BH+ 2012.8.346 I. Óvadékul adott közraktári áru- és zálogjegy birtokosával szemben a közraktár felelősségének megállapítása körében irányadó szempontok [Ptk. 270. § (2) bek., 1996. évi XLVIII. tv. (továbbiakban: Krtv.) 1. § (3) bek., 27. § (3) bek., 29. § (1) bek.].

II. A közraktár által bérelt raktár bérbeadójának magatartásáért a közraktár felelős [Ptk. 315. §, 1996. évi XLVIII. tv. 22. §].

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a beavatkozó mint letevő és az alperes mint közraktár 2009. július 22. és 2009. november 13-a között 179 500 000 Ft és 3 511 000 euró értékű rizs, étkezési búza és kukorica művi tárolására közraktári szerződést kötöttek. A letett terményekről az alperes 55 db közraktári jegyet állított ki. Az áru az alperes által kötött bérleti szerződés alapján részben a beavatkozó, részben pedig a perben nem álló K. Kft. raktáraiba került betárolásra. Az áruk közraktárba vételéről az alperes, a beavatkozó és a bérbeadó közösen ún. zárolási jegyzőkönyvet vettek fel.

Alperes a közraktári szerződés alapján köteles volt a közraktári áru mennyiségi és minőségi megóvásáról gondoskodni, az őrzéshez és az áru kezeléséhez más személyek közreműködését igénybe venni.

A felperes a beavatkozóval 2008. május 14-én kötött, majd módosított, végül egységes szerkezetbe foglalt hitelkeret szerződéssel 2010. május 5-i lejáratra 1 milliárd Ft hitelkeretet tartott a beavatkozó rendelkezésére, amely hitelt a beavatkozó rulirozó módon vehetett igénybe. A beavatkozó a hitel biztosítékaként 55 db az alperes által kiállított és már ismertetett közraktárjegyet üres forgatmánnyal ellátva adott át óvadékként a felperesnek, erről nevezettek jegyzőkönyvet készítettek.

A felperes a hitelkeret szerződést 2010. január 28-án felmondta és felszólította a beavatkozót a tartozás megfizetésére, majd ennek elmaradása miatt a közraktár jegyet (áru és zálogjegyet) bemutatta az alperesnek mint közraktárnak és kérte a közraktári áru kiadását. Az alperes a kiadást nem tudta teljesíteni, mert a közraktári áru nem volt meg.

A beavatkozó 2010. február 10-től felszámolás; az alperes 2011. május 7-től csődeljárás alatt áll, illetve állt.

A felperes a 2010. március 25-én előterjesztett, utóbb módosított keresetében elsődlegesen kérte az alperest a közraktári jegyekben megtestesülő 3000 tonna búza, 4000 tonna rizs és 11 000 tonna kukorica kiadására kötelezni; másodsorban - amennyiben az áru kiadása nem lehetséges - kérte kötelezni az alperest 179 500 000 Ft, valamint 3 511 000 euró ellenértékének, ezek késedelmi kamatainak, valamint a perköltségeknek a megfizetésére.

A keresetét az 1996. évi XLIII. törvény (Krtv.) 22. §-ának (1) és (2) bekezdésére, 16. §-ának (5) bekezdésére, 24. §-ának e) pontjára, valamint a 20., 25., 29. §-ára alapította.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Viszontkeresetet terjesztett elő 400 000 000 Ft kártérítés megfizetése iránt arra alapítva, hogy a felperes a per tartama alatt biztosítási intézkedés iránti kérelmet nyújtott be, amelynek az elsőfokú bíróság helyt adott. A másodfokú bíróság a kérelmet elutasította, azonban a biztosítási intézkedés miatt a közraktári tevékenységét kénytelen volt beszüntetni és a közraktári engedélye visszaadására kényszerült.

Az első fokon eljárt bíróság ítéletében a keresetnek helyt adott és az alperest 179 500 000 Ft, továbbá 3 511 000 euró, 13 900 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte, egyben az alperes viszontkeresetét elutasította.

