62005CJ0440_SUM[1]

A Bíróság (nagytanács) 2007. október 23-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra az Európai Unió Tanácsa. Megsemmisítés iránti kereset - EU 31. cikk (1) bekezdésének e) pontja, EU 34. cikk és EU 47. cikk - 2005/667/IB kerethatározat - A hajók által okozott szennyezés elleni fellépés - Büntetőjogi szankció - A Közösség hatásköre - Jogalap - EK 80. cikk (2) bekezdése. C-440/05. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2007. október 23. ( *1 )

"Megsemmisítés iránti kereset - Az EU 31. cikk (1) bekezdésének e) pontja, az EU 34. cikk és az EU 47. cikk - 2005/667/IB kerethatározat - A hajók által okozott szennyezés elleni fellépés - Büntetőjogi szankciók - A Közösség hatásköre - Jogalap - Az EK 80. cikk (2) bekezdése"

A C-440/05. sz. ügyben,

az EU 35. cikk alapján megsemmisítés iránt a Bírósághoz 2005. december 8-án

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: W. Bogensberger és R. Troosters, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg),

felperesnek,

támogatja:

az Európai Parlament (képviselik: M. Gómez-Leal, J. Rodrigues és A. Auersperger Matić, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg),

beavatkozó,

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: J.-C. Piris és J. Schutte, valamint képviseletében K. Michoel, meghatalmazotti minőségben),

alperes ellen,

támogatják:

a Belga Királyság (képviseli: M. Wimmer, meghatalmazotti minőségben),

a Cseh Köztársaság (képviseli: T. Boček, meghatalmazotti minőségben),

a Dán Királyság (képviseli: J. Molde, meghatalmazotti minőségben),

az Észt Köztársaság (képviseli: L. Uibo, meghatalmazotti minőségben),

a Görög Köztársaság (képviselik: S. Chala és A. Samoni-Rantou, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg),

aFrancia Köztársaság (képviselik: E. Belliard, G. de Bergues és S. Gasri, meghatalmazotti minőségben),

Írország (képviselik: D. O'Hagan és E. Fitzsimons, valamint N. Hyland, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg),

a Lett Köztársaság (képviselik: E. Balode-Buraka, és E. Broks, meghatalmazotti minőségben),

a Litván Köztársaság (képviseli: D. Kriaučiūnas, meghatalmazotti minőségben),

a Magyar Köztársaság (képviseli: Gottfried P., meghatalmazotti minőségben),

a Máltai Köztársaság (képviselik: S. Camilleri, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Grech, Deputy Attorney General),

a Holland Királyság (képviselik: H. G. Sevenster és M. de Grave, meghatalmazotti minőségben),

az Osztrák Köztársaság (képviseli: C. Pesendorfer, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg),

a Lengyel Köztársaság (képviseli: E. Ośniecka-Tamecka, meghatalmazotti minőségben),

a Portugál Köztársaság (képviseli: L. Fernandes és M. L. Duarte, meghatalmazotti minőségben),

a Szlovák Köztársaság (képviseli: R. Procházka, meghatalmazotti minőségben),

a Finn Köztársaság (képviseli: E. Bygglin, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg),

a Svéd Királyság (képviseli: K. Wistrand, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg),

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviseli: E. O'Neill és D. J. Rhee, valamint D. Anderson, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg),

beavatkozók,

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris, elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans, A. Rosas, K. Lenaerts és A. Tizzano, tanácselnökök, R. Schintgen (előadó), J. N. Cunha Rodrigues, M. Ilešič, J. Malenovský, T. von Danwitz és A. Arabadjiev, és C. Toader, bírák,

főtanácsnok: J. Mazák,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

a főtanácsnok indítványának a 2007. június 28-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetlevelében az Európai Közösségek Bizottsága a hajók által okozott szennyezésre vonatkozó jogszabályok végrehajtásához szükséges büntetőjogi keret megerősítéséről szóló, 2005. július 12-i 2005/667/IB tanácsi kerethatározat (HL L 255., 164. o.) megsemmisítését kéri a Bíróságtól.

A jogi háttér és a jogvita előzményei

2 Az Európai Unió Tanácsa 2005. július 12-én a Bizottság indítványára megalkotta a 2005/667 kerethatározatot.

3 Az Európai Unióról szóló szerződés VI. címének, különösen az EU 31. cikk (1) bekezdésének e) pontján és az EU 34. cikk (2) bekezdésének b) pontján alapuló 2005/667 kerethatározat, mint az az első öt preambulumbekezdésből kitűnik, olyan eszköz, amely tagállamok büntetőjogi tárgyú jogszabályainak a közelítésére irányul, kötelezve ez utóbbiakat, hogy közös büntetőjogi szankciókat fogadjanak el a hajók által szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozott szennyezés elleni küzdelem céljából.

4 Ez a kerethatározat kiegészíti a hajók által okozott szennyezésről és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetéséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL L 255., 11. o.) a tagállamok jogszabályainak közelítése által a tengeri közlekedés biztonságának javítása érdekében.

5 Az említett kerethatározat a büntetőjoggal kapcsolatban bizonyos számú intézkedés tagállamok általi elfogadását írja elő a 2005/35 irányelv céljának elérése érdekében, ami a tengeri fuvarozásban a biztonság és környezetvédelem magas szintjének biztosítása.

6 A 2005/667 kerethatározat 1. cikke szerint:

"E kerethatározat alkalmazásában a 2005/35/EK irányelv 2. cikkében előírt fogalom-meghatározásokat kell alkalmazni."

7 E kerethatározat 2. cikke előírja:

"(1) E kerethatározat 4. cikkének (2) bekezdésére figyelemmel, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 2005/35/EK irányelv 4. és 5. cikke szerinti jogsértések bűncselekménynek minősüljenek.

(2) Az (1) bekezdést nem kell alkalmazni a személyzet tagjaira olyan jogsértések esetében, amelyeket nemzetközi hajózásra használt tengerszorosokban, kizárólagos gazdasági övezetekben és a nyílt tengeren követnek el, amennyiben a [Marpol] 73/78 Egyezmény I. melléklete 11. szabályának b) pontjában vagy II. melléklete 6. szabályának b) pontjában meghatározott feltételek teljesülnek."

8 Az említett kerethatározat 3. cikke ekként rendelkezik:

"A tagállamok nemzeti jogukkal összhangban megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy a 2. cikkben említett bűncselekményre történő felbujtás és az ahhoz nyújtott bűnsegély büntetendő legyen."

