippek

Link jogszabályhelyre

§-ra, bekezdésre, pontra, alpontra mutató linket hozhat létre.

Bővebben

Egy bíró ítéletei

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét! Érdemes hangot ráadni. Bővebben

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

Bővebben

3176/2013. (X. 9.) AB határozat

alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.XI.30.049/2012/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 20. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

3. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt egyebekben visszautasítja.

Indokolás

I.

[1] Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése, valamint 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.

[2] Az indítványozó gazdasági társaság a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) alapján csődeljárás alatt állt, melyben egy bank bejelentette hitelezői igényét, majd az eljárás befejezése előtt ezen igénybejelentését visszavonva kijelentkezett az eljárásból.

[3] A csődeljárás lezárását követően az indítványozó ellen a bank (felperes) közraktári áru kiadása, vagy kártérítés megfizetése iránt eljárást indított a Fővárosi Bíróságon. A Bíróság az indítványozót 179 500 000 Forint és 3 511 000 Euro összegű kártérítés felperes részére történő megfizetésére, valamint 13 900 000 Forint perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta. Ezt követően fordult a panaszos a Kúriához, mely a Fővárosi Ítélőtábla ítéletét hatályában fenntartotta. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Csődtv. 20. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. E jogszabályhelyet a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek csődeljárásának és felszámolásának különleges szabályairól és az azzal összefüggő törvénymódosításokról szóló 2011. CXV. törvény iktatta a Csődtv.-be, melynek értelmében a csődeljárásból kijelentkező hitelező peres úton nem érvényesítheti követelését. A panaszos továbbá indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria Gfv.XI.30.049/2012/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességét és semmisítse azt meg.

[4] Az indítványozó kifogásolja, hogy a Kúria az ítéletben nem alkalmazta a Csődtv. 20. §-ának (3) bekezdését, mely alapján a bank peres úton nem érvényesíthette volna követelését. Álláspontja szerint ez az értelmezés a csődeljárás céljával ellentétes, hiszen a csődeljárás célja éppen az adós reorganizációja, azáltal, "hogy hitelezőivel egyezséget kötve a gazdaság vérkeringésébe visszahelyezkedjen." Meglátása szerint a Csődtv. 20. § (3) bekezdésének beiktatásával a jogalkotó a félreérthető jogértelmezéseket kívánta megszüntetni a csődeljáráson kívüli hitelezői igényérvényesítés területén. A jogszabályi módosítás azonban érvelése szerint további félreértésekre adott lehetőséget, mely a támadott ítélet jogalkalmazásán is nyomon követhető. A panaszos előadta, hogy a jogszabály értelmezése tekintetében írásbeli állásfoglalást kért a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól, melynek Kodifikációs Főosztályától azt a választ kapta, hogy a kérdéses jogszabály célja az volt, hogy a joghézagot megszüntesse és a jogalkalmazás egységét biztosítsa.

[5] Az indítványozó álláspontja szerint a törvény nem egyértelműen rendezte a korábbi jogbizonytalanságot, így sérül az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elve, az M) cikk (1) bekezdésében foglalt vállalkozás szabadsága. A panaszos kifogásolta azt is, hogy a fent vázolt jogbizonytalansággal összefüggésben sérült az M) cikk (2) bekezdésében foglalt tisztességes gazdasági verseny feltételeit biztosító rendelkezés.

[6] Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény XV. cikkében megfogalmazott jogegyenlőség elvével összefüggésben arra, hogy a Kúria ítéletében a bírói jogértelmezés egyetlen hitelező érdekeit védi azon többi hitelezővel szemben, akik megegyeztek az adóssal, bízva a gazdasági társaság reorganizációjában.

[7] Az indítványozó az Alkotmánybíróság Főtitkárságának hiánypótló felhívására válaszolva alkotmányjogi panaszát kiegészítette. Ezen kiegészítő indítványban az eredeti alkotmányjogi panaszában kifejtetteken túl arra is hivatkozott, hogy a támadott ítélet nem mérte fel kellő körültekintéssel a Csődtv.-ben foglalt rendelkezéseket. A Kúria által alkalmazott jogértelmezés a gazdasági társaságokat "kényszerpályára és felszámolásba kényszeríti", ezáltal sérül az Alaptörvény 28. cikkében foglalt bíróságoknak címzett jogértelmezési szabály.

II.

[8] 1. Magyarország Alaptörvényének az alkotmányjogi panaszban hivatkozott rendelkezései

"B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam."

"M) cikk (1) Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik.

(2) Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait."

"I. cikk (4) A törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapvető jogok, valamint őket is terhelik azok a kötelezettségek, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak."

"XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.

(2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.

(3) A nők és a férfiak egyenjogúak.

