A Kúria Pfv.20033/2018/7. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 206. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §] Bírók: Madarász Anna, Magosi Szilvia, Szabó Klára

A határozat elvi tartalma:

Kártérítés megfizetése iránti kereset esetén a jogellenes magatartás és a bekövetkezett kár közötti okozati összefüggést a felperesnek kell bizonyítania. 1959. IV. Tv. 339. § (1) 1952. III. Tv. 3. § (3) 1952. III. Tv. 206. § (1)

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Törvényszék P.21141/2013/110., Győri Ítélőtábla Pf.20180/2016/7., *Kúria Pfv.20033/2018/7.*

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.V.20.033/2018/7.

A tanács tagjai: Dr. Szabó Klára a tanács elnöke, Dr. Madarász Anna előadó bíró, Dr. Magosi Szilvia bíró

A felperes: I.rendű felperes neve

A felperes képviselője: Dr. Bányai Péter ügyvéd

Az alperes: alperes neve

Az alperes képviselője: Dr. Ilosvai Gábor ügyvéd

Az alperesi beavatkozó:

Az alperesi beavatkozó képviselője: Dr. Barbél Mónika ügyvéd

A per tárgya: kártérítés megfizetése

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Győri Ítélőtábla 1.Pf.20.180/2016/7/I. és 1.Pf.20.180/2016/11/I.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Tatabányai Törvényszék 20.P.21.141/2013/110.

Rendelkező rész

- A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

- Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.587.500 (egymillió-ötszáznyolcvanhétezer-ötszáz) forint, a beavatkozónak 63.500 (hatvanháromezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

- A felperes költségmentessége folytán a le nem rótt 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

2009. január 5. napján az alperes által szerkesztett közjegyzői okiratba foglalt engedményezési szerződés jött létre a felperes mint törvényes képviselő által képviselt D. E. Kft. (a továbbiakban: engedményes) és a P.P.Zrt. (a továbbiakban: engedményező) között. Ennek 1. pontjában az engedményező kijelentette, hogy 2008. szeptember 30. napján mint eladó adásvételi szerződést kötött a D.M.M. Kft.-vel a helyrajzi számú ingatlan 5070/321717 tulajdoni hányadára. Az ingatlan vételárának egy részét a vevő kiegyenlítette, az engedményezési szerződés aláírásakor még 132.000.000 forint vételár-követelés állt fent. A szerződés 2. pontja szerint az engedményező tájékoztatta az engedményest arról, hogy a Bank Zrt.-vel (a továbbiakban: pénzintézet) kötött legújabb megállapodás értelmében a vételár teljes összege a felszámolás elkerülése érdekében a hitelezők kielégítésére fordítható. A 3. pont rögzítette, hogy az engedményező 88.752.973 forinttal és kamataival tartozik az engedményesnek. A 4. pont szerint az engedményező kötelezettséget vállalt arra, hogy az engedményes felé fennálló teljes tartozását a vételárból megfizeti 2009. január 15. napjáig. Az 5. pont szerint az engedményező feljogosította a pénzintézetet, hogy a vevő által megfizetett vételárból az engedményesnek a követelésének megfelelő összeget közvetlenül utalja át. A szerződés 6. pontja szerint az engedményezés tényéről a vevőt és a pénzintézetet az engedményező értesíti.

Az engedményezővel folytatott korábbi szóbeli egyeztetés ellenére a pénzintézet a vételárat nem továbbította az engedményesnek, hanem az engedményezővel szemben fennálló saját követelése részbeni kiegyenlítésére fordította. Erről az engedményezőt 2009. február 5. napján kelt irattal tájékoztatta.

2009. december 17. napján a felperes maga is engedményezési szerződést kötött az engedményessel, melyben utóbbi ekkor már engedményezőként a felperesre engedményezte a D.M.M. Kft.-vel szemben fennálló, az engedményezőt megillető, reá átruházott 88.752.973 forint követelést.