9 A 2005/667 kerethatározat 4. cikke így fogalmaz: "(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 2. és 3. cikkben említett bűncselekmények hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal legyenek büntetendők, amelyek legalább a súlyos esetek tekintetében magukban foglalják azt a büntetőjogi szankciót is, amelynek legmagasabb büntetési tétele legalább egy évtől három évig terjedő szabadságvesztés. (2) Kisebb jelentőségű esetekben, amelyekben az elkövetett cselekmény nem okoz vízminőségromlást, a tagállamok az (1) bekezdésben meghatározottaktól eltérő típusú szankciókat is meghatározhatnak. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott büntetőjogi szankciók kiegészülhetnek egyéb büntetésekkel vagy intézkedésekkel is, különösen pénzbírsággal, illetve a természetes személyeknek hivatalos engedélyt vagy jóváhagyást igénylő tevékenység végzésétől, társaság vagy alapítvány alapításától, irányításától vagy vezetésétől való eltiltásával, amennyiben az adott személy elítéléséhez vezető tények azt mutatják, hogy egyértelműen fennáll az azonos jellegű bűncselekmény elkövetésének kockázata. (4) Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 2. cikkben említett szándékosan elkövetett bűncselekmény legmagasabb büntetési tétele legalább öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés legyen, amennyiben a bűncselekmény jelentősen és széleskörűen károsítja a vízminőséget, az állati vagy növényi fajokat vagy azok egy részét, és személyek halálát vagy súlyos sérülését okozza. (5) Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 2. cikkben említett szándékosan elkövetett bűncselekmény legmagasabb büntetési tétele legalább két évtől öt évig terjedő szabadságvesztés legyen, amennyiben: (6) Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 2. cikkben említett súlyos gondatlanságból elkövetett bűncselekmény legmagasabb büntetési tétele legalább két évtől öt évig terjedő szabadságvesztés legyen, amennyiben a bűncselekmény jelentősen és széleskörűen károsítja a vízminőséget, az állati vagy növényi fajokat vagy azok egy részét, illetőleg személyek halálát vagy súlyos sérülését okozza. (7) Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 2. cikkben említett súlyos gondatlanságból elkövetett bűncselekmény legmagasabb büntetési tétele legalább egy évtől három évig terjedő szabadságvesztés legyen, amennyiben a bűncselekmény jelentősen és széleskörűen károsítja a vízminőséget, az állati vagy növényi fajokat vagy azok egy részét. (8) A szabadságelvonással járó büntetések tekintetében ezt a cikket kell alkalmazni, a nemzetközi jog és különösen az Egyesült Nemzetek Szervezete 1982. évi tengerjogi egyezménye 230. cikkének sérelme nélkül."

a) a bűncselekmény jelentősen és széleskörűen károsítja a vízminőséget, az állati vagy növényi fajokat vagy azok egy részét; vagy

b) a bűncselekmény elkövetésére az Európai Unió tagállamaiban a bűnszervezetben való részvétel bűncselekménnyé való nyilvánításáról szóló, 1998. december 21-i 98/733/IB tanácsi együttes fellépésben (HL L 351., 1. o.), meghatározott bűnszervezet keretében került sor, az együttes fellépésben említett büntetés mértékétől függetlenül.

10 A 2005/667 kerethatározat 5. cikke szerint: "(1) Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatóak legyenek a 2. és 3. cikkben említett azon bűncselekményekért, amelyeket akár a saját nevében, akár a jogi személy valamely szervének tagjaként eljárva olyan személy követett el a jogi személy javára, aki a jogi személyen belül vezető tisztséget tölt be, amely az alábbiak egyikén alapul: (2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül a tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a jogi személy felelősségre vonható legyen, amennyiben az (1) bekezdésben említett személyre bízott felügyelet, illetve ellenőrzés elmulasztása lehetővé tette a 2. cikkben említett bűncselekménynek a jogi személy javára történő, a jogi személy irányítása alá tartozó személy általi elkövetését. (3) A jogi személynek az (1) és (2) bekezdésben meghatározott felelőssége nem zárja ki büntetőeljárás megindítását olyan természetes személyek ellen, akik a 2. és 3. cikkben említett bűncselekmények bármelyikében tettesként vagy részesként részt vettek."

a) a jogi személy képviseletének joga; vagy

b) a jogi személy nevében történő döntéshozatal joga; vagy

c) a jogi személyen belüli ellenőrzés gyakorlásának jogköre.

11 A 2005/667 kerethatározat 6. cikke ekként rendelkezik: "(1) Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az 5. cikk (1) bekezdése értelmében felelősségre vont jogi személyt hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal büntessék. A szankciók: (2) Az (1) bekezdés a) pontjának végrehajtása érdekében és az (1) bekezdés első mondatának sérelme nélkül, azon tagállamoknak, amelyekben az euró nem került bevezetésre az euró és saját pénznemük közötti, 2005. július 12-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett árfolyamot kell alkalmazniuk. (3) Az (1) bekezdés a) pontját a tagállamok egy olyan rendszer alkalmazásával is végrehajthatják, amelyben a pénzbírság arányos a jogi személy forgalmával, a bűncselekmény elkövetésével szerzett vagy tervezett vagyoni előnnyel, vagy más, a jogi személy pénzügyi helyzetét jelző értékkel, feltéve, hogy a rendszer olyan pénzbírságokat is lehetővé tesz, amelyek legmagasabb összege legalább az (1) bekezdés a) pontjában megállapított legmagasabb összegű pénzbírságok minimumának felel meg. (4) Azon tagállam, amely a kerethatározatot a (3) bekezdéssel összhangban hajtja végre, erről a szándékáról értesíti a Tanács Főtitkárságát és a Bizottságot. (5) Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az 5. cikk (2) bekezdése értelmében felelősségre vont jogi személyt hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal vagy intézkedésekkel büntessék."

a) magukban foglalják - legalább azokra az esetekre, amelyekben a jogi személyt a 2. cikkben említett bűncselekmények miatt felelősségre vonják - a büntető, illetve nem büntető pénzbírságokat, amelyek legmagasabb összege:

i) legalább 150000-300000 [euró] közötti;

ii) legalább 750000-1500000 [euró] közötti a legsúlyosabb esetekben, beleértve legalább a 4. cikk (4) és (5) bekezdése szerinti szándékosan elkövetett bűncselekményeket;

b) magukban foglalhatják minden egyes esetre a pénzbírságon kívüli egyéb, alábbi szankciókat:

i) kizárás az állami kedvezményekből és támogatásokból;

ii) kereskedelmi tevékenység folytatásától való átmeneti vagy végleges eltiltás;

iii) bírósági felügyelet alá helyezés;

iv) bíróság által elrendelt felszámolás;

v) a jogi személy felelősségét megalapozó bűncselekmények következményeinek kiküszöbölését célzó egyedi intézkedések elfogadásának kötelezettsége.