(4) Magyarország az esélyegyenlőség megvalósulását külön intézkedésekkel segíti.

(5) Magyarország külön intézkedésekkel védi a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket."

"28. cikk A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak."

[9] 2. Az alkotmányjogi panasszal érintett, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 20. § (3) bekezdése:

"20. § (3) A 10. § (2) bekezdése szerinti határidő elmulasztása esetén a hitelező az egyezségkötésben nem vehet részt, az egyezség hatálya nem terjed ki rá. A bejelentési határidő elmulasztása miatt nyilvántartásba nem vett hitelezői igény jogosultja az adós ellen követelését nem érvényesítheti, azonban a más által kezdeményezett felszámolási eljárásban a még el nem évült követelését bejelentheti. Ebben az esetben a 35. § (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a 35. § (2) bekezdés b) pontja szerinti késedelmi kamatot, késedelmi pótlékot, továbbá a pótlék és bírság jellegű követelést a felszámolási eljárásban sem lehet érvényesíteni."

III.

[10] Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a befogadhatóság törvényben előírt feltételeinek.

[11] Az indítványozó teljesítette az Abtv. 51. § (2) bekezdésében meghatározott feltételeket, mert képviseletében a Budapesti Ügyvédi Kamara által nyilvántartott ügyvéd nyújtotta be az alkotmányjogi panaszt.

[12] Az indítvány megfelel az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, mert megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezéseket [26. § (1) és 27. §], az eljárás megindításának indokait, illetve indokolást a támadott ítélet és törvényi rendelkezés alaptörvény-ellenességére. Az indítvány továbbá határozott kérelmet tartalmaz az alaptörvény-ellenesnek vélt ítélet, valamint jogszabályi rendelkezés megsemmisítésére is.

[13] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-a és 26. § (1) bekezdése alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani. Az alkotmányjogi panaszt a Kúria 2012. május 23-án kézbesített ítéletével összefüggésben az indítványozó 2012. június 16-án - határidőben -nyújtotta be a Fővárosi Törvényszékre.

[14] Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszban az indítványozó az Abtv. 51. § (1) bekezdése alapján jogosultnak tekinthető, mivel azon eljárás során hozott ítélet alaptörvény-ellenességét állítja, melyben alperesként szerepelt.

[15] Az indítványozó a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette, így teljesítette az Abtv. 26. § (1) bekezdése b) pontjában, a 27. § b) pontjában foglalt feltételeket, valamint megfelelt az Abtv. 29. §-ban írt azon követelménynek is, mely szerint az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.

[16] Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel az alkotmányjogi panaszt befogadta.

IV.

[17] Az indítvány nem megalapozott.

[18] Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.XI.30.049/2012/6. számú ítéletét vizsgálta meg az indítványozó által megjelölt alaptörvényi rendelkezések sérelmével összefüggésben.

[19] 1. Az indítványozó a támadott ítélettel összefüggésben alaptörvény-ellenesnek vélte azt, hogy a Kúria helybenhagyta az első- és másodfokon eljárt bíróságok azon jogértelmezését mely a folyamatban lévő csődeljárásban nem alkalmazta a Csődtv. 20. §-ának 2011. augusztus 4-én hatályba lépett (3) bekezdését (mely szerint a csődeljárásban a hitelezői igényét bejelentő fél ezen igényét visszavonhatja). A beiktatott új rendelkezés értelmében a felperes követelését nem érvényesíthette volna, e jogszabályhely alkalmazásának mellőzése következtében viszont az ügy felperesének kereshetőségi joga fennállt. Meglátása szerint ezáltal a Kúria ítéletében a többi hitelezővel szemben előnyben részesített egy hitelezőt, mellyel összefüggésben sérült az indítványozó tekintetében az Alaptörvény XV. cikkében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát előíró rendelkezés.

[20] Az Alkotmánybíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy Alaptörvény XV. cikkében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelmét idézte-e elő az, hogy a korábban lefolytatott csődeljárásba bejelentkezett, majd az eljárásból kijelentkezett hitelező követelését a jelen alkotmányjogi panasszal érintett eljárás során érvényesítette, ellehetetlenítve ezáltal a többi - csődegyezségben részt vett - hitelező követelésének a csődeljárás folyamán való érvényesíthetőségét.

[21] Az Alkotmánybíróság a 3062/2012. (VII. 26.) AB határozatban az Alaptörvény XV. cikkével összefüggésben megállapította, hogy a diszkrimináció tilalmát meghatározó rendelkezés a személyekre általában, így a jogi személyekre is vonatkozik, a jogi személyek számára is biztosított tehát, hogy alkotmányos jogaikat alkotmányosan indokolatlan megkülönböztetés nélkül érvényesítsék.

