3084/2012. (VII. 26.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Bíróság 11.K.33.329/2005/17. sorszámú határozatával összefüggésben benyújtott, az általános forgalmi adóról szóló 1 992. évi LXXIV. törvény 35. §-a, 44. § (5) bekezdésének II. mondata, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 1 70. §-a és 171. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó 2006. augusztus 11. napján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz a Fővárosi Bíróság 11.K.33.329/2005/17. sorszámú, 2006. június 13. napján kézbesített ítélete ellen.
[2] A panaszos indítványában előadta, hogy - egy későbbi beruházás megvalósítása érdekében - 2000. és 2003. között több ingatlan tulajdonjogát is megszerezte, amely értékesítésekkel kapcsolatosan az eladó az általános forgalmi adót is tartalmazó számlákat bocsátott ki. Az értékesítő az általános forgalmi adót az adóhatóság részére megfizette. Tekintettel arra, hogy a szóban forgó időszakban a panaszos jogi személy gazdasági tevékenységet még nem végzett, az általa fizetendő adóból a fenti ingatlanvásárláshoz kapcsolódó, az értékesítő által felszámított általános forgalmi adó összegét levonni nem tudta. Ezért a panaszos a későbbiekben adó-visszaigénylési kérelmet nyújtott be az adóhatóság felé. Az adóhatósági eljárás során azonban a panaszos kérelmét elutasították, emellett az adózónál adóhiányt állapított meg és adóbírságot szabott ki, illetőleg késedelmi pótlékot állapított meg az adózóval szemben. Az adóigazgatási eljárás során keletkezett jogerős közigazgatási határozat ellen a panaszos bírósághoz fordult, keresetét azonban a Fővárosi Bíróság - a jogerős közigazgatási határozatot hatályában fenntartva - elutasította. Az adóhatóság és a bíróság is a panaszos által támadott, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: régi Áfatv.) 35. §-ára, 44. § (5) bekezdésének II. mondatára, továbbá az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 1 70. és 171. §-ára alapította döntését.
[3] A panaszos álláspontja szerint a régi Áfatv. vitatott rendelkezései nehezen értelmezhetőek, ellentmondó bírósági gyakorlatot idéznek elő. A szóban forgó jogszabály ugyanis nem határozza meg azt, hogy az adólevonási jog alapjául szolgáló dokumentum (számla) törvény által megkövetelt "hitelessége", illetőleg az adóalany "kellő körültekintéssel" való eljárása pontosan miben áll. Nem állapítható meg tehát egyértelműen, hogy a törvényhozó a vevő részéről milyen magatartást vár el a számlák hitelességét, illetőleg annak ellenőrzését illetően. Az indítványozó kifejtette, hogy a támadott normák ellentétesek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság elvéből levezetett normavilágosság követelményével, emellett sérti a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban régi Jat.) 18. § (2) bekezdését is. A támadott jogszabályhelyek bizonytalan értelmezésének, illetőleg az azokhoz kapcsolódó ellentétes joggyakorlat alátámasztása érdekében a panaszos a Pénzügyminisztérium 7003/202. (PK.21.) PM számú irányelvére is hivatkozott. A panaszos emellett utalt a 77/388/EGK irányelvre is, amely szerint a tagállamoknak az adólevonás lehetőségét világosan kell szabályoznia. Mindezek alapján a panaszos a támadott jogszabályok megsemmisítését és azok alkalmazásának visszamenőleges kizárását kérte az Alkotmánybíróságtól.
[4] 2. Az Alkotmánybíróság a IV/87-1/2012. számú, 2012. január 16. napján kelt végzésében az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban Abtv.) 73. § (1) bekezdése alapján felhívta a panaszost annak megjelölésére, hogy az ügyben mely Alaptörvényben biztosított jogai sérültek. Az indítványozó az Alkotmánybíróság felhívásának a 2012. március 27. napján kelt és az Alkotmánybíróságra 2012. március 29. napján érkezett beadványában eleget tett. A panaszos álláspontja szerint a kifogásolt szabályozás az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe, illetőleg a 28. cikkébe ütközik. Kifejti, hogy a jogállamiság elvéből levezetett normavilágosság követelményének a támadott jogszabályhelyek nem tesznek eleget. Az Alaptörvény 28. cikkével összefüggésben pedig a panaszos rögzíti, miszerint a szóban forgó szabályozásra vonatkozó bírósági gyakorlat ellentétes a józan észnek és közjónak megfelelő jogértelmezés elvével. A panaszos az indítvány-kiegészítésben a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban új Jat.) 2. § (1) bekezdésében foglalt követelmények megsértésére is hivatkozik.
[5] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról kell döntenie.
[6] Az Alkotmánybíróság ezért a jelen ügyben először azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz előterjesztésének törvényben meghatározott formai és tartalmi követelményeinek az indítvány megfelel-e. Az Alkotmánybíróság e vizsgálat során megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 26. § (1) bekezdésének a.) pontjában szereplő követelménynek. A 2011. december 31. napjáig hatályban volt 1989. évi XXXII. törvény (régi Abtv.) 48. § (1) bekezdése csak "alkotmányban biztosított jog megsértése" esetén engedte meg az alkotmányjogi panasz előterjesztését. Ugyanígy az Abtv. 26. §-a is akként rendelkezik, hogy alkotmányjogi panasz csak "Alaptörvényben biztosított jog" sérelmére hivatkozással nyújtható be. Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései 22. cikke is "Alaptörvényben biztosított jogot sértő" jogszabály ellen ad lehetőséget az alkotmányjogi panasz előterjesztésére.
[7] Mindezek alapján, mivel a panasz nem felel meg a törvényben foglalt tartalmi követelményeknek, az Alkotmánybíróság az Abtv. 64. § d) pontja alapján az indítványt visszautasította.
Budapest, 2012. június 19.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/87/2012.