12 A 2005/667 kerethatározat 7. cikkének (1) bekezdése előírja azon bűncselekmények tényleges jellemzőit, amelyek tekintetében a tagállamoknak - amennyiben a nemzetközi jog ezt megengedi - meg kell hozniuk a joghatóság megállapítása érdekében szükséges intézkedéseket.

13 E kerethatározat 7. cikke (4) bekezdésének megfelelően, amennyiben a bűncselekmény több tagállam joghatósága alá tartozik, az érintett tagállamoknak törekedniük kell tevékenységük megfelelő összehangolására, különösen a büntetőeljárás feltételei és a kölcsönös segítségnyújtás részletes szabályai tekintetében. Az említett kerethatározat 7. cikkének (5) bekezdése előírja az ebben a tekintetben figyelembe veendő kapcsolótényezőket.

14 A 2005/667 kerethatározat 8. cikke ekként rendelkezik:

"(1) Amennyiben egy tagállam tájékoztatást kap olyan bűncselekmény elkövetéséről, amelyre a 2. cikket kell alkalmazni, vagy olyan bűncselekmény elkövetésének veszélyéről, amely azonnali szennyezést okoz vagy okozhat, haladéktalanul tájékoztatnia kell az e károkozás által valószínűsíthetően veszélyeztetett tagállamokat és a Bizottságot.

(2) Amennyiben egy tagállam tájékoztatást kap olyan bűncselekmény elkövetéséről, amelyre a 2. cikket kell alkalmazni, vagy olyan bűncselekmény elkövetésének veszélyéről, amely valószínűsíthetően valamely tagállam joghatósága alá tartozik, haladéktalanul tájékoztatnia kell ezt a tagállamot.

(3) A tagállamok haladéktalanul értesítik a lobogó szerinti államot, vagy bármely érintett államot e kerethatározat, és különösen a 7. cikk alapján hozott intézkedésekről."

15 A 2005/667 kerethatározat 9. cikke szerint:

"(1) Minden tagállam kijelöli a meglévő kapcsolattartókat, vagy szükség esetén új kapcsolattartókat létesít, különösen a 8. cikkben említett tájékoztatás érdekében.

(2) Minden tagállam tájékoztatja a Bizottságot arról, hogy mely szervezeti egysége(i) jár(nak) el kapcsolattartóként az (1) bekezdéssel összhangban. A Bizottság a kapcsolattartókról értesíti a többi tagállamot."

16 A 2005/667 kerethatározat 10. cikkének megfelelően e kerethatározat területi hatálya megegyezik a 2005/35/EK irányelv területi hatályával.

17 A 2005/667 kerethatározat 11. cikke előírja:

"(1) A tagállamok 2007. január 12-ig elfogadják azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy e kerethatározatnak megfeleljenek.

(2) A tagállamok 2007. január 12-ig továbbítják a Tanács Főtitkárságának és a Bizottságnak az e kerethatározat szerinti kötelezettségeiket nemzeti jogukba átültető rendelkezések szövegét. Ezen információk és a Bizottság írásbeli jelentése alapján a Tanács legkésőbb 2009. január 12-ig felméri, hogy a tagállamok mennyiben feleltek meg e kerethatározatnak.

(3) 2012. január 12-ig a Bizottság a tagállamok által e kerethatározat végrehajtási rendelkezéseinek gyakorlati alkalmazásáról adott információk alapján jelentést nyújt be a Tanácsnak, és megfelelőnek ítélt javaslatokat tesz, amely tartalmazhat javaslatokat annak érdekében, hogy a tagállamok a parti tengereiken vagy kizárólagos gazdasági, vagy ezzel egyenértékű övezetükben elkövetett bűncselekmények vonatkozásában egy másik tagállam lobogója alatt közlekedő hajót úgy tekintsenek, mintha nem külföldi hajó lenne az Egyesült Nemzetek Szervezete 1982-es tengerjogi egyezményének 230. cikkében meghatározottak értelmében."

18 A 12. cikkének megfelelően a 2005/667 kerethatározat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lépett hatályba.

19 A 2005/35 irányelv 1. cikke előírja:

"(1) Ezen irányelv célja a hajók által okozott szennyezésre vonatkozó nemzetközi normák közösségi jogba történő beépítése, valamint annak biztosítása, hogy a szennyezésért felelős személyeket megfelelő, a 8. cikkben említett szankcióknak vessék alá a tengeri biztonság fejlesztése, valamint a tengeri környezet hajók által okozott szennyezése elleni védelmének fokozása érdekében.

(2) Ez az irányelv nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy a nemzetközi joggal összhangban szigorúbb intézkedéseket hozzanak a hajók által okozott szennyezéssel szemben."

20 A 2005/35 irányelv 2. cikke ekként rendelkezik: "Ezen irányelv alkalmazásában:

(1) »Marpol 73/78«: a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló, 1973. évi nemzetközi egyezmény és az ahhoz csatolt 1978. évi jegyzőkönyv frissített változata;

(2) »Szennyező anyagok«: a Marpol 73/78 nemzetközi egyezmény I. (olaj) és II. (ártalmas folyékony anyagok ömlesztve) mellékletének hatálya alá tartozó anyagok;

(3) »Kibocsátás«: a Marpol 73/78 2. cikkében említettek szerint a hajóról történő bármilyen kibocsátás.

(4) »Hajó«: tengeri környezetben üzemelő bármely tengerjáró vízi jármű - tekintet nélkül arra, hogy mely tagállam lobogója alá tartozik - ideértve a szárnyashajókat, a légpárnás hajókat, a tengeralattjárókat és a vízen úszó járműveket is."

