BH 1994.4.221 Mind anyagi jogi, mind eljárásjogi jogszabálysértésre hivatkozással kérhető a jogerős ítélet felülvizsgálata; nem állapítható meg jogszabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja [Pp. 270. § (1) bek.].

Az 1978. április 7. napjától nyugdíjas felperes szolgálati idejét az eljáró társadalombiztosítási szervek 31 év 34 napban állapították meg. A felperes 1990. és 1991. évben további szolgálati időként kérte elismerni az 1950. január 11. napjától 1960. december 31. napjáig terjedő időszakot, mivel állítása szerint ebben az időszakban a s.-i községi tanácsnál mezőgazdászként dolgozott. Az alperes az 1990. december 20-án és az 1992. január 31-én hozott azonos számú határozataival a felperes felszólalását elutasította. A felperes keresetében az alperes határozatainak megváltoztatását és az igénybejelentésében megjelölt időnek szolgálati időként való elismerését kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatait megváltoztatta, és a felperesnek 1951-től 1956-ig 2 év 350 nap szolgálati időt, így összesen 34 év 19 nap szolgálati időt állapított meg. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta.

A felperes - jogszabálysértésre hivatkozva - a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérte. Álláspontja szerint a szolgálati idő megállapításánál tévedtek az eljárt bíróságok, mivel munkakönyvi bejegyzéssel igazolta, hogy 1950. január 1-jétől 1957. február 20-ig munkaviszonyban állt a tanácsnál mezőgazdászi munkakörben. A munkakönyv közokirat, így a Pp. 195. §-ának (1) bekezdése alapján bizonyítja a benne feltüntetett adatok és tények valódiságát. Kérte ezért a munkakönyvében feltüntetett időt szolgálati időnek elismerni.

Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, mivel álláspontja szerint a munkakönyvbe a jelzett időszak utólagosan került bejegyzésre, így az hitelt érdemlő egykorú okiratként nem fogadható el.