Az ítélőtábla az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal a kiegészítéssel, hogy a megítélt tőkekövetelés után az alperest késedelmi kamat megfizetésére kötelezte, rendelkezett a másodfokú perköltség, valamint a le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viseléséről.

Elfogadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást. Az alperes fellebbezési kiegészítésében előadottakra figyelemmel elsődlegesen a felperes kereshetőségi joga tekintetében foglalt állást és úgy ítélte meg, hogy a felperes kereshetőségi joggal rendelkezett, tekintve, hogy az alperes által hivatkozott a 2011. évi CXV. törvénnyel módosított 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 20. § (3) bekezdése a perbeli esetre nem volt alkalmazható, mert az alperes elleni csődeljárás a módosító törvény hatályba lépését megelőzően már folyamatban volt, a törvény pedig nem tartalmazott olyan rendelkezést, miszerint a módosított rendelkezéseket a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

Az ügy érdemében megállapította, miszerint a közraktári jegy értékpapír jellegéből következően a közraktári jegy birtokosa és a közraktár között egy absztrakt jogviszony keletkezik. Az értékpapír (az áru és zálogjegy) birtokosa felhívására a közraktár köteles a nála elhelyezett árut kiszolgáltatni, ha a közraktári jegy birtokosát a hátiratok összefüggő láncolata legitimálja. A közraktári jegyek megszerzésével a forgatmányos tulajdonjogot szerez a közraktári árun, így a közraktár nem jogosult az alapjogviszony vizsgálatára, továbbá annak vizsgálatára sem, hogy a bemutatott közraktári jegyek érvényes óvadéki szerződés alapján kerültek-e a közraktári jegy birtokosához. Nem jogosult annak vizsgálatára, hogy az óvadéki szerződés kiterjedt-e a közraktári jegy birtokosa által nyújtott hitel biztosítására, illetve mekkora volt a fennálló hitelállomány összege. Nem volt kétséges, hogy az áru eltűnése következtében az alperes mint közraktár az áru kitárolási kötelezettségének nem tudott eleget tenni, így a Krtv. 22. §-a szerint kártérítés fizetésére köteles. Megállapította továbbá, hogy az árunak a közraktárból való elszállítását a letevő nem letevői minőségében, hanem raktárosi, illetőleg kívül álló harmadik személyi minőségében követte el, ezért e cselekmény közömbös a közraktár mentesülése szempontjából. A másodfokú bíróság - az elsőfokú bírósággal azonos módon - úgy foglalt állást, hogy a felperes rosszhiszemű birtokosi minőségére a közraktári jegyek tekintetében semmiféle adat nem merült fel.

Megítélése szerint az alperes viszontkeresetét is alappal utasította el az elsőfokú bíróság. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 201. §-ának (4) bekezdése szerint ugyanis csak azt a kárt köteles megtéríteni, amelyet a biztosítási intézkedés rosszhiszemű kérésével okozott az adósnak. A kérelem alaptalan volt, de nem rosszhiszemű.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben tartalma szerint annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását, valamint a viszontkeresete tejesítését és a felperes perköltségben való marasztalását kérte.

Előadta, hogy a 2011. március 28. napján kelt fellebbezésében, valamint a 2011. szeptember 8-i fellebbezés kiegészítésében foglaltakat a jelen felülvizsgálati eljárásban is előadottnak tekinti.

Felülvizsgálati kérelmében hangsúlyozta, hogy a felperes nem rendelkezett kereshetőségi joggal, ezért elsősorban ez alapon kérte a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a 2011. évi CXV. törvény által a Cstv. 20.§-a (3) bekezdéssel való kiegészítése a perben irányadó, e szerint a csődeljárásban részt nem vevő félre nézve beállt a jogvesztés. A felperes az alperes ellen indult csődeljárásban nem vett részt, ezért az igényét bíróság előtt sem érvényesítheti. 2011. október 21. napján, amikor a másodfokú bíróság a határozatát kihirdette, a hatályos jog része volt a Cstv. 20. §-ának (3) bekezdése, amelynek alkalmazásától a bíróság nem tekinthetett volna el.