21 Ezen irányelv 3. cikke szerint: "(1) Ez az irányelv - a nemzetközi jognak megfelelően - a szennyező anyagoknak a következő vizeken történő kibocsátására vonatkozik: (2) Ez az irányelv bármely hajó általi szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozik, tekintet nélkül arra, hogy mely tagállam lobogója alatt hajózik, kivéve a hadihajókat, a haditengerészeti kisegítő hajókat és a tagállamok tulajdonában lévő, vagy általuk üzemeltetett egyéb hajókat, amelyeket jelenleg kizárólag nem kereskedelmi állami szolgálatban használnak."

a) egy tagállam belvizei, beleértve a kikötőket is, amennyiben azokra a Marpol-rendszer alkalmazandó;

b) egy tagállam parti tengere;

c) nemzetközi hajózásra használt, az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. évi tengerjogi egyezménye III. részének 2. szakaszában meghatározottaknak megfelelő tranzitátkelésre vonatkozó rendszer hatálya alá tartozó tengerszorosok, amennyiben a tagállam e tengerszorosok felett joghatóságot gyakorol;

d) egy tagállam által a nemzetközi jognak megfelelően létesített kizárólagos gazdasági vagy ezzel egyenértékű övezete; és

e) a nyílt tenger.

22 Ezen irányelv 4. cikke előírja:

"A tagállamok biztosítják, hogy a szennyező anyagoknak a 3. cikk (1) bekezdésében említett bármely területen történő hajók általi kibocsátását jogsértésnek tekintik, amennyiben azt szándékosan, tudatos gondatlanságból vagy hanyagságból követték el. Ezek a jogsértések bűncselekménynek minősülnek az ezen irányelvet kiegészítő [2005/667] kerethatározat által meghatározott feltételek fennállása esetén."

23 A 2005/35 irányelv 8. cikkének megfelelően:

"(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 4. cikkben említett jogsértéseket olyan hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal sújtsák, amelyek kiterjedhetnek büntető, illetve igazgatási szankciókra is.

Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az (1) bekezdésben említett szankciókat minden, a 4. cikk értelmében a jogsértésért felelősnek ítélt személyre alkalmazzák."

24 A Bizottság mind a 2005/35 irányelv, mind a 2005/667 kerethatározat elfogadása során nyilatkozatot tett, hogy elhatárolja magát a Tanács "szakaszokra bontó" megközelítésétől. A 2005/667 kerethatározatra vonatkozó nyilatkozat a következőképpen szól:

"Tekintve a hajók által okozott szennyezés elleni küzdelem fontosságát, a Bizottság támogatja, hogy a szennyező anyagok hajók általi tengerbe ürítését bűncselekménnyé kell minősíteni, és a hajók által okozott szennyezésre vonatkozó közösségi rendelkezések megsértésének esetére nemzeti szinten szankciókat kell elfogadni.

A Bizottság azonban úgy véli, hogy a kerethatározat nem a megfelelő jogi eszköz arra, hogy a tagállamokat kötelezzék a szennyező anyagok tengerbe történő tiltott ürítésének bűncselekménnyé minősítésére, és nemzeti szinten megfelelő büntetőjogi szankciók meghatározására.

A Bizottság - a környezet büntetőjogi védelmére vonatkozó kerethatározat elleni, a Bírósághoz benyújtott C-176/03. sz. [a C-176/03. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 2005. szeptember 13-án hozott ítélet (EBHT 2005., I-7879. o.)] keresetében kifejtett érvelés szerint - úgy véli, hogy a Közösség azon hatáskörökben, amelyekkel az Európai Közösséget létrehozó szerződés 2. cikkében meghatározott célkitűzések elérése céljából rendelkezik, jogkörrel rendelkezik arra nézve, hogy a tagállamokat felszólítsa, nemzeti szinten rendelkezzenek a szankciókról - ideértve adott esetben a büntetőjogi következményeket is -, amennyiben ez valamely közösségi célkitűzés elérése érdekében szükségesnek bizonyul.

A hajók által okozott szennyezés kérdéseinek tekintetében - amelyek vonatkozásában az Európai Közösséget létrehozó szerződés 80. cikkének (2) bekezdése képezi a jogalapot - ez az eset áll fenn.

Ha a Tanács, amíg a C-176/03. sz. ügy folyamatban van, e közösségi hatáskör ellenére a kerethatározatot elfogadja, a Bizottság a Szerződés által ráruházott valamennyi jogát fenntartja."

25 A Bizottság, mivel úgy vélte, hogy a 2005/667 kerethatározatot nem a megfelelő jogalap alapján fogadták el, és ezzel az EU 47. cikket megsértették, a jelen kereset benyújtása mellett döntött.

A keresetről

26 A Bíróság elnöke 2006. április 25-i végzésével engedélyezte egyrészt az Európai Parlament, másrészt a Belga Királyság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, az Észt Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Francia Köztársaság, Írország, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága beavatkozóként való részvételét a Bizottság, illetőleg a Tanács kérelmeinek támogatása végett.

27 A Bíróság elnöke 2006. szeptember 28-i végzése engedélyezte a Szlovén Köztársaságnak, hogy beavatkozzon a Tanács kérelmeinek támogatása végett.

A felek érvei

28 A Bizottság úgy véli, hogy a 2005/667 kerethatározat - az elfogadásának jogalapjára tekintettel - megsérti az EU 47. cikket, és ebből következően meg kell semmisíteni.

29 A Bizottság szerint a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítéletből, amelynek a terjedelme túllép a közösségi környezetvédelmi politikán, kitűnik, hogy a jogi aktus elfogadása megfelelő jogalapjának meghatározása érdekében annak céljára és tartalmára kell hivatkozni. Ebben az ítéletben a Bíróság természetesen emlékeztetett arra, hogy a büntetőjog főszabály szerint nem tartozik a Közösség hatáskörébe. A Bíróság azonban elismerte azt, hogy a Közösségnek egy sajátos jogalaphoz kapcsolódó, bennefoglalt hatásköre van, tehát elfogadhat megfelelő büntetőjogi intézkedéseket, feltéve, hogy fennáll a Közösség céljai végrehajtásának hiányosságai elleni küzdelem szükségessége, és ezen intézkedések célja a szóban forgó közösségi politika teljes hatékonyságának biztosítása. A Bíróság egyebekben nem határozta meg a közösségi jogalkotó hatáskörének terjedelmét a büntetőjog terén, mivel nem tett különbséget az érintett büntetőjogi intézkedések természete szerint.

