EH 2003.839 A Btk. 317. §-a (1) bekezdésében meghatározott sikkasztás "eltulajdonítással" megvalósított elkövetési magatartást maradéktalanul kimeríti az, aki az általa vezetett kft. pénztárából hamis magánokirat felhasználásával felvett pénzösszeget "ismeretlen célra" fordítja [Btk. 317. § (1) bek.].

A városi bíróság a 2001. március hó 29. napján kihirdetett ítéletével P. B. I. r. terheltet bűnsegédként folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében, 55 rendbeli bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében és magánokirat-hamisítás vétségében mondta ki bűnösnek, s ezért őt halmazati büntetésül 1 év 2 hónap - végrehajtásában kettő évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és 600 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. Egyúttal az I. r. terheltet előzetes mentesítésben részesítette.

A tényállás 1. pontjában leírt esemény - melyet a felülvizsgálati indítvány érint - a következő:

A K. S. II. r. terhelt által vezetett K-hus Kft. 1996-ban épületeket vett át a megszűnő "K-menti" Mg. Tsz-től. Az épületek ellenértékét részben készpénzzel, részben pedig szövetkezeti üzletrészekkel kellett volna 1996 végéig a Kft.-nek megváltania.

A Kft.-nek azonban nem voltak megfelelő anyagi eszközei, s ezért K. S. II. r. terhelt szóbeli megbízást adott P. B. I. r. terheltnek (az ÉPKER Kft. ügyvezetőjének), szerezzen a K-hus Kft. részére a lehető legolcsóbban üzletrészeket.

P. B. I. r. terhelt - a megbízásnak megfelelően - 1997 márciusában és áprilisában 51 személytől vett szövetkezeti üzletrészt úgy, hogy az eladókkal kitöltetlen szerződéseket íratott alá, majd bizonylatok kiállítása nélkül készpénzzel fizette ki őket. Összesen 7 351 000 forint értékű üzletrészt szerzett meg ily módon, az eladóknak azonban csak a névérték 5-6%-át fizette ki. Ez az összeg összesen 328 810 forintot tett ki.

Ezt követően a két terhelt - előzetes megállapodásuknak megfelelően - a szerződéseket kitöltötték az eladók távollétében; vevőként a K-hus Kft.-t tüntették fel, s a szerződéseket a vevő nevében a II. r. terhelt írta alá. Vételárként nem a ténylegesen kifizetett összegeket, hanem a névérték kb. 25%-át tüntették fel, holott a I. rendű terhelt az I. r. terheltnek a ténylegesen kifizetett összeget adta át.

A II. r. terhelt a szerződéseknek megfelelően 51 darab hamis pénztárbizonylatot készített, melyeket a K-hus Kft. könyvelésébe bevezettek.

K. S. II. r. terhelt a hamis szerződések alapján kiállított fiktív számlák felhasználásával összesen 1 766 550 forintot vett fel a Kft. pénztárából, melyből a ténylegesen kifizetett vételár után fennmaradó összeget: 1 310 940 forintot ismeretlen célra fordított.

P. B. I. r. terhelt utóbb 4 db fiktív bevételi pénztárbizonylatot készített, mellyel azt "igazolta", hogy a II. r. terhelttől 1997 februárja és májusa között az üzletrész felvásárlásáért járó, fennmaradó összeget: összesen 1 452 200 forintot átvette.

A városi bíróság az I. r. terhelt ismertetett cselekményeit a Btk. 317. §-a (1) bekezdésében meghatározott és a (4) bekezdése a) pontja szerint minősülő folytatólagosan - és bűnsegédként - elkövetett sikkasztás bűntetteként, valamint 55 rendbeli a Btk. 276. §-ban meghatározott - ugyancsak bűnsegédként elkövetett - magánokirat-hamisítás vétségeként értékelte.

A megyei bíróság a 2002. január hó 22. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét úgy változtatta meg, hogy az 55 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségeként értékelt cselekményeket 2 rendbeli folytatólagosan és bűnsegédként elkövetettnek minősítette; egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének az I. r. terheltre vonatkozó rendelkezéseit helybenhagyta.

