A Fővárosi Ítélőtábla Bf.312/2016/25. számú határozata adócsalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 274. §, 276. §, 310. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 258. §, 296. §, 339. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 396. §, 401. §] Bírók: Borbás Virág Bernadett, Halász Irén, Máziné dr. Szepesi Erzsébet

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.312/2016/25. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2017. március 22. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és 2017. április 5. napján kihirdette a következő

V É G Z É S T

Az adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt I.r. vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 26.B.276/2013/59. számú ítéletét az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r. vádlott vonatkozásában helybenhagyja azzal, hogy a II. r. vádlott személyazonosító okmányának száma: H, a IV. r. személyazonosító okmányának száma: A.

A másodfokú eljárás során felmerült összesen 47.640 (negyvenhétezer-hatszáznegyven) forint bűnügyi költségből az I. r. vádlott és a II. r. vádlott 16.320-16.320 (tizenhatezer-háromszázhúsz - tizenhatezer-háromszázhúsz) forintot köteles az államnak megfizetni, míg a fennmaradó 15.000 (tizenötezer) forintot az állam viseli.

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

A Fővárosi Törvényszék a 2006. május 26. napján kihirdetett, 26.B.276/2013/59. számú ítéletében az I. r. vádlott bűnösségét 3 rendbeli - két esetben folytatólagosan (1/a-1/b., 3/b-3/c.) - bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében (1/a-1/b., 1/c., 3/b-3/c) [1978. évi IV. törvény 310. § (1) és (4) bekezdés], 2 rendbeli, bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében (3/a., 3/d.) [1978. évi IV. törvény 310. § (1) és (3) bekezdés], 1 rendbeli, társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében (2.) [1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pont] és 1 rendbeli, bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (3/d.) [1978. évi IV. törvény 276. §] állapította meg.

Ezért őt halmazati büntetésül 3 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra, továbbá 351.000.000 forint vagyonelkobzásra ítélte.

A II. r. vádlott bűnösségét 1 rendbeli, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében (3/b-3/c.) [1978. évi IV. törvény 310. § (1) és (4) bekezdés], 2 rendbeli adócsalás bűntettében (3/a., 3/d.) [1978. évi IV. törvény 310. § (1) és (3) bekezdés], 1 rendbeli, társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében (2.) [1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pont] és 1 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében (3/d.) [1978. évi IV. törvény 276. §] állapította meg.

Ezért őt halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette.

A III. r. vádlott bűnösségét bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében (3/b.) [Btk. 396. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pont] állapította meg.

Ezért őt 2 év, végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén annak kétharmad részét követően bocsátható feltételes szabadságra a III. r. vádlott.

A bíróság a III. r. vádlottal szemben 1.331.000 forint vagyonelkobzást is elrendelt.

A IV. r. vádlott bűnösségét pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztásának vétségében (4.) [Btk. 401. §] állapította meg.

Ezért őt megrovásban részesítette.

Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlottal szemben a tanú1 tulajdonát képező, külterület hrsz. alatt felvett ingatlan 1/1 tulajdoni hányadára elrendelt zár alá vételt változatlanul fenntartotta a vagyonelkobzás biztosítása végett.

A Fővárosi Törvényszék rendelkezett a bűnjelekről, továbbá kötelezte a felmerülés arányában az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére is.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész az I. r. vádlott terhére a kiszabott fő- és mellékbüntetés súlyosítása végett jelentett be fellebbezést.

Ugyancsak perorvoslattal élt az I. r. vádlott és védője, a II. r. vádlott és védője, a III. r. vádlott és védője, valamint a IV. r. vádlott és védője, akik valamennyien felmentésért jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a bejelentett ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta.

A BF.727/2016/1-I. számú átiratban kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartása mellett lefolytatott eljárása során megalapozott tényállást állapított meg. Kellő részletességgel adta indokát annak is, hogy mely bizonyítékokat miért fogadott el, illetve melyeket miért vetett el. Logikusan indokolta meg, hogy az I. r. vádlott azon védekezését, hogy sem a Kft1.-nek, sem a Kft2.-nek nem ő volt az irányítója, miért vetette el.

Az elsőfokú ítélet részletesen tartalmazza, hogy az elsőfokú bíróság mely tanúk vallomására és mely egyéb bizonyítékokra alapította az ítéleti tényállást.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség álláspontja szerint a vádlotti és védői fellebbezések egyértelműen az elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenységét támadják, így nem is vezethetnek eredményre.

Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében értékelendő enyhítő és súlyosító körülményeket helyesen vette számba, azonban azokat az I. r. vádlott vonatkozásában nem helyesen értékelte. Az ügyészi álláspont szerint az I. r. vádlottal szemben kiszabott fő- és mellékbüntetés eltúlzottan enyhe, nem alkalmas a büntetési célok elérésére, annál is inkább, mivel a be nem jelentett és meg nem fizetett adó az 500 millió forintot is megközelíti. Ez pedig mindenképpen indokolja a fő-, illetve a mellékbüntetés jelentős súlyosítását az ő esetében.

Ugyanakkor az átiratban írtak szerint a többi vádlottal szemben kiszabott büntetés megfelelő, arányban áll a cselekmények tárgyi súlyával, így a büntetési célok elérésére is alkalmas.

Az I. r. vádlott védője a bejelentett fellebbezését írásban is részletesen megindokolta.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletének azon megállapítása, hogy az I. r. vádlott volt az a személy, aki irányította a Kft1.-t, továbbá azon megállapítása, hogy az I. r. vádlott az A tanú2 által felvett, összesen 472 millió forintot megkapta tőle, teljesen megalapozatlan feltételezés.

A védő álláspontja szerint az I. r. vádlott az eljárás során mindvégig következetesen tagadta a terhére rótt bűncselekmények elkövetését. Az eljárás során részletesen megindokolta szóban és beadványaiban is, hogy a Kft1.-ben ő kizárólag mint ingatlanközvetítő játszott szerepet. Az eljárás során semmilyen bizonyíték nem merült fel arra vonatkozóan, hogy ezen túlmenően a Kft. működésére bármilyen ráhatása lett volna. Mindvégig tagadta, hogy a Kft1.-nek a vezetőjével bármilyen kapcsolatban állt volna, illetve, hogy tudomása lett volna arról, hogy a Kft. az adófizetési kötelezettségének az általa végzett tevékenység után nem tesz eleget.

A tanú2 szerepe, a védő álláspontja szerint, messze túlmutat a "stróman" szerepen, és egyértelműen arra utal, hogy az ő tevékenysége - és nem az I.r. vádlotté - hozható összefüggésbe a Kft1. és a Kft2. tevékenységével.