30 A jelen esetben a 2005/667 kerethatározat preambulumából kitűnik, hogy annak célja az EK 80. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott 2005/35 irányelvvel létrehozott rendelkezések hatékonyságának biztosítása céljából ezen irányelv kiegészítése.

31 E kerethatározat tartalmát illetően a Bizottság előadja, hogy az annak 1-10. cikkeiben szereplő valamennyi intézkedés a büntetőjoggal kapcsolatos, és azokra a magatartásokra vonatkoznak, amelyeket a közösségi jog alapján elítélendőnek kell tekinteni.

32 A szükségesség követelményére vonatkozó feltétel, amelyet a Bíróság a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben állapított meg, a jelen esetben is teljesül. Egyrészt a Tanács mindezt hallgatólagosan elismerte a 2005/667 kerethatározat elfogadásával, mivel az EU 29. cikk második bekezdésének harmadik franciabekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamok a büntetőjogi szabályaikat csak akkor közelíthetik, "amennyiben szükséges". Másrészt, tekintettel a 2005/35 irányelvben említett cselekmény jellemzőire, e kerethatározat valamennyi rendelkezése szükséges az említett irányelv rendelkezése hatékonyságának biztosításához.

33 A Bizottság ehhez hozzáteszi, hogy a Tanács állításával ellentétben a Bíróság nem követeli meg a kérdéses közösségi politika "átfogó" jellegéhez kapcsolódó kiegészítő feltétel fennállását annak érdekében, hogy a Közösség számára a büntetőjog terén hatáskört lehessen elismerni. Az ilyen feltétel egyebekben a közösségi jog legtöbb területét megfosztaná a közösségi jogi büntetőjogi oltalom lehetőségétől, még olyan helyzetben is, amikor megállapítják a büntetőjoghoz kapcsolódó intézkedések meghozatalának szükségességét.

34 Azon érvet illetően, amely szerint a Tanács az EU-Szerződés VI. címe alapján szabadon elfogadhat a tagállamok büntetőjogához kapcsolódó intézkedéseket, mivel az őt az EK 80. cikk (2) bekezdése alapján megillető jogosultságnak megfelelően úgy határozott, hogy nem részletezi bővebben a szankciókat a 2005/35 irányelvben, a Bizottság kifejti, hogy ez a rendelkezés nem magának a közösségi hatáskörnek, hanem csak e hatáskör gyakorlásának feltételeit határozza meg. A Tanács természetesen akként is határozhatott volna, hogy fennmarad a tagállamok hatásköre. Ebben az esetben a tagállamoknak különállóan kellett volna beavatkozniuk, mivel az EU 47. cikk kizárja az EU-Szerződés VI. címének igénybevételét.

35 A Bizottság ezenkívül azt állítja, hogy a 2005/667 kerethatározat nincs összhangban az alkalmazható büntetőjogi szankciók mértékével és típusaival, mivel a tagállamok megtartottak a tárgyban bizonyos hatáskört, és a nemzeti bíróságok rendelkeznek a büntetések egyéniesítésének hatáskörével. E kerethatározat rendelkezései tehát nem térnek el alapvetően a környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2003. január 27-i 2003/80/IB tanácsi kerethatározattól (HL L 29., 55. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 97. o.), amelyet a Bíróság a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ítéletben megsemmisített.

36 A büntetőjog természetesen nem minősül önálló közösségi politikának. Azonban az is bizonyos, hogy a Közösség rendelkezik járulékos büntetőjogi hatáskörrel, amit szükség esetén igénybe vehet. A szükségesség követelményére vonatkozó feltétel, amelyet a Bíróság a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítéletben fogadott el, kizárólag az említett hatáskör gyakorlására vonatkozik, és nem annak fennállására.

37 Tekintettel a Bíróság által a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben elfogadott funkcionális megközelítésre, valamint arra a tényre, hogy a 2005/667 kerethatározat 1-10. cikkeiben előírt intézkedések a közös közlekedési politika hatékonyságának biztosításához szükséges büntetőjogi természetű szabályoknak minősülnek a 2005/35 irányelvben kifejtettek szerint, a Bizottság úgy véli, hogy ez a kerethatározat összességében megsérti az EU 47. cikket, és ebből következően azt meg kell semmisíteni.

38 A Bizottság arra is rámutat, hogy egyrészt az "elkerülhetetlen" és a "szükséges" kifejezések, másrészt az EU 29. cikk értelmében vett "ahol szükséges" kifejezés valójában ugyanarra a fogalomra vonatkoznak, és hogy ebből a szempontból nincs különbség az EK-Szerződés és az EU-Szerződés között.

39 Végül ez az intézmény úgy véli, hogy a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítéletnek az általa adott értelmezése nem fosztja meg az EU-Szerződés VI. címét a hatékony érvényesüléstől, mivel számos, az e cím alá tartozó területet nem érint ez az értelmezés.

40 Az Európai Parlament megjegyzi, hogy a 2005/667 kerethatározat tökéletesen megfelel a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet tényállásának. Először is a célját és a tartalmát illetően a 2005/667 kerethatározat a tökéletes megfelelője a Bíróság által ezen ítélettel megsemmisített 2003/80 kerethatározatnak. Ahogyan a kerethatározat preambulumából kitűnik, a szennyezés elleni küzdelem és a környezetvédelem e kerethatározat nem járulékos vagy másodlagos céljának minősülnek. Hasonlóképpen ez utóbbi kerethatározat tartalma hasonló a 2003/80 kerethatározat tartalmához, mivel a bűncselekménnyé nyilvánított magatartások mindkét esetben a szennyező anyagok kibocsátására vonatkoznak. A két kerethatározat természetesen különbözik az alkalmazandó büntetőjogi szankciók mértéke és típusa tekintetében, ez a különbség a jelen ügyben nem indokolja a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítéletben elfogadott megoldástól való eltérést. Ebben az ítéletben ugyanis a Bíróság már megállapította, hogy a közösségi jogalkotó hatásköre büntetőjogi téren kiterjed az olyan rendelkezésekre, mint a 2003/80 kerethatározat 5. cikkének (1) bekezdése, ami a büntetőjogi szankciók típusára és mértékére vonatkozik.

41 Továbbá a jelen esetben a szükségesség követelményére vonatkozó szempont is teljesült. Végül, mivel a 2005/667 kerethatározat 1-6. cikkei közösségi hatáskörbe tartoznak, úgy kell tekinteni, hogy az említett határozat egésze, tekintettel a rendelkezéseinek oszthatatlanságára, sérti az EU 47. cikket.