A tényállást annyiban helyesbítette, hogy a sikkasztási értéket 1 437 740 forintra módosította.

P. B. I. r. terhelt és a védője 2003. július 1. napja előtt nyújtott be felülvizsgálati indítványt az említett határozatok ellen.

Álláspontjuk szerint az eljárt bíróságok a tényállás 1. pontjában leírt cselekmények miatt tévesen - a büntető anyagi jogi rendelkezéseket megsértve - állapították meg P. B. I. r. terhelt bűnösségét.

Indokként arra hivatkoztak, hogy az ítéleti tényállás nem ír le olyan magatartást, melynek alapján K. S. II. r. terhelt bűnössége a sikkasztás bűntettében megállapítható lenne. Az ítéletben foglaltak ugyanis sem "eltulajdonításként" sem pedig "sajátjaként rendelkezésként" nem értelmezhetők.

Ha pedig a sikkasztás, mint alapcselekmény nem valósult meg, ahhoz - az I. r. terhelt részéről - bűnsegély sem társulhat.

Ezen túlmenően az indítvány előterjesztői azzal is érveltek, hogy az I. r. terhelt a 4 darab hamis bizonylatot a II. rendű terhelt által már befejezett sikkasztás megvalósulása után készítette és használta fel, s a bűnsegély megállapíthatósága ezért is kizárt.

A legfőbb ügyész a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta (Bf. 1302/2002. szám).

A Legfelsőbb Bíróság előrebocsátja, hogy a felülvizsgálati eljárást az 1998. évi XIX. tv. 603. § (6) bekezdése értelmében az 1973. évi I. tv. (régi Be.) szabályai szerint folytatta le.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos, az abban foglalt indokok, érvek tévesek.

A Btk. 317. §-a (1) bekezdésében meghatározott sikkasztást az követi el, aki a rábízott idegen dolgot eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik.

A bűncselekmény elkövetési magatartása - ahogy erre egyébként a felülvizsgálati indítvány helyesen utalt - az "eltulajdonítás" és a "sajátjaként rendelkezés".

Az indítvány előterjesztői az ítéleti tényállás hibás értelmezésével jutottak arra a következtetésre, hogy az abban leírt cselekmény nem felel meg a törvényi kívánalomnak.

Az elsőfokú bíróság ítéletének 4. oldalán található megállapítás szerint K. S. II. r. terhelt fiktív számlák alapján vett fel pénzt a Kft. pénztárából és azt ismeretlen célra fordította.

Az "ismeretlen célra fordította" kifejezés nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a Kft. ügyvezetőjeként rábízott összeget a saját céljaira költötte el. Ez egyértelműen olyan tevékenység, amelyet csak és kizárólag a tulajdonos fejthet ki. Ebből pedig nyilvánvaló, hogy amikor a II. r. terhelt a pénzt az elköltés szándékával felvette, azt el is tulajdonította, s ezáltal a sikkasztást maradéktalanul megvalósította.

Az I. r. terhelt - aki ehhez a tényállásban leírt módon segítséget nyújtott - pedig bűnsegéde ennek a bűncselekménynek.

A felülvizsgálati indítvány tévesen érvel azzal is, hogy az eljárt bíróságok az I. r. terhelt utólag kifejtett magatartását értékelték bűnsegélyként (ez egyébként helyesen bűnpártolásként lenne értékelhető).

A tényállás rögzíti, hogy a két terhelt "a szóbeli megállapodásnak megfelelően" közösen készítette el a hamis szerződéseket, melyek felhasználásával K. S. II. r. terhelt a sikkasztást megvalósította. Az I. r. terhelt e tevékenysége egyértelműen fizikai bűnsegélynek tekintendő.

Az eljárt bíróságok tehát törvényesen, az anyagi büntetőjogi szabályoknak megfelelően állapították meg P. B. I. r. terhelt bűnösségét.

A Legfelsőbb Bíróság ezért a megtámadott határozatot a Be. 291. §-a (7) bekezdése alapján a hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. III. 1326/2002. sz.)