[22] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a diszkrimináció alkotmányos szinten abban az esetben vizsgálható, ha a hátrány az azonos helyzetben lévők által alkotott körön belül (homogén csoport) következik be. Jelen esetben azonban az indítványozó a csődeljárás kezdeményezője, így nem tartozik homogén csoportba azon hitelezőkkel, akik a csődeljárásban részt vettek. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria ítélete nem hozta hátrányos helyzetbe az indítványozót azáltal, hogy a csődeljárásból kijelentkezett hitelező követelésének helyt adott, így az alkotmányjogi panaszt elutasította.

[23] 2. Az indítványozó a Kúria ítélete kapcsán az Alaptörvény M) cikk (1) és (2) bekezdésének sérelmét is állította, mivel érvelése szerint a "csődegyezség megkötéséig abban a hiszemben volt, hogy a KDB Bank Zrt. hitelezővel is megegyezik és a reorganizációt követően folytathatja tovább működését [...]."

[24] A támadott ítélet és az Alaptörvény M) cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt vállalkozás szabadsága és tisztességes gazdasági verseny követelménye között az indítványozó indokolása alapján érdemi összefüggés nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi, ezért az indítványt e tekintetben elutasította.

[25] 3. Az indítványozó szerint a Csődtv. nem egyértelműen rendezte a korábbi jogbizonytalanságot a hitelezői igényérvényesítéssel összefüggésben, ennek következménye, hogy a Kúria ítélete sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, valamint 28. cikkét is.

[26] Az Abtv. 27. §-a szerint alkotmányjogi panasz akkor terjeszthető elő, ha a bírói döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti.

[27] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében szabályozott jogbiztonsággal összefüggésben az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a jogbiztonság nem alapjog és annak sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételesen lehet alapítani, mégpedig a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén. Jelen ügy indítványozója a jogbiztonság sérelmét nem e két kivételes esetre való hivatkozással állította, hanem arra az egységes bírói jogalkalmazás sérelmével összefüggésben hivatkozott, amely azonban nem minősül Alaptörvényben biztosított jognak.

[28] A panaszos szerint támadott ítélet nem mérte fel kellő körültekintéssel a Csődtv.-ben foglalt rendelkezéseket. A Kúria által alkalmazott jogértelmezés a gazdasági társaságokat "kényszerpályára és felszámolásba kényszeríti", ezáltal sérül az Alaptörvény 28. cikke.

[29] Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, a bíróságoknak címzett jogértelmezési segédszabály azonban szintén nem tekinthető olyan Alaptörvényben biztosított jognak, amelynek sérelmére hivatkozva alkotmányjogi panaszt lehetne benyújtani (3084/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [6]). Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.

V.

[30] Az Alkotmánybíróság ezt követően a Csődtv. 20. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó kérelmet vizsgálta meg.

[31] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a Csődtv. 2011. évi CXV. törvénnyel történt módosítása előtt a csődeljárás során nem volt jogi szabályozás arról, hogy a csődeljárás során a csődeljárásba bejelentkezett, majd a csődegyezség megkötése előtt kijelentkezett hitelezők érvényesíthették-e az eljáráson kívül követelésüket. Ezt a jogbizonytalanságot szüntette meg a Csődtv. 20. §-ának beiktatott (3) bekezdése, mely kimondja, hogy a csődeljárásba be nem jelentkezett hitelező követelését más úton nem érvényesítheti, kivéve a más által kezdeményezett felszámolási eljárás esetét.

[32] A jogalkotó a Csődtv. 2011. évi CXV. törvénnyel történt módosításakor ugyanezen törvény 83. §-ában rendelkezett arról, hogy mely rendelkezésekkel összefüggésben rendeli el azoknak a folyamatban lévő ügyekben történőalkalmazását. A Csődtv. 20. § (3) bekezdését ezen rendelkezések között azonban nem jelölte meg.

[33] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján az alkotmányjogi panasz benyújtásának alapvető feltétele, hogy a támadott bírósági határozatban az alaptörvény-ellenesnek vélt rendelkezést a bíróság valóban alkalmazza. Ez következik abból, hogy a törvény az "alkalmazása folytán" fordulatot használja [3072/2012. (VII. 26.) AB végzés]. A jelen ügyben támadott Csődtv. 20. § (3) bekezdését a Kúria - tekintettel arra, hogy annak alkalmazását a törvényhozó folyamatban lévő ügyekre nem terjesztette ki - nem alkalmazta, így az indítvány erre vonatkozó része nem felel meg a 26. § (1) bekezdésében írt követelménynek.

[34] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 64. § d) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt ebben a részében visszautasította.

Budapest, 2013. október 1.

Dr. Balogh Elemér s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3265/2012.

Tartalomjegyzék