42 A Tanács azonban elsősorban azt terjeszti elő, hogy azáltal, hogy a Parlamenttel az együttdöntési eljárás szerint fogadta el a 2005/35 irányelvet, az EK 80. cikk (2) bekezdésének megfelelően eldöntötte azt a kérdését, hogy közösségi jogalkotó "hogyan" és "milyen mértékben" köteles gyakorolni a hatáskörét a hajók által okozott szennyezésre vonatkozó rendelkezések, különösen a tárgyat szabályozó jogi normák megsértése esetén a szankciókat bevezető jogi normák elfogadása érdekében. Ezen irányelv elfogadása útján a közösségi jogalkotó meg kívánta határozni a saját cselekvési hatáskörének korlátait a tengeri szállítás politikája terén. Ez a megközelítés teljesen megfelel az EK 80. cikk (2) bekezdésének és a Bíróság ítélkezési gyakorlatának.

43 A közösségi jogalkotó természetesen ennél is többről határozhatott volna az EK 80. cikk (2) bekezdése alapján. Azonban az EK-Szerződésben számára biztosított hatáskörnek megfelelően nem így döntött. Fontos egyebekben megjegyezni, hogy az Európai Parlament és a Tanács követte a Bizottság javaslatát a 2005/35 irányelv elfogadásának jogalapját illetően. Jóllehet ezen irányelv céljai is a környezetvédelemre vonatkoznak, a közösségi jogalkotó úgy vélte, hogy az lényegében a közös közlekedési politika keretében helyezkedik el, és nem szükséges azt a környezetvédelemre vonatkozó jogalappal - nevezetesen az EK 175. cikk (1) bekezdésével - kiegészíteni. Márpedig a választott jogalapot sem a Parlament, sem a Bizottság nem kérdőjelezte meg.

44 Tekintettel a közlekedési politika terén az EK 80. cikk által a Közösség számára biztosított hatáskör feltételes jellegére, és arra a tényre, hogy a környezetvédelmi politikától eltérően - amelyre a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet is vonatkozik - annak nincsenek lényeges, átfogó és alapvető céljai, a Tanács úgy véli, hogy az ezen ítéletből levonható következtetéseknek nem feltétlenül kell azonosaknak lenniük e két politika tekintetében.

45 E körülmények között nem lehet helytálló azon állítás, hogy a 2005/667 kerethatározatban előírt rendelkezéseket a közösségi jogalkotónak kellett volna elfogadnia.

46 Másodlagosan a Tanács azt állítja, hogy a Közösségnek nincs hatásköre a tagállamok által a nemzeti jogukban előírandó szankciók mértékének és típusának kötelező jellegű meghatározására, és ebből következően a Tanács nem sértette meg az EK-Szerződést és az EU-Szerződést a 2005/667 kerethatározat 1. cikkének, 4. cikke (1), (4), (5), (6) és (7) bekezdésének, 6. cikke (1) bekezdése a) pontjának, (2) és (3) bekezdésének, valamint 7-12. cikkének elfogadásával.

47 Figyelembe véve a 2005/667 kerethatározat célját és tartalmát - amelyek valamely jogi aktus elfogadásához megfelelő jogalap meghatározásának lényeges elemeit képezik -, a Tanács azt állítja, hogy ez a kerethatározat a tagállamok jogszabályainak közelítésére, és az alkalmazható büntetőjogi szankciók mértékének és típusainak harmonizálására irányul a hajók által okozott szennyezés elleni küzdelem tárgyában. Márpedig a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítéletből következik, hogy az ilyen harmonizáció, amely nagymértékben túllép a 2003/80 kerethatározatban előírtakon, jelenleg nem tartozik közösségi hatáskörbe.

48 Mivel az említett ítéletben a Bíróság által elfogadott megoldást kivételnek kell tekinteni azon szabály alól, amely szerint a büntetőjogi szabályozás, a büntetőeljárás-jogi szabályokhoz hasonlóan nem tartozik a Közösség hatáskörébe, a Tanács álláspontja szerint a Bíróság által e megoldás alátámasztására elfogadott feltételeket megszorító módon kell értelmezni. Az említett megoldás tehát csak a "szükségesség" esetére vonatkozik, amely fogalom nem azonos az EU 29. cikk második bekezdésében említett "ahol szükséges" fogalmával.

49 A Tanács ehhez hozzáteszi, hogy egyrészt a Bizottság által javasolt, a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet szerinti értelmezés nagyrészt megfosztaná az EU-Szerződés VI. címét a hatékony érvényesüléstől, másrészt nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyná azt a tényt, hogy a Bíróság azért választotta az ebben az ítéletben elfogadott megoldást, mivel a környezetvédelem lényeges, átfogó és alapvető közösségi célnak minősül.

50 A Tanács végül rámutat, hogy a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ítéletben a Bíróság úgy határozott, hogy a 2003/80 kerethatározat 1-7. cikkeit azok céljára és tartalmára tekintettel elfogadhatta, a Közösség tehát ebből a hatáskörből kizárta e határozat joghatóságról szóló 8. cikkét, valamint a kiadatásról és büntetőeljárásról szóló 9. cikkét. Hasonlóképpen a jelen esetben meg kell állapítani, hogy a 2005/667 kerethatározat 7., 8. és 9. cikkei olyan területekre vonatkoznak, amelyek tekintetében az EK-Szerződés a Közösségnek egyáltalán nem biztosított hatáskört.

51 A jelen ügyben a beavatkozó tagállamok által előterjesztett érvek nagyrészt megfelelnek a Tanács által hivatkozott érveknek.

A Bíróság álláspontja

52 Az EU 47. cikk értelmében az EK-Szerződés rendelkezéseit az EU-Szerződés rendelkezései nem érintik. Ugyanez a szabály található ez utóbbi Szerződés "Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésre vonatkozó rendelkezések" elnevezésű VI. címét bevezető EU 29. cikk első bekezdésében.

53 A Bíróság feladata gondoskodni arról, hogy a Tanács állítása szerint e VI. címen alapuló jogi aktusok ne bitorolják az EK-Szerződésben a Közösségnek juttatott hatásköröket (lásd a C-170/96. sz. Bizottság kontra Tanács ügyben 1998. május 12-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-2763. o.] 16. pontját, és a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben 2005. szeptember 13-án hozott ítélet 39. pontját).

