A Legfelsőbb Bíróság Bfv.377/2009/8. számú határozata sikkasztás bűntette (KÜLÖNÖSEN NAGY ÉRTÉKRE elkövetett sikkasztás bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 62. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 417. §] Bírók: Demeter Ferencné, Kónya István, Varga Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.458/2006/28., Fővárosi Ítélőtábla Bf.285/2007/14., *Kúria Bfv.377/2009/8.* (BH 2010.7.173)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.III.377/2009/8.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2009. év november hó 10. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntette és más bűncselekmények miatt a terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.285/2007/14. számú ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében megváltoztatja, és az I. rendű terheltet 80.800.000.- (nyolcvanmillió-nyolcszázezer) forint vagyonelkobzásra is ítéli. Egyebekben a megtámadott határozatot az I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Bíróság a 2007. október 18-án kihirdetett 5.B.458/2006/28. számú ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntettében és 3 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében. Ezért őt halmazati büntetésül 3 évi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

A bíróság az I. r. és a II. r. terhelttel szemben 80.800.000 forintra vagyonelkobzást rendelt el.

A Fővárosi Ítélőtábla a 2008. október 2. napján kelt 2.Bf.285/2007/14. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt vonatkozásában akként változtatta meg, hogy az I. r. terhelt börtönbüntetésének mértékét 2 évre enyhítette, amelynek végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását mellőzte. Az I. r. és a II. r. terheltekkel szemben a vagyonelkobzást mellőzte.

Az elsőfokú ítéletben megállapított, a másodfokú bíróság által kiegészített, helyesbített tényállás lényege a következő.

A terhelt vagyona egy hétvégi ház telekkel Pomázon, valamint egy ikerház fele Szabadsóstón. Mindkét ingatlan a vádbeli időt évekkel megelőző örökségből került a tulajdonába.

Az I. r. terhelt alapítója volt a P. Alapítványnak, amely fenntartóként működtette az Angol-Magyar Képző és Továbbképző Központ Két Tanítási Nyelvű Idegenforgalmi és Nemzetközi Vendéglátó Szakközépiskolát. Az alapítvány oktatási és képzési céllal jött létre, az iskola igazgatója az I. r. terhelt volt.

Az alapítvány kuratóriumának elnöke által 1998. szeptember 15-én aláírt megbízólevél alapján az I. r. terhelt jogosult volt a projektigazgatói feladatok ellátására, az alapítvány vagyonával történő gazdálkodásra, pénzügyi és számviteli politikájának irányítására.

A kuratórium felhatalmazása alapján ő készítette el az alapítvány Pénzkezelési Szabályzatát is, amely értelmében a pénztáros a házipénztárat önállóan, teljes anyagi felelősséggel kezeli, feladata a pénztárban tartott készpénz kezelése, megőrzése. A kiadások kifizetését, a bevételek beszedését vagy elszámolását az igazgató rendelheti el. A vádbeli időszakban a pénztáros és az utalványozó - szabálytalanul - az I. r. terhelt volt egyszemélyben.

A közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény 14.§ (1) bekezdése értelmében az alapítvány mint közhasznú szervezet a gazdálkodása során elért eredményeket nem oszthatta fel, azt a létesítő okiratban meghatározott tevékenységére, az oktatásra kellett fordítania. Az alapítványból csak úgy lehetett pénzhez jutni, ha annak közhasznú cél szerinti felhasználását igazolták.

1999. vagy 2000. évben - közelebbről meg nem határozható időpontban - egy számítógépes rendszer telepítésére irányuló megbízás kapcsán ismerkedett meg az I. r. terhelt a számítástechnikai tevékenységgel foglalkozó III. r. terhelttel. Az I. r. terhelt a megbízást megelőző tárgyaláson felvetette, hogy a III. r. terhelt nyújtson segítséget az alapítvány készpénz-állományának átcsoportosításában, a pénztárból az I. r. terhelt által a III. r. terhelt előtt ismeretlen célra történő készpénz-felvételek jogcímének megteremtésében. Ennek keretében a III. r. terheltnek valótlan gazdasági események igazolására szolgáló számlák és azokhoz kapcsolódó okiratok készítésében, aláírásában kellett közreműködnie, anélkül, hogy tudomása lett volna arról, hogy az így kivett pénzösszegeket az I. r. terhelt magáncélra, vagy az alapítvány egyéb céljára kívánja felhasználni.

A III. r. terhelt a IV. r. terhelt bevonásával vállalta, hogy különböző, ténylegesen nem működő gazdasági társaságok nevében a kért okiratokat kiállítják, illetve ellenjegyzik.

Ennek alapján a III. és a IV. r. terhelt a cégbíróság által be nem jegyzett A. Bt., a tényleges működést 1994 óta nem végző Sz. és Társa Bt., és a cégnyilvántartásból 1997. június 30-i hatállyal törölt K.I. Kft nevében készített valótlan tartalmú okiratokat, amelyek szerint az alapítvány a nevezett társaságokat oktatással és tananyag készítésével bízta meg. Az alapítvány nevében az 1998., 1999. és 2000. évre dátumozott szerződések egy részét az I. és a II. r. terheltek együttesen, illetve több szerződést a II. r. terhelt külön írt alá, illetve az I. és a II. r. terheltek valótlanul igazolták a szerződésben meghatározott feladatok teljesítését is.

Ily módon az A. Bt. nevét felhasználva kiállított valótlan szerződések és hozzájuk tartozó bizonylatok alapján az I. r. terhelt a házipénztárból 1999. és 2000. évre összesen 27.600.000 Ft-ot vett fel és tulajdonított el.

Az Sz. és Társa Bt.-vel való gazdasági kapcsolatra hivatkozva az I. r. terhelt a házipénztárból 1999. évre és 2000. évre elszámolva összesen 24.200.000 Ft készpénzt vett fel és tulajdonított el.

A K.I. Kft. számláira hivatkozva az I. r. terhelt 1998. és 1999. évre elszámolva összesen 29.000.000 Ft-ot vett ki az alapítvány pénztárából.

Az átvételi elismervényeken szereplő aláírások ellenére sem a III., sem a IV. r. terheltek nem vettek át készpénzt az alapítvány képviselőitől. Az alapítvány pénztárából az ismertetett módon kivett összesen 80.800.000 Ft-ot az I. r. és a II. r. terheltek ismeretlen célra fordították.

A részletes jogi indokolást nem tartalmazó elsőfokú ítélet indokolásában arra utalt, hogy az I. és a II. r. terhelttel szemben az elsikkasztott 80.800.000 Ft-ra nézve az elkövetéskor hatályos Btk. 62.§-a alapján vagyonelkobzást rendelt el, mert szabadságvesztés kiszabása mellett vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett.

A másodfokú bíróság indokolásában mellőzve az elsőfokú ítéletnek - a pénztárból az I. r. terhelt által kivett és eltulajdonított - a részösszegek összesítése során az I. és a II. r. terheltre egyaránt vonatkozó "eltulajdonították" ténymegállapítást, kiemelte, hogy az alapítvány pénztárából felvett összegek kivétele és eltulajdonítása az I. r. terhelthez köthető, így a részösszegek összesítése során nem terjeszthető ki az eltulajdonítás ténye a II. r. terheltre, ugyanakkor helytálló ténybeli következtetés eredménye, hogy az I. és a II. r. terheltek az így kivett összegeket ismeretlen célra fordították.