54 Meg kell tehát vizsgálni, hogy a kerethatározat 1-7. cikkei nem érintik-e a Közösségek EK 80. cikk (2) bekezdésén alapuló hatáskörét oly módon, hogy azokat, a Bizottság állításának megfelelően, ez utóbbi rendelkezés alapján is el lehetett volna fogadni.

55 Ebben a tekintetben először is emlékeztetni kell, hogy a közös közlekedéspolitika a Közösség egyik alapja, mivel az EK 70. cikk az EK 80. cikk (1) bekezdésével együttes olvasatban előírja, hogy a vasúti, közúti és belvízi közlekedés ágazatában a Szerződés céljait ezen politika keretében kell megvalósítani (lásd a 97/78. sz. Schumalla-ügyben 1978. november 28-án hozott ítélet [EBHT 1978., 2311. o.] 4. pontját).

56 Ezt követően pontosítani kell, hogy az a EK 80. cikk (2) bekezdésében előírja, hogy a Tanács jogosult annak meghatározására, hogy lehet-e, és ha igen, milyen mértékben és milyen eljárással a megfelelő rendelkezéseket meghozni a tengeri közlekedésre vonatkozóan (lásd különösen a C-18/93. sz. Corsica Ferries ügyben 1994. május 17-én hozott ítélet [EBHT 1994., I-1783. o.] 25. pontját), és hogy alkalmazhatóak-e a EK 71. cikk eljárási rendelkezései.

57 Ahogyan az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, az EK 80. cikk (2) bekezdése - távol attól, hogy kizárja a Szerződésnek a tengeri szállítási ágazatra való alkalmazását - csak azt írja elő, hogy a Szerződésnek a közös közlekedéspolitikára vonatkozó különös rendelkezései, amelyek a Szerződés harmadik részének V. címe alatt szerepelnek, nem vonatkoznak teljes körűen e tevékenységi területre (lásd különösen a C-178/05. sz. Bizottság kontra Görögország ügyben 2007. június 7-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-4185. o.] 52. pontját).

58 Minthogy az EK 80. cikk (2) bekezdése semmilyen kifejezett normatív korlátozást nem ír elő azon sajátos közös szabályok elfogadására vonatkozóan, amelyeket a Tanács ennek alapján az EK 71. cikk eljárási rendelkezéseinek megfelelően elfogadhat, a közösségi jogalkotó e rendelkezés értelmében széleskörű jogalkotó hatáskörrel rendelkezik, és e címen hatásköre van - az EK-Szerződésnek a közös közlekedéspolitikára vonatkozó más rendelkezéseihez, különösen az EK 71. cikk (1) bekezdéséhez hasonlóan - többek között "a közlekedés biztonságát javító intézkedéseket" és "az egyéb megfelelő rendelkezéseket" megállapítani a tengeri közlekedés tárgyában (lásd ebben az értelemben a közúti közlekedést illetően a C-184/02. és C-223/02. sz., Spanyolország és a Finnország kontra Parlament és Tanács ügyben 2004. szeptember 9-én hozott ítéletének [EBHT 2004., I-7789. o.] 28. pontját).

59 Ezt a megállapítást, amely szerint a közösségi jogalkotó a számára az EK 80. cikk (2) bekezdésében biztosított hatáskörök keretében elfogadhatja a tengeri közlekedés biztonságának javítására irányuló intézkedéseket, nem kérdőjelezi meg az a körülmény, hogy a jelen esetben a Tanács nem tartotta célszerűnek, hogy a 2005/667 kerethatározat rendelkezéseit az EK 80. cikk (2) bekezdése alapján fogadja el. Ebben a tekintetben ugyanis elegendő arra rámutatni, hogy az EK 80. cikk (2) bekezdésben biztosított hatáskör fennállása független attól, hogy azt a jogalkotó ténylegesen gyakorolja-e.

60 Hozzá kell tenni mindehhez, hogy amennyiben a Közösség lényeges céljának minősülő környezetvédelmi követelményeket (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben 2005. szeptember 13-án hozott ítélet 41. pontját) az EK 6. cikk értelmében "be kell illeszteni [...] a közösségi politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába", az ilyen védelmet olyan célnak kell tekinteni, amely a közös közlekedéspolitikának is a részét képezi. A közösségi jogalkotó tehát az EK 80. cikk (2) bekezdése alapján, és az e rendelkezés által ráruházott hatáskörök gyakorlása során határozhat a környezetvédelem előmozdításáról (lásd analógia alapján a C-336/00. sz. Huber-ügyben 2002. szeptember 19-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-7699. o.] 36. pontját).

61 Fel kell idézni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egy közösségi jogi aktus jogalapja megválasztásának olyan objektív elemeken kell alapulnia, amelyek alkalmasak a bírósági felülvizsgálatra, ilyen elemnek számít többek között a jogi aktus célja és tartalma (lásd különösen a C-300/89. sz., Bizottság kontra Tanács "titán-dioxid"-ügyben 1991. június 11-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-2867. o.] 10. pontját, a fent hivatkozott Huber-ügyben hozott ítélet 30. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben 2005. szeptember 13-án hozott ítélet 45. pontját).

62 Közelebbről a 2005/667 kerethatározatot illetően, annak preambulumából kitűnik, hogy e kerethatározat célja a tengeri közlekedés biztonságának javítása és a tengeri környezet hajók által okozott szennyezés elleni védelmének megerősítése. Ahogyan a (2) és (3) preambulumbekezdéséből következik, a kerethatározat a tagállamok jogszabályainak közelítését kívánja megvalósítani a Prestige olajszállító tartályhajó hajótörésével okozott károkhoz hasonló károk bekövetkezésének elkerülése érdekében.

63 Ez a kerethatározat - ahogyan annak (4) preambulumbekezdéséből és a 2005/35 irányelv (6) preambulumbekezdéséből következik - ez utóbbi irányelvet részletes büntetőjogi szabályokkal egészíti ki. Ahogyan annak (1) és (15) preambulumbekezdéséből, valamint 1. cikkéből kitűnik, úgyszintén az említett irányelv célja a tengeri fuvarozásban a biztonság és környezetvédelem magas szintjének elérése. Az irányelv (15) preambulumbekezdése alapján annak célja a hajók által okozott szennyezés nemzetközi előírásainak a közösségi jogba való beépítése, valamint az ezek megsértése esetén alkalmazandó büntető vagy igazgatási szankciók megállapítása e szabályok hatékonyságának biztosítása érdekében.

64 A 2005/667 kerethatározat tartalmát illetően, annak 2., 3. és 5. cikkei alapján az bevezeti azon kötelezettséget, hogy a tagállamok büntetőjogi szankciókat írjanak elő azon jogi és természetes személyek vonatkozásában, akik a 2005/35 irányelv 4. és 5. cikkében említett bűncselekmények egyikét elkövették, annak elkövetésére felbujtottak, vagy ahhoz bűnsegélyt nyújtottak.

65 Ez a kerethatározat, amely szerint a büntetőjogi szankcióknak hatékonynak, arányosnak és a visszatartó erejűnek kell lenniük, a 4. és 6. cikkében egyebekben meghatározza az alkalmazható büntetőjogi szankciók típusát és mértékét a bűncselekmény által a vízminőség, az állati vagy növényi fajok vagy a személyek számára okozott károsodás arányában.

66 Igaz ugyan, hogy a büntetőjogi, valamint a büntetőeljárás-jogi jogszabályok főszabály szerint nem tartoznak a Közösség hatáskörébe (lásd ebben az értelemben a 203/80. sz. Casati-ügyben 1981. november 11-én hozott ítélet [EBHT 1981., 2595. o.] 27. pontját; a C-226/97. sz. Lemmens-ügyben 1998. június 16-án hozott ítélet [EBHT 1998., I-3711. o.] 19. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben 2005. szeptember 13-án hozott ítélet 47. pontját), ám ha hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankcióknak a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság általi alkalmazása elengedhetetlen eszköze a súlyos környezetkárosítások leküzdésének, akkor a közösségi jogalkotó az ezen a területen általa alkotott jogi normák teljes hatékonyságának biztosítása érdekében jogosult a tagállamok számára az ilyen szankciók bevezetésének kötelezettségét előírni (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben 2005. szeptember 13-án hozott ítélet 48. pontját).

67 A jelen esetben meg kell állapítani egyrészt, hogy a 2005/667 kerethatározat rendelkezései a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben 2005. szeptember 13-án hozott ítélet tényállásában felmerült 2003/80 kerethatározathoz hasonlóan a környezetet különösen súlyosan veszélyeztető cselekményekkel kapcsolatosak, amelyek a jelen esetben a tengeri közlekedés biztonságára vonatkozó közösségi jogi normák megsértéséből erednek.

68 Másrészt a 2005/35 irányelv (3)-(5), (7) és (9) preambulumbekezdésének együttes olvasatából, valamint a 2005/667 kerethatározat első öt preambulumbekezdéséből következik, hogy a Tanács büntetőjogi szankciókat tartott szükségesnek a tengeri közlekedés biztonsága tárgyában kibocsátott közösségi szabályozás tiszteletben tartásának biztosítása érdekében.

69 Ezért amennyiben a 2005/667 kerethatározat 2., 3. és 5. cikkei a tengeri közlekedés biztonsága terén elfogadott jogi normák - amelyek be nem tartása súlyos következményekkel járhat a környezet számára - hatékonyságának biztosítására irányulnak azáltal, hogy előírják a tagállamok számára bizonyos magatartások büntetőjogi szankcionálásának kötelezettségét, e cikkek alapvető céljának a tengeri közlekedés biztonságának javítását, valamint a környezetvédelmet kell tekinteni, és azokat érvényesen el lehetett volna fogadni az EK 80. cikk (2) bekezdése alapján.

70 Az alkalmazható büntetőjogi szankciók típusa és mértéke vonatkozásában azonban meg kell állapítani, hogy az a Bizottság állításával ellentétben nem tartozik a Közösség hatáskörébe.

71 Ebből az következik, hogy a közösségi jogalkotó nem fogadhat el a 2005/667 kerethatározat 4. és 6. cikkéhez hasonló rendelkezéseket, mivel ezek a cikkek az alkalmazható büntetőjogi szankciók típusára és mértékére vonatkoznak. Ebből következően e rendelkezések elfogadásával nem sértették meg az EU 47. cikket.

72 E rendelkezéseket illetően arra is rá kell még mutatni, hogy az a körülmény, hogy a fenti rendelkezések ugyanezen kerethatározat 2., 3. és 5. cikkeinek rendelkezéseire utalnak, hangsúlyozza, hogy a jelen esetben ezek a rendelkezések elválaszthatatlanul kapcsolódnak az azon bűncselekményeket szabályozó rendelkezésekkel, amelyekre ezek vonatkoznak.

73 A 2005/667 kerethatározat 7-12. cikkeit illetően, amelyek a joghatóságra, a tagállamok közötti tájékoztatásra, illetőleg a kapcsolattartók kijelölésére, e kerethatározat területi hatályára, a tagállamokra háruló végrehajtási kötelezettségre, valamint az említett kerethatározat rendelkezései hatálybalépésének időpontjára vonatkoznak, elegendő azt megállapítani, hogy a jelen esetben ezek a rendelkezések elválaszthatatlanul összekapcsolódnak ugyanezen kerethatározatnak a jelen ítélet 69. és 71. pontjában érintett rendelkezéseivel, ezért nem szükséges határozni arról a kérdésről, hogy azok a közösségi jogalkotó hatáskörébe tartozhatnak-e.

74 Az előzőekre tekintettel úgy kell határozni, hogy a 2005/667 kerethatározat, mivel bitorolja azokat a hatásköröket, amelyeket az EK 80. cikk (2) bekezdése a Közösség számára biztosít, megsérti az EU 47. cikket, és tekintettel annak oszthatatlanságára, e kerethatározatot teljes egészében meg kell semmisíteni.

A költségekről

75 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Tanácsot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. Ugyanezen cikk 4. §-ának első bekezdése alapján a jelen eljárás beavatkozói maguk viselik saját költségeket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a hajók által okozott szennyezésre vonatkozó jogszabályok végrehajtásához szükséges büntetőjogi keret megerősítéséről szóló, 2005. július 12-i 2005/667/IB tanácsi kerethatározatot megsemmisíti.

2) A Bíróság az Európai Unió Tanácsát kötelezi a költségek viselésére.

3) A Belga Királyság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, az Észt Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Francia Köztársaság, Írország, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, valamint az Európai Parlament maga viseli saját költségeit.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.